A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

268Hátsó-Bástya (~2380 m)

A háromormú Hátsó-Bástya a Bástya-gerinc é. részének legtekintélyesebb hegyalakulata. Tőle É-ra a Zerge-tavi-csorba, D-re a Pokol-csorba.
Első megmászók: Klemensiewicz Z. és Maślanka J., 1905. VIII. 23.

268.A Északi gerinc, a Zerge-tavi-csorbából

A csorbából a gerincen az é. orom csúcstömbjének sárga, sima letörése alá. Itt erősen j., de mihelyt lehetséges, néhány ferde táblán át b. egy keskeny szegélyhez, majd ettől fel egy kevéssé hajlott, sima nagy kőlap alá, amely fölött odúszerűen zárulnak be a sziklák. A kőlapon át az odú bal sarkán felhúzódó, kb. 4 m magas, igen szűk és meredek repedésben fel egy kis térségre, s innen fel az é. oromra (20 p). (Könnyebb: a csúcstömb letörése alatt kezdődő, j. vezető oldalmenetet tovább folytatni és a mlinica-völgyi (malompatak-völgyi) oldalról fel az oromra.) A gerincen tovább a középső oromra (75 p), s erről a d. oromra (15 p), amelynek csúcstömbjében egy alagútszerű nyílás, a Mlinica-völgy (Malompataki-völgy) oldalán pedig nagy, fehér sziklakitörés van. (Az utolsó részen igen mállékony kőzet.) (41. ábra.)
(Klemensiewicz T. és Maślanka J., 1905. VIII. 23.)

268.B Keleti fal, a Menguszfalvi-völgyből

500 m magas, három pillér által tagolt hatalmas fal.

B.1 A fal jobb felén

A fal jobb oldalán egy feltűnő fehér kőzetsáv húzódik fel. Nagyjából ez a sáv jelzi az út irányát. Beszállás a fal szélén a Zerge-tavi-csorbáról húzódó folyosó torkolatát baloldalt határoló tábláknál. Ezeken 30 m-t fel, ahol egy meredek, füves vályú következik. Ennek felső végén pár lépést j. fel, azután az áthajlás alatt mohos, laza fűpárkányon rövid oldalmenet b., majd néhány méter után egy kis élre. Innen fel a bal oldali, közel függőleges falletörésbe vágódó kis csatornába. Ebből áthajlásánál igen nehéz kimászás, b. halvány színű táblákra. Innen egy sekély vályulatban fel a már a völgy aljából is szembetűnő kéményszerű hasadék alá. Alatta 45-50^o hajlású táblákon kb. 30 m-t j. harántozunk, míg a kéménnyel párhuzamos fehéres kőzetű vályúba térhetünk. Mintegy 150 m után egy darabig füves lépcsőkön, majd ismét a vályú folytatásában szép mászással tovább fel a középső orom csúcstömbje alá, egy vöröses, mállékony kőzetű padig. A b. gyengén emelkedő padon egy sarokig, amely után ismét meredekebb és nagy elővigyázatosságot igénylő terepen fel a tornyok végfalai alá. Innen laza homokos-törmelékcs talajon, egy széles ferde padon b. a sarokig, és a sarkot alkotó borda é. letörésein, bizonytalan roskatag kőzeten fel a középső oromhoz illeszkedő borda tetőpontjára. Innen a gerincen b. át az alagútszerűen átfúrt d. oromra (5 ó; 41. ábra).
(Grósz A. és Szász R., 1920. VII. 20.)

B.2 A fal jobb pillérén

A három pillér közül ez a leghatalmasabb és ez nyúlik le legmélyebben a törmelékbe.
A pillér legmélyebb pontja és a tőle b. levő törmeléköböl közti távolság felénél, a pillér bal oldalfalában meredek, sekély teknő van. Ez nagy és mély odúval végződő kéménnyel törik le a fal tövéhez. Beszállás a falba 4 m-rel b. ettől az odútól. Egy jobbra hajló beszögellésben (IV) fel a teknőbe és benne, majd a jobb oldalán (IV) igen kitett és törékeny, füves kőzet miatt kockázatos mászással. kb. 100 m-t fel a pillér hátára. Ezen szilárd kőzeten egyenesen fel (közben egy keresztbe futó meredek füves sávon át) a pillér jobb oldalán meredeken felhúzódó, füves kis párkányra. Ezen 20 m-t fel egy füves térségre, a pillér fele magasságában látható, három óriási áthajlás közül a jobb oldalitól j. és kevéssel alatta (2 ó 30 p). Itt kezdődnek a nagy nehézségek. Az áthajlásoktól j. levő áthajló falletörést itt egy gyengén j. hajló, sima beszögellés hasítja át. A füves térségről néhany métert b. és egy 4 m magas hasadékban j. fel a beszögellésbe. Benne - részben a jobb oldali falán —, végül a felső végét képező 4 m-es kéményben a legközelebbi állóhelyre. (Jó biztosító tömb, a füves térségtől 30 m; V.) Innen zegzugban 20 m-t fel (IV) egy 8 m magas, felső részén áthajló lépcső alá. Egyenes megmászása (V) után egy rézsút felhúzódó fűpárkány jobb alsó végére (2 ó; vége a nehézségeknek). A párkányon 40 m-t b., a pillér háta körül a bal oldalába, és itt a párkány folytatását képező, kissé meredekebben emelkedő rámpán 25 m-t fel egy rézsút j. emelkedő, széles padra, ezen a pillér felszökésének tetejére. Innen a kevésbé meredek háton, amely végül a törékeny falban elvész. Ezt a falat V alakban szétfutó két vályú fogja közre. A falon - közelebb a jobb oldali vályúhoz — zegzugban fel a középső oromból előlépő borda tetőpontjára. Innen b. át a főoromra (1 ó 30 p; összesen 6 ó; 41. ábra).
(Dąbrowski Z. és Zamkovszky I., 1934. VII. 3.)

B.3 A falközépen át

Mesterséges segédeszközökkel. A fal közepének alsó részén a jobb és középső pillér által közrefogott, kb. 200 m magas, hatalmas horpadás van, amely a fal fele magasságában elvész. Beszállás a horpadás alatt. Jól lépcsőzött sziklán 25 m-t fel, falszeg segítséggel 3 m oldalmenet j., és a horpadás aljába vágódó beszögellés jobb oldalán 8 m-t fel nagy, meredek táblákhoz. Ezeken falszeghasználattal 4 m oldalmenet b., áthajló falacskán 2 m-t fel, és újból 5 m oldalmenet az áthajló fekete falacska alatti sziklatömbhöz. A falacskán dupla kötélhúzással fel, utána falszöggel oldalmenet b. (a legnehezebb hely), 5 m magas beszögellésben és sziklás lépcsőkön 75 m-t fel sima táblák által alkotott beszögelléshez. Innen 10 m oldalmenet j., és igen kitett falon 15 m-t fel meredek táblákhoz. Ezeken keresztül j. egy kis füves térségre. A rajta fekvő sziklatömbtől részben áthajló kéményben 5 m-t fel, innen b. 5 m oldalmenet. Áthajló falacskán egyenesen fel, és 15 m-t tovább egy füves vályúhoz. Ebben egy kis füves térségre, és jó lépcsőkön a fal fele magasságában látható nagy, fehér kitörés jobb széléhez. Innen a fal felső részén, többnyire füves terepen fel, végül egyesülve a B.1 és B.2 út legfelső részével, a d. oromra (7 ó; 41. ábra.)
(Andráši J. és Puškáš A., 1948. VII. 28.)

B.4 A fal bal oldali pillérén

Igen kitett. Mesterséges segédeszközökkel. Lent V, feljebb III. Beszállás, ahol a pillér kezdete a legmélyebben ékelődik be a törmelékbe. Lépcsőkön ferdén j. kb. 25 m-t fel egy füves területre. Tovább egyenesen föl függőleges, mohával sűrűn benőtt beszögelléshez. Ebben szegekkel a végéig (A1). Fenn b. könnyebb terepre. Tovább ismét b. a pillérre, ezen egyenesen föl. Két kötélhossz után a pillér középső füves szakasza következik. Innen egy meredek falacska jobb oldalán füves repedésben végig. (Füves, rossz fogások.) Tovább 6 m vízszintes harántozás b. egy nagy táblán keresztül, majd kb. 20 m-t egyenesen a pillér élére. (Régi falszeg.) Tovább az élen könnyebben a csúcsra (3 ó 30 p; 41. ábra.)
(Gálfy I. és Urbanovič J., 1958. VI. 10.)

268.C Déli gerinc, a Pokol-csorbából

A gerinc mlinica-völgyi (malompatak-völgyi) oldalán fel a d. oromra (10 p; 41. ábra.)
(Klemensiewicz Z. és Maślanka J., 1905. VIII. 23.)

268.D Nyugati hegyoldal, a Mlinica-völgyből (Malompataki-völgyből)

A d. oromról lehúzódó szakadék a ny. hegyoldalt egymástól elkülönített két részre osztja.

D.1 Az északi orom nyugati fala

Az é. oromról Ny-ra a törmelékig lefutó borda mellett, s vele nagyjában párhuzamosan egy végig összefüggő vályúrendszer vezet fel a ny. hegyoldalban. Hol a mederben, hol a jobb oldali, szilárd kőzetű bordán, fel az é. oromra (1 ó). Innen a középső ormon át a d. oromra: 268.A (30 p).
(Grósz A. és Luczy J., 1920. IX. 5.)

D.2 A déli orom nyugati fala

Beszállás kb. 50 m-rel b. a d. orom (bal) és az Ördög-torony (jobb) között a Pokol-csorbáról lehúzódó sekély meder torkolatától. Itt egy mérsékelten meredek, rézsút b. emelkedő vályúban a végéig fel, majd jól látható terepen b., a hegyoldal közepe felé harántozunk. Itt egy vályúrendszer mutatja a további utat. A d. gerinc közelében elhagyjuk a vályút, és jól tagozott sziklán eleinte erősebben b., majd egyenesen fel a d. oromra (1 ó).
(Grósz A. és Lingsch Gy., 1930. VIII. 20.)