96Jávor-csúcs (2386 m, *2385 m)
A három völgy fölött emelkedő Jávor-csúcsnak a Rovinki-völgy felől közel a csúcsáig nyomul a törmelék. A
Nagy-Tarpataki-völgy oldaláról jellegtelen, széles sziklahegy, ellenben a Jávor-völgyből feltörő é. fala a
Tátra
legnagyszerűbb látványai közé tartozik. A csúcsnál a főgerincből ény. irányban egy hosszú oldalgerinc ágazik
ki,
amely végül a Siroka széles hegytömegéhez vezet.
Első megmászó: Englischné
Jülg A. és Englisch
K. -
id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1902. VIII. 20.
96.A Keleti gerinc, a Varangyos-tavi-csorbából
A csorbából néhány méternyit ki a k. gerinc d. oldalába, sima kőlapokon ívben vissza a gerincre, amely
gyenge
emelkedéssel visz fel a csúcsra (20 p; 21. és 22. ábra).
(Komarnicki Gy. és Martin A., 1908.
VIII.
30.)
96.B Délnyugati gerinc, a Nagy-Tarpataki-Zerge-horhosból
A horhos felett párkányok által tagozott fallal kezdődik, majd széles hátként folytatódik a gerinc, amelyen
többnyire kissé b. padokon, alacsony lépcsőkön és törmeléken emelkedve, végül b. érjük el a csúcs tetőélét.
A
legmagasabb pont a tetőél túlsó végén van (25 p).
(Boldireff W. és Karłowicz M., 1908. IX. 11.)
96.C Nyugati hegyoldal, lemenetben a Rovinki-völgybe
A csúcs tetőéléről j. a Rovinki-völgy felé aláeső ny. hegyoldalba. Ennek felső része törmelékes lejtő, amely csak lejjebb megy át tagolt és nem túl meredek letörésekbe. Ezeken többfelé is le lehetjutni a völgy törmelékére (25 p).
96.D Északnyugati gerinc, a Leghátsó-Jávor-csorbából
A csorbából eleinte az élen, majd feljebb sima tábláknál j. fel az ény. és a dny. gerinc találkozási
pontjához
és a tetőélen b. a csúcsra (15 p; 21. ábra).
(Boldireff W. és Karłowicz M., 1908. IX. 11.)
96.E Északi fal, a Jávor-völgyből
400—450 m magas vad fal, kőzete félelmetesen törékeny.
E.1 Diagonális út
A Varangyos-tó tófala alatt (63.B) magas törmeléklejtőn fel. Beszállás a csúcsból ÉK felé aláeső hatalmas
bordának a beszögellés felőli oldalán, de még végső zugának elérése előtt (ezt rendesen hó tölti ki) b. a
borda
szikláiba, és törmelékes párkányokon kevéssé j. emelkedünk. Jobbra egy sarok körül és táblás sziklákon
eleinte
egyenesen, majd j. fel a beszögellésből felhúzódó vályúba. Azonnal b., majd fel a vályú összeszűküléséig.
Egy
keveset fel, azután a jobb oldali oldalfalon fel egy törmelékfoltra. Innen egy j. felvezető párkányon (igen
törékeny) egy sarok körül, egy törmeléktérségre. Tovább fel a jobb oldali bordára, míg az a falba olvad.
(Jobbra
egy vöröses törésfolt.) Innen gyengén j. meredek törékeny terepen fel a nagy törmelékkatlanba, amelyből j.
átharántozunk egy vöröses tömbökből álló nagy sziklahalmazhoz. Túloldalán keresztezzük azt a sekély vályút,
amely a felettünk levő hatalmas kémény alsó része (ezt követi az útváltozat), azután tovább a pillér sarka
körül
egy füves párkányhoz. Ez jól járható, de a vége előtt megszakad. A megszakadás előtt néhány m-t fel egy
gyengén
hajlott párkányra. Ezen b. a végéig és rövid repedésen fel egy keskeny szegélyig, amely vízszintesen j.
átvisz
egy odúszerű térséghez. Tovább j. a sarok körül, s igen nehezen fel a borda élére. Ezen és b. mellette fel.
Két
kötélhossz után párkányon oldalmenet b. abba a szűk és meredek vályúba, amely b. húzódik föl.
Kettéágazásánál a
jobb oldali ágban tovább, amely rövid kéménybe megy át (IV). FölÖtte átcsúszva, fel a borda élére, amelyből
fent
toronyszerű felszökés nő ki. (Innen több variáns lehetséges.) A meredek sziklák alatt b. (a kémény fölött
át)
egy térségre. Erről laza tömbökön ferdén j., majd ferdén b. fel a csúcs irányába (4—5 ó; 21. ábra).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. VIII. 13.)
E.2 Útváltozat, a fal felső részén egyenesen fel a csúcsra
A vöröses tömbökből álló sziklahalmaz mögötti törmelékvályú felső folytatását képező, hosszú, hatalmas
kéményt
(igen törékeny; beékelt laza sziklatömbök) követjük, amely a sima csúcsfal jobb felében visz fel a csúcsra
(2 ó
15 p; 21. ábra).
(Puškáš A., 1949. VIII. 2.)