A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

64Vörös-torony (2466 m, *2461 m)

Három gerince közül az é. és ny. a Magas-Tátra főgerincéhez tartozik. A dk. irányban elágazó hosszú mellékgerinc a Közép-oromban éri el legnagyobb magasságát. Kilátása igen kiterjedt és festői. Igen szép klasszikus mászóutak a d. falon.
Első megmászó: Déry J. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1896. VII. 22.

64.A Északi gerinc, a Kis-Nyereg-hágóból

Az eleinte gyengén emelkedő, csipkézett gerincen, ahol szükséges, a Jávor-völgy oldalára térünk ki. A csúcs é. előormának felszökését j. megkerülve, mögötte a csúcs tetőélére s ezen j. a csúcsra (1 ó 30 p).
(Martin A., 1905. VI. 3.)

64.B Délkeleti vályú, a Vörös-torony-hágóból

A Vörös-torony-hágó (65.A vagy B) ény. nyílásából füves padokon kissé ki a ny. oldalba, egy vályúhoz, a dk. gerinc bal oldalán, kevéssel az éle alatt. A vályú bal oldali szikláin végig fel. A tetőélre pár lépéssel a csúcstól b. érünk fel (45 p; 15. ábra).
(Déry J. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1896. VII. 22.)

64.C Déli fal, a Nagy-Tarpataki-völgyből

A Vadász-lejtőre aláeső d. fal k. része nem túl meredek és erősen tagozott, a ny. falrész rendkívül meredek táblákból áll. Ez a tulajdonképpeni d. fal. A fal útvonalai közül a C.1 út az ún. kulisszafalban, a C.2 út pedig egyenesen a csúcsra vezet.

C.1 Kulisszafal

A fal felső kétharmad részében egy kb. 100 m hosszú, gyengén b. hajló, hatalmas hasadék húzódik, ami a dny. bordára torkollik. Ez alul a fal egyharmad magasságában egy nagyobb fűfoltnál megszűnik. Beszállás j. a hasadék esésvonalától egy vályúba, kb. 25 m-t fel, és ahol a vályú függőlegessé válik, füves lépcsőkön néhány métert b. egy párhuzamos rövid hasadékhoz. Ebben fel, utána füves lépcsőkön ferdén b. fel egy hosszúkás fehér sziklakitöréshez. Balra ettől függőleges falacskán egy fűpárkányra. amely b. a fal sarkánál levő elrepedt kőtuskóhoz vezet. Vagy mindjárt ettől egyenesen fel a függőleges, fogásszegény falacskán, vagy a párkányon néhány lépést tovább b., egy eredeti b. hajló repedéshez és benne fel (mindkettő igen nehéz és megerőltető) könnyebb füves lépcsőkre. Kissé könnyebb a párkányon, majd a repedésen túl is még néhány métert a fal sarka körül és mögötte a falon fel az említett könnyebb lépcsőkre: ezek néhány m után (kissé j.) egy mély odútól b. levő térségre vezetnek, a legfelső fűfolt felső végénél. Kissé balra az odú fölött kezdődik a fal felső részén b. hajló, 100 m hosszú hasadék. Elérése az út legnehezebb része. A térség feletti (az odútól b.) kb. 8 m magas meredek beszögellésben 6 m-t fel, majd a táblán át annak bal éléhez. Ezen kissé lefelé egy kis állásra és innen fel a hasadék kezdetéhez. Ebben 25 m-t fel egy füves jó álláshoz. Innen b., a fal sarka mögött, a letörés fölött levő kis állásra. Tovább egy b. hajló oldalrepedés tágas odúba visz. Ennek bal oldali falacskáján egy széles vályúba, ebben, majd a jobb oldali bordán néhány m-t fel, végül rézsút j. vissza a főhasadékba, az áthajló része fölötti kis térségre. A 30 m-nyi végső részben nehézség nélkül fel a hasadékot bezáró áthajlás alá. A b. levő falacskán fel a dny. borda élére. és ezen j. fel arra a tornyocskára, amelynél a borda a hegy testéből kilép. A tornyocska mögötti nyergecskéből a 64.D leírás szerint a csúcsra (3 ó 30 p; 15.ábra).
(ifj. Kulczyński W., Piotrowski K., Rotwand J. és Świerz M., 1912. VIII. 31.)

C.2 Egyenesen a csúcsra

Beszállás a falba a C.1 úttól 40 m-rel j. egy jellegzetes, táblás beszögellés tövében. Benne, majd táblás bal oldali falán fel egy kis áthajlás alá. (Jobbra feljebb nagy sárga áthajlások.) A felettünk levőt ívben balról kerüljük meg. A táblás bal falon néhány métert j. és fel addig, ahol áthajlóvá válik. Itt hosszú átlépés a jobb oldali bordára, néhány métert tovább j., azután rövid kéményben egy állóhelyre. Erről néhány métert fel. és egy elvált szikla segélyével oldalt egy sziklatömb mögötti állóhelyre, egy újabb beszögellés tövében. Ebben 15 m-t fel, és ahol felszökik, néhány méter oldalmenet b. (alsó fogások), azután fel a folytatáshoz. Ebben még kb. 40 m-t fel, azután j. könnyű terepre és ezen fel a csúcsra (3 ó; 15. ábra).
(Motyka S. és Sawicki J., 1932. VII. 23.)

64.D Délnyugati szakadék, a Nagy-Tarpataki-völgyből

A csúcstól Ny-ra, mélyen alatta, a ny. gerinc éle és a d. fal ny. sarkát képező dny. borda között egy meredek letörések által megszakított szakadék húzódik le, ami a Vadász-lejtő-horhos törmelékszakadékába torkollik. Ennek (86.A) fele magasságánál a dny. szakadék 5 m magas, függőleges lépcsővel kezdődik (fehér szikla). Erre bal oldalán egy j. dűlő hasadékban fel. A következő lépcsőnél a bal oldali táblás hasadékban fel és a jobb oldali sziklákon vissza a szakadékba. A következő lépcsőnél a bal oldali kéményszerű vályúban, és egy beszorult kőtömb után, kevéssel a kémény befejezése előtt, a jobb oldali falon fel. Itt a szakadék közepébe egy pillér tolódik. Ezen (kissé b.) fel egy párkányig. Erről az alacsony lépcsőn j. fel egy nyitott odúig és egy 4 m magas, szűk repedésben fel egy nagy vízszintes táblára, ahonnan a fal mentén bevágott szűk repedésben, majd fölötte kissé b. egy párkányra, amely szegéllyé keskenyedve, b. visszavezet a szakadékba, letörése fölött. (A szakadéknak ez a letörése egy sziklaablakon át egyenesen is megmászható; V.) Tovább a szakadék aljában a végéhez egy kis nyeregbe. Itt átlépve a nyergen, füves tömbökön rézsút j. fel a ny. gerinc tetőélére. s ezen a csúcsra. (A beszállástól 1 ó 30 p; 75. ábra).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. VIII. 7.)

64.E Nyugati él, a Nagy-Tarpataki-völgyből

Balra attól a helytől, ahol a dny. szakadék a Vadász-lejtő-horhos d. szakadékába torkollik, az utóbbihoz sarkantyúszerűen törik le a ny. él. A törmelékszakadékból párkányokon j. a sarkantyú letörése felett levő törmeléktérségre, erről 8 m-t b. a borda egy bemélyedéséhez. Kissé a bal oldalon, 2 m magas kéményben egy térségre, azután egy hasadékban ismét egy térségre a borda élén. Ezen egy repedésben, vagy könnyebben, a jobb oldalon fel a bordának tömbökkel borított lépcsőjére. E fölött a borda zsindelyszerű táblákkal szökik a magasba. A tábláknak kissé a bal oldalán a borda élére és ezen egy nagy áthajlásig, amelyet b. megkerülünk. Felette egyenesen fel egy 10 m magas, kiálló erkélyre. Azt a falat, amely a borda két jellegzetes tornyocskája közül az alsónak a felszökését képezi, jobboldalt megkerüljük, ezután a borda jobb oldalfalában feljövő vályúban a két tornyocska közötti csorbába. A második torony bal oldalán, hajlott párkányon, a mögötte levő háromszögű térségre. A bordán több kisebb bütyök után balról 15 m-t fel egy hajlott erkélyre, utána a jobb oldalon egy repedésben 25 m-t egyenesen fel egy tömbökkel borított térségre, ahonnan 70 m hosszú horpadás vezet fel a csúcsra (2 ó 45 p; 15. ábra).
(Donath R., Kürti K. és Motyka S., 1935. VI. 10.)

64.F Nyugati gerinc, a Vadász-lejtő-horhosból

A gerinc alsó része igen meredeken letörik. Ezért a Vadász-lejtő-horhosból a Nagy-Tarpataki-völgy felé lehúzódó szakadékban kb. 20 m-t le, s ott a falba nyíló vályúban fel ahhoz a széles párkányhoz, amely - a Vadász-lejtő-horhossal egy magasságban - j. a ny. gerinchez visz. A párkányról - kevéssel a gerincél előtt - egy j. dűlő vályúban fel a gerincre. Még kevéssel b. az éltől rézsút b. egy keskeny vályúban fel. Ez feljebb egy b. kivezető padba megy át. Nem a padon, hanem a fal jól lépcsőzött szikláin egy darabig zegzugban fel, majd egy táblás párkányon j. a gerincre. Ezen nagy tömbökön meredeken, majd a vízszintes tetőélen a csúcsra (40 p).
(Grósz A., 1912. VIII. 4.)

64.G Lemenet az északnyugati fal felső részén, a Vadász-lejtő-horhosba

A csúcsról a vízszintes ny. tetőélen és még letörése előtt j. a falba. Egy rövid kéményben, majd egy sima kőlapon egy térségre le. Erről egy párkányon b. a végéig. Itt egy alacsony, meredek falacskán le egy térségre, ahonnan néhány alacsony falacskán j. ismét egy mélyebb térségre. Nehéz oldalmenet sima kőlapokon j. Egy előfokról (kőgúla) kényelmes fűpad visz le j. egy térségre. Meredek falacskán egy mélyebb párkányra, ezen b. a fal legalsó részének hátszerű kiugrására jutunk, amin könnyen a horhosba (1 ó 15 p).
(Dudryk M., Klemensiewicz Z. és Kordys R., 1907. VIII. 29.)

64.H Északnyugati fal, a Jávor-völgyből

A csúcs legkönnyebb útvonala. Inkább lemenetre. A csúcs ény. oldalának közepén sekély folyosó húzódik egyenesen fel a felső részén levő törmelékkatlanhoz. A folyosóban vagy a bal oldali füves padokon fel ebbe a katlanba. (Ez a Vadász-lejtő-horhosból is nehézség nélkül elérhető, ahonnan az é. oldalon törmelékes párkányok visznek át hozzá.) A katlanban addig fel, míg belőle — a gerinc alatt - egy j. emelkedő keskeny vályú ágazik ki. Ebben az é. és ny. gerinc találkozási pontjához. Innen j. a csúcsra (45 p).
(Hubert T. és Jeromin M. — Obrochta J. és J. vezetőkkel, 1906. IX. 2.)