A Magas-Tátra hegyvilága
Dr. Komarnicki Gyula

214Róth Márton-csúcs (2520 m)

Ťažký štít Ciężki Szczyt Martin Roth-Spitze

A Róth Márton-csúcs a Tátra-csúcs csoportjának ény. mellékorma. A Róth Márton-csorba választja el a Tátra-csúcs ény. ormától, a Hunfalvy-hágó a Tengerszem-csúcstól. A csúcsból DNy-ra kiágazó oldalgerincen van a Sárkány-kapu, a Kopki-csorba (Poprádi-csorba) és a Kopki (Poprádi-csúcs).
Első megmászó: Dubke E. - id. Franz J. vezetővel, 1904. VII. 7.

Tátra-csúcs d. fala a Menguszfalvi-völgyből
Tátra-csúcs d. fala a Menguszfalvi-völgyből

214.A Északnyugati gerinc, a Hunfalvy-hágóból

II+/9

Kezdetben könnyen a gerinc nagy lépcsőin, míg a gerinc tornyokra tagolódik. Ezeket részben átmászva, részben megkerülve a csúcs alatt egy táblán b. vissza a gerincre, és a csúcstömb meredek, de nem magas végfalán nehéz felhúzódással a csúcsra (1 ó; 35. ábra).

214.B Nyugati fal, a Hunfalvy-völgyecskéből

II/9

A Hunfalvy-hágóra vezető piros jelzésű ösvényen a hágó közeléig (217.A). Itt j. ki a Róth Márton-csúcs ny. fala alá. A falat, fele magasságában, kevéssel egymás fölött fekvő, két jellegzetes párkány alsó és felső részre osztja. A fal alapvonalának közepén kiinduló vízmosásban a felső párkányig (15 p). A párkány fölött hatalmas táblákkal kezdődik a felső falrész. Beszállás kb. 30 m-rel b. attól a vályútól, amely a párkány végének közeléből a Kakas-csorbára vezet. A táblákon 35 m-t egyenesen fel, azután b., majd j. és ismét b., annak a hosszú vályúnak az alsó végéhez, amely kivisz az ény. gerincre. A vályúból 6 m után j. ki, és két alacsony, de közel függőleges lépcsőn a falközép felé (j.) rézsútosan, rá a végfal alá vezető padra. A végfal alatt fogásszegény lapon át b. a gerinc kis bemetszésébe, és ebből nehéz húzódással a csúcsra (1 ó).
(Grósz A., Schein M. és M., 1923. VIII. 11.)

214.C Délkeleti gerinc, a Róth Márton-csorbából

C.1 A gerinc alsó felszökésének megkerülésével

II/9

A csorbából a gerinc bal oldalán boltozatszerűen áthajló szikla alatt áttolódunk, utána egy hasadékban j. fel a gerincre, letörése fölé. Innen a közeli csúcsra (15 p; 35. ábra).
(Dubke E. - id. Franz J. vezetővel, 1904. VII. 7.)

C.2. Egyenesen a gerincen

II+/9

A csorbából b. a gerinc élére, és ezen egy kis sziklafog alá. A fal egy repedésében fel, azután a Cseh-tavi-völgy oldalán egy lovaglórészhez. Innen a gerincre, az újabb felszökése alatti tömbhöz, ebből a gerinc bal oldalán keskeny szegélyen a végéig. Sima tábla bal élén vissza a gerincre és ezen a csúcsra (30 p; 35. ábra).
(Stanisławski W. és Żulawski M., 1932. VII. 27.)

214.D Északkeleti fal, a Cseh-tavi-völgyből

V/9

Az ék. fal mélyen a törmelékbe lenyúló sarkantyúban fut ki. Beszállás a Hunfalvy-hágóból lehúzódó törmeléklejtőről a sarkantyú jobb oldalán, 40-50 m-rel alsó vége fölött. A sarkantyú folytatását képező borda jobb oldalán omlatag, földes lépcsőkön és falacskákon fel a falat egyharmad magasságában keresztező párkányra. Ezt kb. közepén, a faltól elrepesztett óriási tömbtől mintegy 40 m-rel b. érjük el. Hasadozott sziklákon és elvált tömbökön 30 m-t egyenesen fel egy terjedelmes teraszra. Ebből b. fel egy térségre, azután a meredek táblákba vágódó keskeny repedés segélyével tovább b. egy falbemélyedésbe a táblák mögött. Kényelmes lépcsőkön néhány métert fel, utána néhány métert j. egy kis térségre. Erről néhány métert j., azután fel oda, ahol lehetőség nyílik b. térni. Tömbökkel borított párkányon széles teraszokhoz. E kis falacskák által megszakított teraszokon, meredek falak tövében zegzugosan (általában gyengén b.) 60 m-t fel a legfelső teraszra, amely ott van, ahol az ék. fal az inkább K-re tekintő bal falrésszel tompaszögben találkozik. Innen táblás, szilárd sziklákon fel egy hasadékhoz és ebben tovább. Ahol a hasadék igen sikossá válik, bal oldali falán fel egy térségre (V). Erről táblás falacskán kissé b. fel egy falbemélyedésben levő lépcsőfokra, azután táblákon b. egy párkány kezdetéhez és ezen b. A párkányt a megszakító mély hasadék mögött két helyen is áthajlások boltozzák be. Az első alatt áttolódva (V), a másodiknál a j. levő falacskán egy repedéshez, ebben b. a végéig, és innen le a párkány folytatásához. Ezen tovább b. egy mohos, terjedelmes térségre. Itt a párkány véget ér. A térség bal széléről egy falacskán és egy rövid hasadékban könnyebb terepre, és ezen j. fel oda, ahol egy j. látható kémény felé letörik. Innen egy falacskán j. fel egy tömb által elzárt vályúhoz. A tömbtől j. a falacskán fel, azután tömbök között áttolódva b. könnyebb terepre az ény. gerinc alatt. Fel a gerincre és b. a csúcsra (5 ó).
(Stanisławski W. és Żulawski M., 1932. VIII. 25.)