A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

51Kis-Feketetavi-torony (*2160 m)

A torony hatalmas fallal törik le a Javorinai-Fekete-tóhoz. Innen nézve szabadon álló, óriási méretű sziklapiramisnak látszik. A Fekete-tó katlana és a Kis-Jég-völgy felé tekintő letörésein át vezető útvonalak bejárása mind nagystílű vállalkozás. Táji szempontból szép túra a teljes gerinc bejárása a Kis-Feketetavi-toronytól a Hócsúcsig. A legnagyszerűbb látványok közé tartozik bepillantani ezekről a tornyokról a Kis-Jég-völgybe és a Jég-völgyi-tornyok letöréseire.
Első megmászók: Piotrowski K. és Świerz M., 1910. VI. 9.

51.A Délkeleti gerinc, az Alsó-Feketetavi-résből

Az eleinte kissé emelkedő, majd meredeken felszökő gerincen egy kis előtoronyra. Erről túloldalt meredeken a mögötte levő kis csorbába. Innen részben a keskeny gerincélen, részben ennek mentén a csúcstömbig. Ennek meredek sziklái alatt rézsút j. fel egy rövid kéményhez. amely b. visszavisz a gerincre. Ennek tömbjein fel a torony ormára (25 p; 11. ábra).
(Piotrowski K. és Świerz M., 1910. VI. 9.)

51.B Északi gerinc, a Nagy-Jég-völgyből

Az ék. és ény. fal találkozása pillérszerű meredek gerincet alkot. Ezzel végződik a Fekete-tavi-tornyok gerincvonulata.
I A Nagy-Jég-völgy legalsó részében (47.B), a Javorinai-Fekete-tó katlanához való letörése felett fűátnőtt sziklás terepen, majd egy füves vályúban rézsút j. fel az é. gerinc legalsó letörésétől b. fekvő fűpárkányra. A letörés oldalában, mintegy 20 méterrel b. az éltől, szép kémény látható. Beszállás ennek tövében. A kissé b. hajló kéményben egy erkélyre és innen füvön b. a gerinc éléhez. Ezen könnyen a felszökéséig. Itt b. az éltől keskeny beszögellés kezdődik. Ebben 30 m-t nehezen fel laza tömbökhöz. Igen keskeny és kitett párkányon 8 m oldalmenet, utána egy eleinte füves, csakhamar azonban sziklássá és igen meredekké váló vályúban vissza a gerincre, amelyet egy kis csorbában érünk el. Közel vízszintes gerinc visz át egy újabb, falszerű felszökés alá. Itt igen könnyen egy kis bordára a bal oldalon, azután j. vissza a gerincre. Ezt követjük egy jellegzetes kiugrásáig. Erről 4 m-t le a mögötte levő csorbába, a b. fölötte levő hasadékban füvön, majd jól rétegezett sziklán fel, végül könnyen a torony tetejére (3 ó; 11. ábra).
(Dorawski J. K., Szczepański A. és Szczepański J. A., 1929. VII. 24.)

51.C Északnyugati fal, a Javorinai-Fekete-tó katlanából

Ezzel a hatalmas, 550 m magas, háromszög alakú fallal törik le a Kis-Feketetavi-torony a Javorinai-Fekete-tóhoz. Egyike a Tátra legszebb felépítésű falainak. A falat nem a csúcs, hanem ny. gerincének egy kb. 70 méterrel a csúcs alatt levő tornyocskája koronázza.

A fal első átmászóinak útja

Egyike a Tátra legnagyszerűbb falmászásainak. - Kb. a fal tetőpontjának esésvonalában, alul két hosszú kémény által közrefogott, széles, füves sarkantyúban végződő, pillérszerű alakulat van. A két kémény kb. a fal harmadmagasságában egyesül és egyenesen felhúzódó vályúsorozatban folytatódik. Ez feljebb egy feltűnő, a fal és a hozzá kívülről támaszkodó, kulisszaszerű borda között rámpaszerűen rézsút j. emelkedő vályúba megy át, ami végül - kb. 2015 m magasságban - a ny. gerincre jut ki.
Beszállás a falba az említett pillértől j. bevágott, fekete, mély kémény torkolatánál. (A bal oldali kémény is mászható, de a jobb oldalinál nehezebb és kockázatosabb.) A kémény kifutását képező vályúban 40 m-t fel a kémény kezdetéhez, ami vízmosta áthajlásokkal szökik fel. A kéményben 15 m-t igen nehezen fel (bal oldali megkerülése csak kezdetben könnyű, azután szintén igen nehéz) kb. egy magasságig a kéménybe szorult sziklatömbbel, amelynek tetőlapjára kissé le kell bocsátkoznunk. Erről a jobb kéményfalon j. a sarok körül és még néhány méternyi oldalmenettel egy 8 m magas kéményhez. Ebben igen nehezen fel egészen a hatalmas áthajlások alá, azután egy kőlap felső peremén 15 m oldalmenettel b., vissza a főkéménybe, amelyet mély, fekete torkolata fölött egy kis térségnél érünk ismét el. A bal kéményfalon igen nehezen 10 m-t fel, azután be a kémény folytatásba, és ebben 20 m-t tovább fel. Kevéssel azután, hogy a kémény sekély vályúba megy át, ennek bal falán egy fűfolthoz. Meglehetős meredek, füves, sziklás, törékeny terepen (balról, a pillértől b. bemetszett, meredek vályú jön fel) 35 m-t fel a két pillér közötti, függőleges vályúrendszer kezdetéhez. A jobb oldali legszélső, a jobb pillér fala mellett bemetszett vályúban 45 m-t fel. Csak az első 10 m könnyebb, azután szakadatlanul igen nehéz és a törékeny kőzet miatt igen veszélyes. Végül egy térségre jutunk a jobb pillér tetején. Innen a fűátnőtt, rendkívül törékeny falon - kezdetben szorosan egy kevéssé kifejezett borda jobb oldalán, feljebb inkább j. tartva - 45 m-t igen nehezen és kockázatosan fel a j. látható vályúhoz. Ezen, majdnem a végénél, j. átkelünk (j. kis térség; jó biztosító hely). Néhány méter magas, tömbökből felépített falacskán, azután táblás beszögellésben 15 m-t fel egy kis, törmelékes lépcsőfokra és innen egy 10 m magas hasadékban befelé hajló nagy teraszra. (Ennek külső, magasabb pereme kis tornyocskát alkot, nagy sárga foltokkal a külső falán.) A bemélyedt terasz és a fölötte levő fal összeszögellésében egy vályú húzódik j. fel, a kezdete annak a hosszú, helyenként kéményszerű vályúnak, amely a fal felső részében, rámpaszerűen rézsút j. emelkedve, egészen a ny. gerincig visz ki. A teraszbemélyedés vályújában 45 m után elérjük a terasz végét, ahol a rámpa a vályút kívülről határoló, mellvédszerű bordába megy át. A rámpavályúban vagy a külső bordáján (könnyebb), még 35 m-t tovább egy térségig, ahol a vályút felülről (balról) határoló fal áthajlásai megszűnnek.
Ennél a térségnél elhagyjuk a vályút, és ahol a b. fölötte feltörő fal élszerűen előlép, egyre szellősebben 25 m-t fel. A következő 10 m-nél kissé j., azután 40 m-t ismét egyenesen fel. Végül keveset b. egy nagy térségre. Erről kéményszerű hasadékban egy itt kezdődő bordára, amelynek jobb oldalán függőleges falacskán - egy repedés segélyével - egy lépcsőfokra, azután érdes kőlapon a borda felszökése alá. Ezt magas sziklalépcsőkön balról megkerülve, abban a 10 m magas áthajló hasadékban ahhoz a ponthoz, ahol a borda a falba olvad, egy kényelmes térségre. Erről a jobb oldalán 10 m magas falon, egy újabb, egyenesen meg nem mászható felszökés alá. Alatta egy keresztben futó repedés segélyével néhány métert vízszintesen j., azután a sarok mögött egy kéményben (laza tömbökkel) fel, végül tömbökön és lépcsőkön a falat koronázó tornyocskára. Innen a torony mögötti csorbába, azután eleinte b. a gerinc mellett, majd magán a gerincen a csúcsra (6 ó; 11. ábra).
(Skotnicowa L., Kenar A. és Stanisławski W., 1929. VIII. 18.)