A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

94Varangyos-tavi-csúcs (2424 m, *2417 m)

Falai, különösen az é. fal, a Tátra legnagyszerűbb faltúrái közé tartoznak. Ny felé a Jávor-csúcstól a Varangyos-tavi-csorba választja el. Két orma közül a k. a főorom.
A főcsúcs első megmászói: Englischné Jülg A. és Englisch K. — id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1897. VIII. 13-án a K-i oldal nagy szakadékán át.
A ny. orom első megmászói: Gretzmacher Gy., Grósz A., Votisky Z., 1905. VIII. 17.

94.A Keleti gerinc, a Vörös-padról

A gerincen fel egy nyergecskéig (Varangyos-tavi-rés). Itt füvön 15-20 m-t b. ki egy fehéres kőzetű vályúhoz. A zegzugos vályúban fel; kevéssel a vége előtt táblás sziklákon j. a gerincre, amelyet nem sokkal a nagy felszökése fölött érünk el. A nagy tömbökkel (Varangyos-tavi-taraj) borított gerincen a csúcsra (1 ó; 20. és 21. ábra).
(Karłowicz M., 1908. VII. 13.)

94.B Keleti fal, a Nagy-Tarpataki-völgyből

B.1 Jobb pillér

Beszállás kissé j. a pillér legmélyebb pontjától. Eleinte j. a pillér meredek füves hátától, majd hosszabb ideig az élen. Felső részében, az él bal oldalán fel a pillért koronázó toronyra (2 ó). Erről É felé le abba a csorbába, amelyhez jobbról a nagy k. szakadék jön fel, innen fel a csúcsra (15 p; 20. ábra).
(Andráši J. és Jurčišin I., 1949. VIII. 6.)

B.2 Bal pillér

Beszállás a jobb oldalán. 15 m-rel fölötte egy áthajláson szeghasználattal fel. Utána j. egy kéményhez, benne vissza az élre és ezen fel. A bal oldalán levő elrepesztett nagy tömb alatt oldalmenet j. egy falacskához, ennek áthajló jobb szélén egy térségre. Az élen 30 m-t egy nagy, háromszögű falig. A bal élén (egymás válláról), majd a falon fel. A nehézségek egy kis csorbánál véget érnek. Az élen még 120 m-t a pillért koronázó tomyocskára (3 ó). Innen könnyen a csúcsra (20 p; 20. ábra).
(Puškáš A. és Szabó Á., 1949. VIII. 6.)

B.3 A fal déli részén

A d. fal törmelékdeltájáról, még a fal elérése előtt, j. kitérünk a jobb oldali széles hátra. Ezen addig, míg hirtelen meredek gerincbe (d. borda) megy át. Ennek tövében széles, vízszintes párkány visz ki j. a k. falba. 50-60 m után a párkány még 25 m-t szakadozott, keskeny padkákban folytatódik, ezeken még egy keveset folytatva az oldalmenetet, tovább rézsút j. emelkedünk három keskeny folyosó középsőjének kezdetéhez.
Ebben a folyosóban egyenesen fel. A szűkülő részében, egy felszökés alatt, ki a bal oldali bordára. Innen oldalmenet b. egy rövid, nyitott folyosóig és ebben fel egy kis katlanba. Itt j. fel a d. gerincbordára, ezen a csúcstetőre és erről a csúcsra. (A beszállástól 1 ó 30 p).
(Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1911. XII. 9.)

94.C Délről, a Nagy-Tarpataki-völgyből

A fal alatti törmelékdelta alatt visz el a Hosszú-tavi menedékháztól a Vadász-lejtőre és tovább a Vörös-torony-hágóra vezető 65.B ösvény.

C.1 Jobb oldali déli borda

A törmelékdeltáról j. ki a jobb oldali széles hátra. Ez feljebb meredeken felszökő gerincbe megy át, amely egyenesen felvisz a nagy, törmelékes tető dk. sarkára. Innen a csúcsra (1 ó 45 p).

C.2 Déli fal

A törmelékdeltán fel a fal felé. Még ennek elérése előtt egy oldalt b. vezető párkányon be abba az alattunk letörő, sekély, füves folyosóba, amely a bal oldali d. borda és a fal között egyenesen felvisz a tetőre. Ezen é. irányban tovább, k. peremének mentén. A csúcs előtt kis tornyocskához, ezt b. megkerülve, a mögötte levő keskeny csorbából fel a csúcsra (1 ó 15 p).
(Barcza I. és Szaffka T., 1910. VII. 13.)

94.D Délnyugati fal, a Nagy-Tarpataki-völgyből

Széles, impozáns fal, amelyhez a Hosszú-tavi menedékháztól a 65.B ösvényen jutunk.

D.1 A főszakadék

A falat kissé b. a közepétől, két b. dűlő párhuzamos szakadék hasítja végig. A bal oldali, mélyebb és szélesebb a főszakadék. Ennek bal oldalán füves sziklákon fel, míg egy keskeny párkányon j. betérhetünk. Fölöttünk egy sima lépcsőt ívben b. megkerülve, fölötte kis odúba. A következő lépcsőt ugyancsak ívben b. megkerülve, fölötte tágas térség. Ennek felső végéről gyengén kifejezett párkányon oldalmenet b. a kísérő bordára. Ezen váltakozón füves, majd táblás terepen fel. Feljebb egy torony, amelyet b. megkerülve, be a torony mögötti kis csorbába. Tovább a borda élén, majd füves sziklákon fel egy törmelékes párkányra, ahová balról egy kéményszerű mély szakadék torkollik. A párkányon j. be a szakadék törmelékes felső részébe. Ebben a nagy tetőre és kissé b. fel a főoromra (2 ó; 22. ábra).
(Horn K. L. és Serényi J., 1911. VIII. 26.)

D.2 A két szakadék közötti borda

A fal főszakadékát a j. szomszédos szakadéktól egy, a fal tövétől a törmelékes tetőig terjedő borda választja el. Beszállás a borda alsó végének jobb oldalán, azután folyton az élén, legfelül egy kis tornyocskán át a törmelékes csúcstetőre és ezen a főoromra (2 ó; 22.ábra).
(ifj. Kele F. és Suna J., 1951. VIII. 28.)

D.3 Krupicer-kémény

Mintegy 100 m-rel j. a főszakadéktól a falat két párhüzamosan futó, mély kémény hasítja át. A bal kémény a fal egy csorbájáig ér fel, amelyet j. egy függőlegesen letörő tomyocska határol. A kémény alsó része szakadékszerűen kiszélesedik és a fal tövéhez letörik.
Beszállás a fenti szakadéktól kevéssel b. Lépcsőkön a meredek sziklák alá, innen oldalmenet j. a szakadékba. Jobb oldalán 10 m-t fel egy fűfoltra. A szakadék csakhamar kéménnyé szűkül. Ennek első áthajlásán b., a másodikon egyenesen fel, azután az összeszűkült kéményben a harmadik áthajlás alá, amelyet a kémény bal falán kerülünk meg. A szélesebbé váló kéményben - a negyedik áthajlást j. vagy b. megkerülve - 15 m-t tovább. A következő, szűk és nedves szakaszt bonyolult módon a bal bordán kerüljük meg: a függőleges bal kéményfaltól elrepesztett nagy áthajló tábla alatt, keskeny szegélyen 10 m-t b., a végéről másfél m-t fel egy füves párkányra, ezen oldalmenet b. a végéig. Innen gyengén b. 10 m-t fel egy nagy sziklatömbhöz. Egy keskeny repedés segélyével a falsarokhoz, és e körül nehéz és kitett oldalmenettel j. vissza a kéménybe. Ebben 5 m-t fel, azután széles párkányon j. egy beboltozott odúhoz és a sarok mögött lépcsőkön 8 m-t fel. Az áthajló nedves kéményt bal kéz felől hagyva, 5 m-t j. fel egy hajlott táblához, ezen 6 m-t fel (IV), azután hosszú lépéssel j. könnyebb terepre, amelyen 7 m után füves térségre. Erről 5 m-t egy odúba, egy 5 m magas áthajlás alatt, amelyen egyenesen (V) tovább a fölötte kiálló szarvszerű kis előugrásra. Innen 40 m-t fel a nagy tetőre és ezen a főoromra (4 ó; 22. ábra).
(Brüll Z., Krupicer A., Lux L., Lux Z., Reinfeld T., Ullmann J. és Winternitz M., 1930. VII. 14.)

D.4 Motyka-kémény

Mintegy 150 m-rel b. a főszakadéktól (D.1) egy igen mély, hosszú, rézsút j. emelkedő kémény kezdődik. A kéményt jobbról (kívülről) egy kulisszaszerű, hatalmas borda határolja, amelyen a kémény alsó részét megkerüljük. A jobb oldali kéményfalon 20 m-t fel, utána néhány m-t j. és füves párkányon ki a borda élére. Ezen 50 m-t igen meredeken fel egy füves térségig és innen b. be a kéménybe. Ebben - négy kisebb áthajlást a bal oldalon megkerülve - fel a kéményt fent lezáró csorbára. Innen b. egy nagy táblás vályúban, majd könnyű lépcsőkön és omladékon fel a ny. oromra (2 ó 30 p; 22. ábra).
(Brüll Z., Motyka S. és Zamkovszky I., 1934. IX.30.)

94.E Nyugati gerinc, a Varangyos-tavi-csorbából

A gerinc alsó része meredeken törik le a csorbához. Ez a letörés egyenesen megmászható (V), de meg is kerülhető (III).

E.1 Lemenetben az alsó gerincletörés megkerülésével

A főoromról - az oromrésen át - a gerincen a ny. oromra (10 p), azután a gerincen addig, amíg az meredek, sima lapokban letörik. Balra egy keskeny vályúba, amely a gerinc d. oldalában, vele párhuzamosan húzódik. Keveset le, míg ez is letörik. Itt át a bal oldali bordán, oldalmenet b., majd meredek és törékeny keskeny szegélyeken az eddigi irányban lefelé, mig lehetővé válik j. beoldalazni a Nagy-Tarpataki-völgybe lehúzódó szakadékba. Ezt néhány méterrel a csorba alatt érjük el, amelyhez egy keveset még fel kell menni (1 ó 15 p; 21. ábra).
(Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. VIII. 30.)

E.2 Felmenetben az alsó gerincfelszökés átmászásával

Alsó része V.
(Demuth J. és Motyka S., 1936. IX. 30.)

94.F Északi fal, a Jávor-völgyből

Kb. 400 m magas, nagyszerű fal. A k. főorom és a ny. orom közötti oromrésből aláhúzódó szakadék a falat két részre osztja. A k. falrészt a főorom, a nyugatit a ny. orom koronázza. A fal első átmászóinak útja a Tátra klasszikus túrái közé tartozik. A k. részen egyenesen a főoromra vezető útvonalak a Tátra legnagyszerűbb vállalkozásai közé sorolhatók. A ny. falrész felső részén 1938-ban óriási méretű sziklaomlás volt, amely az é. fal több útját érintette.
A Jávor-völgy alját a Varangyos-tó tófala alatt hagyjuk el (63 .B) és innen törmeléken fel a fal alá.

F.1 A fal első átmászóinak útja

Beszállás a falba néhány méterrel a Varangyos-tavi-csorbából a Jávor-völgybe lehúzódó nagy hószakadék torkolata fölött. A szakadék k. oldalán fel a fal szélén kiugró sziklás hátra. Ezen — eleinte a hószakadék közelében — fel, majd egy feltűnő vörhenyes színű, sima kőlap alatt rézsút b. fel. A kőlap mögött kevéssé kifejezett vályúban a záró kőtömbön át egy kis bemetszéshez, amely a hószakadékhoz legközelebbi bordában fekszik. Innen nagyjából vízszintesen, törmeléken és sziklákon a következő bordáig harántozunk. (Mögötte húzódik a falat végighasító főszakadék.) A bordán, kissé a jobb oldalán, füves és mohos sziklákon, majd egy kéményszerű vályúban b. fel, a borda egy kis bemetszéséhez. Néhány m-rel a bemetszés alatt a vályúból j. fel egy 3 m hosszú repedésben, azután fel a borda élére, egy felszökésének tövében. A borda éle körül füves párkányon b. ki az oldalfalába. és ezen j. fel az élére. Tovább egy toronyszerű fokra - fent lapos térség. A borda erősen keskenyedik és vízszintesen, majd emelkedve, egy repedés tövéhez, amelyet balról egy feltűnő sziklatű határol.
Az eredeti útnak az 1938. évi sziklaomlás folytán a sziklatű mögött járhatatlanná vált részét most a következők szerint kerüljük meg.

Jobbra a tű mögött egy párkányra, ez egy kis sziklakúp által határolt, 3 m-es vályúnál végződik. A vályú kezdetétől b. három m magas, lapos, áthajló kéményke. Ebből b., a borda sima falától elrepesztett nagy táblára. Az ettől felhúzódó 20 m magas, lapos kéményben fel az áthajlásig, alatta vízszintes repedés segélyével b. lógázva, vissza az elhagyott bordához, amely mögött egy törmelékes odúnál bejutunk a fal főszakadékába.
(Bar F. - Wawrytka A. vezetővel, 1938. VIII. 5.)

A bordának a sziklatű előtti vízszintes részéről (vagy még alább) b. le a főszakadékba, amely felettünk 40 m magasra szökik fel. A mélyébe bevágott kéményben egy törmelékes odúba.
(Szőke T. és társa, 1939. VIII.)

A törmelékes odúból (ismét az első megmászók útján) egy mellékszakadék torkollik be K-ről a főszakadékba. Tovább az oldalszakadékban. Ennek jobb oldali fala áthajlik, a bal oldali táblás falán fel. Végül b. ki egy törmelékkel telt, kétoldalt meredek falak által közrefogott szakadék tövébe (ez a főszakadéknak az oromrésre torkolló legfelső része). A szakadékból azonnal b. fel a főorom felé lépcsőzetes sziklákra, és ezeken rézsút b. a gerincet a k. főorom közvetlen közelében érjük el (2 ó 45 p; 21. ábra).
(Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. VIII. 30.)

F.2 A keleti falrész jobb szélén a főoromra

Beszállás a főszakadék torkolatától b. levő kéménybe. Néhány métert fel, azután egy falacskán a bal oldali borda lépcsőjére. Innen fel, majd kissé j., egy tömbhöz és tovább j. egy kis kéményhez. Ebben 7 m-t fel és b. egy lépcsőre. A kis kémény fölött törékeny sziklán j. könnyű lépcsőkhöz, melyek a főszakadék felszökése alá visznek. A felszökés tövében levő törmelékfoltról néhány m oldalmenet b. a falsarok közeléig, ahol egy szűk kémény húzódik fel a fal és az elálló sziklafog közötti csorbához. Ebből néhány métert vízszintesen j. és fogásszegény lépcsőkön fel egy mohos szegélyhez az áthajló falacska alatt. Innen oldalt vissza az utóbb említett kéményhez, és ennek jobb sarkán néhány métert fel (V) egy nagy törmeléktérségre a fal és az elálló sziklafog között. A térség jobb végéről arra a teraszra, amely a sziklafog tetejétől a falhoz áthúzódó kis gerincen fekszik. Innen keveset j. egy rövid, mély kéményhez, és ebben - végül egy áthajláson át — egy törmelékes párkányra. Ezen néhány m-t j., azután egy táblás beszögellésben fel, amely rövid rámpává alakul át. Ez törmelékre visz, amelyen a főszakadék közeléig megyünk fel (ez itt ellaposodik és könnyen elérhető), és a falletöréshez támaszkodó, párkányszerű alakulaton fel egy, a főszakadékkal párhuzamos kémény irányában, amely egy pillért hasít végig. A kéményben 30 m-t fel, utána j. a pillér tetején levő törmeléktérségre. Egy kis vályúban b. fel, míg ez kissé áthajlik. Ennek tövéből táblás falacskán j. egy törmelékfoltra, azután ismét b. az elvált sziklatömb körül, és táblákon tovább a kéményfolytatás kezdetéhez, amely párhuzamosan a főszakadékkal, de tőle távol húzódik fel. A kémény alsó letörésén fel (V) egy beszorult sziklatömbig, amelyet a jobb oldali bordán kerülünk meg. A kémény végén egy teraszra. Erről a végfalon, végül a gerincen a főoromra (8 ó; 21. ábra).
(Stanisławski W. és Staszel J., 1932. VII. 7.)

F.3 A keleti falrész közepén egyenesen a főoromra

A k. falrész tövének közepe táján kiinduló, rézsút j. emelkedő, füves vályúban 60 m-t fel egy kémény alá, amely fölé egy erkély hajlik. A kéményben, amely törmelékes vályúba megy át, egy füves párkányra. Innen 10 m-t rézsút b., azután vissza j. egy törmelékfoltra. Erről függőleges falacskán egy b. hajló beszögelléshez, a végéig. Kevéssé kifejezett vályúban egy lépcsőig, erről nehéz beszögellésben fel. Lépcsőkön 20 m-t b. fel egy kis törmelékes térségre. A bal szögletben 4 m-t, és vissza j. egy újabb kis térségre. Erről b. egy nagy elvált tömbhöz. Tovább egy kéményben 15 m-t. Utána 30 m-t fel egy vályúhoz, amelyet balról nagy, meredek tábla határol. A vályúban igen nehezen (VI) egy állásra, áthajlások alatt. A vályú jobb oldalán egy nagy törmeléktérségre. Egyenesen fölöttünk egy meredek tábla, amelyet j. sekély beszögellés határol. Ebben b. a táblán levő él mögé. A vályúban az áthajlás alá, innen oldalmenet b. az említett tábla felső részén az élhez. Ezen fel, és vissza j. az áthajlások fölé. Innen még 40 m-t fel a pillérhez, és ezen már könnyen a főoromra (5 óra; 21. ábra).
(Cerman K., Kopal O., Kuchař R. és Mašek J., 1952. VII. 28.)

F.4 Északkeleti pillér

Szilárd kőzet, szép út. A keleti falrész bal szélét hatalmas pillér zárja le, amely a k. gerincről a fal lábáig húzódik. A pillér bal oldalán egy háromszög alakú tábla nyúlik legmélyebben be a törmelékbe. Beszállás a tábla jobb oldalán levő vályúba. Ebben egy bordára és ennek jobb oldalán 30 m-t fel. Itt a borda élére és ferdén b. egy világos színű táblában levő törmelékes vályúba, amelynek vége áthajló kéménnyé alakul. Az áthajlás alatt b. kilépve egy 30 m-es kéményben fel (V—VI) egy törmelékes erkélyre. Itt két kémény. A jobb oldaliban egy kis erkélyre, amelyet két tornyocska képez. Az erkélyről rézsút abba a vályúba, amelynek végén nagy barlang nyílik. A vályúban kb. 10 m-t fel a jobb oldali falába vágódó szűk repedésig. Ebben fel (V—VI) egy áthajlás alá, amelyet j. megkerülünk és tovább egy beszögellésben a végéig. Itt egy falacskán ismét a bordára és erről tovább j. még néhány métert. Majd vissza a bordára és egy bemetszésben ferdén b. a végéig. Itt egy táblán át könnyen a gerincre és ezen a k. csúcsra (3 ó 30 p; 21. ábra).
(Mašková V., Cerman K., 1951. VIII. 1.)