A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

24Fecske-torony (2625 m, *2623 m)

A Téry-horhostól a Lomnici-csúcshoz húzódó soktornyú, hosszú gerincvonulat legmagasabb és leghatalmasabb kiemelkedése. Északnyugati szomszédja a Téry-csúcs. Délkeleti gerincén az egészen jelentéktelen Tomasson-torony és Jordán-torony, valamint a Jordán-csúcs emelkedik.
Első megmászó: Téry Ö. - Spitzkopf M. vezetővel, 1877. VIII. 6.

24.A Északnyugati gerinc, a Pawlikowski-résből

A rés dk. nyílásából néhány lépést a gerincen, azután keveset a j. vezető törmelékpárkányon, amelyről egy padkán b. vissza a gerincre. Ennek bal oldalán, kevéssel az él alatt, lépcsőzött tömbökön tovább. Egy kis bemetszésnél újból fel a gerincre, utána a bal oldalra, míg nagy tömbökhöz jutunk, amelyeken a szélesedő gerincen érjük el a csúcsot (20 p; 5. ábra).
(Chalubiński L. és Hojer J. - Bukowski W., Roj J. és Sobczak J. vezetőkkel. 1881. VIII. 23.)

24.B Nyugati fal, az Öt-tó katlanából

A fal a Pawlikowski-rés dny. szakadékához esik alá, amelyet jobbról határol. A falközépen át. Szép mászás, szilárd kőzeten. A ny. fal legajánlatosabb útja; egyenes, egyúttal hómentes út a Fecske-toronyra.
A Téry-menedékháztól, mint 23.A alatt, a Pawlikowski-rés dny. szakadékának kezdetéhez, azután a szakadékban (vagy — ha hó van benne - a bal oldali sziklákon) az összeszűkülésig fel. A Fecske-toronynak a szakadék felé fordított ny. falában egy alul tölcsérszerűen keskenyedő és a szakadékhoz meredeken letörő nagy, teknőszerű bemélyedés látható (b. a fal feltűnő, barlangszerű odújától). Ezt a bemélyedést balról a szakadékkal párhuzamosan futó, a falban meredeken aláeső borda határolja, amelynek alsó végén egy kis tornyocska van. Megfelelő magasságban át a szakadékon (ha hó van benne, elővigyázatosságot igényel), a túloldalán egy kis párkányra, amely a falban j. a tornyocska melletti nyereg felé visz. Még a párkány vége előtt 4 m magas falacskán (a legnehezebb hely) fel egy felső párkányra, amely bevisz a nyergecskébe. Ettől a túloldalon 10 m meredek lemászással a nagy falmélyedésbe, amelyet letörése felett érünk el. Röviddel feljebb a teknőt kb. 20 m magas harántfal szakítja meg, amelyre jobb oldalán fel. Felette lépcsőzetes sziklákon, hosszabb mászással a teknő bal oldalán még magasan felettünk a falból előlépő, ezt egy bal és jobb részre osztó, igen meredek, feketés borda tövének tartunk. Innen egy j. felvezető vályúba térünk, amelyet addig követünk, míg egy rézsút b. emelkedő párkányon b. átválthatunk a borda jobb oldalán a csúcs irányában felhúzódó hosszú, meredek vályúba. Ebből vagy

1. már alsó letörése fölött a feketés bordára, amelyet azután végig a csúcsig követünk; vagy
2. a vályúban maradunk, amely alsó részében könnyebben, feljebb nehezebben mászható. Egy meredekebb lépcsőjét jobbról kerüljük meg. Felette a csúcs táblásabb falában először kissé j., majd kissé b., végül egyenesen fel a csúcsra.
   (Grósz A. és Lingsch Gy. útváltozata, 1930. VIII. 26.) (A falbeszállástól 1 ó.)

24.C Délkeleti gerinc, a Bachleda-résből

Könnyű és szép út. Lemenetben nehéz megtalálni a helyes irányt. A résből füves lépcsőkkel kezdődik, majd ahol meredekebbé válik, füves-sziklás lépcsőkön rézsút j. fel a gerinc jobb oldali falában meredeken felhúzódó, keskeny, táblás vályúhoz. Ebben csak néhány métert fel, azután az elválasztó bordán áttolódunk a vályú jobb oldali ágába, amelyet letörése felett érünk el. Ebben fel, azután ismét átlépünk a bal ágba letörése fölött. Ez felvisz a gerincre. Átlépve a gerinc öt-tavi oldalára, egy kis nyergecskébe. Ebből sekély vályú húzódik fel a gerinc egy kis bemetszéséhez. Innen a kitett sarkon j. áttolódunk a zöld-tavi oldalra, ahonnan ívben vissza a gerincre, amelynek bal oldalán fel a csúcsra (30-40 p; 5. ábra).
(Fischer J. és Siedlecki M. - Bachleda K. és Gąsienica Gładczan J. vezetőkkel, 1893. VIII. 24.)

24.D Keleti fal, a Réz-pad katlanából

A Fecske-torony k. oldalát a közepén egy nagy borda két részre osztja. A bordától b. levő falrész a Fecske-torony k. fala, amelyet bal szélén szintén egy borda határol. Emögött van a Réz-pad-katlanból a Bachleda-réshez felhúzódó rámpa.

D.1 A fal bal oldali bordáján

A Zöld-tótól a Réz-pad-katlanba és ennek hóval kitöltött felső részébe: 18.B és 25.I.B (2 ó 30 p). A fal bal szélén felhúzódó bordán a sima táblákkal kezdődő éltől j. két beszögellés van. Beszállás a jobb oldaliban, amelyben fel a végéig. Itt át a bal oldaliba, ebben ugyancsak a végéig. Innen ferdén b. a borda élére és ezen egy nagyobb térségre, amelyet két lépcső alkot. Tovább fel, amíg a borda éle ellaposodva sima táblákban folytatódik. Ezeket j. megkerülve, egy újabb felszökésig. Tovább az élen, majd j. egy lapos térségre. Balra harántozva (kitett) fel a borda élére és ezen a felszökés tetejére. Tovább könnyebben egy erkélyre (nagy tömbök) áthajló felszökés alá. Erre egy jobb oldali hasadékban fel. Kb. 50 m tömbökön és a borda a falban véget ér. Kissé j. könnyen a csúcsra (3 ó 30 p; 5. ábra).
(Brüll Z., Sawicki J., Zaremba S. K., 1932. VIII. 12.)

D.2 A fal közepén, a csúcs esésvonalában

A Zöld-tótól a Réz-pad-katlanba, mint D.1. Meredek havon a k. fal alá, és ennek jobb oldali határbordája után a fal tövének egy beszögellésébe, ahonnan a falban egy alul letörő, sekély szakadék látható. E beszögellésből (beszállás) egy kötélhosszat fel egy sziklatömbig. Alatta rövid szegélyen b., azután rövid, sima vályúba fel, felette b. átkelünk egy kifejezettebb vályún, amelynek túloldali alacsony oldalfalán egy kis törmeléktérségre húzódunk fel. Innen a bal oldali borda élén felmászva, a legalsó falgyűrű felett fekvő jellegzetes párkányra jutunk. Ezen b., a letörésig. Itt két, j. meredeken emelkedő párkány kezdődik, amelyek feljebb egyesülnek. A felsőn be a főszakadékba, ahol a falon egy párkány vonul át. A törmelékes párkányt b. követjük, azután egy kis kéményben tovább, jól lépcsőzött terepen ívben fel egy kis fűtérségre. Felette meredeken szökik fel egy borda. Eleinte az élén fel, azután be a jobb oldali kéménybe, amelyből egy meredek lépcső után kis erkélyre jutunk. Továbbra is a főszakadék bal oldali szikláin, egy sárga törésfolt felé, felette egy elvált sziklatömbhöz, s innen gyengén emelkedő oldalmenettel j. a főszakadékba vissza. Ebben fel egy kis térségig, áthajló sziklák alatt. Innen j. emelkedő, táblás párkányon a jobb oldali borda legfelső lépcsőjére, amelyről b. emelkedve érjük el a csúcsot (4 ó 30 p; 5. ábra).
(Hensch K., Ivánka I., Lingsch Gy. és Seide G., 1927. VIII. 23.)

D.3 A középső pilléren

Mélyen a Réz-pad-katlan törmelékébe nyúlik le az igen hosszú, feltűnő pillér, amely a k. falat két részre osztja. Beszállás jóval a vége fölött, a bal oldalán. Fel b., majd (V) nehezen egy jellegzetes toronyra. Ezután könnyebben a gerincre és ezen könnyen a csúcsra (3 ó 30 p; 5. ábra).
(Szabó Á. és Mereš M., 1953. VII. 4.)

D.4 A keleti fal jobb oldalát szegélyező jellegzetes pilléren

A pillér a csúcstól a Pawlikowski-rés ény. szakadékának aljáig húzódik le, és j. meredek falakkal törik le a szakadék aljába. Beszállás alul, a jobb oldali falrészen, amelyet függőleges barázdák tagolnak. Itt b. fel a pillérre. Szilárd kőzeten 6 kötélhosszat egy párkányra. Kb. 20 m-rel feljebb egy áthajló falacska, tetején nagy elálló tömb. Mögötte jó biztosító hely. Tovább állandóan felfelé, kissé b. a pilléren, amely a csúcstól kissé b. ér a gerincre (6 ó; 5. ábra).
(Plšek F. és Schwarz V., 1948. VI. 14.)