152Vastag-torony (2096 m, *2091 m)
A Vastag-torony a Felkai-csúcs é. gerincén emelkedik. Az innen nyíló kilátás a magas
falak által körülvett
környező völgyekre a legszebbek közé tartozik.
Első megmászó: Klemensiewicz Z., Kordys R. és
Maślanka
J., 1906. VII. 17.
152.A Délkeleti gerinc, a Fagyott-tó katlanából
A Fagyott-tó katlanában (118.B) a Vastag-torony tövéhez, ahol a torony dk. gerince kezdődik. [Ide a
Litvor-völgyből egyenesen: a Vastag-torony d. falának tövében j. emelkedő szakadékban, amelyben egy nagy
odút
alkotó, beékelt sziklatömb alatti ablakon (II+) kell átbújni (20 p)]. A gerinc eleinte széles füves hát.
Majd
meredekebb és keskenyebb lesz. Néhány lépcsőjén fel egy odúszerű állóhelyig (b. egy elrepesztett pillér). Az
élbe vágódó, 4 m magas, keskeny hasadékban fel (II+). A szép sziklatömbökből álló gerincen tovább a
vízszintes
tetőélre, s ezen a főoromra. (A gerinc kezdetétől 25 p.)
(Komarnicki Gy., 1911. VI. 4.)
152.B Északkeleti fal, lemenetben a Marmota-völgybe
A főoromról füvön és tömbökön a közeli oromrésbe. Ebből a Marmota-völgy felé (ÉK) egy fent meglehetősen
meredek
és szűk vályú húzódik le (kevéssel az oromrés alatt egy beékelt sziklatömb, amely alatt átbújunk). Ahol a
katlanszerűen kiszélesedő vályú ismét szűkké és meredekké válik, j. ki a bordára, és ezen le a tőle j.
aláhúzódó
vályúba. Ez egy széles fűpadra visz le, amelyet j. követünk, végül egy keveset még lemászva, csakhamar
elérjük
azt az alig ereszkedő, széles fűhátat (20 p), amelyről a túlsó (dk.) oldalán keveset le a torony k. tövéhez
simuló völgytérségre (ezen a két Marmota-tavacska kb. 1940 m), és tovább ebben az irányban fel a Fagyott-tó
katlanába.
(Komarnicki Gy., 1911. VI. 4.)
152.C Déli fal, a Litvor-völgyből
Egyike a Tátra legvadabb falainak. A következő két út igen kitett, nehéz, de szép.
C.1 A fal jobb felén
A fal tövében húzódó 152.A alatti szakadékban ennek a nagy odújáig. A fölöttünk levő vöröses táblák
esésvonalában levő nagy sziklatömbhöz 30 m-t fel. Ettől rövid, kitett oldalmenet j., egy áthajló hasadékhoz,
ebben néhány m-t fel egy óriási áthajlás alatt levő kis odúba (V). Ebből terpeszlépés b. és egy
beszögellésben fel az elzáró áthajlás alá. Innen rendkívül kitett oldalmenet j., alul letört táblákhoz (IV)
és a beléjük vágódó repedésben egyenesen fel egy fűtérségre. Erről repedésekben és füves lépcsőkön a tetőző
kis borda csorbájára. A csúcstömb irányában, egy fent kissé áthajló hasadékban egy füves párkányra, ezen
oldalmenet b. elvált sziklatömbökhöz, és b. fel a csúcs tetőélére és ezen a főoromra (2 ó).
(Braun
S. és Orłowski T., 1939. VII. 22.)
C.2 A falközépen át
Beszállás a falba néhány méterrel a tövében húzódó 152.A alatti szakadék nagy odúja alatt. Táblás
szegélyeken néhány métert b. egy kis bordára, ezt néhány méter után b. keresztezve, meredek horpadásba.
Ebben füves lépcsőkön fel a már alulról látható áthajlások alatti vöröses sziklafoltok alá. A b. húzódó
keskeny párkányon oldalmenet egy kis bordához (V), ennek keresztezése után kötélereszkedéssel 4 m-t le egy
keskeny párkányra, ezen néhány méter után egy állóhelyre. (Az oldalmenet teljes hossza 20 m.) Innen b. fel a
sarok körül a falba. Ezen egyenesen fel az áthajlások alá, innen kis áthajláson át rézsút b., utána az
ereszszerű áthajlás alatt és egy elvált sziklatömb mellett oldalmenet b. (V), a sarok mögötti beszögellésben
levő állóhelyre. A beszögellés bal oldali falán és egy áthajláson át a folytatásába, azután ennek jobb
oldali falán könnyű, füves terepre. Erről egy jobbra hajló horpadásban a torony zárófala alá. Két párhuzamos
beszögellés közül a bal oldaliban fel, utána kissé j., végül tömbökön a főoromra (3 ó).
(Karpiński
M., Kozłowski Z., Mitkiewicz J. és Zarębski J., 1954. IX. 31.)