217Hunfalvy-hágó (2343 m, *2337 m)
A Róth Márton-csúcs (D) és a Tengerszem-csúcs (É) közötti Hunfalvy-hágó egyike a tátrai főgerinc legkönnyebb hágóinak, átkelőhely a Menguszfalvi- és a Poduplaszki-völgy között. A Menguszfalvi-völgyből jelzett úton, nehézség nélkül érhető el, a túlsó oldala - bár nehézségek ott sincsenek - a hosszú omladékvándorlás miatt fárasztó. Az átkelés a hágón a Tátra tájilag legszebb vándorlásai közé tartozik. Hazánk egyik legnagyobb geográfusáról kapta a nevét, aki 1856. VII. 26-án járt rajta.
217.A A Menguszfalvi-völgyből (Ny-ról)
Készített ösvényen. A poprádi-tavi hegyi szállótól gondozott (kék jelzésű) út visz a Menguszfalvi-völgy
belsejébe. 20 p után az út kettéágazik, b. a kék jelzés a Nagy-Hincó-tóhoz vezet. A piros jelzésű
ösvényen j. a Békás-tavak magas tófala alá és ezen néhány nagy szerpentinnel fel a Békás-tavak katlanába
(1920 m; a Poprádi-tótól 1 ó 15 p). (Kevéssel a tófal teteje alatt, mintegy 100 lépéssel b. az
ösvénytől, egy hatalmas "tüzelőkő - "Wachter-kő". Valamikor a Simon-toronyról lezuhant
Wachter Jenő emléktáblája volt rajta.) A tavak után az út kis szerpentinekkel j. felkapaszkodik egy
hosszú párkányhoz, amely a Hunfalvy-völgyecskébe vezet. (Egy helyen - ahol a párkány sima, kifelé lejtő
táblából áll — hosszú vassodrony.) A sivár, omladékos, havas katlan bal oldalán az ösvény elhalad a kis
Hunfalvy-völgyi menedékház (2286 m) mellett, több hómezőt keresztez, végül néhány nagy kanyarral
felkapaszkodik a hágóhoz (1 ó 15 p). Innen gyönyörű kilátás nyílik. Különösen a Ganek sima ény. falának
látványa párját ritkító.
A hágó első ismert elérése: Blasy E. - id. Ruman J. vezetővel,
1840. VII. 20.)
217.B Lemenet a Cseh-tavi- és Poduplaszki-völgybe (K-re)
A sok törmelék miatt felmenetben igen fárasztó. Járóterep.
A hágón rendszerint egy hóerkély
fekszik, ami áthajlik. Fentről úgy látszik, mintha alatta nagy mélység lenne. A hágó gerincén azonban
csak néhány lépést kell b. (a Tengerszem-csúcs irányában) tennünk és látjuk, hogy a
hegyoldal a hágótól
egészen a völgy aljáig törmelékkel fedett lejtőből áll. Ennek jobb szélén, a Róth
Márton-csúcs falának
tövében, mozgó törmelékkel borított sekély szakadék húzódik le. Nem magában a szakadékban
(kőhullásveszélyes), hanem b. tőle le. Lejjebb hólejtők következnek, amelyek alatt lejutunk a
Cseh-tavi-völgy sivár felső katlanába. Csakhamar a Jeges-tóhoz (1774 m; 1 ó 15 p) érünk, amelynek mind a
d., mind az é. oldalai függőleges falakból állnak. Ezért kissé magasabban kell megkerülni. Néhány táblás
lépcsőn fel a tó fölött j. (délre) levő magasabb fűteraszra, s ezen járjuk körül a tavat. A tó mögött, a
belőle kifolyó pataknak eleinte a bal, majd a jobb partján le a mélyebb völgysíkon fekvő, és törpefenyő
által körülvett Cseh-tóhoz (1612 m; 20 p), amelyet j. (a d. partján) kerülünk meg. A tó túlsó végén j.
át a tisztáson, a túlsó szélén a vadászösvényre, amely az igen magas és meredek tófalon (a tó patakjának
vízesése b. van tőlünk) szerpentinekben levisz a Poduplaszki-völgybe (az ösvény nélkül bajosan lehetne
lejutni a tófalon). Az aljában átkel a Poduplaszki-patakon, amelynek jobb partján kijutunk Pod-Viszoka
tisztására (Karám-rétre) (30 p).
- A Poduplaszki-völgyben tovább kifelé: lásd 118.B.