A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

116Vörös-patak-torony (2378 m, *2376 m)

A Tátra főgerincében a Közép-hegység és a Kis-Viszoka között emelkedik a szép alakú, kettős ormú Vörös-patak-torony. Ormai közül a d. a főorom.
Első megmászók: Englischné Jülg A. és Englisch K. - id. Hunsdorfer J. vezetővel. 1898. VII. 14.

116.A Az Északi gerinc, az Északi-Marmota-csorbából

Az é. csorbából át a d. csorbába: 115.B (30 p). A gerinc itt függőleges lépcsővel kezdődik, amelyet balról megkerülve, könnyen a széles gerincpúp (Marmota-púp) tövébe. Ezen meredek, de könnyű falon kissé j. fel. Tovább a gerinc újabb felszökésének tövében levő nyeregbe (Vöröspatak-toronyi-nyereg) (tágas törmelékmedence). Jobbról a gerinc felé, s annak felszökését megkerülve, táblákon fel a következő lépcsőre. majd a végfalon (élen) fel a torony é. ormára. Könnyen az é. és a főorom közti résbe, amely fölé hatalmas, éles sarkantyú hajlik ki. Az átfüggő sarkantyútól j., 2 m magas áthajló falon egy törmelékfalra, a ny. oldalán, azután egy meredek hasadékban fel a gerincre és ezen a főoromra (1 ó 30 p).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.)

116.B Déli gerinc, a Rovátkáról

A Rovátkáról fel É felé a gerincre és ezen könnyen a Rovátka-csúcsra (10 p). A túloldali gerincletörésen két meredek falacskán (II+) egyenesen le, és egy kis sziklafogat átmászva, a Rovátka-csúcs és a Vörös-patak-torony közötti széles, füves nyeregbe (Felső-Rovátka).
A nyereg egyenesen elérhető: a Nagy-Tarpataki-völgyből, a Rovátka alatti katlanból. Könnyű, de elővigyázatosságot igénylő, meredek, füves terep. A Rovátka alatti lejtő fele magasságánál, a Rovátka-csúcs sziklái alatt rézsút j., a Felső-Rovátkához felhúzódó nyitott szakadékhoz. Eleinte a bal szélén, majd a medrében fel a nyeregre.
A nyereg túlsó végén, a csúcstömb felszökésének tövében, gyengén emelkedő, kényelmes fűpárkányon (25-30 m) ki a ny. oldalba, a csúcstömb és egy b. elálló kis csücsök alkotta csorbához. A csúcs ny. falán 5 m-t fel, azután j. emelkedő táblás párkányon tovább. Ez a d. gerinc közelében egy kéményszerű keskeny vályúnál ér véget. A vályúban keveset fel, azután a jobb oldali lépcsőkön fel a d. gerincre és ezen a csúcsra (35 p).

Útváltozat: egyenesen a déli gerincfelszökésen

A felszökés tövéből 2 méternyire, j. fel a gerincre, erről érdekes táblán 5 m-t vízszintesen b. egy jó állást nyújtó, kiugró kis sziklafejig. Erről 4 m-t függőlegesen fel, azután igen meredek és sima táblán 2 m vízszintes oldalmenet b., a sarok mögötti kéménybe, amely (20 m) egyenesen felvisz a gerincre, ezen a közeli csúcsra.
(Komarnicki Gy. és Teschler I., 1913. V. 12.)

116.C Keleti pillér

Szép mászás. A hegy ék. és dk. oldalának találkozása kb. 200 m magas pillért képez, amely az é. oromig húzódik fel. A pillér sarkantyúszerű alsó vége mélyen benyúlik a törmelékbe, bal oldalát egymás fölötti két beszögellés határolja. Ezekben vezet az út.
A törmelékről az alsó beszögellésben a végéig. Kicsiny párkányon most b. a sarok körül, azután rézsút j. fel és függőleges falacskán a belső beszögellésbe. Ennek jobb oldali falán 50 m-t fel az áthajlásig. Az ebben levő kéményben fel és ahol széles horpadássá nyílik, tovább addig, amig elvész a falban. Itt egy újabb beszögellés 4 m magas falacskával törik le a horpadáshoz. A falacska alatti füves párkányon j. a sarok körül, utána ferdén b. fel a sarokra és b. a beszögellésbe. Ebben és egy áthajláson fel az é. mellékoromra (3 ó).
(Mrowiec Cz. és Skoczylas A., 1956. VIII. 17.)