A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

194Márta-csúcs (ÉNy 2433 m, 2426 m)

Az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsa. Három orma van:

• az ény. főorom
• a tűhegyes középső orom (Wachter-torony) és
• a dk. mellékcsúcs (kb. 2420 m)

A Kacsa-völgyből feltörő ék. fala a Ruman-csúcs és a Ganek falaival együtt a Tátra leghatalmasabb összefüggő falvonulatát alkotja.
Első megmászói: főorom: Jordán K. és Lavallée M., 1899. VIII. 29.;
Wachter-torony: Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. VII. 5;
A dk. csúcson talált, részben olvashatatlan névjegy szerint egy Károly keresztnevű ismeretlen magyar hegymászó már 1899 előtt járt a mellékcsúcson.

194.A Délkeleti gerinc, a Keleti-Meredély-csorbából

A rosszul rétegezett, meredek sziklákkal kezdődő, azután tömbökkel borított gerincet követve, egy kis gerincpúpra (Meredély-púp) (kb. 2353 m). Erről néhány lépést b. és a gerinc mellett egy hasadékban le, egy sajátságos, a gerincfalat áttörő ablakszerű lyukhoz. A mögötte fekvő csorbából (Középső-Meredély-csorba) a gerinc füves szikláin, majd meredek táblás tömbjein tovább, míg a gerinc felszökik. Itt a sziklák tövében b., az Omladék-völgy felé előugró füves vállhoz, és erről b. fel a dk. mellékcsúcsra (30 p).
Túloldalt néhány lépéssel le a Wachter-torony előtti alsó oromrésbe. Innen két út:

A gerincen

A résből néhány métert gyengén b. fel, azután egy hajlott táblán rézsút j. fel az élre és ezen a toronyra. Ennek túloldali letörésén 8 m kötélfüggeszkedéssel le a főorom előtti felső résbe. A főorom végfalát függőleges, szűk kémény hasítja végig. Ebben a megerőltető támaszmunkát igénylő kéményben (arccal balra) egyenesen fel a csúcsra (30 p; 31. és 32. ábra).
(Le: Chmielowski J., Jordán K. és Kroebl A. - Bachleda J. és K. és Marusarz J. vezetőkkel, 1905. VII. 28.;
fel: Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. VIII. 5.)

A gerinc megkerülésével

Az alsó oromrésből az Omladék-völgy oldalán lehúzódó, törmelékes folyosóban keveset le, míg lehetségessé válik a Wachter-tornyot megkerülve, repedések által barázdált, sima kőlapokon felmászni a főorom alatti oromrésbe. Innen a nagy táblák közt keskeny szegélyeken ferdén b. fel, és egy rövid hasadék segélyével egy, a faltól b. elrepedt - már a csorbából is jól észrevehető — hegyes sziklabütyökhöz. Erről túloldalt néhány métert le, sima táblák közt vízszintesen átharántozunk a dny. tetőélhez, amelyet ott érünk el, ahol az él alatt b. egy párkány húzódik. Innen a 194.C út végső részén a csúcsra (31. ábra).
(Dubke E. - id. Franz J. vezetővel, 1903. IX. 17.)

194.B Délnyugati főszakadék, az Omladék-völgyből

A Márta-csúcs dny. oldalában, a dk. mellékcsúcs és a Wachter-torony közötti alsó oromrésből kiinduló szakadék húzódik le a sziklák tövéig.
A Jeges-tótól (187.A) omladékon a szakadék torkolatához (45 p). A szakadékban fel, de nem egészen az alsó oromrésig, hanem kevéssel alatta b. kitérve repedések által barázdált, hajlott kőlapokon a felső oromrésbe. Innen mint 194.A a) vagy b) (könnyebb) alatt a csúcsra (31. ábra).
(Jordán K. és Lavallée M., 1899. VII. 29.)

194.C Nyugati borda, az Omladék-völgyből

A csúcs szokásos útja. A Jeges-tótól (187.A) - a tőle b. emelkedő füves háton - rézsút b. fel a völgy magasan fekvő kis katlanába. Innen nézve a csúcs ny. oldalában három jellegzetes szakadékot különböztethetünk meg. A jobb oldali, egyenesen felhúzódó szakadék a középső orom (Wachter-torony) alá vezet. A középső kissé b. kanyarodó szakadék a csúcstól b., arra a meredeken aláeső nagy bordára torkollik, amely a Márta-csúcsból ny. irányban a Ruman-tó katlana felé előugrik. Ettől közvetlenül b. található a bal oldali szakadék, amely ugyanezt a ny. bordát egy mélyebb ponton éri el.
Ez utóbbi bal oldali szakadékban kezdjük meg a mászást. A szakadék bejáratához egy törmelékkúp csúcsosodik (45 p). A szakadékban meglehetős meredek sziklákon fel az említett ny. bordára, amelynek hátát egy nyeregszerű, vízszintes résznél érjük el (15 p).
Fölöttünk a borda áthajló falakkal toronyszerűen szökik fel. Ezért b. egy emelkedő, széles fűpárkányon fel, majd csakhamar j. kanyarodva, törmelékes lépcsőkön a felszökés tetejére, amely erkélyszerű, tágas, lapos térséget alkot (7 p).
Fölöttünk a gerinc több bordára szakad. Az erkélyről felhúzódó borda meredek lépcsőjére jobbról fel. Kb. 60 m után a borda sima táblába fut ki. Itt aj. levő 5 m magas, jól lépcsőzött hasadékban fel a borda folytatására, és ennek táblás lépcsőin zegzugos irányban tovább fel, többnyire kissé a borda éle alatt, annak bal oldalán. Feljebb ki a borda élére, amely itt ellaposodik, és a széles csúcspiramis meredek szikláiba megy át. Fölöttünk a dny. tetőél, mely lejjebb meredeken letörik. Itt elhagyjuk a bordát és j. fel a dny. tetőél letörése fölé. Egy darabig követjük az igen keskeny tetőélet, azután a mellette b. húzódó, néhány méter hosszú párkányon tovább. Ennek végéről egy 2 m magas falacskán fel egy odúba, amely fölött meredeken szökik fel az igen keskeny él. Itt át a gerinc jobb oldalára és néhány lépést a gerincél alatt húzódó párkányon, de még a vége előtt fel a gerincre. Éles lovaglógerinc után meredek tábla, a fölötte fekvő tömböt b. megkerülve lépcsőkön fel a csúcsra (31. ábra).
(Jordán K. és Lavallée M., 1899. VII. 29.)

194.D Északnyugati gerinc, a Nyugati-Meredély-csorbából

A csorbából a gerincen közel egy magasságú oszlopszerű tornyok (Meredély-fogak sorakoznak a Márta-csúcs felé. A tornyok közül a harmadikra egy sima meredek táblán (II+). A többi könnyen járható, vagy pedig jobb oldalán néhány méterrel a gerinc alatt meg is kerülhető. Egy szélesebb csorba (Meredély-kapu) után a csúcs meredek, éles véggerincén fel a csúcsra (2 ó 45 p; 31. és 32. ábra).
(Klemensiewicz Z. és Maślanka J., 1906. VIII. 22.)

194.E Északkeleti fal, a Kacsa-völgyből

A Kacsa-völgy alsó teraszának a Nyugati-Vaskapu-hágó é. hószakadéka alá felhúzódó oldalöbléből emelkedik ki a kb. 450 m magas fal. Ezt a csúcs esésvonalában egy pillér kétfelé osztja.

E.1 A fal jobb felén

A Nyugati-Vaskapu-hágó hószakadékának legalsó részéből (kőhullás) j., a Nyugati-Meredély-csorbáról lehúzódó teknő tövébe. Beszállás a b. néző szűk és függőleges hasadéknál. A széles hórianáson nehéz átjutni a sziklára. A hasadék tövéből vízszintes oldalmenet j. (5 m), azután táblás sziklákon j. fel füves sziklákra, amelyek b. egy törmeléktérségre vezetnek. Fölötte egy előreugró fal. Ez alatt ferdén b. meredek, veszélyes fűfalon fel egy táblás vályúhoz, amelyben j. a falkiugrás tetejére. Ez füves hátat alkot, amely a nagy teknőszerű falhorpadásba megy át. Ebben fel. (Füves terep.) Kb. 100 m-rel a gerinc alatt a teknő bal oldalán egy kiugró sziklafej. Jobbról egy meredek, jól lépcsőzött hasadékban fel a tetejére, amely a falba futó rövid élt alkot. Erről a túloldalon kissé le, füves párkányokon hosszú oldalmenet dél felé a következő bordához. Innen b. fent a faltól elálló sziklafej, amely a fallal egy nyergecskét alkot. Ehhez b. egy fehéres kőzetű vályú húzódik fel. Nehéz oldalmenettel b. be a vályúba és ennek bal oldalán 3 kötélhosszat fel a sziklafejig, amely a falat kettéosztó nagy pillér vállát alkotja. (Részben III, középső része könnyebben megkerülhető a bal oldali falon, rövid vízszintes párkányon, amelynek végéről egy kémény ismét visszavisz a vályúhoz.) A váll gerincén a falig, azután nehéz oldalmenet j. egy törmeléktérségig. A jobb oldali meredek fallépcsőn keveset fel, és a sarok mögötti kéményben tovább fel egy füves párkány kezdetéhez, amely j. emelkedve kivezet a gerincre egy hegyes sziklafognál. A gerincen dk. irányban a főcsúcsra (5 ó; 32. ábra).
(Komarnicki Gy., Komarnicki R., Kulczyński W. és Świerz M., 1911. VIII. 22.)

E.2 A falközépen át

Beszállás a nagy pillér alatti bemélyedéstől lehúzódó világos, táblás és széles vályú bal oldalán levő kéménynél. Ezt kb. 12 m után j. elhagyjuk, és egyenesen, majd gyengén b. fel egy törékeny bordához (60 m), amely egy nagy sziklatömbhöz visz (20 m). Meredek párkányon j. (20 m), azután gyengén b. egy kis kéményben, egy áthajlás alá. Ennek megkerülésére a jobb oldali bordán fel, és füves lépcsőkön a fal táblás bemélyedéséhez (50 m), ahonnan láthatóvá válik a nagy pillér. A kis kémény fölött oldalmenet b., a pillér bal sarka alá (40 m). Két hasadék közül a bal oldaliban egy lépcsőfokra, azután - keveset b. a borda irányában - egy igen meredek, kettéágazó beszögellésbe. Ennek bal ágában egy 5 m magas, igen kitett falacskán egy kényelmes térségre, és magas lépcsőkön egyenesen fel egy párkányra egy falacska tövében. Oldalmenet b. egy óriási tömbhöz, egy alul széles, majd táblás vályú kezdeténél, amely a pillér élével párhuzamosan húzódik j. fel. A vályú medrében keskeny hasadék, ennek segélyével fel egy nekitámasztott, lapos sziklatömbhöz. Innen a borda fala alatt oldalmenet b., azután egy kis sziklafognál kissé le egy óriási szikla mohos és laza tömbökkel borított tetőlapjára. Meredek táblán a borda felé, azután két áthajláson át fel a pillér élére (10 m). Ezen fel egy térségre, azután egy beszögellésben b. egy éles kis gerinchez, majd j. táblákhoz, kis odúval. Gyengén áthajló hasadékban és a borda bal oldalán egy kényelmes térségre (15 m), azután a pillér hátán fel a felső végéig, ahol a csúcs zárófalában elvész (130 m). A meredek, táblás falon b. fel egy kis fülkéhez, áthajló falacska alatt (35 m), azután egy beszögellésben - az első 6 m igen megerőltető (IV) - fel (a fülkétől 15 m), majd j. egy széles párkányra, amely kb. 30 m-rel a csúcs alatt az ény. gerincre visz ki. Ezen b. a csúcsra (7 ó; 32.ábra).
(Motyka S. és Sawicki J., 1930. VII. 29.)

Az ék. fal egyéb útjai, amelyek részleteit nem ismertetjük:

Egyenest a falközépi pilléren, VI.

(Gálfy I., Lehotský I., Pikovský J., Psotka J., Šurka T. és Zibrín Z., 1954. VIII. 4.);

A fal bal felén a dk. mellékcsúcshoz, VI.

(Karoušek V. és Šisler B., 1956. VIII. 31.)