150Felkai-csúcs (2320 m, *2319 m)
A Lengyel-nyereg és a Felkai-hágó közötti csúcs, melyből é.
irányban egy oldalgerinc
ágazik ki. Ez erős
eséssel
a Litvor-átjáróhoz ereszkedik és a Vastag-toronnyal végződik.
Első megmászó:
Otto A. - Csizák P.
vezetővel. 1897. VIII. 12.
150.A Délkeleti gerinc, a Lengyel-nyeregről
A nyeregről többnyire kissé a gerinc é. oldalán. Az első felszökést célszerűbb néhány méternyire b. az
éltől,
füves párkányokon megkerülni. Füves tömbökön a második felszökéshez (Fagyott-púp), erre kissé j. a
gerinctől, egy hasadékban fel. Utána rövid vízszintes él, majd tömbökön a dk. előoromra
(Kis-Felkai-csúcsra). A mögötte levő csorbából (Felső-Felkai-rés) kissé j. kitérve a
gerinctől,
sekély, omladékos vályúban a csúcsra (45 p).
(Otto A. - Csizák P. vezetővel, 1897. VIII. 12.)
150.B Déli szakadék, lemenetben a Felkai-völgybe
A csúcs legkönnyebb útja, de a törmelék miatt csak lemenetre ajánlható. Járóterep.
A csúcstól (kissé b.
a
dk. gerinctől) omladékos vályúban néhány perc alatt le a csúcs és a dk. előorom közötti csorbába. Ebből a d.
oldalon hosszú törmelékszakadék húzódik le a Felkai-völgy omladékára.
(Otto A. - Csizák P.
vezetővel, 1897. VIII. 12.)
150.C Délnyugati gerinc, lemenetben a Felkai-hágóhoz
A dny. gerinc a csúcs után letörik. Ezért kevéssel a gerinc letörése előtt egy fent áthajló. kb. 8 m hosszú
hasadékban és alatta néhány táblán le a d. falba egy nagy sziklatuskóhoz, amely mögött j. keskeny vízszintes
fűpárkány vezet vissza a dny. élre. Egy meredek, éles gerinclépcsőn le, azután egy hegyes sziklatűt j.
megkerülve tovább a Felkai-hágóhoz (30 p).
(Gretzmacher Gy., Grósz A.,
Rumancsik K. és Thern A.,
1905. VII. 6.)
150.D Északnyugati fal, a Litvor-völgyből
A kb. 300 m magas fal alsó, tagozott részében egymás fölött három terasz van. A felső fölött tör fel az ény. fal.
A Litvor-tótól (118.B) törmeléklejtőn, majd egy vályúban (vagy b. a bordán) fel a nagy alsó teraszra. Ennek
bal
felső részéről lépcsőkön és egy sima hasadékban fel a többnyire hó borította teraszra, majd erről - átkelve
a
hórianáson - nem meredek lépcsőkön, zegzugban a felső teraszra, a 150 m magas falrész tövébe. A felső
falrészt a
közepén egy zsinóregyenes, a csúcsra torkolló, mély hasadék szeli végig. Az első 90 m után a hasadék egy
fent
áthajló, mély kéménybe megy át. Ebben a beszorult nagy sziklatömbig, innen a bal oldali falán egy kis
lépcsőfokra, majd nehéz falacskán egy nagyobb térségre. Erről sima sziklán 2 m-t j. fel, végül egy meredek
táblán, 4 m vízszintes oldalmenettel áthajlása fölött, vissza a hasadékba. Könnyebb 30 m-es szakasz után a
hasadékot áthajló fallépcső szakítja meg. Egy elrepesztett tömbről nehezen fel egy tágasabb térségre. Erről
a 20
m magas, nyitott kéményben fel a csúcstömb tövében fekvő, törmelékes lépcsőfokra, és egy részben áthajló,
nehéz
repedésben a csúcsra (3 ó).
(Szczepański J. A. és Zaremba S. K., 1926. IX. 6.)
150.E Északnyugati borda, a Litvor-völgyből
Az ény. falat balról határoló ény. borda kb. 100 m-rel a csúcs alatt egyesül az é. gerinccel. Háromszögű
fallal
kezdődik, amelynek bal oldaláról, j. emelkedő irányban, az él körül, annak jobb oldalára, innen rövid
beszögellésben fel az élre és ezen egy kis térségre. Az élt követve, egy meredek táblát a jobb oldalon
kerülünk
meg, utána egy áthajlásra egyenesen fel. A továbbiakban az él veszít meredekségéből és csakhamar egyesül az
é.
gerinccel, amelynek legfelső részén a csúcsra (2 ó 30 p).
(Bocek K. és Sláma J., 1951. IX. 12.)
150.F Északkeleti hegyoldal, lemenetben a Fagyott-tó katlanába
Legfeljebb lemenetre ajánlható. A csúcsról - b. a dk. gerinctől - omladékos vályúban néhány perc alatt le a
csúcs és a dk. előorom közötti gerinccsorbába. Innen az ék. oldalban lehúzódó törmelékes vályúban addig le,
míg
a vályú elvész a hegyoldalban. Itt élesen j. egy padrendszerre térünk. Ezen vagy végig, vagy kb. fele útján
b.
lekanyarodva és alatta rézsút b. lefelé a hegyoldal tövéig. Innen a törmeléklejtőn le a Fagyott-tóhoz
levezető
ösvényre (40 p).
(Chmielowski J. - Bachleda K. vezetővel, 1905. VII. 30.)