A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

76Közép-orom (2440 m, *2440 m)

A Tátra főgerincéből a Vörös-toronynál DK felé elágazó, a Nagy- és Kis-Tarpataki-völgyet egymástól elválasztó, hosszú oldalgerinc legmagasabb kiemelkedése a szép formájú Közép-orom. Két orma van: a k. a főorom, a ny. az ún. Katalin-csúcs. Közöttük van a Felső-Középorom-csorba. A Közép-oromhoz ÉK-ről a Sárga-fal pillérszerű kiugrása támaszkodik.
Elszigetelt helyzeténél fogva szép körkép nyílik róla a Nagy-i és Kis-Tarpataki-völgy hegykoszorújára.
Első megmászók: Téry Ö. és Schwartz P. - Still J. és Horvay S. vezetőkkel. 1876. VIII 11.

76.A Felső-Középorom-csorbából (ÉNy-ról)

A.1 Egyenesen a csúcsra

A csorbából meredeken feltörő csúcstömb ény. oldalába egy meredek folyosó vágódik. Ebben, a folyosót balról kísérő meredek borda élén, fel egy hajlott kőlapig. Ezen j. átcsúszva, a falsarok körül be a folyosó felső részébe és ebben a csúcsra (15 p; 16. és 18. ábra).
(Bröckelmann K. - ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1900. VIII. 2.)

A.2 A csúcstömb jobb oldali megkerülésével

A csorbából ennek dny. szakadékában kb. 50 m-t le, azután keskeny, de jól járható párkányon b. ki a Közép-orom d. oldalába, és füves lépcsőkön hátulról fel a csúcsra (20 p; 16. ábra).
(Grósz A. és Kregczy T., 1911. VI. 30.)

76.B Északnyugati gerinc, a Sárga-padról, a Sárga-tornyon és a Katalin-csúcson át

Fel: 72.A - le: 72.B - fel: 74.A - le: 74.C - fel: 76.A.1 (3 ó; részben a 16. ábrán).

76.C Északi fal, a Kis-Nyereghágó-völgyből

A monumentális felépítésű é. falat fele magasságában két részre osztja egy nagy törmelékpad, amely a k. falsaroknál kezdődve, gyenge emelkedéssel j. a Hátsó-Középorom-csorbáig visz.
Az alsó falrész tagolatlan, a felső erősen tagozott. Mind az alsó, mind a felső falrészt több irányban átmászták. A fal nagy törmelékpadja teljes hosszában könnyen járható, így az alsó és felső falrész útjai egymással könnyen variálhatók.

C.1 Bröckelmann út

A Téry-menedékháztól a Kis-Nyereghágó-völgybe. Ebben a Közép-orom é. falának tövében törmeléken a Sárga-padtól lehúzódó folyosó torkolatának tartunk. Kevéssel előtte beszállás a falba. Sziklalépcsőkön fel egy kevéssel a fal töve fölött levő széles törmelékpárkányra, amely a legmélyebben alányúló szikláktól kissé b. kezdődik, és a fal alapvonalával párhuzamosan húzódik j. A párkányon - amelyet már felső harmadában érünk el - keveset j., míg a fal egy eddig elfedett beszögelléséhez érünk, amelyből meredek kéménysorozat húzódik felfelé. A kéményben fel egy fülkébe, ebből j. egy padra felhúzódva ismét egy fülkébe. Innen meredek kéményben fel egy odúhoz. A következő harmadik és negyedik kémény már nem olyan meredek. Az utolsóból füves lépcsőkre, amelyeken b. egy törmelékkel fedett párkányon a falat keresztező nagy padra. Ezen j. pár lépés után ahhoz a nagy folyosóhoz érünk, ami a fal felső részében a Felső-Középorom-csorbához húzódik el. E folyosóban fel a csorbára. Innen b. a csúcsra, mint a 76.A.1 alatt (2 ó 30 p). (A fal felső részében a csorbához felhúzódó folyosó helyett ajánlatosabb a 76.C.2 útnak a Bröckelmann út folyosójával b. szomszédos horpadásában a csorbára menni.) (17. ábra.)
(Bröckelmann K. - ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1900. VIII. 2.)

C.2 Grósz Alfréd útja

Ez az út a fal közepe táján, nagyjából a csúcs esésvonalában visz fel. Beszállás a fal tövéből kiinduló, széles törmelékpárkány kezdeténél, amely kevéssel a fal töve fölött húzódik balról jobbra. A párkányt néhány kötélhossznyit követjük, azután a falon fel egy keskenyebb, felsőbb padkára. E felett egy ferdén b. rohamosan emelkedő párkány indul ki, amely a fal közepét rézsút átszeli és b. fent sárga sziklakitöréseknél ér véget. A párkányon a végéig (rossz biztosítási lehetőség). Itt egy 3 m magas beszögellésben fel (legnehezebb hely, törékeny). Utána a párkányt szegélyező lapos borda mögé, könnyebb terepre. Innen vissza j. fel a fal közepe felé, a nagy padra. A pad felső (jobb) végének közeléből (a Bröckelmann úttól j.) egy nagy borda által elválasztott, lépcsőzetes horpadásban fel. Kitűnően lépcsőzött sziklákon könnyen a borda tetejéig. Innen

1. II+/2
   j. át a Felső-Középorom-csorbára és ebből az A.1 úton a csúcsra;
2. V/2
   a C.3 út végső részén egyenesen a csúcsra. (3 ó; 17. ábra).
   (Grósz A. és Lingsch Gy., 1925. VIII. 12.)

C.3 Egyenesen a falközépen át

A borda II, a csúcstömb V. A falat keresztező nagy padról, a fal felső részén felhúzódó bordán, fel a csúcstömb alá. Az alatta levő párkányokon kissé b., a csúcstól kb. 20 m-rel b. levő sziklaablak esésvonaláig. A hasadékban 30 m-t fel egy kis párkányra, erről áthajló, törékeny kéményben egy újabb kis párkányra. Fölötte 6 m magas, függőleges falacska. Az ebbe vágódó három repedés közül a bal oldaliban könnyű terepre és ezen a csúcsra (3 ó; 17. ábra).
(ifj. Kele F. és Krause R., 1954. VIII. 3.)

C.4 Dubke út

A Téry-menedékháztól a Kis-Nyereghágó-völgybe és törmeléken a Közép-orom é. fala alá. A Közép-orom és (tőle D-re) a Sárga-fal között egy folyosó (a bal oldali a két egymás melletti közül) húzódik fel. A folyosóban - fel a Sárga-fal-csorbára. Innen rövid, keskeny gerinc visz j. Ahol a gerinc beleolvad a falba, egy széles pad indul ki, ami az é. falat kb. fele magasságában keresztezi. A padon j. addig a horpadásig, amely egyenesen felvisz a Közép-orom k. gerincére. A horpadás lépcsőszerű szikláin, majd meredeken, de különösebb nehézségek nélkül fel a gerinc egy keskeny bemetszésébe. A gerincen j. a felszökő csúcstömbig. Alatta füves padokon b. kitérve, lassú emelkedéssel átkerülünk a dk. gerincre és könnyű tömbjein fel a csúcsra (2 ó). Gyakorlottabbaknak ajánlatos, különösen a lemenetre alkalmas rövid út (17. ábra).
(Dubke E. - id. Franz J. vezetővel, 1905. VI. 11.)

76.D Északkeleti fal, a Kis-Tarpataki-völgyből

A Közép-orom leghatásosabb fala, amelyben 1938-ban hatalmas méretű sziklaomlás volt. Ez azonban a fal átmászhatóságát nem érintette.

D.1 Az ék. fal bal oldalán

Szélsőségesen nehéz, több helyen A2 és 2e. Beszállás a Korosadowicz úttól kb. 40 m-re b., egy feltűnő fekete pillér alatt. Töredezett falacskán j. a pillérre, és ezen fel. Ezután a pillér jobb oldalán egy nagy tömbhöz. A felette levő falacskán fel könnyebb füves terepre. Ezen két kötélhossz után a kissé j. levő füves kis párkányra, egy további falacska alá. A párkányon egyenesen egy repedéshez, amely feljebb 10 cm-esre szélesedik (ékek), kb. 8 m-t fel egy újabb füves párkányra. Itt 6 m harántozás b. egy jó térségre. Erről egy kissé szélesebb ferde repedésben 20 m-t fel (V+—VI, kissé áthajló és biztositás nem lehetséges). Ezután már könnyebb terepen tovább egy tompa toronyra. Ennek jobb oldalán nyitott beszögellésben fel (A2). Vigyázzunk a j. harántozásnál, nehogy eltévesszük a folytatást! A beszögellésben egy jó állásig és erről egy újabb beszögellésben 4 m-t fel (A2). Tovább harántozás b. kb. 10 m-t (két szegeccsel, 2e). Utána szögek és ékek segítségével (A2) fel egy j. húzódó ferde, áthajló, fehér kitöréshez (A2). Bal oldalán az ék. fal élére (A2). Ezen j. a k. bordára, majd a k. gerincre. amelyen még kb. 6 kötélhossz a csúcsig (13 ó; 18. ábra).
(Kriššák M. és Orolín M., 1967. X. 14.)

D.2 A falközépen át

A fal tetőpontjának esésvonalától kissé b. a falat teljes magasságában egy hatalmas, vad hasadék szeli át. A hasadékot két borda fogja közre. A bal oldali a fal fele magasságáig ér, a jobb oldali a fal felső végéig, viszont alul sima táblákban letörik.
Beszállás a hasadék torkolatától kevéssé b., a bal borda kiszélesedő talapzatának előlépő szikláin. Ezeken b. fel egy nagy beszögelléshez (35 m), azután a bal oldalán, majd ferdén j. fel a borda egy nagy lépcsőjére, a borda alsó letörése fölött (60 m). Innen j. egy nagy térséghez, és egy párkányon még 8 m-t j., azután egyenesen fel a két borda közötti vad hasadékhoz, ebben keveset fel, azután j. ki, és a laza tömbök között j. felhúzódó repedésben a jobb borda egy nagy lépcsőjére. Innen 2 m-t j. elrepesztett tömbökhöz, ezektől 3 m magas falacskán (V) fel. Könnyebb sziklákon még 20 m-t fel j. egy táblához, amelybe két kémény vágódik. Ezek egyikében vagy a tábla jobb oldalán (könnyebb) 30 m-t fel, azután rézsút b., a bordán levő elrepesztett tömbökhöz, ezeken néhány m-t fel a j. levő sárga, függőleges tábla alá. Alacsony (de V) falacskán kevésbé meredek sziklákra, ezeken rézsút b. fel egy füves térségre. Erről fel egy jellegzetes repedéshez a fal és az ettől elvált tábla között, és a repedésben fel a tábla tetejére. 7 m magas (IV) falon fel táblás lépcsőkön és ezeken b. a horpadásba. Ennek jobb oldalán egy beszögelléshez. Ebben a végéig (VI), utána 6 m magas falacskán egy kéményhez, amely végül j. a borda egy kis csorbájára visz fel. Innen a jobb oldalon zegzugban a fal tetőpontjára (45 m), és tovább a k. gerinc legfelső részén a csúcsra (5 ó; 18. ábra).
(Korosadowicz Z. és Uznański A., 1932. VII. 23.)

D.3 Az ék. fal közepén

Rendkívül nehéz, nagyon kitett és kimerítő. Helyenként törékeny kőzet, A2 és 2e. Az út a fal középső horpadásában vezet. Beszállás a fal közepén levő bevágásban. Az ebben levő repedésben fel az első áthajlás alá egy álláshelyre. Innen az áthajlásokon át (2e) egy kis térségre. Tovább fel, majd könnyebb terepen j. egy kőtömbhöz. A tömbtől kissé b. egy kis kéményben, törékeny kőzeten egy kiálló torony alá. A torony bal oldala felé föl és a mögötte levő kéménybe. Ebben kb. 15 m a torony tetejéig. Itt átdőlni a függőleges falra (2-3 rövid szög) és a repedésében szögekkel (A2) fel. A repedés végződésénél j. harántozni és a következő repedésben egy kis térségen keresztül egyenesen fel (A1) a másodikig. Erről kis táblán keresztül ferdén b. áthajló hasadékba (A2), majd újabb repedésben (A1) az áthajlás alatti kis térségre. Erről keveset fel, majd szögekkel b. harántozás az áthajlásban levő repedésig. (Tehát ne maradjunk a beszögellésben!) A repedésben fel (faékek) egy sekély beszögellésbe és abban egy jó álláshelyre. A beszögellésben még 40 m a fal tetejéig. Tovább a bordán és az ék. gerincen kb. öt kötélhossz a csúcsig. (Az első megmászás kb. 20 ó; 18. ábra)
(Hnátková-Kysilková S., Bajo I. és Kysilka Z., 1962. VIII. 9—10.)

76.E Az Elülső-Középorom-csorbából a délkeleti gerinc legfelső részén

A gerinc nem alkot kifejezett élt, hanem széles háta több bordára szakadozva emelkedik a csúcs felé. Többnyire a nagy-tar-pataki oldalán haladva füves, könnyen járható sziklákon érjük el a csúcsot (1 ó; 18. ábra).
(Téry Ö. és Schwartz P. - Still J. és Horvay S. vezetőkkel, 1876. VIII. 11.
A teljes dk. gerinc első összefüggő bejárása a Közép-oromtól a Gántig: III. Grósz A. és Kregczy T., 1911. VI. 30.)

76.F Le a Nagy-Tarpataki-völgybe (D-re)

Csak lemenetre ajánlható út, felmenetben igen fárasztó. A csúcs alatt, a dk. gerinc nagy-tar-pataki oldalában egy tágas, füves, törmelékes szakadék egyenesen d. irányban húzódik le. Ebben hosszan, nehézség nélkül le. A keskenyedő és sziklássá váló szakadék meredek letörése előtt, azt b. elhagyva és a bal oldali bordán át füves padokon rézsút b. (közben néhány kisebb bordát és vályút keresztezve), végül a Nagy-Templom-csorbából a Nagy-Tarpataki-völgybe lehúzódó mély szakadékot kb. 50-80 m-rel a csorba alatt érjük el (1 ó 15 p). A szűkülő szakadékot több alacsony letörés szakítja meg, amiket jobbról vagy balról meg- kerülünk, vagy egyenesen lemászunk rajtuk. Egy kb. 15 m magas, áthajló letörést a jobb oldalfalon kerülünk meg, amennyiben eleinte vízszintesen kiharántozunk a szakadékból, majd egy ereszkedő párkányon élesen b. vissza a szakadékba. Ebben tovább a szakadék kijáratáig, azután a törpefenyővel benőtt omladéklejtőn egyenesen le a Nagy-Tar-patakhoz, amelynek túlsó partján (keveset fel) az Alsó-Tüzelő-kőnél a völgy ösvényére jutunk (1 ó 15 p).
(Téry Ö. - Spitzkopf M. vezetővel, 1878. VII. 28.)