A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

90Hegyes-torony (2356 m, *2360 m)

A Hegyes-torony a Tátra legmerészebb és hegymászó szempontból legérdekesebb ormai közé tartozik. Rendkívül meredek falakkal szakad le É-ra a Jávor-völgybe, D-re a Nagy-Tarpataki-völgy felé. Gerincei a legélesebbek és legkitettebbek közé tartoznak. Két önálló orma van: a k. főorom és a ny. mellékorom (Kis-Hegyes-torony). A két ormot a magasan fekvő Hegyes-torony-csorba bemetszése választja el.
Első megmászók: Englisch A. és Englisch K. - ifj. Hunsdorfer J. és Strompf J. vezetőkkel, 1902. VIII. 25.

90.A Keleti gerinc, a Fehér-padról

Számos apró bütyök átmászása után (vagy kissé alattuk, a Jávor-völgy oldalán haladva) az első nagy gerinctorony alsó lépcsőjét jobbról megkerülve az éles és közel függőleges felső lépcsőn fel a torony vízszintes tetőélére. Ez átvisz a következő, legvadabb gerinctorony, az ún. Jurzyca-fog alá. Ennek megmászása többféle módon lehetséges:

A szokásos út, a torony d. megkerülésével

A nagy, hajlott tábla szélén, amely a Jurzyca-fog alá vezető vízszintes él d. oldalfalát alkotja, egy sekély és jól lépcsőzött hasadásban néhány métert le egy keskeny szegélyre, ezen a tábla tövében j. át abba a szögletbe, amelyet a tábla a D felé előugró fallal alkot. Innen a fal mentén néhány métert b. le egy szűk és függőleges repedéshez. Ebben néhány m-t fel (a legnehezebb hely) a repedés bal falában egy jó állásig. Itt j. ki egy odúba (vasszeg kötéllebocsátkozás céljára), és könnyű lépcsőkön egy keveset rézsút fel egy kis sziklafejre. Innen vagy a j. felettünk, a Jurzyca-fog élletörésétől b., a d. toronyfalba bevágódó sima és szűk támaszkéményben egyenesen fel a fog hegyére (Komarnicki Gy., 1911. VII. 23.), vagy (lényegesen könnyebb) a kis sziklafejról kényelmes fűpárkányon 15—20 m-t b. ki a torony d. oldalába, azután a fűpárkány feletti embermagasságú, fogásszegény falacskán fel egy hajlott párkányra, amely j. emelkedve, a Jurzyca-fog tetőélére visz fel (15. ábra).

A torony egyenes megmászása

A torony két, egyenként 6 és 8 m magas lépcsőből épül fel. Egyenesen a függőleges gerincélen az alsó lépcső tetejére. [Innen a d. oldalfalon, egy rövid bolthajtásos párkányról rövid kötél- függeszkedéssel lebocsátkozhatunk az a) alatt említett odúba; különösen télen előnyös.] Közvetlenül j., a részben áthajló felső toronyfelszökés éle mellett, szűk repedés vágódik az é. torony- falba. Többnyire a repedés és a toronyél együttes felhasználásával, rendkívül nehezen és kitetten, egyenesen fel a Jurzyca-fog hegyére
(Bucsek H., 1929. VIII. 3.)
A következő - harmadik - gerincfelszökésre szorosan az élen. Fölötte a szélessé váló gerincen fel a csúcsra (1 ó 30 p; 15. ábra).
(Le: Häberlein S., Bröske K. és Bröske M., 1905. IX. 15.
fel: Klemensiewicz Z. és Znamięcki A., 1907. VII. 26.)
Lemenetben legjobb a Jurzyca-fog hegyéről 15 m-es kötélleereszkedéssel (az éltől kissé j., nehogy kilengjünk az é. oldalba) egyenesen a torony tövébe lebocsátkozni. Az a) útváltozatnál viszont az említett kis odúból csak néhány méteres egyszerű kötélleereszkedésre van szükség.

90.B Déli fal, a Nagy-Tarpataki-völgyből

A Hegyes-torony gyönyörű d. fala a Nagy-Tarpataki-völgy magasabban fekvő teraszát képező Vadász-lejtőről (65.B vagy 89.A) emelkedik. Több út is kínálkozik.

B.1 Häberlein út

Beszállás a d. fal közepén látható, feltűnő, fehér kitörésfolt esésvonalában, ahol a görgeteg a legmagasabban szögellik a fal tövébe. Itt egy sekély vályú húzódik b. fel, amely a kitörésfolt alatt a fal egy kis horpadásába vezet. Ennek elérése előtt j. és keskeny párkányokon ki a szabad falba. Két embermagasságú fallépcsőn fel, és a sarkon j. átlépve, egy keskeny és rendkívül kitett fűszalag kezdetéhez jutunk. A vízszintesen j. vezető párkány az első 8 m-en csak a kéznek nyújt fogásokat, a láb alul a falban talál kevés támpontot. Rajta végiglógázva, fűpadokra, amelyeken kissé emelkedve, egy kötélhossz után a j. fent levő fűerkélyre jutunk. [Vagy: a kitett fűszalag kezdete előtt 4 m-es, függőleges sima falon fel egy felsőbb fűpadra (V) és ezen már nehézség nélkül j. a fűerkélyre.] Erről könnyű, füves lépcsőkön fel b., feltűnő, már a völgyből is jól észrevehető, kb. 50 m hosszú hasadékhoz (Häberlein-kémény), amelyet a hegyfal és a balról ráfekvő hatalmas tábla közepén a fehér kitörésfolt alkot. A kéményben kb. 30 m-t fel, ahol az felettünk összeszűkül és áthajlik. Itt a kéményből b. ki a bal oldali tábla innenső sarkára. Ennek élén pár métert egyenesen fel, azután rövid oldalmenet b. egy sekély, rövid, füves vályúhoz, amely felvisz a tábla tetején levő tágas fűtérségre. [A kémény - felső, áthajló részében is — végig átmászható (V); fölötte b. át a fűtérségre.] (Król I. és Zaruski M., 1909. VIII. 20.) Az egész kémény könnyebben, meg is kerülhető: a kémény tövéből rézsút j. ki a szabad falba és a kémény áthajló részének magassága fölé jutva, b. visszaharántozunk a kémény legfelső könnyű részébe, amelyből b. kitérünk a fűtérségre. (Chmielowski J. - Gąsienica-Tomkowy J. és Stopka-Ceberniak J. vezetőkkel. 1906. IX. 2.)
A fűtérségről néhány sziklalépcsőn egyenesen fel, azután tovább egy b. dűlő kéménybe, amely felvisz a csúcsra (2 ó; 15. ábra).

B.2 A szepesi vezetők útja

Alsó és felső részében a Häberlein úttal egyezik, csakhogy míg az utóbbi a fehér törésfoltot j., addig a vezetők útja ezt b. kerüli meg.
Beszállás mint a B.1 útnál a b. húzódó vályúban. Fel annak végéig, ahol egy 1/2 m széles párkányra jutunk. Innen a bal oldali, igen meredeken feltörő borda élén fel egy kis állóhelyre. Fölötte igen kitett helyzetben, bizonytalan fogáson kell felhúzódnunk (legnehezebb hely), fölötte egy kis erkélyre jutunk. Innen 16 m hosszú kémény vezet egyenesen fel. Alsó részében terpeszmunkával, felső részében a bal oldali falon. Kiszállva a keményből, j. arra a tágas fűtérségre jutunk (a fehér falkitörés fölött), ahova jobbról a Häberlein út jön fel. Tovább, mint B.1 alatt, a csúcsra (2 ó). Igen szép út, amely egyenes vonalban vezet a falon át a csúcsra (15. ábra).
(Breuer J., Csizák P., Schmögner J., id. Spitzkopf P. és Spitzkopf Zimmermann P. vezetők, 1907. VII. 24.)

90.C Délnyugati fal, a Nagy-Tarpataki-völgyből

A keskeny dny. fal a csúcs legvadabb oldala. Beszállás a falba 20 m-rel b. a d. élnek a törmelékbe lenyúló végétől. Gyengén b. hajló vályúban fel egy térségig, utána meredek táblán ferdén b. egy újabb térségre és tovább is kissé b. egy vályúban a harmadik térségre (jó biztosító bütyök). Fölöttünk jellegzetes, többször áthajló kémény. 15 m-t b. fel a kéményhez. Ebben három odú. Az elsőbe a jobb oldali áthajláson át. A másodikba a jobb oldali, 4 m magas, gyengén áthajló falacskán. A harmadikat a bal oldali bordán kerüljük meg. Egy sima repedés bal tábláján egy kényelmes állóhelyre, a borda élén. Utána megszakított, igen kitett szegélyen 8 m oldalmenet b., egy kisebb térségre. Erről egy áthajláson át, majd egy rossz fogású falacskán kissé j. fel. Egy füves bemélyedés következik, amelybe rövid áthajló beszögellések vágódnak, utána még 30 m-t füves lépcsőkön fel a csúcstömb alá, amelyre egy jobbra hajló hasadék segítségével jutunk fe.l (4 ó; 15. ábra).
(Brüll Z., Motyka S., Sawicki J. és Zamkovszky I., 1932. VII. 14.)

90.D Nyugati gerinc, a Vörös-padról a Kis-Hegyes-tornyon át

A Vörös-pad feletti gerincfogat fele magasságában j. megkerülve, a gerincre. Ezen két bütyökhöz, az elsőt jobbról megkerülve, a közöttük levő résben át az é. oldalba és innen a gerincre. Ezen egy sima felszökésre egymás válláról, túloldalán egy táblán le. majd egy sziklafogat j. megkerülve a gerinc végéig. Itt j. fel, majd egy felszökésre jobbról és a gerinc nagy táblás tömbjein tovább. Rövid, éles szakasz után vízszintes repedésekben ki a d. oldalba, majd - egy sziklatűnél - rövid hasadékban vissza a gerincre, s pár lépéssel a Kis-Hegyes-toronyra (1 ó 15 p). A leszakadó gerinc élétől b. meredek hasadék visz ferdén j. le a Hegyes-torony-csorbába. Innen 2 m magas lépcsőn fel az é. oldalba kivezető párkányra; ezt kb. 7 m-t követjük, azután a falon 4 m-t fel és keskeny szegélyen pár lépést j., alacsony falacskán fel a gerinc é. oldalában levő nagy törmelékpadra. Ezen pár lépést téve oldalt j. a gerinc éléhez, rajta kb. 20 m-t fel, majd a néhány méter magas, sima felszökésén, kissé b. az éltől, fel a tetejére. Rövid, vízszintes él után néhány lépést oldalt j., egy meredek kéménykéhez, amelyben az újabb felszökést megkerüljük. Tovább, a gerinc következő felszökéséig, amelyet a nagy-tar-pataki oldalon egy vályúban megkerülünk. Fölötte a gerincen egy lejtős, sima kőlapon át a csúcstömb alatti nyergecskébe (Chmielowski-nyergecske). Innen kissé b. és egy meredek vályúban fel a csúcsra (1 ó; 15. ábra).
(Le: Klemensiewicz Z. és Znamięcki A., 1907. VII. 26.
fel: Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. VI. 16.)

90.E Északi fal, a Jávor-völgyből

A Hegyes-torony é. falának csupán a felső része alkot rendkívül meredek és vad falat, alsó része alacsonyabb-magasabb, párkányok által tagolt sziklaövek lépcsőiből áll.

E.1 Az Englisch-kéményben

A Jávor-völgy leghátsó zugából (63.B) törmeléklejtőkön a Fehér-pad esésvonalában addig, míg egy magasságba kerülünk a legfelső — még jól járható - párkánnyal, amely j. az é. falba vezet. (A Téry-menedékháztól a Kis-Nyereg-hágón át jövők csak annyit ereszkednek le a Jávor-völgy oldalán, míg vízszintesen átharántozhatnak az említett párkányhoz.) A párkányon j. addig a tompa bordáig, amely kissé j. a csúcs esésvonalától pillérszerűen elődomborodik. A pillér túloldalán nagy, kőhullásos szakadék vágódik be mélyen a Hegyes-torony és a Kis-Hegyes-torony közé (Kőzápormeder). Ebből a falban (j. a pillértől) egyenesen felhúzódó meredek sziklavályú ágazik el b., amelynek alsó végéhez egy párkányon átharántozunk (nagy törmeléktérség).
Tovább ebben a kb. 80 m hosszú, meredek, helyenként kéményszerűen összeszűkülő, törékeny vályúban (Englisch-kémény). A 15 m magas, meredeken felszökő lépcsőn egy falszeghez. Fölötte kis falacska, utána 15 m-t tovább a második szeghez. Egy igen törékeny és áthajló falacskán és néhány meredek lépcső után ismét 15 m-t a harmadik szeghez. Innen egy 4 m-es falacskán, egy kis hasadékban és még néhány lépcsőn 30 m-t fel egy odúba, amellyel a kémény végződik.
A b. kivezető keskeny és kitett párkányon 25 m oldalmenettel egy kis térségre. Az innen feltörő bordán 10 m-t egyenesen fel, majd a bal oldalán húzódó vályúban a csúcsra (1 ó 30 p).
(Englischné Jülg A. és Englisch K. - ifj. Hunsdorfer J. és Strompf J. vezetőkkel, 1902. VIII. 25.)

E.2 Egyenes út

Mint E.1 alatt, a legfelső, még jól járható párkányon, amely a falba vezet, a csúcs esésvonaláig. A pillér előtt, amely az Englisch-kéményt b. határolja, egy b. elhajló nehéz támaszkéményben 30 m-t fel, utána rövid, nehéz oldalmenet b. egy kitett térséghez (j. ettől egy mély hasadék). Innen b. egy hasadékhoz és ebben 18 m-t nehezen fel egy kis törmeléktérségre. Fölötte törékeny, áthajló fal, ezért ki j., az élre. Utána mohos, nedves vályúban egy kéményhez, és ebben - támaszmunkával - egy odúba. Ebből oldalmenet b. egy törmelékes vályúhoz, és ebben a csúcsra (1 ó 30 p).
(Kregczy T. és Rokfalusy L., 1912. VII. 9.)