A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

166Batizfalvi-csúcs

A Tátra főgerincének egyik legvadabb hegyalakulata. A Kacsa-völgyből feltörő é. fala, de főleg a Batizfalvi-völgy hátterében emelkedő sima, táblás d. fala a Tátra legnagyszerűbb alpin látványai közé tartoznak. Tőle keletre a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, Ny felé a Kacsa-völgyi-csúcs emelkedik. Két, közel egy magasságú orma van, amelyek közül a k. a főorom. Megmászása a szokásos úton kissé nehéz, a többi útja nagyszerű mászótúra.
Első megmászó: Jurzyca K. - Galkó J. vezetővel, 1900. VI. 13.
Jurzyca ugyanaznap egyedül a ny. ormot is megmászta.

166.A Keleti gerinc, a Nyugati-Batizfalvi-csorbából

A 165.II.A úttal a szokásos út. Meglehetősen kitett.
A csorbából a gerinc embermagasságú lépcsőjén fel, azután — a gerincfelszökés megkerülése végett - füves padon ki a gerinc d. oldalába, amelyen rézsút b. emelkedve, egy odúhoz. Ebből egy nagy sima táblán (rajta ferde repedés) élesen j. fel. A tábla fölött ismét ki a gerincre, a felszökése fölött. Innen végig a gerinc élén, ahol szükséges, kis kitérésekkel a kacsa-völgyi oldalon, és magas, táblás lépcsőkön fel a főoromra (20 p; 28. ábra).
(Jurzyca K. - Galkó J. vezetővel, 1900. VI. 13.)

166.B Délkeleti fal, a Batizfalvi-völgyből

A falat balról a főorom d. pillére határolja. Beszállás a Batizfalvi-katlan (165.I.A) legfelső teraszának ny. pereméről. Törékeny sziklákon 25 m-t fel a fal alsó részében levő barlanghoz. Fölötte, a főorom d. pillérének jobb oldalán fekete tömbökhöz (30 m), utána lépcsőkön 25 m-t egy füves térségre. Erről áthajló falacskákon és tömbökön 30 m-t fel áthajló táblák alá, ezekre egyenesen fel. 30 m után szilárdabb tömbökön még 50 m-t a főoromig (2 ó; 28. ábra).
(Puškáš A. és Tóth J., 1948. VIII. 3.)

166.C A főorom déli pillére, a Batizfalvi-völgyből

Szilárd kőzet. A főoromról aláeső, kb. 150 m magas pillér a dk. falat és az oromrés d. kéményét választja el egymástól. Beszállás (a 165.I.A alatt leírt legfelső terasz ny. pereméről) kissé j. a pillér élétől, és ennek közelében hol az egyik, hol a másik oldalán fel az éltől j. levő nagy áthajlások alá. Innen oldalmenet b. a pillér élére, és ezen fel az áthajlások fölé. Jobbra az éltől világos színű táblákon 30 m-t fel, azután megint a pillér élén a fölöttünk levő fehér sziklakitöréshez. (Ez j. egy kéményben könnyebben megkerülhető.) Innen a pillér élén fel a főoromra (3 ó; 28. ábra).
(Kuffa T. és Staš F., 1962. X. 27.)

166.D A Batizfalvi-csorba déli kéménye, a Batizfalvi-völgyből

Az alsó táblákon nagy kitettség, a kéményben törékeny kőzet. Az oromrésből hatalmas, felső részében kéményt képező hasadók húzódik le. Beszállás - a 165.I.A alatti felső terasz ny. pereméről - a kis beszögellésből, amelybe a hasadék torkollik. A felhúzódó 30 m magas, táblás vályúban fel egy széles, kifelé hajló törmeléktérségre, amely kissé emelkedve még kb. 30 m-t húzódik balra. (Ennek jobb sarkából indul ki a fal főkéménye.) A térség jobb végéről rézsút b. emelkedve, eleinte kevésbé meredek, majd meredekebbé váló táblákon egy kötélhosszat fel a főkéménytől b., a vele párhuzamosan húzódó mellékhasadékig. A jobb oldali lépcsőn (IV), majd kissé b. a hasadékban támaszmunkával fel, azután rézsút j. a falon fel a főkémény sarkához (jó állás és biztositás egy kis sziklabütyöknél). Innen néhány lépést b., majd kissé j. fel a főkéményhez, amelyet egy törmelékfolt szakít meg. Egy kis bordán át vissza a kéménybe, és ebben fel, majd egy beszorult áthajló kőtömbön át egy törmeléktérségre. Erről tovább, majd a beszorult tömbök által alkotott áthajlást b. kerüljük meg. Fölötte egy erősen kilógó sziklatömbből álló újabb áthajláson fel, fölötte jó állás. Innen még 15 m-t a kéményben, és kb. 10 m-rel a kémény áthajló vége alatt a bal oldali kéményfalon 3-4 m-t fel, egy b. ereszkedő, keskeny, táblás szegélyen kb. 4 m-t le, majd pár métert ismét fel a fal felső peremén jól látható, kilógó kőtuskóhoz. Innen a meredek füves lejtőn 30 m-t egyenesen fel az oromrésbe, ettől j. a batizfalvi oldalon fehér táblákon fel a gerincre, s ezen a főoromra (3 ó; 28. ábra).
(Komarnicki Gy., Komarnicki R. és Votisky Z., 1912. VII. 1.)

166.E A nyugati orom déli fala, a Batizfalvi-völgyből

A 250—300 m magas táblafalat több irányban átmászták.

E.1 Egyenesen a nyugati oromhoz

Szilárd kőzet. Beszállás a ny. orommal szomszédos gerinctűtől lehúzódó borda esésvonalától 30 m-rel j. Rézsút j. emelkedő beszögellésben egy füves térségre, erről a falon fel az áthajlások közeléig. Balra két kis fűfolthoz és ezekről a táblán 15 m-t fel a vöröses áthajlás alá. Alatta vízszintes oldalmenet b. a tábla széléig, azután j. fel az elálló bordába vágódó beszögelléshez. Ebben fel, azután b. egy óriási táblához, amely j. a fal széléig terjed. A fölötte áthajló falrészre az előlépő élen fel, egy kitett, meredek szegélyre, azután a falon b. fel jó biztosító helyhez. Innen 45 m-t a ny. orom felé egy fűfoltra, amelytől 25 m-t kis párkányhoz fel. Még 30 m-t fel, és egy kéményszerű hasadékban oldalmenet egy lépcsőfokra. A sarkától j. húzódó hasadékban (30 m) fel, végül kissé j. és a ny. oromra (3 ó 30 p). Erről át a főoromra: 166.F (10 p; 28. ábra).
(Kubín R. és Roland V., 1937. VII. 5.)

E.2 Kutta út

Mesterséges segédeszközök nélkül véghezvihető táblamászás.

Beszállás a ny. gerinc ny. ormától számított második tornyának esésvonalában, egy hatalmas hasadék kezdetétől kevéssé b. Először egy repedés alá, majd ettől b. táblákon, azután a fal egy bemélyedésében, majd ettől j., óriási táblák bal szélén az alsó áthajló falsávig. Ezt ívben j. megkerülve jutunk föléje. Itt b. a táblák bal szélén egy fűfolt jobb széléhez fel. Innen a második áthajló falsáv jobb oldalán felhúzódó táblákon addig fel, míg lehetőség nyílik az itt erősen tagolt áthajlásokon keresztül jól hasadozott további táblákhoz felmászni. Ezen eleinte rézsút j., majd b. fel. a ny. gerincet a második tornyának tetejétől b. érjük el (4 ó). A gerincen tovább a főoromra (Nagy-Batizfalvi-csúcsra): (25 p; 28. ábra).
(Kutta F. és társa, 1956. VIII.)

166.F Nyugati gerinc a Keleti-Kacsavölgyi-csorbából

Törékeny kőzet. A csorbából a meredek élen, amíg emelkedése a ny. orom előtti, karcsú gerinctornyocskánál (Batizfalvi-tornyocska) véget ér. A túloldalán meredeken letörő tornyocskától oldalt b. le a mögötte levő csorbába (Alsó-Batizfalvi-résbe), és a gerincen fel a ny. oromra (Kis-Batizfalvi-csúcsra (35 p). Erről, a legfelső részt kissé b. megkerülve, meredek élen le az oromrésbe (Felső-Batizfalvi-résbe), amelyből a batizfalvi oldalon fehér táblákon a gerincre, s ezen a főoromra (Nagy-Batizfalvi-csúcsra). (10 p; 28. ábra).
(Kienast F. - Breuer J., Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907. VIII. 8.)

166.G Batizfalvi-gerinc

A ny. gerincet rendszerint a Jeges-tavi-csúcstól kiinduló gerincvándorlás keretében szokták a Batizfalvi-csúcsra felmenetül használni: le: 171.A - fel: 169.C - le: 169.A - fel: 166.F (3 ó; 28. ábra).

166.H Északi fal, a Kacsa-völgyből

E sötét fal a Kacsa-völgy felső katlanából tör fel és a Sziléziai-házból a Litvor-hágón (Hosszú-tavi-nyergen) át, a poprádi-tavi hegyi szállodától pedig a Keleti-Vaskapu-hágón érjük el.

H.1 A főoromhoz

A Batizfalvi-csúcs é. falát balról a Nyugati-Batizfalvi-csorba é. szakadéka határolja. Kezdetben a 165.II.B úton a szakadék torkolatát balról határoló sarkantyú hátán fekvő térségig. Innen j. át a többnyire havas szakadékon, amelynek túloldali falán egy j. emelkedő vályúban kis törmelékes katlanba. Ez már a Batizfalvi-csúcs é. falának alsó résében - a főorom esésvonalában - fekszik. Innen 20 m-t egyenesen, majd b. 15 m-t fel egy kényelmes párkányra, innen oldalmenet j. egy kis törmelékes térségre, azután 20 m-t b. egy óriási tömbhöz. Áthajlások alatt törékeny és mohos sziklán 30 m-t rézsút j. egy kissé áthajló kis kéményhez. Ebben 5 m-t fel, azután a jobb oldali széles bordán tovább egy - táblás falak alatt b. erősen emelkedő - törmelékes párkányra, amelyen 20 m-t. Egy tömbökkel teli beszögellésben kényelmes térségre. Innen párkányokon 20 m-t rézsút b., majd gyengén j. fel, azután b., a világos, elrepesztett tömbökön és ferde párkányokon a főorom felé egy párkányig (25 m). Erről kevéssé j. fel egy omladékpárkányra (20 m). és továbbra is j. az oromrés (Felső-Batizfalvi-rés) irányában. Végül vagy az oromrésig, vagy még alatta b., egy meredek párkányon (5 m), egy odút b. megkerülve, egy áthajláson egyenesen a főoromra (Nagy-Batizfalvi-csúcsra).
(Motyka S., Sandmeer S. és Sawicki J., 1930. VIII. 22.)

H.2 A nyugati gerinchez

Az é. fal ny. részéből hatalmas borda lép ki, amely mélyen a törmelékbe lenyúló sarkantyúval végződik. Ennek bal felén egy sokkal kisebb, éles sarkantyú. A jobb oldali falán egyenesen fel (törékeny kőzet), azután j. ama kéményszerű hasadékhoz, amely a nagy sarkantyút a kisebbiktől elválasztja. A függőleges, keskeny kéményben fel (legnehezebb hely). Fölötte mredek, sima kőlap, amely után törmelékes párkányon kissé b., s egy fallépcsőn felmászva, követjük a rézsút j. húzódó, keskeny és táblás hasadékokat, amelyek csakhamar a nagy borda egy kis csorbájára juttatnak (1 ó). Innen nagyjából a borda irányát követve tovább, egymással váltakozó falacskákon, hasadékokban és párkányokon zegzugosan meredeken fel a ny. gerincre, amelyet a ny. orom (Kis-Batizfalvi-csúcs) mellett álló karcsú gerinctoronytól (Batizfalvi-tű) jobbra fekvő csorbában (Középső-Batizfalvi-résben) érünk el (2 ó). A gerincen b. - mint 166.F alatt - a csúcsra (20 p).
(Klemensiewicz Z., Kordys R. és Maślanka J., 1906. VII. 18.)