A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

196 Ruman-csúcs (ÉNy 2428 m, DK ~2419 m)

Az Omladék-völgyből jelentéktelen, a Kacsa-völgy felől, amelyhez óriási, gyönyörű fallal törik le, annál fenségesebb. Két orma közül az ény. a főorom.
Első megmászó: Chmielowski J. - Bachleda K. és Bachleda Tajber J. vezetővel, 1902. IX. 27.

196.A Délkeleti gerinc, a Nyugati-Meredély-csorbából

A csorbából meredeken szökik fel a gerinc a dk. oromhoz. Alsó része táblás élt alkot, feljebb falszerűen kiszélesedő lépcsőkkel emelkedik, amelyeknek repedésein fel. A dk. oromról rövid lemenet az oromrésbe, ahonnan a gerinc bal oldalán a főoromra (30 p; 32. ábra).
(Klemensiewicz Z. és Maślanka J., 1906. VIII. 22.)

196.B A Nyugati-Meredély-csorbából a délkeleti gerinc megkerülésével

A 195.A úttal kapcsolva a legkönnyebb út.
A Ruman-völgyből a Nyugati-Meredély-csorbához felhúzódó folyosóból (195.A) néhány méterrel a csorba alatt átkelünk a folyosót b. kísérő bordán és átharántozunk a szomszédos folyosóba, amely b. elkanyarodva, a Ruman-csúcs tömegébe húzódik fel. E folyosó végül a dk. főgerinc és a Ruman-csúcs dk. ormából a Ruman-völgy felé kiugró borda összeszögellési pontjához torkollik. Átlépve a bordán, kevéssel a gerinc alatt párkányokon át a csúcs két ormát elválasztó oromrésbe (Ruman-oromrésbe). Innen b. a gerinctől füves sziklák között a gerincre és ezen a csúcsra (15 p; 32. ábra).
(Komarnicki Gy., 1918. IX. 18.)

196.C Délnyugati fal, az Omladék-völgyből

A fal a Ruman-völgy fölötti, a hegyoldal közel fele magasságában levő széles törmelékpad fölött emelkedik. A falat három pillér és a közöttük bevágódó folyosók tagolják. Az Omladék-völgyből a törmelékpadra: 197.A.

C.1 A délkeleti orom délnyugati pillére

A fal első pillére jobbról. Beszállás a 200 m magas pillér lábánál, egy háromszögletű füves térségnél. (A törmelékpadról 1 ó.)
(Brandobur J. és Puškáš A., 1950. VIII. 28.)

C.2 A jobb és a középső pillér közötti folyosó lemenetben

A főoromról le az oromrésbe, és a Ruman-völgy oldalán vízszintes párkányokon b. egy bordát keresztezve, a mögötte eleinte rézsút, majd egyenesen lefelé húzódó folyosóba. Ebben könnyen le a nagy törmelékpadra (20 p).
(Radwańska-Kuleszyna- (Paryska) Z. és Lazniewski M., 1930 körül).

196.D A Ganek-résből, az északnyugati gerinc megkerülésével

A Ganek-rés dny. szakadékából (197.A) néhány méterrel a rés alatt keskeny, sziklás vályú ágazik el j., a Ruman-csúcs szikláiba. A vályú egy borda nyergecskéjére visz fel. A borda túlsó oldalán meredek vályúban és falacskákon fel a főoromra (15 p; 32. ábra).
(Karłowicz M. - Bachleda K. vezetővel, 1906. IX. 6.)

196.E Északnyugati gerinc, a Ganek-résből

A Ganek-rés dk. bemetszéséből a gerincéltől rézsút j. ki, a sima falhoz támaszkodó pillérhez. A tetejét képező kis térségről feltörő, függőleges táblán 4 m-t b. fel egy repedéshez. A repedés egy odúban végződik, amelyet fent egy beszorult tömb zár le. Erre jobbról fel, és b. emelkedő párkányon kiharántozva a gerinc éléhez, egy kis bemetszésbe. Az ebből feltörő 2 m-es gerinclépcső után a szélessé váló gerincen a csúcsra (15 p; 32. ábra).
(Le: Kienast F., Martin A. és Wanjura W. — Breuer J. és Spitzkopf P. vezetőkkel, 1905. VIII. 14.;
fel: Klemensiewicz Z. és Maślanka J., 1906. VIII. 22.)

196.F Északkeleti pillér, a Kacsa-völgyből

A hatalmas pillér az ék. fal jobb szélén, jobbról balra, rézsút emelkedik, lent meredek fallal törik le a völgy törmelékéhez, fent pedig még jóval a csúcs alatt elvész a falban. Beszállás az alsó letörésébe vágódó, hosszú kéményben. A kéményben (V) és a mindinkább szakadékká átalakuló folytatásában addig fel, míg ebből a Ganek-rés ék. szakadéka elágazik (3 ó). Itt elhagyva a szakadékot, tagozott falon b. fel a pillérre. Ennek élén és mintegy harmad magasságában egy jellegzetes kis toronyra (Ruman-Barát), és mögötte egy csorbába (Alsó-Ruman-átjáró) (2 ó). Innen a pillér élén egy kötélhoszszat fel, azután j. az éltől rézsút fel, majd hajlott táblákon oldalmenet b. egy (j. az éltől bemetszett) rövid, függőleges hasadék tövéhez (beszorult kőtömbökkel). Ezután még néhány kötélhoszszat j. az éltől fel egy kis csorbáig. Innen hosszabban az élen, majd j. tőle rézsút fel egy kis párkányra. Ezen j. (kitett), majd fel és egy meredek vályúban arra a csorbára (Felső-Ruman-átjáró), amelynél a pillér beleolvad a csúcs falába (2 ó 30 p). Innen a balról, az ék. falból ide feljövő 196.G út végső részén a főoromra (1 ó 30 p; összesen 9 ó; 32.ábra).
(Első összefüggő bejárás: Szumski J. és Wozniak J., 1947. VIII. 17.)

196.G Északkeleti fal, a Kacsa-völgyből

A kb. 550 m magas fal felső részében az ék. pillérből egy másik — a középső - ágazik ki a fal közepébe. Ez magasan a fal töve fölött letörik. Ez a két pillér a fal közepében lehúzódó, hosszú teknőt (Ruman-teknő) fog közre, amely fent a csúcsfalban elvész és alul letörik. A falon sok szép és nehéz út vezet át.

A fal középső pillérén

A fal teknőjének esésvonalában, a sziklák tövében levő öböl bal oldalán előugró sziklasarkantyú jobb oldalán fel, és egy vöröses-nedves vályún átkelve j. a következő vályúig harántozunk. Ebben addig fel, ahol egy keskeny párkány vezet ki j. Rövid oldalmenet j. a végéig, innen 7 m fel könnyű terepre. Ezen kis emelkedéssel 75 m-t j., egy füves bordához, ezen fel (25 m), amíg meredek pillérré - a fal középső pillérévé — alakul át. Innen rézsút b. feltűnő, mállott sziklákhoz. Tovább b. fel az igen meredek középső pillér egy nagy táblájához. Táblákon rézsút j. fel egy odú melletti jó állóhelyre. Néhány méter oldalmenet j., a sarok korül, és tovább rézsút j. egészen a pillér közeléig. Táblás vályúban egyenesen fel egy rézsút b. húzódó hasadékhoz, amely a pillér felszökésének megkerülését lehetővé teszi. A megerőltető és nehéz hasadékban fel jó lépcsőkre. (Balra alattunk egy erkély, kőemberrel.) A lépcsőkön b. keveset le, azután nehéz oldalmenet b. a sziklaélhez, ettől rézsút j. egy alattunk áthajló hasadékhoz. Ez egy erkély fölötti kis térségre (2090 m) visz fel (3 ó). Erről j. fel egy gerincszerű élre és fel a függőleges sziklák alá. Oldalmenet b. egy hasadékhoz. Ez a hasadék, amelyet sima tábla szakít meg (IV), csakhamar meredek, táblás vályúvá tágul. Ez 50 m után b. kanyarodva, egy mély és igen törékeny kéménnyé alakul át. Ebben fel füves terepre. Ezen rézsút b. egy füves-sziklás bordára, amely a fal nagy teknőjének felső részét határolja. A borda bal oldalán könnyen a függőleges csúcsfal alá, és ennek tövében törmeléken j. az ék. pillér felső csorbájára, ahol a pillér a csúcsfalba olvad (3 ó); utunk itt egyesül a 196.F úttal.
A csorbából - a csúcsfalnak fordulva — néhány lépést b., azután 30 m-t egyenesen fel, és meredek, hasadozott táblákon egy függőleges torony alatti erkélyre. A torony fala alatti szegélyen 10 m-t j. egy igen meredek - az erkélyről nem látható - kéményhez, amelyet letörése fölött érünk el. A kéményben 20 m-t fel, azután a jobb oldali bordán igen meredeken, végül több áthajláson át 40 m-t (IV) fel az ény. gerincre, amelyet meredek felszökése alatt - kevéssel a Ganek-rés fölött - érünk el (1 ó 15 p). Innen az ény. gerincen - mint 196.E alatt - a főoromra (15 p; összesen 7 ó 30 p; 32. ábra).
(Az ék. pillér felső csorbájáig: Dorawski J. K., Korowicz M., Makowski S., Sokołowski M. és Szczuka M., 1926. VIII. 6.;
innen a fal felső részén át: Dorawski J. K. és Wallisch K., 1928. VIII. 25.)

196.H A délkeleti orom keleti pillére, a Kacsa-völgyből

Ez a pillér balról határolja az ék. falat és nyílegyenesen vezet fel a dk. oromra. Beszállás a pillér esésvonalában. Egy rézsút j. emelkedő rámpán, amely végül rövid, meredek paddá alakul át, egy nagy hajlott, füves térségre (30 m-rel a fal töve fölött). Erről rézsút b. fel a meredek lejtőn, amely fokozatosan ismét egy meredek paddá alakul át (35 m). Ezen b., és egy falacskán a pillér hátára, egy kis nyeregnél (35 m). A pillér fölöttünk falszerűen szökik fel. A nyeregből rézsút b. fel a következő csorbához (40 m). Innen egy kis tornyot b. megkerülünk. Eleinte füves lépcsőkön rézsút b. (30 m), aztán egy függőleges falacska jobb szélén fel egy kis lépcsőfokra, erről j. egy könnyű vályúban egy újabb felszökés tövében fekvő, ívelt alakú térségre (20 m). Erről a felszökés jobb oldalán, laza tömbök által alkotott párkányon, 8 m-t rézsút fel egy térségre. Az innen egyenesen felhúzódó, részben áthajló vályú jobb falán addig fel (25 m), míg ez is áthajlik. Itt be a vályúba, amelyben egy áthajláson kell átjutni. A vályú kéménnyé alakul át, amely kevéssel feljebb hirtelen függőleges táblákban vész el. Egy méterrel a kémény vége előtt b., a borda körül, a mögötte levő füves térségre. Erről 8 m magas kéményben, majd a bal oldali falán egy odúba, és tömbökön 10 m-t rézsút b. egy kis bordára, és ezen egy fűfoltra, a pillér újabb nagy felszökése alatt. Ezt a felszökést az élétől b. felhúzódó kéményben megkerüljük. A könnyű, füves terepen 35 m-t rézsút b. fel a pillér élére. Ezen (vagy a bal oldalán) eleinte 50 m könnyű, majd további 90 m meglehetősen nehéz mászás egy újabb felszökés alá. Ennek 12 m magas alsó lépcsőjén fel egy fűfoltra, és 5 m-es, igen nehéz falacskán egy nagy térségre, amely fölött a pillér újból felszökik. A térség jobb széléről a felszökés falacskáján egyenesen fel az áthajlás alá, azután egy táblán 4 m-t vízszintesen b. egy lépcsőfokra (fölöttünk egy odú). Erről rézsút j. egy elálló tömbhöz, amelyen fel egy táblához, és ezen rézsút b. a pillér kis tornyának áthajló falacskája alá. Ez alatt néhány métert j., azután fel a toronyra, és erről le a mögötte levő csorbába.
Innen a csúcsfelszökés bal oldalán - gyengén j. - 25 m-t fel egy füves hajlatra, erről egy hasadékban, majd egy kéményben (50 m) hatalmas áthajlásokig. Innen egy fehéres háromszögű falacskán (IV) b., azután a pillér éle körül a Márta-csúcs felé tekintő falba, és ezen 30 m-t rézsút b. fel, a falnak támasztott sziklahasábhoz. Innen egy hasadékban, amely megszakadása után kéményszerűvé válik, fel egy térségre (IV), amelyről már könnyen a dk. oromra (6 ó 30 p). Erről át az ény. főoromra (10 p; 32. ábra).
(Chwaściński B., Stanisławski W. és Wojsznis J., 1929. VIII. 2.)