A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

43Wéber-csúcs (~2514 m)

A Wéber-csúcs a Késmárki-csúcs vállszerű é. mellékorma, közöttük a Felső-Késmárki-csorba. Ék. gerince a Morgás-hágóhoz esik alá. Ezt egy kis csorba (Alsó-Késmárki-csorba) egymástól elütő jellegű felső és alsó részre (Késmárki-taraj) osztja. A csúcs hatalmas ény. éléből jellegzetes toronypár, a két Réz-pad-torony emelkedik ki. É-ról, a Zöld-tó felől nézve önálló hegyóriásnak mutatkozik. Ezen az oldalon 968 m-rel emelkedik a Zöld-tó fölé és e hatalmas letörései a Magas-Tátrának nemcsak leghatásosabb látványai, hanem legnagyszerűbb hegymászócéljai közé tartoznak.

43.A A Felső-Késmárki-csorbából, a déli gerincen

A csorbából szelíden emelkedő, keskeny gerinc visz a csúcsra (5 p).

43.B Északkeleti gerinc, a Morgás-hágóból

A gerincet az Alsó-Késmárki-csorba két, egymástól elhatárolt szakaszra tagolja. A felső szakasz meredek, széles gerinchát, amely a csúcsban végződik. Az alsó szakasz gyengén ereszkedő él (Késmárki-taraj), amely nem pontosan a Morgás-hágóhoz ereszkedik.
A hágóból balról fel az élvonalától É-ra elhajló alsó gerincrészre (Késmárki-taraj), amelynek túlsó végét lezáró kis gerincbütyök (Alsó-Késmárki-taraj, 2233 m) mögött rövid lemenet a keskeny Alsó-Késmárki-csorbába. Ezután a gerinc meredekebben folytatódik. A csorba mögötti magas felszökés alatt kissé b. ki egy keskeny folyosóba, és felső végének közelében a jobb oldali magas kőlapon meredek mászással vissza a gerincre (kissé nehéz). Ezután a tömbökből álló gerincháton még hosszan, de könnyen a csúcsra (1 ó 30 p; 10. ábra).

43.C Északi fal, a Zöld-tótól

A Wéber-csúcs nagy kiterjedésű és bonyolult felépítésű é. falletöréseit teljes szélességükben a Német-Létra (30.H) egy alsó és felső részre osztja. Az alsó falrész összefüggő, balról jobbra mindinkább magasodó falsávot alkot. A felső falakat élesen osztja ketté az Alsó-Késmárki-csorbából a fal 1986 m magas katlanához lefutó szakadék. Balra ettől a Késmárki-taraj é. falának felső része, j. pedig a Wéber-csúcs é. csúcsfala emelkedik. Ez utóbbi sarkára állított négyszög alakú, aminek alsó két oldala az Alsó-Késmárki-csorba ény. szakadéka és a Német-Létra, felső két oldala pedig a csúcs ék. gerincének és ény. élének felső részei. Az egész é. fal átmászása a fentiek szerint két részre oszlik: a Német-Létra alatti falletörésre és a Német-Létra feletti csúcsfalra.

C.1 Német-Létra alatti falletörések

Az ezeken át feljövő, ma már több mint egy tucat útvonal közül csak a legfontosabbakkal foglalkozunk részletesen. A 43.C.1/a út az 1986 m magas Katlanhoz, a 43.C.1/b, c és d utak pedig egyenesen a csúcsfal alá visznek fel.

C.1/a Az ún. "Vízesés út"

A Katlanból vízesést alkotó patak ömlik alá a falon. Beszállás a falba b. a vízeséstől. Egy kötélhosszat j. fel a bemélyedéshez, amelyben a víz folyik. Átkelünk a vízen (a további út végig ettől j. visz fel), utána fehér sziklákon rézsút j. fel, 5 m-t vízszintesen tovább, azután kis vályúban sima falacska alá és alatta rézsút b. fel egy elvált sziklatömbhöz. Hosszú lépés j. kis vályúba, ebből a következőbe és ebben egy rámpához. Ennek jobb peremén j. egy fűpadra, ezen b. 3 m-nyire a vízeséstől. Nagy fekete kéményben 5 m-t fel és kissé j. egy szögletbe. Eleinte benne, majd b. tőle fel egy nagy térségre a vízesés alatt. A jobb oldali áthajló falon 3 m-t fel, azután 2 m oldalmenet b. (legnehezebb hely) egy áthajlás alá, ezen j. fel egy kényelmes térségre. Erről b. egy terjedelmes térségre és a fal közepén fel a Katlanba (4 ó; 10. ábra).
(Bocek K., Hofírek L. és Kusová R., 1950. VII. 31.)

C.1/b Stanisławski-kémény

A csúcs esésvonalában (j. a Katlan esésvonalától) a fal tövéből V alakban széjjelágazó két kémény húzódik fel. A jobb oldali a Stanisławski-kémény, amely nyílegyenesen hasítja át a Német-Létra alatti falrészt. Hosszúságban alig találjuk párját őskőzetű hegységben. Az alsó falrész legérdekesebb útja.
Beszállás a falba a törmeléköböl legfelső zugából. Lépcsőkön, majd nehéz falacskán fel egy kis katlanba, amelyből a két kémény kiindul. A jobb oldali kéménysorozat 25 m magas kéménnyel kezdődik. Ebben a fent beszorult sziklatömbig. Innen keveset j. egy törékeny hasadékhoz, ebben néhány m-t nehezen fel kissé könnyebb terepre, amelyen egy falacskán egy térségre fel. A kö- vetkező kéményszakasz legfelső részén kissé könnyebben a jobb oldalán. Majd egy rendkívül nehéz, nedves áthajlást kell egyenesen legyőznünk, utána könnyebb lépcsők. A következő 30 m magas, igen szűk, de jó fogású szakasz közepes nehézségű. Utána - az újabb felszökés alatt - b. egy kis térségre. A kémény felette függőleges, igen nehéz hasadékká alakul át, ami után egy igen nehéz, 15 m-es rész következik. A kiszélesedő nedves kéményben tovább, és az utolsó áthajlást a jobb oldali falon legyőzve, megszakítás nélküli, rendkívül nehéz 45 m mászás után nagy törmelékes térségre, egy hatalmas eresszerű áthajlás alatt. A kémény itt kettéágazik, jobb ága azonban csak az áthajlás felett folytatódik. Ezért a térségről a jobb oldali falon néhány m-t egyenesen fel sziklák és az áthajlás közötti hasadékhoz. Benne néhány m-t egyenesen fel, azután az áthajlás felett b. a jobb kémény folytatásához (legnehezebb hely; az áthajlás balról kissé könnyebb). A nagy törmeléktérség bal sarkából kezdetben a meglehetősen széles kéményben 2 m-t fel, azután - rendkívül nehezen - j. fogásszegény falacskához és ezen j. fel egy kis kéményhez. Ebben néhány méter után újból egy hatalmas áthajlás, alatta oldalmenet egy b. vezető párkányhoz, amelyen a sarok mögött a bal kéményágba jutunk. Ezen hosszú lépéssel átterpeszkedve, a bal oldalán levő bordán 5 m-t fel a végéig. Innen a bal kéményágban egy kis törmelékeslépcsőre, ahol a kémény a falban elvész. Néhány métert j., azután tömbökön rézsút j. a falból kinyúló sziklatömbhöz. Ettől 5 m vízszintes oldalmenettel (igen kitett) j. a kémény jobb ágához, és benne néhány métert rendkívül nehezen egy nagy tér- ségre, ahol a kémény véget ér. Folytatásában egy horpadás, amely feljebb szakadékká szélesedik. A nagy terasz bal sarkából egymás válláról vagy falszeghasználattal egy repedéshez, ebben 5 m-t fel egy könnyű, kis kéményhez, amely j. a széles szakadékba juttat. Ebben alacsony lépcsőkön és beszorult tömbökön 80 m-t fel egy kis katlanba, amelynél a szakadék több vályúvá és kéménnyé ágazik szét. A bal szélső kéményben 50 m-t fel egy rövid bordára, amelyet a Német-Létrát kívülről határoló kulissza egyik tornyocs- kája bocsát alá. A bordán keveset fel, míg lehetőség nyílik, hogy nehézség nélkül lejuthassunk a Német-Létra törmelékes medrébe (5—7 ó; 10. ábra).
(Chwaściński B., Ostrowski W. és Stanisławski W., 1932. VII. 12—13.)

C.1/c "Fül út"

A Német-Létra alatti falrészbe két nagy horpadás nyomul; mindegyik alatt nagy törmeléköböl szögellik a fal tövébe. A csúcs esésvonalában fekvő, bal oldaliból visz fel a Stanisławski-kémény. A fal jobb szélének közelében - az ény. él alsó részét koronázó Réz-pad-tornyok esésvonalában - az előbbinél is magasabbra nyúló törmeléköböl és fölötte tölcsérszerűen kitáguló nagy horpadás az ún. "Fül". Beszállás a falba a tövébe szögellő, mindinkább keskenyedő törmeléköböl felső végénél (hó). A falon 10 m-t rézsút j. fel és 5 m oldalmenet j. az áthajlás alatti szögletbe. Az áthajláson eleinte erősen j., azután b. át és a bal oldalán tovább a kéményhez. Ebben 10 m-t fel, azután a bal oldalára. A kinyúló sziklatömb magasságában 30 m oldalmenet balra (V); kezdetben jó fogásokon 8 m-t harántozunk, azután kötélen 3 m ereszkedő oldalmenet le kis fűtérségre, ebből b. fel az előbbi magasságig, innen enyhe ereszkedéssel 5 m-t le, végül oldalmenettel egy kényelmes térségre. Jó sziklalépcsőkön 15 m-t fel egy térségre a keskeny, nedves kémény alatt. Eleinte benne, majd a jobb oldalán fel az áthajlások alá, és ezeknek jobb oldali megkerülésével egy hajlott kis térségre (30 m; VI, törékeny kőzet). 3 m-t fel, azután sziklalépcsőkön rézsút b. egy fal alá, ezen fel és egy kis vályúban b. egy teraszra. Az előttünk levő vályúban fel ennek végéig. A lezáró sima fal alatt j. át elrepesztett sziklákhoz. Tőlük j. egy falacskán falszeghasználattal fel (VI), azután b. egy vályúhoz (könnyű), ebben j. fel a Német-Létra külső peremére és annak jobb oldalán a Német-Létrába (8 ó; 10. ábra).
(Bocek K. és Kuchař R., 1950. VII. 10.)

C.1/d A Német-Létrán

A Wéber-csúcs é. falának felső része az alsó falrész egyenes átmászásának elkerülésével is megközelíthető a fal tövéből felvezető Német-Létrán: 30.H.

C.2 Csúcsfal

C.2/a A csúcsfal bal részében

Ez az út a csúcsfal legmélyebb pontjától kezdődik. A Német-Létrának a Katlan (1986 m) feletti részéből, miután elhaladtunk a fal alsó peremének feltűnő, áthajló táblája mellett, ezzel egy magasságba érve, felette a falban tágas térség, amelyhez a Német-Létrából jobbról rézsút b. emelkedő, hasadékszerű keskeny párkány húzódik. Ennek alsó végénél beszállás a falba. (A törmelékkatlanból 10-15 p; a Német-Létra külső határbordáján velünk egy magasságban feltűnő hegyes tű.) A feljebb keskeny párkányba átmenő szakadékban, azután ellaposodó terepen rézsút b. fel az említett törmeléktérségre. Ebből a fal (jobb) és egy borda (bal) között felhúzódó vályúba, majd magán a bordán, míg ez a falban elvész. Innen keskeny szegélyeken oldalmenet b. egy vályúhoz. Ebben - baloldalt - fel a vályút balról kísérő borda tetejéig, amely itt tágas vállat alkot (a beszállástól 1 ó). Innen a fal mentén b. húzódó kényelmes párkányon egy bordához (a párkány még to- vább folytatódik). A borda legalsó lépcsőjét a mögötte bevágódó rövid vályúban megkerülve, fel a borda élére. A szorosan a falhoz simuló, j. felvezető borda egy párkányba megy át, amit kb. 10 m-rel a vége előtti kényelmes párkányig követünk. Erről - a felettünk j. levő fehér falletöréstől - a kissé homoruló falban sekély hasadék húzódik fel. Ebben, a 40 m magas falon egyenesen fel. Részben V. A fal tetejéről néhány lépést j. egy törmelékodúba, amelyből tömbökkel telt vályú vezet rézsút j. fel. Ebből ki egy j. vezető párkányra (1 ó 45 p). A párkány eleinte széles és vízszintes, majd erősen emelkedve, keskeny és meredek ráncba megy át, ami végül egy már messziről látható, a faltól elrepedt óriási tömbhöz vezet. Jobbra óriás méretű torony, amely egy egyenesen felhúzódó pillér felszökését alkotja. Még 10 m-rel az elrepedt sziklatömb előtt a falon 2 kötélhosszat egyenesen fel egy sziklakitörés által keletkezett nagy fehér odúhoz. Jobbról fel az odú tetejére, azután hajlott, sima táblán j. (V) egy párkányra fel. Ezen kissé j. és a felszökő pilléren állunk, ami itt széles vállat alkot (2 ó 30 p). A pillér túloldalán vízszintes párkányon 50 m-t j. a sarok mögötti törmelékfoltra, ahonnan egy j. felettünk látható, a falhoz támaszkodó, kb. 2 m magas sziklafoghoz rézsút j. fel. Ettől gyengén emelkedve át kell harántozni a kb. 50 m-rel tovább j. levő bordához. A sziklafogtól 3 m-t lebocsátkozva, keskeny szegélyen oldalt ki, azután kissé fel egy elrepedt tömbhöz, felette (IV) egy vízszintes térségre. A térségen j., amely a borda előtt letörik. E rövid megszakítás keresztezése a túloldali jól járható terephez rendkívül nehéz és kockázatos (kötéloldalozással sokkal könnyebb). A megszakítás túloldalán levő sima táblán a fölötte levő párkányra, tovább még néhány lépés könnyű tömbökön a bordához, amelyet két sziklafognál érünk el.
Innen könnyen tovább. A borda túloldalán, folyton kissé emelkedve, füves lépcsőkön át a következő bordához. Ezt keresztezve, eleinte j., majd ívben b. fel törmelékes lépcsőkön, végül nagy tömbök között fel a csúcs alatti tágas katlanhoz. A jobb oldali borda élére fel és ezen a csúcsra (2 ó 30 p; 10. ábra).
(Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1912. VIII. 18.)

C.2/b A falközépen át (Stanisławski út)

Ez az út egyenes folytatása az alsó falletöréseken át vezető 43.C.1/b útnak, amellyel együtt az é. fal legnagyszerűbb útja. Ahol a C.1/b út a Német-Létrát eléri, a felső falrész áthajlón letörik. Beszállás néhány m-rel b. ezektől az áthajlásoktól. Egy beszögellésben néhány m-t fel, egyenesen egy nagy áthajlás alá, amelyen falszeghasználattal fel. Fölötte néhány m oldalmenet b. egy alul letörő rövid kéményhez. Ebben fel, utána sziklalépcsőkön 10 m-t rézsút b. fel egy nagyobb térségre, amelyről egy kevéssel mélyebben fekvő térségre le. Ennek bal széléről néhány métert fel egy hasadék kezdetéhez és ebben b. fel egy kis mohos fülkéhez. Ebből néhány méteres, igen nehéz oldalmenet b. a szabad falban levő kis állóhelyre. 5 m-t egyenesen fel (V), azután oldalmenet b. egy kis térséghez (IV). A hasadékban nehezen fel egy füves-sziklás párkányra és ezen b. egy kényelmes lépcsőre. Erről néhány m-t le, azután vízszintesen b. és megint emelkedve, egy nagyobb, mély odúhoz. Balra a sarok körül, azután egyenesen fel egy nagy törmeléktérségre. A jobb oldali végéről egy vályúban 60 m-t könnyen fel, utána kényelmes párkányon még 10 m-t j. egy falbemélyedéshez, hatalmas sziklatömbbel a kezdeténél. A bal oldalon még néhány m-t az eddigi irányban, azután a mély kéménytől j. levő füves-sziklás hajlatra. A mind meredekebbé és sziklásabbá váló hajlaton egyenesen fel, egy egyenesen felfelé húzódó vályúhoz, és ahol ez elvész, a könnyűvé váló hajlaton az eddigi irányban tovább fel a tulajdonképpeni falletörést jobbról határoló bordán fekvő, nagy törmeléktérségre. Lépcsőkön és tömbökön 30 m-t egyenesen fel egy térségre, és néhány m-rel b. ismét egyenesen fel egy j. levő horpadáshoz, majd ebben fel egy széles párkányra, amelyen b. a végéig. A fal és az ettől elrepesztett sziklatömb alkotta rövid, szűk kéményben j. fel egy térségre, jellegzetes, kinyúló sziklatömbbel. Innen kocka alakú tömbökön rézsút j. fel, majd egy falacskán b. egy térségre, amely j. egy párkányba megy át. Ahol ez egészen keskennyé válik, az igen meredek falon egyenesen fel egy sima fal tövében fekvő, hosszúkás, kétlépcsős térségre. Erről tömbökön b. fel egy tömbös térségre, innen oldalmenet b. a falsarok körül egy elrepesztett sziklafoghoz. Tetejéről b. egy bordára átterpeszkedve, a bal oldali falbemélyedésben egyenesen fel könnyebb terepre. Itt egy áthajlást jobbról megkerülve, jól lépcsőzött sziklákon j. fel. Balra tőlünk fantasztikus sziklacsücskök egy bordán. Ezzel pár huzamosan, majd - ahol a borda a falban elvész - erősen j. tartva, a végfal alá jutunk, amelyen át elérjük a csúcsot (5 ó; 10. ábra).
(Stanisławski W. és Vogel P., 1932. VIII. 4.)

43.D Északnyugati él, a Zöld-tótól

A hegy több mint 1000 m hosszú, hatalmas bordája, amely az é. és a ny. falat választja el.
A Zöld-tótól a Nagy-Papirusz-völgybe (18.B) és ennek rögtön az elején b. át a Wéber-csúcs ény. élének a völgyletörés peremére támaszkodó tövéhez. Eleinte az él jobb oldalán, gyepes lejtőn fel az él fölöttünk b. látható vállára, ahol a sziklás gerinc kezdődik. A nyeregből 30 m-t gyepes lépcsőkön az első nagy felszökés alá. Egy szélesebb, meredeken emelkedő fűpadon j. fel egy széles vályúba, amelyet balról hatalmas lapok határolnak. Az esésvonalban 6 m-t fel, azután oldalmenet b. egy rövid kémény alá, ebben fel egy kis térségre. Erről néhány m-t fel a felső kémény alá. Innen oldalmenet - egy sarkantyút megkerülve - ferdén j. le, majd nedves falon 5 m-t fel, azután nehéz átlépés b. egy él körül menedékes lejtésű térségre. Erről könnyű gyepes részeken fel az első felszökés fölé. Vízszintes gerincrész után felszökő fog következik, alatta áthajló kőlap. Kis csorba után óriási kőtömbökből összerótt gerincemelkedés, erre könnyen fel, utána rövid vízszintes szakasz, majd simán felszökő, balról megmászandó torony. Utána újból vízszintes gerincrész egy hegyes tűig, mögötte kis nyereg. Ebből fel a gerinc legtovább j. kitolt pontjáig. Innen a gerinc b. fordul és meredeken felszökik. Könnyű tömbökön 30 m-t fel, majd egy nagy hasadékban és fölötte egy sziklahomlokon kis mohos odúba. Ezután fekete falú torony kinyúló sziklaorral. Jobbról a nagy torony oldalában szélesebb fekete teknő, amelyet jobboldalt másodlagos borda határol. A teknőt itt párkány szeli át, amely a másodlagos borda kis csorbájába fut ki. A fekete falú torony után kis csorba. Innen könnyen néhány m-t fel egy fehérlő kis katlanba. Jó fogásokkal fel egy kis falon függőleges fallépcsőig, alatta mohos párkányon j. oldalmenet, egy mohos fekete vályúban 5 m-t fel, majd a bal élen kis párkányra, ahonnan nehéz felhúzódás egy tágasabb törmeléktérségre. A gerinc széles, nagy lapokkal emelkedik, később igen meredekké válik. Fölöttünk az esésvonalban két hasadék, köztük fekete él. A jobb hasadék alá hatalmas lépcsőkön fel, majd benne 5 m-t beszorult, mozgó kőtömbig. Jobbra két elvált sziklalap, az alsón oldalmenet ki a hasadékból kissé lefelé, majd felhúzódás áthajló falacskán (legszebb rész), amely fölött vissza a hasadék felső szájához. Még 4 m könnyebb mászás az ény. él jellegzetes kettős tornyának, a Réz-pad-toronynak ény. ormára (2265 m; 3 ó 30 p). Le a toronypár két orma közötti csorbába. Kis áthajló részen felhúzódva a szemközti nagy táblára, kis fogásokkal fel a Réz-pad-torony dk. ormára. Erről 35 m-t könnyen le a mögötte (DK-re) fekvő csorbába, amelyre a Német-Létra törmelékszakadéka torkollik. A gerinc innen szinte elvész a hegy testében, folytatását a falnak csupán egy élszerű kiszögellése jelzi. A csorbából 20 m-t egyenesen fel egy nagy tábla alá, és innen kitett, jobb oldali megkerülésével föléje. Tovább nehezen és kitetten egyenesen fel. Egy elvált kőtömböt keskeny hasadékban balról megkerülve, egy törmeléktérségre. Könnyű lépcsőkön, majd nagyobb tömbökön - gyengén b. tartva - két hatalmas áthajló lap irányában. A jobb oldali alatt oldalmenet b. a bal oldali fölé, s tovább nagy tömbökön és törmeléken fel a Wéber-csúcsra (2 ó 30 p; 7. és 10. ábra).
(Grósz A., Kregczy T. és Rokfalusy L., 1912. VII. 26.)