57Középső-Jégvölgyi-torony
A három Jég-völgyi-torony közül ezen kínálkoznak a legszebb mászások és ez a legformásabb is.
Első
megmászók: Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VII. 30.
57.A Délkeleti gerinc, a Középső-Szárazvölgyi-csorbából
A csorbából több gerincfog átmászása után könnyen fel a toronyra (20 p).
(Komarnicki Gy. és
Komarnicki
R., 1909. VII. 30.)
57.B Déli fal, a Száraz-völgyből
A Középső-Jégvölgyi-torony a Száraz-völgy é. oldalán nem magas, de szép felépítésű fallal emelkedik.
A fal
közepébe egy helyenként kéményszerű horpadás mélyed. Beszállás a horpadás torkolatánál. Világos
színű sziklákon
20 m-t egyenesen fel az áthajlás alá. Ezen (jó fogások) fel a kémény alá, benne 60 m-t fel a
jobb oldalán levő
sima kőlapig. Ezen a fűpadra, amely a jobb oldali borda csorbájához vezet. A bordáról 5 m-t egy
eltaszító
falacskához, ezen 10 m-t fel és oldalmenet a bordára. Erről 2 m-t j. a táblában levő kis
lépcsőfokra. A sima
kőlaptól idáig IV. Innen 10 m-t fel egy kis odúhoz és a bordán még 30 m-t a gerincig, amelyen 50
m a csúcsig (2
ó 30 p).
(Lubovský és Mešter J., 1953. VII. 27.)
57.C Északnyugati gerinc, lemenetben az Alsó-Szárazvölgyi-csorbába
A Jég-völgyi-tornyok gerincének legérdekesebb része. A csúcsról az ény. gerincen nehézség nélkül le.
Majd a
gerinc meredekebbé válik és 25 m-t letörik. Elsőnek 12 m hosszú kötélfüggeszkedés, utána a
gerinc jobb (ék.)
oldalában b. térve. 8 m kötélfüggeszkedés következik. Majd néhány méter oldalmenet b. a
gerinchez, és 3 m-t
kötél segítségével le a keskeny csorbába.
A csorbából könnyen fel a következő toronyra.
Erről - többnyire a
jobb oldalon - meredeken és nehezen le a mögötte levő csorbába, amelyet - maguk alatt ablakot
alkotva - kőtömbök
hidalnak át (1 ó 15 p). A csorbából egy járható, rövid meredek sziklavályú levezet a
Száraz-völgybe. A csorba
mögött emelkedő karcsú, oszlopszerű torony bal oldalán levő kőlapról ívben b. a torony hátsó
oldalában levő
odúig és ebben fel a toronyra. Vissza az odú aljáig, azután ferdén b. le (III), ahol egy borda
ágazik ki a
gerincből. Fűpadokon j. le, vissza a gerincélhez és ezen le egy keskeny csorbába. A következő
éles sziklatűn két
kinyúló, szabadon álló kőtömb. Ezek élén fel a toronyra. A keskeny élen tovább, míg az hirtelen
b. kanyarodik.
Egy sekély vályú j. le ismét visszavezet az élre, tovább ezen. Ahol a gerinc a legmélyebbre
süllyed, ott füvessé
válik és ebből nő ki néhány könnyen megkerülhető sziklafog. Különösen szép az utolsó, egy
csipkézett, éles
sziklataraj. Jobbról kiharántozva ék. oldalába, a legmagasabb kiemelkedés előtti keskeny
gerincrésből, balról a
legfelső tömbre (2 ó). Tovább az élen, majd ahol hirtelen letörik, egy vályúban j. le füves
padokra, amelyeken
jobbról elérjük a csorba széles nyílását (20 p).
(Le: Komarnicki Gy. és Komarnicki
R., 1909. VII.
30.;
fel: Leporowski J. és Świerz M., 1928. VIII. 6.)