186Keleti-Vaskapu-csúcs (~2340 m)
Igen jellegzetes alakú orom; oldalt tekintve olyan, mintha tetejét vízszintesen lefűrészelték volna és
trapézhoz hasonlít.
Első megmászó: Krygowski S. - Bachleda Tajber J. vezetővel és Leśniak F.
poggyászhordóval, 1904. VIII. 10.
186.A Délkeleti gerinc, az Omladék-völgyi-csorbából
A csorbából meredek fallépcső után a gerincet jobbról kerüljük meg. Vissza a gerincre, követve annak
élét (közben egy darabon balról megkerüljük). A gerinc végén az alacsony csúcstömbre rövid, sima
kémény visz fel (20 p; 30. ábra).
(Krygowski S. - Bachleda Tajber J. vezetővel és
Leśniak F. poggyászhordóval, 1904. VIII. 10.)
186.B Délnyugati fal, az Omladék-völgyből
A fal jobb térfele erősen füves, a bal a legvadabb, táblás Tátra-falak közé tartozik.
B.1 A fal jobb felén
Az Omladék-völgyi-csorbából lehúzódó hó (törmelék)-szakadék torkolatától a Keleti-Vaskapu-csúcs
dny. oldalában füves, törmelékes vályú húzódik fel. Öt perccel a beszállás után a bal oldala
egészen ellaposodik. Itt egy nagy kőtáblát b. keresztezve (egyetlen nehezebb hely) tovább ismét
füvön és tömbökön fel a gerincre. Ezen mint 186.A alatt a csúcsra. (A Jeges-tótól 1 ó 45 p ; 30.
ábra.)
(Grósz A. és Rokfalusy L., 1911. VIII. 12.)
B.2 A fal bal felén
A fal zsindelyszerűen rétegezett táblákból épül fel. Beszállás a Keleti Vaskapu-hágóból lehúzódó
hószakadék torkolatától kissé j., a fal tövéből kiinduló széles rámpára. A rámpa kissé áthajló
bal szélén 45 m-t fel egy sziklafoghoz. Ettől 6 m oldalmenet j., két áthajlás irányában, és
ezeken (az alsón szeghasználattal) 8 m-t fel egy kényelmes kiugrásra. Erről kissé b., egy közel
függőleges hasadékban 6 m-t egyenesen fel a fal jobb oldalán levő háromszögű sekély fülke alatti
párkányra. A párkányról a faltól elrepesztett lépcsőkön 2 m-t j., utána egy sziklafogon 4 m-t
fel egy újabb kis párkányra. 2 m magas, sima táblán az áthajlás alá, amely egy sarkantyúban
végződik. Ez alatt 8 m oldalmenet j., egy erkélyszerű kiugráshoz. Erről 2 m-t le egy kisebb,
füves kiugrásra, és további 6 m oldalmenet j. egy függőleges falacska alá. Az ebbe vágódó b.
hajló hasadékban (beékelt sziklatömbbel) egy füves térségre. Egy beszögellésben fel egy füves
vályúhoz, és ebben a csúcsra (3 ó; 30. ábra.)
(Motyka S. és Mrózek R., 1935. VIII.
21.)
186.C Északnyugati gerinc, a Keleti-Vaskapu-hágóból
Ez a sziklaél 80 m-t szökik fel a hágóból a csúcshoz. A hágóból tömbökön és lépcsőkön egy
omladékkal borított kis térségre, és erről egy falacskán egyenesen fel egészen a bal oldali,
igen meredek táblákig. A közel fogástalan táblán 5 m-t a bal széléhez és tovább b., egy igen
meredek beszögellés alatti kis állóhelyre. Ide egy áthajló falacskán teljes kitettség mellett
(az egész út legnehezebb része). A beszögellésben 7 m-t fel egy kis füves fülkébe. Bal oldali
falán egy kis állóhelyre az élen, már az áthajlások fölött. Az állóhelyről egyenesen fel
tömbökhöz (b., egy elvált tábla mögötti hasadékban jó biztosítóhely), innen 7 m magas falon egy
párkányra. Ezen b. egy kéményhez, ebben egy áthajláson (V) át 12 m-t fel egy párkányra, majd egy
falacskán levő repedés segélyével egy fülkébe, áthajló tömbök alatt. Alattuk j. a gerinc élére
és ezen egy nagy térségre a csúcstömb alatt. Erről egy beszögellésben ferdén b. egy nagy
lépcsőre az é. falban, végül egy falacskán a csúcsra (3 ó; 30. ábra.)
(Korosadowicz Z.,
Kozik M. és Ustupski J., 1932. VII. 14.)
[Az ény. gerincet - mesterséges
segédeszközök alkalmazásával - szorosan az élen (Tille-él) is végigmászták (VI). Tille
K. és Zlatník K., 1948. VII. 30.]
186.D Északi fal, a Kacsa-völgyből
A Kacsa-völgy felső katlanából a Keleti-Vaskapu-hágóhoz felhúzódó hószakadékban
(187.B) kb. fele
magasságáig. Itt beszállás a szakadék bal oldali falába, egy rövid. függőleges vályúban. Ebben
fel, azután b. egy törmelékes párkányra. Ezen 5 m-t b. megszakításáig, innen tovább b. egy
hajlott füves térséghez. Onnan, ahol ez erősebben esni kezd, három alacsony lépcsőn fel egy 8 m
magas, függőleges fal bal oldalán (V). Fölötte hosszú lépéssel b. egy táblás párkányra. Ezen b.,
azután igen meredek táblán b. fel a széléhez. Hosszú terpesztéssel be a mögötte bevágott rövid,
alul letörő vályúba, ebben 2 m-t fel (V), utána táblás falacskán b. fel egy már alulról jól
látható lépcsőre, a fal sarkán. A lépcsőről 3 m-t fel egy omladékos térségre. Keveset le, majd a
nagy tömb mögött ismét fel. Ezután táblákon oldalmenet b. és egyenesen fel a tábla és a hatalmas
tömb közötti hasadékba. Ebben fel és b. az obeliszk tetejére. Erről a hasadék fölött
átterpesztünk egy függőleges repedésbe, ebben (IV, megerőltető) 4 m-t fel jó lépcsőkre. Egy
hatalmas táblás beszögellésben 30 m-t rézsút j. fel, azután oldalmenet j., és a tábla felső
szélén megint b. egy kis füves térségre. Innen táblákon fel egy fűfolthoz, majd füves
beszögellésben fel, nagy tömbök alá. Balra fehéres táblákhoz és ezeken 20 m-t fel. Majd rövid
kéményben egy mély vályúhoz, ebben 20 m-t fel, végül tömbökön a dk. gerincre és ezen a csúcsra
(3 ó 30 p).
(Korosadowicz Z. és Zając K., 1931. VII. 4.)