180Koncsiszta (2540 m, *2535 m)
A Jeges-tavi-csúcsból D-re kiágazó, hosszú, soktornyú oldalgerinc a Koncsisztában éri
el tetőpontját,
amely után állandó eséssel ereszkedik a hegység lábához. A Déli-Koncsiszta-csorba a
Déli-Koncsiszta-toronytól választja el. A csorbától D felé a gerinc két é.
mellékormon át emelkedik a
Koncsiszta főormához. Ez két, közel egy magasságú csúcstömbből áll, amelyeket csupán néhány méter mély
bemetszés választ el egymástól. A d. csúcstömb tetején egy sajátos, kovácsüllő alakú sziklaképződmény
van; az ún. Jármay-asztal.
Míg a Koncsiszta vonulatának k. oldala mindenütt meredeken szakad le a
Batizfalvi-katlanba, addig Ny felé menedékesebb, törmelék borította lejtővel ereszkedik a Rét-nyereg
széles törmelék-fennsíkjára, ahonnan a csúcs a legkönnyebben elérhető tátrai ormok közé tartozik.
Első megmászók: Münnich Sándor és társai, 1874 körül.
180.A Északi gerinc, a Jeges-tavi-hágótól
Lásd a 173.A útvonal leírását (29. ábrát).
180.B Északi gerinc, a Déli-Koncsiszta-csorbából
A csorbából a k. oldalán kitett, de könnyű gerincen a széles púpokat alkotó két é. előormán (Koncsiszta második é. orma és Koncsiszta első é. orma) át a kettős főoromra. Vagy: a csorbából az előormok ny. oldalában, törmelékes padokon és alacsony lépcsőkön, gyengén emelkedve rézsút át a főoromhoz (1 ó). Ennek é. csúcstömbjéről a délire, a Jármay-asztalra (180.C; 29. ábra).
180.C Nyugati hegyoldal, a Rét-nyeregről
A nyeregnek az omladék-völgyi Jeges-tó (187.A) felé letörő é. peremétől addig tartunk D-nek, míg
a Koncsiszta csúcsától ide lehúzódó omladéklejtő aljába érünk. Az omladéklejtőn széles, sekély
törmelékmeder visz fel egyenesen a főcsúcs két tömbje közötti bemetszésbe, amelyből b. pár lépés
az é. csúcstömb. Lehet a törmelékes meder bal oldalán összehányt tömbökből álló, széles,
menedékes háton is, ez feljebb bordává alakulva a főcsúcs é. tömbjére visz (1 ó 30 p). A vele
egy magasságú d. csúcstömb, a kb. 7 m magas Jármay-asztal megmászása nem könnyű. A kettő közötti
csorbából az asztal ény. oldalának támaszkodó, embermagasságú sziklahasábra felállva, kezünkkel
elérjük tetőlapjának peremét, amelyen szabadon felhúzódunk (29. ábra).
(Münnich S. és
társai, 1874 körül
A Jármay-asztalt később Lorenc V.)
180.D Déli gerinc
A Batizfalvi-tótól a piros jelzésű Felső turistaúton (Magistrála) addig, míg ez keresztezi a Koncsiszta d. gerincének alsó nyúlványát képező széles hátát. Ezen addig, míg elérjük a sziklássá váló gerinc első kiemelkedését (2277 m). Innen kb. negyedórát követjük a keskenyedő gerincet, majd kissé le a ny. oldalba, s kevéssel a gerinc alatt, az összehányt tömbökből álló hegyoldalban át ahhoz a sekély törmelékmederhez, amely a Rét-nyeregről vezet fel a csúcsra. Ebben mint 180.C alatt a csúcsra. (A Batizfalvi-tótól 2 ó 30 p; 29. ábra.)
180.E Keleti fal (a fal jobb térfelében)
A Batizfalvi-tótól a katlan bal oldalán mélyen be, amíg a Déli-Koncsiszta-torony
esésvonalától
b., a fal tövében levő törmeléköbölből kiinduló széles párkányhoz (Koncsiszta-párkány)
érünk. Ezen fel, és 120 m után az alatt a táblás folyosó alatt állunk, amely a Koncsiszta két é.
mellékorma közötti csorbából jön le. Ebben az első 30 m után egy táblás felszökés, amelyet
körülmászunk. A fölötte levő kis öblösödésben először b., majd j. a következő táblás felszökés
alá. Mellette baloldalt 15 m nehéz mászással a felszökés fölé, azután még 10 m-t b. fel egy kis
bordára. Ez feljebb ellaposodik, innen a folyosó bal oldalán húzódó vályúban (benne egy
terpeszmunkát igénylő összesszűkülés) 6-7 kötélhosszon át. Egy újabb, mély összeszűkülés után
egy beszorult tömb, amelyet j. kerülünk meg. A vályú két további kötélhossz után véget ér. Az
elzáró élen j. át, be a főfolyosóba, amely már nehézségek nélkül visz fel a két é. mellékorom
közötti csorbába (2 ó 30 p). Az elsőn át a Koncsisztára (30 p).
(Grósz A. és Lingsch
Gy., 1926. VII. 5.)