A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

239Simon-torony (2291 m)

A Simon-torony a Tátra főgerincén, a Békás-tavi-csorba (K) és a Felső-Békástavi-hágó (Ny) között emelkedik. Oldalt tekintve - a Békás-tavak vagy a Halastó felől - jellegzetes, Ny felé szinte átdőlni látszó szarv alakja van, míg gerincélének irányában páratlanul karcsú sziklaoszlopként tör fel.
Első megmászók: Bröske K. és Häberlein S., 1905. IX. 12.

239.A Keleti gerinc, a Békás-tavi-csorbából

A Békás-tavi-hágó átkelési pontjául szolgáló gerinctérségről a gerincéltől kissé j. (É-ra) levő sekély hasadékban 12 m kötéllebocsátkozás, azután néhány lépéssel oldalt be a csorba legmélyebb bemetszésébe. Innen indul ki a Simon-torony k. gerince. Az élen a túlsó végéig (itt jó biztosító tömb), ahonnan 10 m-t közel függőlegesen szökik fel a késéles gerinc. A felszökés alsó felén az éltől j. levő keskeny hasadékban fel. Fölötte az é. oldalon jó állást nyújtó kis térség. Az élen tovább a felszökés tetejére. Fellépve az első fokra, át az él d. oldalára, ahol jó támpontok kínálkoznak a lábnak, míg a kéz magán az élen talál fogásokat. A felszökés fölött jó biztosító hely. A késéles gerincen kb. három kötélhossz után egy 3 m magas, sima gerincfelszökés, amely után fel a torony tetejére (45 p).
(Klemensiewicz Z., Kordys R. és Znamięcki A., 1907. VIII. 5.)

239.B Déli fal, a Békás-tavak katlanából

A Poprádi-tótól a Nagy-Békás-tóhoz: 217.A (1 ó 15 p). Mint az már innen jól látható, a Simon-toronynak csupán legfelső, kb. 50 m magas csúcstömbje áll tiszta sziklából. Ez alatt igen meredek, füves-sziklás lejtő esik ahhoz az omladéklejtőhöz, amely a Békás-tavak katlanából a Békás-tavi-hágó alá húzódik fel. A szakadék bal oldalán három jelentéktelen beszögellés van. A középsőnél jellegzetes, vízszintes fűpad húzódik ki b. a hegyoldalba. A párkányon kb. 40 m-t b., ki egy elvált sziklatömbig. Innen fel, eleinte kissé j., majd b. Meredek füves sziklalépcsőkön és fűpadkákon zegzugban fel (a felső részben egy tőlünk b. levő sekély, táblás vályú közelében), majd kevéssel a torony csúcstömbje alatt j. elérjük a legfelső széles fűpadot, amely fölött a d. fal emelkedik. (A Nagy-Békás-tótól 1 ó.) A mászás eddig nem annyira nehéz (II+), inkább veszélyes a meredek, füves terep miatt.
(Chmielowski J. - Bachleda K. és Tylka W. vezetőkkel, 1906. VIII. 10.)

Útváltozat a legfelső fűpadra

A legfelső fűpad a Békás-tavaktól a fentieknél jóval könnyebb, egyszerűbb és veszélytelen úton is elérhető. A 240.A úton a Békás-tavi-torony d. oldalgerincének felső részébe vágódó éles csorbába, amelyet délről egy feltűnő karcsú gerinctorony (Kis-Simon-torony határol (45 p). A csorba túloldalán rövid, törékeny vályúban le egy vízszintes fűpadra, amely (k. irányban) a közeli Felső-Békástavi-csorba alá visz. Innen az oldalmenetet fűpadkákon és sziklafokokon j. a Simon-torony d. faláig folytatva, ennek tövében gyengén ereszkedő fűpadra jutunk. (Ez az út főleg ködben vagy esőben lemenetre jó.) A Békás-tavi-torony d. oldalgerincének felső részében fekvő, délről egy jellegzetes, karcsú gerinctorony által határolt keskeny csorba, amelyet ennél az útnál el kell érnünk, a Simon-torony beszállásától jól látható.

B.1 Häberlein út

Néhány lépéssel a fűpad letörő jobb vége előtt a tövében egy kis odú, amelyet jobbról zsindelyszerűen egymásra fekvő, meredek kőlapok határolnak. Az odútól j. levő, lehajló kőlapra csípőmagasságban fellépve, ezen két és fél métert megyünk ki j., azután a közel függőleges, sima falon 8 m-t egyenesen fel egy kevésbé meredek keskeny vályúba. Ebben kb. 5 m-t fel az áthajlásáig. Itt ki egy kis térségre. Erről egy táblán j. fel, és három egymás fölé sorakozó, áthajló falacskán át (a legfelsőn lehetőleg b.). Fölöttük, füves sziklákon kissé b. emelkedve (itt az alsó vályúnak az áthajlás fölötti folytatása), ahhoz az óriási meredek kőlaphoz, amely j. egészen a k. gerinc éléig terjed. Az érdes, likacsos táblát balról jobbra keresztezve (igen kitett, de jó támaszpontok) ki a k. gerincre. Az éles gerincen egy 3 m magas, sima felszökés után a csúcsra (45 p).
(Bröske K. és Häberlein S., 1905. IX 12.)

B.2 Egyenesen a csúcsra

A B.1 út "kevésbé meredek, keskeny vályújából" - még mielőtt áthajlóvá válik - bal oldali falán néhány métert rézsút b. fel, azután sziklatömbökön egyenesen fel kis, füves párkányokra. A legfelsőről egy hasadékban, majd a fölötte levő falacskán egyenesen fel (legnehezebb hely), végül kissé b. a csúcsra (1 ó 15 p).
(Paszucha K. és Paully M., 1934. VIII.)

239.C Nyugati gerinc, a Felső-Békástavi-csorbából

1. Lemenetben

Minthogy a ny. gerincet rendszerint lemenetben használják, ebben az irányban is leírjuk: a csúcsról eleinte könnyű, lépcsőzött tömbökkel, nem túl meredeken lejtő gerinc hirtelen teljesen függőleges, sima, kb. 12 m magas letörésbe megy át. Ezen kötélleereszkedéssel egy kis sziklafejre. Tovább a gerinc éles és törékeny csücskein le a csorbába (30 p). Kitett, de a lemenetre legalkalmasabb és legrövidebb út.
(Klemensiewicz Z., Kordys R. és Znamięcki A., 1907. VIII. 5.)

A csorba d. oldalán kissé le, és a balra lejtő fűpadon néhány perc alatt lejutunk a 239.B út beszállásához.

2. Felmenetben

A csorbából a gerinc alsó. törékeny csücskein fel a kb. 12 m magas, függőleges, falszerű gerincfelszökés tövéig. Az éltől j. keskeny hasadék húzódik fel. amely felső részében áthajlik. Eleinte a hasadékban, azután az áthajlás alatt j. ki a falba, majd ívben ismét b. vissza, végül rejtett fogáson kihúzódunk a gerincfelszökés fölött. Tovább a gerincen a csúcsra.
(Brumiller L. és Hevesi K., 1911. VIII. 18.)

239.D Északi fal, a Tengerszem katlanából

A Tengerszemtől a 218.D úton a katlan felső teraszára, amely fölött a Simon-torony é. fala emelkedik. A kb. 150 m magas fal alsó fele igen meredek és füves, felső része közel függőleges, tömör tábla. Beszállás a fal sarkantyúszerű legmélyebb pontján. Füves-sziklás, igen törékeny terepen fel, a Felső-Békástavi-csorbáról lejövő szakadék közelében. Egy meredek sziklaövet megkerülve magas lépcsőkre és tömbökre a szakadék közelében. (Ide úgy is juthatunk, hogy a szakadékban kb. fele magasságáig, azután b. ki a falba.) Innen kevéssé kifejezett meredek párkányon 30 m-t b. fel, a kevéssel a k. gerinc alatt a falból kiálló kis sziklafog felé. Kevéssel alatta élesen j. (idáig II+, itt a Békás-tavi-hágóhoz, ill. a Simon-torony k. gerincének alsó részéhez térhetünk ki; az é. fal átmászóinak jó lemeneti út). Innen a közel függőleges táblák közé húzódó, j. emelkedő hasadéksorozatban 25 m-t j., a falban levő lépcsőfokra, majd egy falacskán, egy 8 m magas függőleges falon (legnehezebb hely), és még egy falacskán egyenesen fel a végfal alatti teraszra, és innen a falon fel a csúcsra. (A beszállástól 2 ó).
(Skotnicówna L., Czech Br. és Stanisławski W., 1929. VI. 16.)