A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

30Lomnici-csúcs (2634 m, *2632 m)

A Lomnici-csúcs a Magas-Tátra legismertebb és legnépszerűbb orma. A Szepesi-felföldről nézve uralkodó helyzetet foglal el az összes csúcs között. Nem csoda, hogy igen hosszú ideig a Tátra legmagasabb kiemelkedésének tartották, és csak a XIX. század közepe felé állapították meg véglegesen, hogy az elsőség a Gerlachfalvi-csúcsot illeti. ÉNy-ról a Fecske-torony a legközelebbi jelentősebb szomszédja. ÉK felől méltó társa a Késmárki-csúcs. A két hegy széles sziklateste között az éles Villa-gerinc húzódik. A csúcsból d. irányban egy oldalgerinc indul ki. Ennek hosszú nyúlványa a Kis-Tarpataki-völgyet a Kő-pataki-tó katlanától elválasztó Lomnici-gerinc, amely végül a síkságra ereszkedő lejtőben vész el.
A csúcs első megmászói minden valószínűség szerint Fábry Jakab késmárki csizmadia és családtagjai voltak, akik az 1760—1790 közötti időkben évről évre rezet bányásztak a csúcs ény. oldalán fekvő Réz-padokon, és hónapokig tartó fenntartózkodásaik alkalmával bizonyára a csúcsig is felhatoltak. Az első ismert turista megmászó Robert Townson volt, aki egy általa meg nem nevezett vezető kíséretében 1793. augusztus 17-én járt a csúcson.
A Lomnici-csúcs szokásos útja a "Mózes-forrás" útja a Kő-pataki-tótól. A hegymászók számára - mint a csúcs érdekes, szép, de bonyolult mászást kívánó útvonala - az Öt-tótól felvezető Jordán út ajánlható. Gyakran szolgál lemenetre. A Zöld-tó felől feljövő útvonalakat kiváló táji szépség jellemzi. Nyugati és k. fala a Tátra legnehezebb és legnagyszerűbb falmászási feladatai közé tartozik, a Lomnici-csúcsot a Késmárki-csúccsal összekötő Villa-gerinc pedig a Tátra leggyönyörűbb gerince.
1941 óta meteorológiai obszervatórium áll a tetején és függő drótkötélpálya visz fel reá.
Tátralomnicról a függő drótkötélpályán a Lomnici-csúcsra. A kétszakaszos függőpálya kettős alsó szakaszának egyik állomása Tátralomnicon, a "Praha" Szálloda (a hajdani Palota-szálló) mellett, a másik Tátralomnic ny. bejáratánál, néhány perccel a Tátra körút felett van. A régi pálya felső állomása a Kő-pataki-tónál levő Encián Szálloda épületébe van beépítve, az új mellette van. Itt lehet átszállni a felső pályaszakasz gondolájába, amely egy ívben visz fel a csúcsra, az obszervatórium épületében elhelyezett végállomáshoz.

30.A A Noack—Habel-résből (ÉNy-ról)

A 29.A úttal kapcsolva tájilag különösen érdekes és nagyszerű útvonal.
A Noack—Habel-résből a 30.B út végső a) vagy b) szakaszán a csúcsra (30—40 p).

30.B Jordán út, az Öt-tótól (ÉNy-ról)

Igen érdekes és hálás mászótúra, amely az egyes helyeken alkalmazott mesterséges segédeszközök ellenére kissé nehéz, sőt helyenként meglehetősen nehéz. A Noack—Habel-résből az a) út igen kitett, és csak mesterséges segédeszközök beépítésével vált kissé nehézzé, a b) út könnyebb.
A Téry-menedékháztól a 25.II.A úton a Jordán-résre (2 ó). Innen egy bütyökre balról fel. A Jordán-csúcsot kitett sziklapárkányokon és táblákon gyenge emelkedéssel b. megkerüljük, a csúcs Réz-pad-katlan felé tekintő falán (vasrúd és vaslánc). Mögötte felkapaszkodunk a csúcs túloldali, dk. gerincére, amelyet legfelső kis csorbajában érünk el. Innen le a keskeny gerincélen. Egy felénk áthajló tornyocska alatt kényes áttolódás j. a kitett sarok körül, utána a gerincen tovább, le a közeli Chmielowski-résbe, amely mögött a kis Chmielowski-torony emelkedik. Ennek sima táblafala alatt, törmeléken, balról átkerülünk az innen hátulról alig néhány méter magas tornyocska és a Lomnici-csúcs közötti Noack—Habel-résbe (30 p).
Innen két út a csúcsra:

1. Jordán útja. A Noack—Habel-résből párkányokon, lépcsőkön tovább, folyton az ény. gerinc bal oldalán, a gerinc közelében. Elég magasan fent, egy táblán átharántozunk egy 20 m magas, lapos kéménybe (vaslánc). Fölötte kis erkély, ahonnan egy 10 m magas, igen meredek terpeszkémény (vaspántok) vezet tovább. Utána már könnyen az ény. gerincre, amely a tömbökkel borított vízszintes tetőélen csakhamar a csúcsra visz (40 p; 6. ábra).
   (le: Habel P. és Noack L. - Breuer J. vezetővel, 1899. VIII. 6.;
   fel: Jordán K. - id. Franz J. vezetővel, 1900. VII. 6.)
2. Noack és Habel útja. A Noack—Habel-résből a Réz-pad-katlan oldalán néhány métert b., ki egy széles törmelékpadra, amely gyengén lejtve, a Lomnici-csúcs ény. falába vezet ki. E padon csak egészen keveset, azután fel egy valamivel magasabban fekvő keskenyebbre, amely az itt a csúcs tömegébe nyomuló katlan bal oldali falához vezet át. (Jobbról a katlant az ény. gerinc határolja.) A falon egy kb. 25 m magas, kéményszerű, meredek vályú, amely a tetejét elzáró beszorult kőtömb által alkotott ablakról ismerhető fel. (Jobbfelé több kémény van.) A kéményben fel. Fölötte a tömbökkel borított ék. csúcslejtőn j. a csúcsra (40 p; 6. ábra).
   (Habel P. és Noack L. - Breuer J. vezetővel. 1899. VIII. 6.;

30.C Gerincátmenet a Fecske-toronyról (ény. gerinc)

le: 24.C - 25.I.C - fel: 26.A - le: 26.C - fel—le: 28.A - fel: 30.B/a (2 ó 15 p).

30.D Nyugati fal, a Kis-Tarpataki-völgyből

A Lomnici-csúcsnak a Kis-Tarpataki-völgy Öt-tó alatti teraszáról 900 m magasan feltörő ny. oldala csupán a legfelső részében alkot összefüggő, tömör sziklafalat. A csúcskupolának e kb. 300 m magas, meredekségében és simaságában párját ritkító fala a Noack—Habel-résből D felé lejövő nagy szakadékból (Téry-kuloár) nő ki, legmélyebb pontja kb. 2300 m. A falon több útvonal vezet át, valamennyi válogatott szépségű, egyúttal rendkívül nehéz, kitett mászás. A fal átmászásának legzseniálisabb megoldása a Birkenmajer út, amely a falat legmélyebb pontjától, jobbról rézsút b. emelkedve győzi le. Ennek az útnak alsó részét kiegyenesítő Motyka útváltozat és még inkább az ún. "Hokibot út" a falközépen át egyenesen vezet a csúcsra. A Stanisławski út, amely messze a csúcstól éri el az ény. gerincet, nem tekinthető a fal ideális átmászásának, de mint a fal első megmászásának útvonala, történelmi jelentőségű, és kiváló szépsége ma is érdekessé teszi. Az alább leírt útvonalakon kívül - mesterséges segédeszközök igénybevételével - még több helyen átmászták a falat és a hozzá D felé csatlakozó ny. letöréseket.
A fal tövét (a Téry-kuloár nagy törmelékkatlanát) elérhetjük a Kis-Tarpataki-völgyből a 29.A, az Öt-tótól a 29.B.1 úton, vagy a Jordán utat (30.B) a Noack—Habel-résig követve és innen a Téry-kuloár legfelső részében lemászva (6. ábra).

D.1 Stanisławski út (a fal bal felén)

A ny. fal é. részében az ény. gerincről egy 300 m hosszú, rézsút j. aláeső hasadéksorozat húzódik végig. E hasadéksorozat az ény. gerincről kb. ott indul ki, ahol az alsó meredek gerincrész a kevésbé meredek felső szakaszába megy át, a fal tövét pedig a Noack—Habel-rés és a fal legmélyebb pontja között éri el. Itt a fal tövétől 10 m magas, nehéz lépcsőn a hasadéksor kezdetéhez. Ebben 20 m-t, majd kettéágazásától a bal ágában 30 m-t fel egy kis törmelékfoltra, áthajlások alatt. Ezek képezik az út legnehezebb részét. A törmelékfoltról 2 m-t fel, azután 6 m-t b. egy kinyúló sziklacsőr mögé. 5 m magas falacskán fel egy kis térségre, erről a túloldalon keveset le, végül 6 m-t vízszintesen b. a hasadék folytatásához.
Benne 10 m után kényelmes lépcsőkre jutunk, majd egy 15 m hosszú párkányszerű hasadék következik. Ez hatalmas beszögellés alakjában folytatódik. A repedések által barázdált, bal oldali falán 35 m-t könnyen fel egy terjedelmes térségre, amely b. egy hatalmas áthajlás boltozata alá visz ki, j. füves párkánnyá alakul át. A térségről egyenesen egy repedésben, majd kis repedésekben és bordákon, amelyekre a főhasadék itt felbomlik, fel egy törmelékfoltra jó biztosító tömbbel (20 m), és még tovább egy pillér tetejére. Az ismét zárt főhasadékban 50 m után egy áthajlás alá. Alatta vízszintesen b. a fal bal sarka mögé, azután a kitett falon 5 m-t fel jó biztosító tömbhöz, és még 8 m-t tovább egy törmelékfoltra. Ismét a főhasadékban 25 m-t egy törmelékes lépcsőfokhoz. Felettünk sima táblák, amelyekbe egy kémény vágódik. Eleinte b. a falhoz simuló kőlaphoz, azután b. a kéménytől a függőleges falon egyenesen fel törékeny fehér sziklák által alkotott áthajlás alá. Ezt balról megkerüljük, azután még néhány métert egyenesen fel. A felfelé folytatódó hasadék csakhamar sima táblákban vész el. Ezért a hasadékot nem követjük a végéig, hanem egy b. elkanyarodó, repedésszerű mellékhasadékban - egy lerepesztett sziklatömbön át - fel egy függőleges, részben áthajló hasadékhoz, amely a falba mélyedt törmelékfoltokhoz visz (45 m). Utána repedések által tagolt, helyenként áthajló sziklákon fel az ény. gerincre, majd a vízszintes tetőélen a csúcsra (5 ó; 6. ábra).
(Kenar S., Stanecki A. és Stanisławski W., 1929. VIII. 9.)

D.2 Hokibot út (Hokejka)

A Lomnici-csúcs ny. falának felső részében, a csúcs esésvonalában egy keskeny, oldalára állított, kb. 60 m magas, téglalap alakú tábla látható, amely erős fantáziával egy hokiütőhöz hasonlítható. Erről kapta a rajta átvezető út a nevét. A téglalap bal és ereszszerűen áthajló alsó széle előlép a falból, jobb és felső széle összeolvad vele. Kevéssel a téglalap alatt, a majdnem függőleges sima falban egy közel vízszintes párkány vonul végig, amelyet a Hokibot bal alsó sarkából lehúzódó hasadék keresztez. Ez az ún. Kereszt. Beszállás a falba a Noack—Habel-rés d. szakadékából, kissé j. a Hokibot esésvonalától. Az alsó táblákon egy gyengén b. hajló, kevéssé kifejezett lapos beszögellésben kb. 120 m-t fel egy kis erkélyre, erről - részben egy párkányon - 6 m oldalmenet j. egy repedésig, és ebben 15 m-t fel a Kereszt vízszintes szárát képező párkányra. Ezen j. 5 m hosszú megszakításának keresztezése után (a legnehezebb hely; VI), tovább a már könnyű párkányon a végéig, ahol a fal előugrik. Közvetlenül b. a fal előugrásától a jól tagozott falon fel, ennek a párkány és a Hokibot alsó (áthajló) széle közötti fele magasságáig, innen a közel függőleges táblán gyengén emelkedő oldalmenet b., a Hokibot bal alsó sarkának esésvonaláig. Innen fel egy áthajlással befedett (alul nyitott) sarokfülkébe, és ennek jobb oldali falán (falszeghasználattal) néhány méternyi oldalmenettel j. a sarok körül ki a Hokibot felső falára (már annak alsó áthajló letörése felett), és ezen még 2 m-t tovább a beléje vágódó repedés alá. Ebben és a folytatását képező kéményben a végéig fel, ahol elvész a falban. Felette gyengén áthajló táblán (falszeghasználattal) 5 m-t egyenesen fel egy hajlott füves párkányra, amelyről egy kémény felvisz a fal legfölső részében egy tölcsérszerű nagy bemélyedésbe. Az ebbe vágódó két kémény közül a jobb oldaliban (törékeny) a csúcsra (6 ó; 6. ábra).
(Pląek F. és Zachoval V., 1950, VIII. 22.)

D.3 Birkenmajer út

A csúcstól rézsút j., ereszkedő irányban, diagonálisan az egész falon át, egy kb. 400 m hosszú vályú- és kéménysorozat húzódik le. amelynek alsó részét balról egy borda kíséri. Ez a fal tövének jobb szélénél egy sarkantyúval végződik, ami a fal tövéből a legmélyebben nyúlik le a Téry-kuloár nagy törmelékkatlanába. Beszállás a falba a sarkantyú alsó végénél. 30 m hosszú vályúban balról fel a borda egy füves vállára. Innen követjük a rézsút b. emelkedő bordát, részben az élén, részben az oldalain mászva. Mintegy 150 m után egy repedezett tömbökből épült, igen szellős erkélyre jutunk. Innen kb. 20 m-re b. egy sziklapad, amelyet azonban sima és függőleges tábla választ el tőlünk, és amely innen csupán bonyolult oldalmenettel érhető el. Az erkélyről (kissé balról) 5 m-t egyenesen fel egy elrepesztett pillérre, és a hatalmas áthajlások alatti falacskán még 3 m-t tovább fel. Innen igen keskeny, megszakított és törékeny szegélyen 10 m vízszintes oldalmenet b., egy, már az erkélyről jól látható, igen meredek és táblás bemélyedés alsó végéhez, ahonnan 13 m - részben szabad — kötéllebocsátkozással érjük el a sziklapad kezdetét, amelyen 2 m-rel b. egy odú jó állást nyújt.
A sziklapadon 20 m-t b. a végéig, innen a rendkívül kitett fal mentén még tovább 20 m oldalmenet b., kezdetben közel vízszintesen, azután mérsékelt emelkedéssel (ne túl magasan). Végül másfél m-rel egy áthajló sziklafog alatt egy bordát keresztezve, egy szűk kémény kezdetéhez. Ebben 15 m-t fel egy szélesebb, törékeny vályúhoz, amelyben 30 m-t. Miután folytatása áthajlik, a bal oldali falon 30 m-t fel egy nagy, lejtős, háromszögű fűtérségre (Sárga lángnyelvek alatti fűfolt), feltűnő, nagy, sárga falfoltok alatt (Sárga lángnyelvek). Magasan felettünk b., a fal legfelső részében, a csúcs irányába felhúzódó, nagy folyosó kezdetétől 50 m magas, közel függőleges falrész választ el. A fűtérségről b. vezető, 30 m hosszú, keskeny párkányon a végéig. Innen rövid, törékeny kis vályú visz egy 12 m magas, áthajló fallépcső alá, amellyel a felette rézsút b. emelkedő lapos vályú letörik. A rendkívül kitett, törékeny és nedves fallépcső megmászása az út legnehezebb és legveszélyesebb része. Felette kényelmetlen kis odú, amelyből még 3 m-t tovább fel, az említett lapos vályúba. A törékeny, nedves és igen kitett vályúban 20 m-t rézsút b. fel egy éles sziklakiugrásig, ahol a vályú a függőleges falba vágódó, két párhuzamos, 15 m magas hasadékra ágazik, amelyek 5—5 m-enként sekély odúkat alkotnak. Kezdetben a jobb, majd a bal hasadékban a fallépcső bal sarkán levő kis állásra (rendkívül ki- tett) és még 3 m-t tovább fel (VI) - vagy egyenesen felfelé, vagy rézsút j. egy meredek kőlapon - a nagy folyosó kezdetéhez. Itt vége a nagy nehézségeknek. A folyosókon, részben a bal oldalfalán, 45 m-t igen meredeken fel, azután nagy kőlapokon 40 m-t erősebben b. fel egy 12 m magas kéményhez, amely - a beszorult sziklatömb bal oldali megkerülése után - a csúcs alatti tölcsérszerű nagy falbemélyedés kezdetén fekvő törmeléktérségre torkollik. A tölcsér jobb ágában hatalmas tömbökön és sziklalépcsőkön még 50 m-t fel egyenesen a csúcsra (a beszállástól 6 ó; 6. ábra).
(Birkenmajer W. és Kupczyk K., 1930. VI. 21.)

D.4 Motyka útváltozata a D.3 úthoz a falközépen át egyenesen a csúcsra

Ez az útváltozat a fal tövéből egyenesen felvisz a fele magasságában látható, feltűnő sárga foltok alá, ahol egyesülve a D.3 úttal, a falközépen át egyenesen a csúcsra vezet.
Beszállás a falba kissé b. a sárga foltok (Sárga lángnyelvek) esésvonalától és kb. 100 méterrel b. a D.3 út beszállásától. A fal tövéből 10 m-t egyenesen fel, azután oldalmenet rézsút j. egy fent áthajló kéményhez. Ebben fel, áthajló felső részét a jobb oldali bordán kerülve meg. Utána táblás, kényelmes lépcsőkön fel egy 15 m magas, közel függőleges fal alá, amelynek jobb fele táblákból áll, a bal viszont tagoltabb és fent áthajlással végződik. A falra a bal oldalán fel. Utána egy kéményben 10 m-t fel egy kényelmes lépcsőfokra, és innen egy párkányon j. a sárga falfoltok alatt fekvő nagy fűteraszra. Itt jön fel jobbról a D.3 út, ezen tovább a csúcsra (4 ó; 6. ábra).
(Motyka S., Brüll Z., Sawicki J. és Zamkovszky I., 1932. VII. 26.)

30.E Déli gerinc, a Lomnici-nyeregből

A Mózes-forrás útjánál könnyebb és egyszerűbb út. A nyeregból a gerinc eleinte széles, füves, törmelékes hátként emelkedik. Kb. 2400 m magasságban a Kő-pataki-völgy felé fordított, óriási hajlott tábla, ettől b. egy vályúban fel. Felette rövid mászás után egy púpon - a Lomnici-vállon (kb. 2430 m) — állunk. Itt a széles hát sziklás gerinccé alakul át. (A Lomnici-nyeregtől 30 p.) Többnyire a jobb oldalán haladva követjük ezt a gerincet. Feljebb j. a széles hegyoldalból egy hatalmas pillérszerűen feltörő sziklaborda lép elő, amely a gerinccel párhuzamosan haladva, ezzel egy vályút fog közre. E vályúban rövid darabon fel. Innen át a Mózes-forrás régi útjának felső részéhez. Mintegy 30 m-rel ama hely alatt, ahol a vályú meredek falak között továbbhúzódó hatalmas összeszögellésbe megy át, j. elhagyjuk és egy jellegzetes, széles törmelékpárkányra térünk, amely j. kivezet az említett pillérszerű bordára. Mintegy 5 m-rel a párkány túlsó vége előtt 4 m magas, meredek falacskán - egy repedés segítségével - fel a borda élére (egyetlen nehezebb hely), amelyről túloldalt keveset le, és a Mózes-forrás régi útja által követett szakadékban már a láncokkal ellátott helyek feletti legfelső részébe jutunk (30 p). Innen a szakadékban, legvégül a d. gerinc utolsó lépcsőin a csúcsra (20 p; 6. és 7. ábra).
(Első megmászó: Townson R. - egy ismeretlen nevű vezetővel, 1793. VIII. 17.)

30.F A Lomnici-nyeregről (az ún. Mózes-forrás útja)

A Lomnici-nyereg 32.A útjával kapcsolva a Lomnici-csúcs szokásos útja.
A Mózes-forrás útja, amelyet valószínűleg az 1760—1790 közötti időben Fábry Jakab késmárki csizmadia és családtagjai fedeztek fel, a XIX. században a Lomnici-csúcsnak úgyszólván kizárólagos útja volt. Ezt a történelmi utat a drótkötélpálya megépítésekor (1941) részben új nyomon vezették. Az új út kőemberekkel van jelezve, és nagy részén láncokkal biztosítva.
A nyeregből gyenge emelkedéssel É-felé kivezető ösvényen 5 p alatt egy kis vízérhez. Ez a Mózes-forrás (kb. 2200 m). Innen a felettünk levő toronyszerű sziklatömb tövének bal oldalán fel. ütána b. a füves-sziklás hát bal oldalán húzódó, fent elkeskenyedő vályút követjük, amely a bordát feljebb, egy kapuszerű kis bemetszésben (kb. 2360 m) éri el. Ezen j. átkelve a mögötte levő széles vályút vízszintesen j. keresztezzük (lánc), azután fel a drótkötélpálya innen látható, a csúcs alatti hajdani tartóoszlopa helyének irányában (láncok). Egy vályúban egy borda kis csorbájába. Innen fel a tartóoszlop alá (a borda jobb oldalán lánc), és meredeken fel az imént keresztezett borda felső részének élére (végig láncok). Balra keresztezve az élt, a túloldalán 8 m-t le a csúcstömb alatti széles főszakadékba. Ezt vízszintesen b. keresztezzük, és a bal oldalán fel (végig láncok). Ahol a szakadék a csúcs alatt falba megy át, b. fel a d. gerincre és ezen a csúcsra (1 ó 30 p; 6. és 7. ábra).

30.G A Sírkerten át

A Lomnici-csúcs és a Késmárki-csúcs tömegei között, hátul a Villa-gerinc által lezárt mély katlan, az ún. Sírkert magas fallépcsővel esik a Tölcsér-tó katlanához.
A Kő-pataki-völgy legmagasabb teraszát képező, kiszáradt Tölcsér-tó-katlanba (1889 m). A Kő-pataki-tó melletti hegyi szállodától 15 p-ig követjük a Lomnici-nyeregre vezető gyalogutat (32.A). azután az itt keresztező ösvényen j. bemegyünk a Tölcsér-tó katlanába.
A katlanban törmeléken a Sírkertet támasztó fallépcső tövéhez. A lejövő vízeséstől b. szállunk be a sziklákba, feljebb keresztezzük a vízfolyást és tőle j. be a Sírkert sziklacirkuszába (a Tölcsér- tótól 45 p). A meredek hómezőn, vagy ha a hó elolvadt, simára mosott sziklalépcsőkön, egyenesen fel a Nagy-Villa-csúcs d. falának tövében fekvő nagy párkányra. Követjük a b. gyengén emelkedő párkányt. Ez - miután elhaladt a Villa-horhosból lehúzódó szakadék torkolata alatt — csakhamar tágas, törmelékes teknőbe megy át. Ebben a teknőben tovább. Feljebb - ahol a Villa-gerinc kezdete a Lomnici-csúcs felé emelkedő széles lejtőből kiugrik - a teknő ebbe a lejtőbe megy át. Ezen fel a csúcsra (a Tölcsér-tótól 3 ó; 7. ábra).
(Englischné Jülg A. és Englisch K. - ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1900. VIII. 28.)

30.H A Német-létrán át és tovább a Réz-padokon, a Zöld-tótól

Tájilag nagyszerű útvonal, amely keresztezi a Késmárki—Lomnici-csoport letöréseit. Az út általában könnyű, csak helyenként kissé nehéz, és kedvezőtlen viszonyok között - ködben, esőben — az eligazodás igen nehézzé, a mászás pedig bizonytalanná válik a meredek falak között vezető párkányokon. A Wéber-csúcsnak a Zöld-tó katlanához aláeső é. falletöréseit egy, messze b. a csúcs esésvonalától, a fal tövéből kiinduló, sajátszerű szakadék keresztezi, amely a hegyfal és az ehhez kívülről támaszkodó, mellvédszerű kulissza között rézsút j. emelkedve, a Wéber-csúcs é. falát jobbról határoló, ény. élhez visz ki, amit kb. 2240 m magasságban ér el. Ez a szakadék a Német-Létra. A Zöld-tó felől nézve, a Wéber-csúcs é. falletörésének fele magasságában a nagy törmelékes "Katlan" (Arany-katlan) (1986 m) látható, amely a Német-létrát két szakaszra osztja: a fal tövétől a katlanig érő Alsó- és a Katlantól a csúcs ény. éléig terjedő Felső-Német-létrára (Német-létrára). Ennek rövid megszakítás után szinte folytatását képezik a Késmárki—Lomnici-csoport ény. falletöréseiben végigvonuló Réz-padok, amelyek a Német-létráról a Lomnici-csúcsra vezetnek.
A Zöld-tótól a Nagy-Morgásra vezető ösvényen (45.B) 10 p alatt a Fekete-tóhoz. Ennek ny. végétől a részben törpefenyővel benőtt fűlejtőn fel, és ahol ez a legmagasabban nyúlik a Wéber-csúcs é. letörésének tövébe, kissé j. (kb. 1675 m) a szemlélő elől eddig elfedett, rézsút j. emelkedő mély törmelékszakadék - a Német-Létra - húzódik fel (a Zöld-tótól 30 p). Röviddel a kezdete után hatalmas, beékelt sziklatömb zárja el, amelyet rosszul rétegezett, zsindelyszerű sziklákon jobbról kerülünk meg (vaslánc). Még egy keveset a jobb oldali sziklákon, azután vissza a szakadék aljába. Ahol ez igen mállékony kőzetű beszögellésbe megy át, egy 30 m hosszú lánc segítségével fel a szakadékot jobbról kísérő borda füves hátára. Ezen minden nehézség nélkül fel, míg a füves padokhoz jutunk, amik rézsút j. a nagy "Katlan"-ba (Arany-katlanba) vezetnek át (1986 m; a beszállástól 1 ó 15 p).
A Katlanból két szakadék indul ki: az eddigi irányunktól derékszögben b. felhúzódó az Alsó-Késmárki-csorbára visz. A jobb oldali szakadék a Német-Létra. Ez a Wéber-csúcs sima é. fala és a vele párhuzamosan futó külső mellvédszerű borda között visz fel. A szakadék törmelékén, majd a közepén kiugró lapos sziklabordán, és ahol ez megszűnik, tovább egy kis nyeregre (Réz-pad-csorba, kb. 2240 m) a Wéber-csúcs ény. élén. A nyeregből szép kettős torony (Réz-pad-tornyok, 2265 m) nő ki. A Német-Létra itt véget ér, és folytatásában egy keskeny párkány vezet tovább egy közeli újabb nyergecskére, amely a Wéber-csúcs ny. bordájában fekszik (1 ó). Itt feltárul előttünk a Késmárki-, a Villa- és a Lomnici-csúcs eddig elfedett ény. falvonulata, amelyben elég mélyen alattunk vannak a Réz-padok. A nyergecske túloldalán törmelékes vályúban le (60 m) a Réz-pad-katlanból a Felső-Késmárki-csorbához felhúzódó szakadékot megszakító törmelékes térségre, ahol az Alsó- és Felső-Réz-pad kezdődik (kb. 2195 m; 5 p). Ide torkollik a Réz-pad-katlanból feljövő 30.J út. Ezen a Lomnici-csúcsra (1 ó 30 p; a Zöld-tótól összesen 5 ó; 7. és 10. ábra).
(Fábry Jakab és családtagjai, az 1760—1790 közötti időkben.)

30.J A Réz-pad-katlanból aRéz-padokon (ÉK-ről)

Helyenként nem könnyű a tájékozódás. A Zöld-tótól a Nagy-Papirusz-völgybe (18.B). Az elején, a Téry-csúcs ÉK-re előtolódó letörései alatt b. át a meredek hóval kitöltött, rendkívül vad Réz-pad-katlan bejáratához. A katlant a Késmárki-csúcs — Lomnici-csúcs széles ény. falvonulata határolja, aminek kb. fele magasságában két jellegzetes párkány, az ún. Réz-padok vonulnak - balról jobbra gyengén emelkedve - a fal teljes széltében végig. Ott, ahol a fal bal széle a Wéber-csúcs előreugró ény. élével összeszögellik, a Felső-Késmárki-csorbából egy szakadékrendszer húzódik le a fal tövéig.
A Réz-pad-katlan bejáratát keresztezve, törmeléken és havon az összeszögellés tövébe nyomuló öbölbe, ahová a falban lejövő szakadékrendszer keskeny vályú alakjában torkollik. Jobbra ettől a bal szélső vályútól, közel egymás mellett még három rövid vályú van. Ezek azonban a fal tövétől csupán a kevéssel fölöttünk levő nagy és hosszú törmelékteraszig érnek.
Legcélszerűbb a balról harmadik vályúban beszállni, ami kb. 30 m-re j. van a bal szélső vályútól, kb. a Késmárki-csúcs esésvonalában (a Zöld-tótól 1 ó 30 p). A sziklás vályúban 30 m-t fel a legalsó letörések fölötti tágas törmelékteraszra. Ezt b. keresztezzük, a bal szélén levő főszakadékig. Rövid ideig a szakadékban fel, majd át a jobbról kísérő bordára. Erre a törmelékterasz közepe tájáról is feljuthatunk fehéres táblákon rézsút b. emelkedve. A bordán jó darabig fel, míg a bal oldali főszakadék meredek letörése fölé érünk. Itt b. ismét vissza a kis katlant alkotó szakadékba. Ez fölöttünk kettéágazik. (A jobb ág fölött hatalmas sziklatömb.) A bal ágat követjük, amiben hamar feljutunk az itt kezdődő Alsó-Réz-pad széles törmelékpárkányának ék. kezdetére (kb. 2195 m, 45 p).
Hosszan követjük a j. mérsékelten emelkedő párkányt. A Villa-horhos esésvonalába érve elhagyjuk az Alsó-Réz-padot. (Itt egy erkélyszerű térség, amelyen túl a pad kissé lejt, kb. 2300 m.) A falban b. egyenesen felvezető, két beékelt kőtömb által elzárt, kéményszerű vályúban fent balra ki, és fel a Felső-Réz-padra (kb. 2320 m, 20 p). Ennek folytatását, amely eleinte 2-3 m széles, vízszintes törmelékpárkány, csak rövid darabig követjük (a pad további folytatása egészen a Lomnici-csúcs ény. gerincében fekvő Noack—Habel-réshez vezet), azután fel a fölötte levő, törmelékkel borított, táblás lépcsőkből álló lejtőre. Ezen, lehetőleg a Nyugati-Villa-csúcs ény. falának közelében hosszabb ideig rézsút j., a Lomnici-csúcs irányában. A lejtőt egy helyen sekély sziklavályú szakítja meg, amit keresztezünk. Vaslánc, kb. 2410 m. Miután elhaladtunk a Villa-gerincnek a lejtőből sarkantyúszerűen kiugró kezdete mellett, tovább fel, törmelékkel fedett táblákon és tömbökön a csúcsra. Végső részén kellemetlen a mászás, a csúcsról ledobált rengeteg hulladék miatt (1 ó 15 p; a Zöld-tótól összesen 4—5 ó; 7. ábra).
(Fábry Jakab és családtagjai, az 1760—1790 közötti időkben.)
Lemenetben az út felső részében meglehetős nehéz a tájékozódás. Lehetőleg a Nyugati-Villa-csúcs faltövében kell haladni, s nem szabad a balra kínálkozó és korábbi lejutást ígérő párkányokon lemenni. Közvetlenül a Villa-horhosból aláhúzódó szakadék előtt, ahol a Felső-Réz-pad kis előfokot alkot, kanyarodunk róla b. le az Alsó-Réz-padra.

30.K A délkeleti fal pillérén, a Kő-pataki-tó völgyéből

Igen szép, kitett mászás. Az útvonal nagyjából azon a pilléren vezet, amelynek két nagy tornya van. A pillért balról egy vályú határolja, jobbról az óriási fal, amelyen át két szélsőségesen nehéz út vezet. Beszállás szorosan j. a vályútól egy világos táblán keresztül. Majd a kiemelkedő nagy torony esésvonalában fel, váltakozó füves, sziklás terepen. A torony bemélyedésében néhány métert fel egy párkányra, ezen j. és a torony ék. falán át egy nyergecskébe. Egyenesen fel a következő toronyhoz, ezt a homlokfalán másszuk meg. Tovább egy vízmosta, világos áthajló fal alatti tarajon a vályú végéig. Innen széles, füves párkányon j. és egy vályúban tovább j. fel egy kicsi tornyocskához. Meredek falon keresztül fel egy könnyű bordára és ezen b. fordulva a csúcsra (6 ó; 8. ábra).
(Lásková O., Sláma J., 1955. IX. 8.)