A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

204Tátra-csúcs (ÉNy, DK 2565 m, *2560 m)

A kétormú Tátra-csúcs egyike a Magas-Tátra legideálisabb hegyalakulatainak. A majdnem egy magasságú két ormát a mélyen bemetszett oromrés (Tátra-csúcsi-oromrés, kb. 2543 m) választja el egymástól. Tömegéhez még két mellékorom tartozik, amelyek két oldalról szimmetrikusan támaszkodnak a csúcshoz és a Bástya-hátról vagy a Csorbai-tó felől gyönyörű négyágú korona (Tátra-csúcs koronája) alakját mutatják. E mellékormok: a csúcsnak a Hunfalvy-hágóból feljövő ény. gerincén emelkedik a Róth Márton-csúcs (2520 m), a dk. gerincen a Déchy-csúcs (kb. 2523 m). A Tátra-csúcs a Tátra főgerincéből emelkedik, amely a dk. oromban éles kanyart ír le. Hegymászó szempontból különösen a dk. és ény. gerinc nyújt szép mászást, míg a Cseh-tavi-völgyből feltörő é. fala egyike a Tátra leghatalmasabb falainak. A dk. oromról nyíló kilátás a legszebbek és legkiterjedtebbek közé tartozik.
Mindkét orom első megmászója:Déchy M. - Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel, 1874. IX. 3.

204.I A Tátra-csúcs délkeleti orma

204.I.A Északkeleti gerinc, a Nyugati-Ruman-csorbából

Többnyire törékeny kőzet. A csorbából kissé a gerinc bal oldalán fel, majd ahol hirtelen felszökik, j. át az é. oldalra, egy térségig. Még egy keveset j., azután 5 m magas falon fel a gerinc toronyszerű felszökésének tetejére. A következő függőleges felszökés megkerülésére keskeny párkányon b. a d. oldalra, ki egy alattunk letörő füves törmelékes vályúig, amely visszavisz a gerincre, felszökése fölött. A keskeny, tömbös gerincen tovább. Feljebb, kevéssel a gerincél alatt, a füves törmelékes d. oldalon. A gerinc a dk. orom csúcstömbje alatt nagy táblás terasznál végződik. A terasz bal szélét lezáró bordán át tömbökön fel a csúcsra (1 ó 30 p).
(Dubke E. - Breuer J. és id. Franz J. vezetőkkel, 1904. VII. 6.)

204.I.B A Felső-Déchy-csorbából a délkeleti gerinc felső részén

A csorbából a széles gerincháton, füvön és törmeléken, végül nagy táblák között nehézség nélkül a csúcsra (15 p; 35. és 36. ábra).
(Martin A. - id. Franz J. vezetővel, 1907. IV. 1.)

(A dk. gerinc felső része csupán egészen rövid végszakasza a Felső-Déchy-csorbán át a csúcshoz feljövő utaknak. Ezek közül a 205.A—204.I.B útkombináció a 204.I.D utak mellett a Tátra-csúcs dk. ormának legkönnyebb útja.)

204.I.C Délkeleti gerinc, az Alsó-Déchy-csorbából, a Déchy-csúcson át

Az Alsó-Déchy-csorbából a dk. gerincen a Déchy-csúcsra (206.C; a beszállástól 1 ó 30 p). Erről le a Felső-Déchy-csorbába (206.A; 20 p) és ebből a 204.I.B úton (15 p) a csúcsra. [Igen szép és kedvelt túra a Tátra-csúcs átmászása felmenetben az ény. (204.II.F), lemenetben a dk. gerincen. E túrának a hegymászók a "Tátra-csúcs koronája" elnevezést adták.] (35. ábra.)

204.I.D A délnyugati borda felső részén

Két út, mindkettő hómentes.

D.1 Az Omladék-völgyből a Sárkány-tavi-nyergen át a dny. bordához

A Tátra-csúcs dny. főszakadékának mindkét oldalát fenn egy-egy gerincszerű borda kíséri: b. a csúcs ény., j. pedig a dk. ormának bordája. A dk. orom bordája a Sárkány-tavi-nyereghez ereszkedik. A nyereg fölött kezdődő, alul fallá szélesedő bordát nem szokták teljes hosszában bejárni, hanem a Poprádi-tótól a Sárkány-tavi-nyeregre a 209.A úton (2 ó 30 p).
A Sárkány-tavi-nyeregről a széles omladékháton egyenesen a Tátra-csúcs felé. Itt a nyereg élvonalának meghosszabbításában egy keskeny folyosó torkolatához jutunk. (A csúcs dny. főszakadéka innen még nem látható.) A törmelékes folyosóban könnyen fel, míg az a főszakadék közelében fekvő nyeregszerű törmeléktérségnél véget ér. Innen keveset emelkedve, a főszakadékból j., a dk. orom dny. bordájához kivezető párkányokra, ahol utunk egyesül a D.2 úttal. (A Sárkány-tavi-nyeregből ide a főszakadékban is feljöhetünk.) Tovább mint D.2 alatt a dk. oromra (1 ó 15 p; 35. ábra).
(Déchy M. - Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel. 1874. IX. 3.)

D.2 A Hunfalvy-hágóról a Kakas-csorbán át a dk. orom dny. bordájához

A Hunfalvy-hágóról a 204.II.B. úton, a Tátra-csúcs ény. ormának a főszakadékot balról határoló bordáján, kb. 2440 m magasságban fekvő törmeléktérségre (50 p). Erről vízszintes, keskeny szegélyeken be a főszakadékba. Át a szakadékon, és túlsó oldalán könnyű sziklákon 25 m-t fel egy széles, vízszintes párkány kezdetéhez, amelyen j. egy közeli vállhoz. Innen csak pár lépést a párkányon (itt egyesülés a D.1 úttal), azután b. a falon 8 m-t fel egy - a vállról jól látható - magasabban fekvő, keskenyebb párkány kezdetéhez. A vízszintesen j. húzódó párkányon 60 m egy kis erkélyszerű vállra (kb. 2475 m; 15 p). A vállról túloldalt látható a Déchy-csúcs.
Innen többnyire a borda élén fel, és csupán helyenként térünk le kissé róla. A csúcs alatt a borda ellaposodik, és füves terepen érjük el az ormot (25 p; 35. ábra).
(Jerominówna W., Kordys R. és Znamięcki A., 1909. VIII. 8.)

Lemenetben ne a csúcsról kiinduló, a főszakadékot határoló bordát kövessük, amely hamar letörik. A dny. borda, amelyet követnünk kell, attól (felülről nézve) b. van, és csak valamivel a csúcs alatt lép ki a hegy testéből.

204.I.E Az oromrésből a Tátra-csúcs dk. ormára, a gerinc bal oldalán

A szokásos út. Az oromrésből a dk. orom sarkantyúszerű áthajlása alatt b. ki az ék. oldalba, és a csúcstömb tövében harántozunk, míg a csúcs esésvonalában fekvő, hajlott, nagy, táblás teraszt (Táblás-terasz) a túlsó végén lezáró borda mögött egy vályúra akadunk, amely felvisz a csúcsra (10 p: 35. ábra).
(Déchy M. - Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel, 1877. IX. 3.)

204.I.F Átmenet a délkeleti oromról az északnyugati oromra

A dk. oromról a 204.I.E úton le az oromrésbe, ebből a DNy felé lehúzódó főszakadékban 20 m-t le (igen mállékony kőzet), és innen a szakadékból j. kitérve a 204.II.B út a) útváltozatán fel az ény. oromra (25 p; 35. ábra).

204.II A Tátra-csúcs északnyugati orma (2565 m)

204.II.A Délnyugati főszakadék, az Omladék-völgyből a Sárkány-tavi-nyergen át

A csúcs oromréséből a Sárkány-tó katlanáig húzódik le a hatalmas dny. főszakadék. Felső része mélyen vágódik a hegybe, az alsó része sekély omladékos meder. Felső részét nyár közepéig többnyire hó tölti ki. Ilyenkor jégcsákány is kell, mert a kicsúszás életveszélyt okozhat. A teljes hosszában való felmenet fárasztó, inkább lemenetre alkalmas.
A Poprádi-tótól az Omladék-völgyben a Sárkány-tavi-nyeregre 209.A (2 ó 30 p). A nyerget képező omladékháton keveset a Tátra-csúcs felé, azután b. ki a Sárkány-tótól felhúzódó hatalmas főszakadékhoz (15 p). Ebben könnyen fel egy törmeléktérségig, ahol a bal oldali sziklák alig néhány méterre emelkednek a szakadék alja fölé. Ha az egyre meredekebbé váló szakadékot hó tölti ki, egyenesen fel az oromrésbe. Ha nincs hó. egy beékelt hatalmas tömbnél j., majd a tömb fölött vissza és fel az oromrésbe (50 p). Az ény. oromra 204.II.B, a dk. oromra 204.I.E (35. ábra).

204.II.B A Hunfalvy-hágóról a Kakas-csorbán át a dny. főszakadékhoz, és ennek felső részén az ény. oromra, az ény. gerinc megkerülésével

A szokásos út. Ha a dny. főszakadékot hó tölti ki, jégcsákány nélkül veszélyes lehet. Ilyenkor tanácsosabb az ény. orom dny. bordáját követni (204.II.C).
A hágótól kezdetben a Róth Márton-csúcs ény. gerincének a Hunfalvy-völgyi oldalában gyengén emelkedő párkányon (40 m), azután b. keveset fel egy magasabban fekvő párkányra, ezen j., majd ahol rosszul járhatóvá válik, b. egy keveset fel egy jól járható, keskenyebb párkányra. Ezen j. a Róth Márton-csúcs két jellegzetes, karzatszerű, széles törmelékpárkánya közül a felső kezdetéhez. (Ide a Róth Márton-csúcs könnyű ény. gerincén is eljuthatunk.) Ezt a felső párkányt követjük j., de még a vége előtt hajlott táblákon j. fel (vaskapcsok) egy keskeny, meredek vályúba (vaslánc). Folytatása, egy j. emelkedő, rövid párkány, a Kakas-csorbára visz (kb. 2420 m; 25 p). Innen a túlsó oldalra, a csúcs dny. oldalára, amelyet hosszú oldalmenettel kereszteznünk kell a főszakadékig. A Kakas-csorbából a sárkány-tavi oldalon törmelékes lépcsőkön, majd egy rövid vályúban 30 m-t le az alattunk levő teraszra. Ezen (kitaposott csapás) öt perc alatt a Róth Márton-csorbából DNy felé lehúzódó, sekély szakadékhoz. Átkelve rajta, túloldalán jól lépcsőzött sziklákon kb. 40 m-t rézsút j. fel, itt jól járható párkányokon vízszintesen j. (számos kőember), a csúcs ény. ormának dny. bordáján fekvő terjedelmes térségre (kb. 2440 m; 25 p). Mögötte az oromréshez felhúzódó hatalmas főszakadék, amelybe vízszintes keskeny szegélyek visznek be. A szakadék felső részéből (204.II.A) többféle módon a csúcs ény. ormára.

A szokásos út

A szakadékot nem követjük az oromrésig, hanem még kb. 20 m-rel alatta b. kitérünk (15 p), és b. egy meredek, nagy sziklatábla jobb szélén, ahol áthajló sziklák ereszkednek rá, kb. 15 m-t fel (vaskapcsok), majd a táblát vízszintesen b. keresztezve (vasrúd és vaskapocs) egy b. emelkedő törmelékpárkányra, amely a főszakadékot kísérő bordára visz ki, ennek 10 m magas függőleges felszökése fölött. Még néhány lépéssel a borda éle előtt j., és kissé a borda teteje alatt, az oldalán az ény. oromra (15 p).
(Az egész út első bejárói: Asnyk A., Pawlikowski J. G. és Pawlikowski M., Fronek J. — Giewont J., Sieczka J. és Sieczka M. vezetőkkel, 1876. VII. 27.)

Az oromrésből a délkeleti gerincen

A dny. szakadékban az oromrésig fel. Ebből néhány métert a függőleges gerincfelszökés alá, amelyet b. megkerülünk. Utána a gerincen egy kiálló sziklatömbön át egy kis bemetszésbe, és kevéssel feljebb egy sima falacskán le a csúcstömb előtti kis csorbába. Ebből a táblás gerincen, végül sziklatömbökön az ény. oromra (25 p; 35. ábra).

Az oromrésből az északi oldalon

A dny. szakadékban az oromrésig fel. Ebből a hegy é. oldalán, meredek és omlatag kőzetű falon 10 m-t le az é. falban egy gyengén b. emelkedő párkányra, amely egy táblás vályú alá visz. A vályút (jobbról) egy tompa borda kíséri. A nagy sziklatömbökből összehányt bordának eleinte a külső oldalán, majd a bordán fel. Ez a csúcs mellett az ény. gerincre fut ki, amelyen néhány lépés b. a csúcsig (20 p). Eltekintve az oromrés alatti 10 m-es kényes lemászástól, könnyebb, mint az a) alatti szokásos út. Ezért lefelé ez az útváltozat ajánlatosabb.
(Déchy M. — Ruman J. és Spitzkopf M. vezetőkkel, 1874. IX. 3.)

204.II.C Délnyugati borda

Ha a dny. főszakadékban hó van, ez az ajánlatosabb út. Az ény. oromról egy gerincszerű borda húzódik le DNy felé, amely a dny. főszakadékot É-ról (balról) határolja. Ez a borda - a vele párhuzamos főszakadékkal szemben - teljesen hómentes út a csúcs ény. ormára.
A bordán kb. 2440 m magasságban fekvő törmeléktérséget elérhetjük:

1. A Hunfalvy-hágóból a Kakas-csorbán át a 204.II.B úton (50 p). Ez a célszerűbb út (35. ábra).
2. Az Omladék-völgyből a Sárkány-tavi-nyergen át vezető 204.II.A utat addig követjük, míg kb. 2300 m magasságban elérjük a dny. főszakadékot (a Sárkány-tavi-nyeregből 15 p). Ezen átkelünk, és a túlsó oldalán a dny. borda alsó folytatását képező széles háton könnyen fel a kb. 2440 m magasságban fekvő törmeléktérségre (30 p). Tovább a sziklaéllé alakuló bordán egyenesen fel, helyenként kisebb kitérésekkel, a borda felső részén, a kb. 10 m magas függőleges felszökésig. Innen j. le a főszakadékba, amelynek alját az alatt a hely alatt érjük el, ahol a 204.II.B a) út a szakadékot a vaskapcsokkal ellátott nagy sziklatáblán át b. elhagyja. Ezen az úton tovább, 15 p alatt az ény. oromra. Ez az út a dny. borda legkönnyebb befejezése.

204.II.D Átmenet az északnyugati oromról a délkeleti oromra

Az ény. oromról a 204. II.B út c) útváltozatán le az oromrésbe, és ebből a 204. I.E úton fel a dk. oromra (25 p).

204.II.E Nyugati fal

Az ény. orom ény. gerince (bal) és dny. bordája (jobb) által közrefogott, kb. 130 m magas ny. fal a Kakas-csorbából a dny. főszakadékig lehúzódó párkánysorozat fölött emelkedik. A falból két borda lép ki. Beszállás mindkettőhöz a Hunfalvy-hágótól a 204.II.B úton.

E.1 A fal bal oldali bordája

A Kakas-csorbából a dny. főszakadékhoz átvezető törmelékpadról a főszakadéktól kb. 100 m-rel É-ra indul ki a borda. Ennek élén, könnyű tömbökön, két kötélhosszat egy kis falacska alá. Ez mindkét oldalról füves padokon megkerülhető, de egyenesen is megmászható. Rövid beszögellés következik, amely jó állóhelyre juttat. Innen a toronyszerű felszökés falán kitett mászással kissé b. (III) fel egy kényelmes párkányra, majd újabb falacskán egy vályúban a borda tetőélére, és ezen a csúcsra. (A nagy padtól 45 p; 35. ábra).
(Egerváry J. és Rokfalusy L., 1913. VIII.)

E.2 A fal jobb oldali bordája

A Kakas-csorbából jövő törmelékpadról a dny. főszakadéktól kb. 40 m-rel É-ra indul ki a jobb borda. A jól tagozott lépcsőkön három kötélhosszat könnyen fel, amíg a borda egy meredek toronnyal felszökik. Erre vagy jobbról a kb. 5 m-re kezdődő keskeny vályúban (III), vagy balról a torony é. falán fel egy jó biztosító tömbig, onnan tovább a borda élén könnyű, szép mászással a csúcsra. (A törmelékpadról 45 p; 35. ábra.)
(Bakos K., Karlovitz K., Kelemen P., Kovács T. és Tálos Z., 1965. VIII. 20.)

204.II.F Északnyugati gerinc, a Hunfalvy-hágóból a Róth Márton-csúcson át

A hágóból a gerincen a Róth Márton-csúcsra: 214.A (1 ó). A csúcsról le a Róth Márton-csorbába: 214.C (15 p). Itt kezdődik a Tátra-csúcs ény. gerince.
A csorba fölött álló roskatag gerinctornyot balra hagyva, mögötte lépcsőzetesen ismét elérjük a gerinc élét, és a gerincet hosszában széthasító repedés jobb oldalán a csúcs végfala alá, és ezen kitett mászással az ény. oromra (45 p; 35. ábra).
(Dubke E. — id. Franz J. vezetővel, 1904. VII. 7.)

204.II.G Északi fal, a Cseh-tavi-völgyből, a középső szakadékban

A Cseh-tavi-völgy zárlatából feltörő kb. 500 m magas fal egyike a Tátra legnagyszerűbb falainak. A falon végigvonuló szakadék a fal tövéből legmélyebben lenyúló sziklasarkantyúból j. torkollik a fal tövébe szögellő kis törmeléköbölbe. A szakadék magas letörése alá a törmeléköbölből egy többnyire nehéz hórianáson át. Balról rézsút j. fel a letörésbe vágódó hasadékba, kitágulásánál. A hasadékból néhány méter után felszökésének megkerülésére ívben b. fel a szakadékban fekvő térségre (a beszállástól 35 m). A következő felszökést egy kéményszerű hasadékban b. megkerülve, 30 m után oldalmenet j., a szakadék felszökése fölötti térségre. Egy újabb felszökésre, a bal oldalán egy hasadékban fel. Fölötte egy kevésbé meredek szakasz, amely egy újabb felszökés alá visz. Fel egy elvált sziklatömbhöz a bal oldalon, innen j. be az itt kéményszerű szakadékba és ebben fel egy törmeléktérségre. Innen a kevésbé meredek szakadékba, majd ahol ez kettéágazik, a jobb főágban még 80 m-t fel. Itt az eleinte még alig kifejezett középső szakadékág esésvonalában állunk, amely a fal felső részén át meglehetős egyenesen visz fel az oromréshez. Az eddig követett jobb szakadékágat b. határoló meredek és törékeny falon — a középső szakadékág egyelőre alig észrevehető nyomát követve - 80 m-t fel egy térségre, amely fölött a fal meredekebben szökik fel. Innen már világosan megkülönböztethető baloldalt a dk., jobboldalt az ény. orom végfala, amelyek között a mind kifejezettebbé váló vályú felhúzódik. Közvetlenül fölöttünk a vályú kettéágazik. A két ág között egy kevéssé előlépő borda. A vályú jobb ágában fel a borda tetejéig, ahol a két ág ismét egyesül. Tovább 40 m után egy térségre, amely fölött a vályú szakadékká tágul. Ez itt magas és széles lépcsőt alkot, amelybe a jobb oldalon egy hasadék vágódik. A térségről kissé b., majd j. fel és a lépcsőnek kb. fele magasságában j. be a hasadékba. A vályúvá szűkülő szakadék 50 m után ismét kettéágazik. Az eddigi irányban felhúzódó ága 6 m magas áthajlással kezdődik, amelyre j. rézsút fel (V). A vályúban tovább, amely végül kéménnyé alakul át. Ebből j. törékeny terepre, és fel a mintegy 10 m-rel az oromrés alatti széles törmelékpárkányra (6 ó). Erről a 204.II.B út c) útváltozatán j. fel az ény. oromra (10 p).
(Stanisławski W. és Żuławski M., 1932. VII. 27.)