260Kapor-csúcs (2370 m)
A Menguszfalvi-völgy felől szép sziklagúla formája van, a Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből) vad fallal tör fel, míg a Hlinszka-völgy oldalán végig omladékos lejtő húzódik a hegy tetejéig. Csúcsában három felől futnak össze a gerincek. ÉK felé a Szmrecsini-hágó (Fenyves-tavi-hágó) választja el a Csubrinától, DK-re tőle a Kapor-hágó (Koprova-hágó) széles nyílása fekszik, mig ény. irányban igen hosszú oldalgerinc ágazik ki belőle, amely a Hlinszka- és a Szmrecsini-völgyet (Fenyves-tavi-völgyet) választja el egymástól. A Tátra legkönnyebben elérhető kilátóhegyei közé tartozik. Kilátása egyike a legszebbeknek.
260.A Északkeleti gerinc, a Délnyugati-Szmrecsini-hágóból (Délnyugati-Fenyvestavi-hágóból))
Igen törékeny kőzet. A hágóból az első gerincfelszökésre - eltekintve a szükségszerű jelentéktelen
kitérésektől - az élen. Rövid vízszintes gerincrész visz a középső felszökés alá. Erre a hincó-tavi
oldalon egy füves térségről fel. A felső gerinclépcső hincó-tavi oldalra kiugró, sarkantyúszerű tornyát
bal kéz felől elhagyva, az é. oldalnak a gerinc alatt húzódó párkányán a csúcs alá. A kiszélesedő
gerincen könnyen a csúcsra (1 ó 30 p).
(Horn K. L. és Votisky Z., 1912. VIII. 21.)
260.B A keleti oldal nagy pillére, a Nagy-Hincó-tó katlanából
Igen laza kőzet. Kevéssel a csúcstól délre a k. hegyoldalból hatalmas pillér lép ki, amely balról kíséri
a nagy falhorpadást. A pillér tövétől a horpadásba felnyúló törmeléköbölben 25 m-t a pillér mellett fel,
azután b. a pillérre. Ezen 50—60 m után (füves-mohos, igen törékeny kőzet) j. a pillér falára. Egy
szűk, sekély vályúban 7 m-t fel egy kis térségre, és erről b. vissza a pillérre. Tornyocskákon át fel az
utolsó toronyig, alatta j. át a szakadék fölött a füves hegyoldalba, ezen zegzugban fel a széles dk.
gerincre és rajta j. a csúcsra (1 ó 30 p).
(Kerekes P., Laufer I. és Serényi J., 1911. VII.
4.)
260.C Délkeleti gerinc, a Felső-Kapor-hágóból
A hágóból a csúcs felé enyhe hajlással emelkedő, omladékos-tömbös gerincháton - kissé a hlinszka-völgyi oldalon haladva — (a Nagy-Hincó-tó katlanának oldalán kitett) nehézség nélkül a csúcsra (30 p).
260.D A Felső-Kapor-hágóból, a déli hegyoldalon
Készített ösvény. A hágóból az ösvény kissé kitér a csúcsnak a hlinszka-völgyi omladékos d. lejtőjére, és ezen - b. a dk. gerinctől - szerpentinekben visz a csúcsra (30 p).
260.E Északi fal, a Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből)
Törékeny kőzet. A Felső-Szmrecsini-tótól (Felső-Fenyves-tótól) mint 257.A alatt a völgy felső
katlanába. Ezt a j. fekvő falletörésektől egy hatalmas hószakadék határolja el. Beszállás a
hószakadéktól b. levő sziklasarkantyú tövében. (Vigyázat a hószakadékból jövő kövek miatt!) Zegzugos
vonalban fel, azután jobbról a sarkantyú toronyszerű tetejére. Innen mintegy 5 m-t lépcsőkön fel egy
ferdén j. emelkedő, széles törmelékpadra. Ezen j. fel. A padot egy kiugró borda szakítja meg. (A pad a
túloldalon folytatódik.) A bordán egyenesen a fölöttünk levő táblás falgyűrűhöz, és egy vöröses színű,
b. emelkedő kőzetsávon kissé b. fel, meredek sziklák alá. Innen egy nagy, hajlott kőlapot a közepén
vízszintesen végigrepesztő hasadékban 30 m hosszú oldalmenet j., egy kiugró kis sziklafejhez, és erről
egy lépcsőn fel egy fűtérségre, amely a már a völgyből is feltűnő, szabályos téglalap alakú, függőleges
tábla alatt fekszik (Kőgúla; 1 ó 30 p). A térségről sima, táblás párkányon 20 m hosszú oldalmenet b. A
párkány végéről, egy kis odúból 4 m-t ferdén b. fel a falon (IV és kockázatos), a sarok mögött egy tágas
törmeléktérségre. Az innen kissé b. húzódó vályúban 10 m-t fel, azután ferdén j. egy kötélhosszat egy
sziklabordára. Erről néhány lépést tovább j., azután vissza, és fel a vályú folytatását képező szakadék
felé. Innen - egy nagy táblás beszögellés tövéből - igen hosszú vízszintes oldalmenet j., egy jeges
kémény irányában, ami még a fal aljában ágazik ki a nagy hószakadékból. Még 25 m-rel a kémény előtt egy
elfedett, barnás kőzetű, s igen törékeny vályúban 20 m-t fel a legfelső, széles törmelékpadra. Erről a
csúcsra (1 ó 30 p).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. VII. 6.)