110Közép-hegység (2380 m, *2382 m)
A Tátra legkedvezőbb fekvésű kilátóhelyei közé tartozik a Közép-hegység. Csúcsából három irányban indulnak
ki a
gerincek. Az ék. és a d. gerinc a Tátra főgerincéhez tartozik, ény. felé egy csipkés oldalgerincen a
Marmota-tornyok emelkednek. Három orma van, a ny. főorom, a valamivel alacsonyabb középső és a k.
mellékorom.
Délről jellegtelen, szelíd formájú hegy. Ny. és é. oldala igen vad, és hatalmas falakban törik le. E
falak
általában igen törékenyek, különösen az é. fal.
Első ismert megmászó: Otto A. - id. Hunsdorfer
J.
vezetővel, 1897. VII. 20.
110.A Északkeleti gerinc, a Vám-kő-hágóból
Ahol a gerinc meredekebben kezd emelkedni, b. tőle egy törmelékes vályúban a felszökés tetején levő k. mellékoromra. Erről - a középső orom púpján át - a hosszan elnyúló, széles tetőél végén levő ny. főoromra (40 p).
110.B A keleti mellékorom délkeleti mellékgerince, a Nagy-Tarpataki-völgyből
A Nagy-Tarpataki-völgyben, a Rovátkára vezető ösvényen (118.A) a Rovátka alatti
katlan szűk bejáratáig, ahol
a
Közép-hegység dk. gerincének vége az ösvényig ér le. Füvön, sziklán j. fel erre a könnyen járható hátra,
amelynek csak a fele útján van egy erősebben emelkedő és mászást igénylő sziklás része. Ezt elhagyva újból
járóterepen fel a k. mellékoromra. Erről a tetőélen ny. irányban a középső ormon át a ny. főoromra (az
ösvénytől
1 ó 15 p).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)
110.C Déli gerinc, lemenetben az Északi-Marmota-csorbába
A főoromról a széles d. gerincen három púpon át. Az utolsónál a gerinc hirtelen letörik. Itt b. keveset le
kissé
hajlott lapokon, azután át j. a gerinc ny. oldalára. Itt keskeny meredek vályúban mintegy 10 m-t le egy kis
térségre, amelyről a kevéssel alább fekvő fűpárkányra, és ezen a lefelé vezető párkányon a harmadik púpot
követő
csorba alá, amelyhez a törmeléken fel. A hirtelen keskennyé váló gerincen fel a közeli fokra, amelyet két
táblás
kőtömb alkot. Közöttük le, az itt széles, füves gerincen az Északi-Marmota-csorba széles nyílásába (30 p).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)
(Gerincátmenet a Közép-hegységről a
Vörös-patak-toronyra. A Közép-hegység gerincén tovább, a Vörös-patak-torony é.
gerincén a csúcsra. Igen szép
gerinctúra: fel: 110.A, le: 110.C, fel: 116.A).