259IÉszakkeleti-Szmrecsini-hágó (Északkeleti-Fenyvestavi-hágó)
259.I.A A Menguszfalvi-völgyből (DK-ről)
A Nagy-Hincó-tóhoz 251.A (1 ó 30 p). A tavat b. megkerülve omladékon fel a hágó alá. Kissé b. a csorba esésvonalától, füves padkákon egy igen meredek, füves-sziklás vályú kezdetéhez. Ebben fel egy füves párkányra és ezen j. a csorbára (1 ó 30 p).
259.I.B A Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből) (ÉNy-ról)
Törékeny kőzet. A Felső-Szmrecsini-tótól (Felső-Fenyves-tótól) (ide 314.B) a völgy felső katlanába: 257.A (1 ó). A völgyet lezáró gerinc sziklás oldalából két sziklasarkantyú nyúlik le a törmelékbe. Az ék. hágó esésvonalában a sarkantyú széles, és félkörben nyúlik a törmelékbe. Tőle a dny. hágó esésvonalában lenyúló sarkantyú viszont keskeny, hosszúkás, és alul elég hegyesen végződik. A bal oldali, széles sarkantyú bal szélén törmeléken fel a falig (45 p), ahol a sarkantyú végződik. Innen törmelékkel fedett törékeny lépcsőkön ahhoz a vályúhoz, amely a fal alatt rézsút j. húzódik. A vályúban egy kis lépcsőfokhoz fel, azután füves-törmelékes padkán néhány métert j., mire egy eddig rejtett beszögellés lesz láthatóvá, amely b. emelkedve a hágó irányában húzódik fel. A beszögellés alsó része keskeny hasadékot alkot, amelynek külső pereme közelében tovább; végül füves lépcsőkön a hágóba (45 p).
259.I.C Gerincátmenet a dny. hágóból az ék. hágóba
A dny. hágóból fel az első toronyra, amely túloldalt függőlegesen letörik. A toronyról - kissé j. az
éltől - kitett és törékeny kéményben le, azután b. vissza az élre, amelyen le a torony mögötti csorbába.
Ebből közel függőlegesen szökik fel a második torony. Kissé b. az éltől ferde, sima repedésben fel a
toronyra. Erről a függőleges, törékeny élen (Fenyves-tavi-taraj) le a következő
gerincbemetszésbe. Innen kisebb bütykök sorozatából álló, részben fűvel benőtt, könnyű gerincszakasz
következik, amely igen meredek letöréssel végződik. Ezen az éltől b. egy repedésben le, majd - ahol ez
letörik - a gerinchez harántozunk, és ennek törékeny lépcsőjén le a csorbába. Innen könnyen, végül egy 2
m-es letörésen le az ék. hágóba (1 ó 15 p).
(Pawlowski A., Świerz M. és Zietkiewicz W.,
1921. VII. 19.)