A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

157Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, Északi-Lavina-torony

A hatalmas tömegű Gerlachfalvi-csoportnak teljesen önálló ény. orma, amelyet a főcsúcstól a mélyen bevágott Tetmajer-horhos választ el. A főgerincben É felé a Litvor-csúcstól (Hosszú-tavi-csúcstól) a Litvor-hágó (Hosszú-tavi-nyereg), Ny felé a Batizfalvi-csúcstól a Batizfalvi-csorba választja el. Megmászását többnyire a Gerlachfalvi-csúccsal szokták egybekötni, de magában véve is szép és önálló túra, különösen az é. gerinc, a k. falletörések és az ény. szakadék. A kilátás innen, minthogy a csúcs a Felkai-, Batizfalvi- és Kacsa-völgy összeszögellésében emelkedik, szebb, mint a Gerlachfalvi-csúcsról nyíló panoráma.
Első megmászók:
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs: Chmielowski J. - ifj. Wala J. vezetővel, 1895. VIII. 24.;
Déli-Lavina-torony: Chmielowski J. - Bachleda K. és Stopka St. vezetőkkel, 1904. VII. 26.;
Északi-Lavina-torony: térképező katonák 1895 nyarán.

157.A Északi gerinc, a Litvor-hágóból (Hosszú-tavi-nyeregből)

A hágóból a Kis-Gerlachfalvi-tornyon, a Középső- és Nagy-Gerlachfalvi-tornyon át a Felső-Gerlachfalvi-csorbába:
Fel: 156.I.A vagy B - le: 156.I.C- 156.II.A - fel: 156.III.A — le: 156.III.B - fel: 156.V.A. - le: 156.V.B (2 ó 15 p).
A Felső-Gerlachfalvi-csorbából az áthajlás alatt, ferde kőlapokon néhány méternyi oldalmenet b. (meglehetősen kitett), azután könnyen a gerincre és ezen fel az Északi-Lavina-toronyra (15 p). Erről b. 10 m-t le egy párkányra, és erről ott, ahol megszakad, le egy mélyebb párkányra. Róla fel a felső párkány folytatására, s ezen be a Lavina-csorbába (10 p), ahonnan a gerincen a Déli-Lavina-toronyra (10 p). Az első gerincbütyköt j. megkerülve, további kettőt átmászva, mögöttük a gerinc utolsó kis csorbájába (15 p), ahonnan a gerincen a csúcsra (5 p; összesen 3 ó).
(A teljes gerinc első bejárása: Martin A., 1905. VIII. 15.)

157.B Északi-Lavina-torony, az északkeleti bordán, a Felkai-völgyből

Beszállás a Felső-Gerlachfalvi-csorba ék. szakadékának torkolatától b. Füves, törékeny sziklákon 30 m-t fel, azután táblákon a borda élére (10 m). Nagy sziklalépcsőkön egy áthajló felszökés alá. Erre jobbról egy meredek beszögellésben fel. A következő áthajló felszökés fele magasságáig, azután oldalmenet j. és a bordán egy sziklafogig. Néhány kötélhossz után ismét egy felszökés, amelyen át egy éles sziklatű alá. Ezt megkerülve, további kettőn, majd egy hatalmas éles felszökésen fel. Utána a pillér erősen j. kanyarodik, alacsony falacskán a folytatásra, ezen 30 m után egy nagy felszökésre (IV), amely fent falba megy át. A beléje vágódó széles hasadékban a gerincfolytatásra és ezen egy nagy erkélyre, hatalmas laza sziklatömbbel. A felszökő 15 m magas, háromszögű falra a bal élén (IV). Néhány kisebb lépcső után újból egy 15 m magas fal. Erre a bal oldalán egy beszögellésben fel (IV). Utána könnyen a toronyra (2 ó 15 p). Erről a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs é. gerincén (157.A) 40 p alatt a csúcsra.
(Andráši J. és Tóth L., 1948. VIII. 7.)

157.C Keleti fal, a Felkai-völgyből

A k. falat jobb szélén az Északi-Lavina-torony ék. bordája határolja, bal szélén pedig a csúcs k. bordája. Falmagasság kb. 400 m.

C.1 A fal jobb felén

Az é. gerincről, a Lavina-csorbából a fal felső részében egy szakadék húzódik le, amely a fal alsó részében meredek, világos sziklákon vész el. A fal legalsó részében, kissé j. a csorba esésvonalától, hosszúkás, lejtős törmelékterasz van, amelyet a fal tövéből vagy egyenesen egy vályúban, vagy j. törmeléken érünk el. A teraszról b. fel a szakadék esésvonalába, azután vízmosta, világos sziklákon fel mohos tömbökig. Ezektől 6 m oldalmenet j., azután egy elvált tömbön át b. fel, 30 m után kissé b. tartva elérjük a falat fele magasságában keresztező fűpadot. Innen a szakadékban fel, a belőle feljebb kinövő kis pillér tövéig. Ennek a bal oldali beszögellésében még néhány kötélhossz a Lavina-csorbába (30 p). Ebből b. a Déli-Lavina-tornyon át a csúcsra (30 p).
(Plašil F. és Ždiarsky F., 1962. VII. 29.)

C.2 A fal bal felén

A k. bordától j. egy jellegzetes, ívelt folyosó szeli át a falat. Ettől j. egy másik, feljebb a falban elvesző, rövid folyosó vágódik az alsó falletörésbe. Mindkettő alul áthajlón letörik. - Beszállás a bal oldali folyosó letörése alatt, a két folyosó közötti borda bal alsó sarkában. Lehajló nagy lapokon j. egy keskeny, j. felhúzódó vályúhoz. Ez fent egy fűpadba megy át, amely egy kitett sarok körül bevezet a jobb oldali folyosó letörése fölötti kis öbölbe. A folyosó itt két ágra oszlik. Apró fogású lapokon a szűk kéményt alkotó jobb oldali ág alá. Ebben fel. Jobbra tőle kis repedésekben a falba, és vissza b. ahhoz a sekély vályúhoz, amely a kémény végétől j. húzódik fel. A vályú jobb oldala igen sima, a bal oldala áthajló és törékeny. Addig fel, míg az áthajlás alacsonyabb lesz (IV), itt átlépve rajta, egy törmeléktérségre jutunk. Innen meredek lapokon kissé j. fel, majd b. a térségre letörő kis vályúba. A túloldalán, majd fölötte könnyebb, de törékeny lapokon fel a két ágat elválasztó bordára. Ezen fel, majd ahol táblás lesz, j. át egy kis vályún, s a túloldali csenevész bordán tovább. A bal oldali folyosó fölöttünk letörik. Ezt egy füves padon j. megkerülve, egy kis hasadékban a letörések fölé. Keresztezve az első folyosót és a bordán átkelve, a következő vályú jobb oldalán, majd a bal oldali bordán fel. Ahol a folyosó kettéágazik, a jobb oldali ágban tovább. A gerincre és ezen b. a csúcsra (alul IV és kitett, feljebb II, de végig érdekes). (3 ó 30 p.)
(Reichart D. és Szász R., 1920. VIII. 25.)

157.D Délkeleti gerinc, a Tetmajer-horhosból

A Tetmajer-horhos 158.B útjával a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs legkönnyebb útja. A horhosból könnyű, tömbös gerinc visz fel a csúcsra (15 p; 26. ábra).
(Chmielowski J. - ifj. Wala J. vezetővel, 1895. VIII. 24.)

157.E Délnyugati fal, a Batizfalvi-völgyből

A Batizfalvi-katlan ék. sarkában levő, legfelső völgyteraszra, amely fölött a kb. 300 m magas dny. fal emelkedik. A falban két folyosó, az egyik a csúcstól j., a másik b. éri el a gerincet.

E.1 A jobb oldali folyosóban

Beszállás a bronz színezetű jobb oldali folyosó tövében. Ennek alsó letörésén fel, azután a folyosóban 30 m-t tovább a következő letörése alá, amelynek jobb oldali megkerülése után az áthajlás fölötti kis térségre jutunk. Itt vissza a folyosóba, és kevéssel mielőtt a gerinc alatti kis katlanban bevégződik, b. ki, és a tömbökből álló végfalon b. fel a csúcsra (2 ó 30 p).
(Gnojek J. és Sawicki J., 1934. VII. 30.)

E.2 A bal oldali folyosóban

Beszállás a falba kissé j. attól a helytől, ahol a sziklák legmélyebben nyúlnak le a törmelékbe. Sziklafokokon fel a jól lépcsőzött vályúba, amely 30—40 m után egy b. erősen emelkedő padba megy át. Ezen egy beszorult nagy tömb megkerülése kényes. Balról könnyebb mögé jutni, mint jobbról, ahol egy törékeny kőzetű odúból alagútszerű nyíláson átbújva, egy áthajló kis kéményen a beszorult tömbök fölé. A pad a tömbtől mintegy 40 m-re véget ér, s itt egy alacsony falacskán át be a jól lépcsőzött mederbe, amely egyenesen a csúcs felé visz. végül kevéssel alatta a ny. gerincre torkollik. Innen vagy a gerincen, vagy az innenső oldalon a csúcsra (2 ó 30 p).
(Grósz A., Reichart D. és Weigandt A., 1920. IX. 23.)

157.F Nyugati gerinc, a Keleti-Batizfalvi-csorbából

A széles gerinc egy kettős torony (Biskupská čiapka, Természetbarát-torony, Targana Turnia, Naturfreundturm) tövébe visz. Ez alatt nagy tömbökön és táblákon ki a gerinc é. oldalába, míg lehetségessé válik meredek táblákon a torony mögött a gerincre visszatérni. A következő felszökések a gerinc irányában haránt álló kulisszák falaiból állnak, és a gerinc folytonosságát csupán az egymás után következő kulisszák rövid összekötő darabjai jelzik. Az első felszökésen j. át egy vályúban (két meglehetősen nehéz áthajlással). A következő torony d. megkerülése után a legfelső nagy felszökést az előtte levő csorbából rézsút j., egy elfedett függőleges hasadék segélyével másszuk meg. Innen az élen fel a csúcsra (2 ó).
(Grósz A., Kregczy T., Maurer E. és Rokfalusy L., 1911. VII. 12.)

A Természetbarát-toronyra

A gerincről a torony é. oldalán felhúzódó hasadékban a két toronycsücsök közötti résbe. Onnan néhány méteres falacskán fel mind az egyik, mind a másik toronytetőre (III).
(Grosfield G. - ifj. Spitzkopf P. vezetővel, valamint Brumiller L. és Hevesi K., 1911. VII. 20.)

157.G A Keleti-Batizfalvi-csorbából a nyugati gerinc megkerülésével (Ny-ról)

A Keleti-Batizfalvi-csorbából a 156.IV.B úton addig, míg a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ény. falába kivezető párkány elérte az ény. szakadékot (15 p). Innen a szakadék törmelékes aljában fel az é. gerinc legfelső csorbájára és a gerincen j. 5 p alatt a csúcsra (1 ó 30 p).

157.H Északnyugati szakadék, a Kacsa-völgyből

A csúcs ény. falát hatalmas szakadék hasítja végig. Legalsó szakasza egy meredek vályú, amelyben hatalmas vízesés zuhan alá. A beszállás ettől j., a völgynek legmagasabban a falba beszögellő (hóval telt) zugában. Törmelékes lépcsőkön egy sekély vályúban keveset a fal felé, majd b. a szakadék alsó letörése fölé. Itt tágas törmeléktérség, amely fölött a szakadék ismét magas, meredek fallal szökik fel, amelyen bő vízesés zuhog le. Jobbra a vízfolyástól, egy bordának a szakadék felé néző fala alatt, gyengén hajló, de teljesen simára csiszolt kőlapokon a szakadék letörésének tövébe. Ahol ez a borda falával összeszögellik, egy meredek táblán fel, azután eleinte kissé b., majd egyenesen fel a kb. 20 m magas táblás falon. Egy kis sziklaodúba ki, egy hatalmas sziklatömb alatt. A letörés fölött a szakadékot egy sziklahát két részre osztja. A bal oldali ágban folyik a víz (alatta a vízesés). A jobb oldaliban kőlapokon, majd törmeléken, végül táblás hasadékokban fel a hátra, és ennek átlépése után a nagy szakadékba, amely itt tágas katlant alkot. A jobb oldali falán (nem túl magasan) párkányokon és lépcsőkön fel. Kevéssel egy alacsony meredek lépcső alatt, keresztezve a szakadékot, bal oldali falán egy gyengén j. hajló keskeny meredek hasadékban egy bordára. Ezt j. keresztezve, ismét a szakadékba, melyben az é. gerinc alatt egy óriási szikla fekszik. Vagy végig a szakadékban a gerincre és j. a csúcsra, vagy a szikla mögött j. és abba a hasadékba, amely a végfalon a csúcs felé vezet. Kevéssel a vége előtt b. egy rövid repedésben ki az é. gerincre és ezen j. a csúcsra (3 ó 30 p).
(Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VII. 28.)