293Elülső-Szoliszkó-torony (~2342 m)
A hosszú Szoliszkó-gerinc közepe táján egymás mellett emelkedő két Szoliszkó-torony
közül a déli az
Elülső-Szoliszkó-torony.
Első megmászók: Dyhrenfurth G. O. és Rumpelt H., 1906. VI. 10.
293.A Északi gerinc
A Hátsó- és Elülső-torony közötti csorbából (292.B) 6 m-t könnyen fel. Utána igen meredek és éles
felszökés (könnyebb jobbról megkerülni). Fölötte a bal oldali rövid repedésben fel egy kőtömbre. Innen
rövid oldalmenet b. a keskeny fűsávon, és erről a hajlott kőlapon fel a gerincre. Egy függőlegesen
felszökő gerincfogat az alagútszerű hasadék mentén j. megkerülünk. (Soványak átbújhatnak a hasadékon.)
Utána egy keskeny bemetszésen átterpeszkedve, a vízszintes élen a csúcsra (45 p).
(Dyhrenfurth
G. O. és Rumpelt H., 1906. VI. 10.)
293.B Déli gerinc, lemenetben a Középső-Szoliszkó-csorbába
A torony csúcsától közel vízszintesen húzódik a gerinc, majd igen élesen, meredek lépcsőkben esik alá.
(Jobb felé könnyebben megkerülhető.) Végül - már kevéssel a csorba fölött - két igen karcsú sziklatű
emelkedik ki a gerincből. Az első előtt levő bemetszésből, a bal oldalon, egy meredek kéményben 10 m
kötélleereszkedés (felfelé III), azután a sziklatű tövében j. vissza a gerincre, amely innen széles,
füves lépcsőkkel lejt a Középső-Szoliszkó-csorbáig (1 ó).
(Dyhrenfurth G. O. és Rumpelt H.,
1906., VI. 10.)
293.C Nyugati fal, a Furkota-völgyből
Az Alsó-Wahlenberg-tó tófaláról (299.A) - a legalsó letörések kikerülése végett - abba a folyosóba,
amely a Hátsó- és az Elülső-Szoliszkó-torony közötti csorbához húzódik fel. A folyosó torkolatától j.,
abban a vályúban, amely a falból előlépő két borda között, a kb. 50—60 m magas zárófal alá visz fel.
Eddig könnyű mászás. A vályú felső végétől a 65—70o hajlású, meglehetősen rosszul rétegezett
zárófalon fel a csúcs tetőélére (IV), egy kis csorbába, kb. 12 m-rel a csúcstól délre.
(Grósz A.
és Wiegandt A., 1921. V. 20.)