A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

232Békás-Barát (2120 m, *2146 m)

A Békás-gerincnek a Nagy-Békás-csúcs és a Kis-Békás-csúcs közötti részén emelkedik a Békás-Barát. Két orma van. Az ék. főorom a főgerincen, a dny. mellékorom (Békás-Kapucinus) (kb. 2105 m) DNy-ra, a Tengerszem katlana felé kiágazó rövid mellékgerincen emelkedik. A dny. mellékorom DNy felé igen meredeken törik le. Itt egy emberfejhez hasonló tornyocska, a Békás-Baba támaszkodik hozzá, amely DNy felé szintén közel függőleges éllel szakad le. A Békás-Barát legtöbb útja szép és nehéz mászás.
Első megmászók: Chmielowski J., Kroebl A. és Staniszewski A. - Gąsienica Tomków J. vezetővel, 1907. VIII. 18.

232.A Délkeleti gerinc, a Felső-Békás-csorbából

Meglehetősen kitett mászás meredek, füves sziklákon. A csúcs legkönnyebb útja.
A csorbából a füves gerincen, majd kissé j. tőle fel kb. 30 m-rel a csorba fölött egy kis gerincbemetszéshez, amelyből egy 3 m-es függőleges falacskán fel (legnehezebb hely; nagy ívben j. könnyebben megkerülhető). Fölötte néhány méter hosszú, j. húzódó fűpárkány. Ennek jobb oldali vége előtt ferdén b. egy rézsút b. erősen emelkedő fűpárkányra, amelyet a végéig követünk. Innen néhány métert sziklán fel, pár lépéssel j. átharántozunk a csúcstömb és a gerinc egy kis bütyke közötti bemetszésbe. Tovább egy j. emelkedő fűvályúban vagy egy j. kivezető párkányon fel a csúcs é. gerincére, 8-10 m-rel a csúcs alatt. A gerincen b. a főoromra (15 p).
(Chmielowski J., Kroebl A. és Staniszewski A. - Gąsienica Tomków J. vezetővel, 1907, VIII, 18.)

232.B A főorom délkeleti fala, a Felső-Békás-csorba délnyugati szakadékának legfelső részéből

A kb. 80 m. magas fal kb. 20 m-rel a Felső-Békás-csorba alatt nő ki a csorba dny. szakadékából. A fal alsó részében levő nagy füves terasz meredeken törik le a fal tövéhez. Innen a terasz jobb végéhez felvezető kis bordán fel. A terasz bal feléről nagy, mély, kéményszerű hasadék húzódik fel egy hatalmas, boltozatszerű áthajlás alá. A hasadékba balról meredek falacskán j. fel. Az igen törékeny kőzetű hasadékban, egyre nehezebben, az áthajlás alatti beékelt nagy tömbig. Jobbra ettől egy nagy, alul letörő sima tábla. A tábla és az áthajlás között egy széles, vízszintes repedés. Ebben 5 m oldalmenetj. (V), az áthajlás vége mögött levő lépcsőfokra. Erről táblás, szilárd sziklán 25 m-t egyenesen fel (IV) a főoromra (1 ó).
(Strzeleczki J. és Ziemilski J., mesterséges segédeszközökkel, 1950. VIII. 3.)

232.C Az oromrés délkeleti kéményében, a Felső-Békás-csorba szakadékának felső részéből

A dny. szakadék legfelső részéből kevéssel a csorba alatt ki a Békás-Barát fő- és dny. mellékorma közötti, az oromréshez felhúzódó mély kémény alá. A kémény bal oldali lépcsőzött szikláin fel; azután rövid szakaszán kitágul a kémény, és füvön a következő szakasz alá, amely igen meredek, szűk, de jó támpontokat nyújtó támaszkéményt alkot. Egy kis áthajláson át egy füves foltra, amely után a csorba alatti lépcső és a bal oldali fal közötti repedésben elérjük az oromrést (kb. 2085 m; a beszállástól 15 p).
(Komarnicki Gy., 1921. IX. 17.)

C.1 Az oromrésből a dny. mellékoromra

A csorbából 3 m-t fel egy kiugró csőr alá, azután emelkedő oldalmenet b., majd egy laza nagy tömböt megkerülve, fölötte j. fel az élhez, ennek jobb oldalán egy párkányon a csúcs alá, amelyet b. megkerülve fel (10 p).

C.2 A főoromra

A csorbából 2—3 m-t le az é. oldalon, azután a főorom előfokán oldalt fel. Feljutva az élre, ezen egy nagy tömböt lógázva b. megkerülünk. Mögötte ki a gerinc jobb oldalára, egy kéményszerű vályúhoz. Ebben fel (alsó lépcsőjét balról, a gerincélen könnyebben megkerülhetjük), és b. a csúcsra (15 p).

232.D Délnyugati gerinc, a Békás-Baba-csorbából

A csorbába lásd 233.A. Innen fel a gerinc függőleges, falszerű felszökésének tövéig. Kevéssel alatta vízszintes párkányon 5 m oldalmenet j., egy füves lépcsőfokra, a jobb oldali sarkon. Innen egy j. hajló repedésben fel egy kis lépcsőfokra, amelyről néhány méteres függőleges falacskán egy hosszúkás, füves térségre. Ennek bal végéről egy hasadékban fel a felszökés fölötti térségre. Innen 5 m magas, függőleges és igen sima falacskán (legnehezebb hely) fel egy táblás lépcsőfokra, erről j. egy hasadékhoz, és ebben — felső részében egy áthajló sziklatömböt j. megkerülve — a gerincre. Innen függőleges falacska alatt tömbökön oldalmenet b. a sarok mögött elrejtett vályúhoz, és ebben fel a dny. mellékoromra (1 ó 30 p).
A csúcstömb legfelső szikláit j. megkerülve, a túloldalon leeső gerincél bal oldalán egy párkányra le, azután átkerülve a gerincél jobb oldalára, le egy nagy, laza kőtömbhöz, amelyet megkerülve rövid oldalmenet vissza a gerinchez, s ezen még 3 m-t le a két orom közötti résbe (10 p). Ebből - mint 232.C.2 alatt - az ék. főoromra (15 p).
(Zembatova J., Humpola J. és Świerz M., 1923. VIII. 11.)

232.E Az oromrés északnyugati kéménye, a Tengerszem katlanából

Egyike a Tátra legszebb kéménymászásainak. A Tengerszemtől a 231.A úton a Békás-Barát-csoport ény. falletörésének tövébe. Innen annak a mély sziklás folyosónak a kezdetéhez, amely a főorom ény. fala alól rézsút b., az é. gerinc egy kifejezett csorbájához (Békás-kapu) húzódik fel. A folyosóban fel, majd az első meredek táblás lépcső fölött egy kevéssé hajlott, óriási táblán j. ki egy fűpárkányra, amely a főorom ény. falába visz ki. Ennek keresztezése után a kémény kezdetéhez vezet.
A kémény 15 m magas, szűk és függőleges hasadékkal kezdődik. Ezt vagy a jobb oldali igen meredek és kített falon megkerülve, vagy a fent áthajló hasadékban egyenesen felmászva egy jó álláshoz a hasadékban, amely csak itt alakul át kéménnyé. Eleinte meredek lépcsőkön b. a kéménytől, majd benne néhány beszorult tömbön át fel egy 3 m magas áthajlásig (beszorult tömb), amelyre támaszmunkával egyenesen fel. A kiszélesedő kémény egy hatalmas odúba torkollik, amelynek alja meredek törmelékfolt. Az odút fent függélyes fallépcső zárja el, amelyet mindkét szélén egy-egy repedés hasít át. A jobb oldali repedésben 5 m-t fel egy lépcsőfokra, ahonnan egy 4 m magas áthajlásra terpeszmunkával fel (a legnehezebb hely). Néhány beszorult tömbön és lépcsőn át tovább, míg a kémény egy kevésbé meredek és mohos vályúba megy át, amely az oromrésre torkollik (2 ó). Az oromrésből j. - mint 232.C.1 alatt - a dny. mellékoromra (10 p), vagy b. mint 232.C.2 alatt - főoromra (15 p).
(Humpola J. és Świerz M., 1921. IX. 23.)

232.F A főorom északnyugati falának a közepén, a Tengerszem katlanából

Beszállás a falba a 232.E alatt említett fűpárkány kezdeténél, kb. a főorom esésvonalában. Az innen kiinduló táblás beszögellésben b. fel egy áthajló tömbig. A bal oldali hasadékban fel a tömb fölötti füves lépcsőre. Ennek jobb széléről egy hamar ellaposodó függőleges hasadékban fel. A következő falon kissé b. néhány métert fel egy füves térségre. Erről sima függőleges vályúban (vagy könnyebben a jobb oldali sziklákon) az áthajlás alá, amelyre egyenesen vagy a bal oldalán fel. Fölötte a vályú folytatásában j. hajló kéményben 20 m-t, majd a következő függőleges hasadékban 20 m-t fel a végéig. Utána - egy áthajlást b. megkerülve — füves terepre. Itt néhány métert rézsút j., azután füves párkányon 20 m-t j. egy már messziről látható mély és keskeny kémény tövéhez. Ebben fel, azután j. egy kiálló tömb alá, amelyben az ény. fal tetőzik. A tömb bal oldalán két vályú egyikében az é. gerinc alatt j. emelkedő táblás padra, amelyen j. a főoromra (2 ó).
(Żuławski J. W. és Żuławski M., 1934. VII. 25.)

232.G Északnyugatról a főoromra, a Tengerszem katlanából

Különösen lemenetre alkalmas. A Tengerszem katlanából a 231.A úton a Békás-Barát csoportjának falletörései alá, ahol azután ahhoz a mély, sziklás folyosóhoz, amely a Békás-Barát ény. fala alól rézsút b., a hegy é. gerincének egy csorbájához húzódik fel. A folyosóban több kisebb-nagyobb lépcsőn fel. Kb. 20 m-rel az említett csorba alatt j. elhagyjuk a folyosót, és repedezett, kitett sziklákon j. harántozunk a folyosó oldalfalának peremére. Táblás meredek sziklákon néhány métert le egy, az é. gerinc oldalfala alatt balról emelkedő füves párkány kezdetéhez. Ezen meredeken fel. A párkányt feljebb néhány méter magas lépcső szakitja meg. Ezen le a párkány folytatására, amely végül erősen keskenyedve, egyenesen a főoromra juttat. (A beszállástól 1 ó 30 p).
(Kulczyński W., Świerz M. és Żuławski J., 1909. VIII. 19.)

232.H Északi gerinc, a Békás-nyereg déli nyílásából

A nyeregből széles háton, majd az első tornyokon át egy hatalmas, áthajló sziklaoszlopig (Békás-bástyák). Erre sima táblán fel. Néhány további torony után egy mély csorbába - a Békás-kapuba - jutunk. Az első torony kb. 20 m magas függőleges felszökéssel kezdődik. Eleinte az élen egy nagy, háromszögletű táblára. A tábla bal sarkán át egy sima hasadékban kb. 2 m-t le egy kis lépcsőfokra az oldalfalban. Innen apró támpontokon (IV és kitett) 5 m hosszú, vízszintes oldalmenet b., majd 5 m-t egyenesen fel a falnak támaszkodó tömbhöz. Alatta b. át egy lépcsőfokra, amelyről egy füves párkányra fel, s innen kissé j. egy nagy táblán át a gerincre letörése fölött, egy térségnél. Erről egy párkányon a gerinc első és második csücske közötti bemetszéshez, azután az élen tovább. majd egy hosszú kőparipán le. Ezután számos karcsú gerinctű következik. Valamennyin át. Az utolsó előtti toronyról, kissé j. az éltől egy hasadékban, a mögötte levő résbe, amely fölött a gerinc magas, függélyes éllel szökik fel. Eleinte az élen, majd b. tőle igen kis támpontokon, azután ismét az élen, végül már könnyen föl a főoromra.
(Bednarski H., Lesiecki J., Piotrowski K. és Świerz M., 1910. IX. 15.)