253Chałubiński-csorba (~2330 m)
A Középső-Menguszfalvi-csúcsot (DK) a Nagy-Menguszfalvi-csúcstól (ÉNy) elválasztó, éles és igen keskeny gerincbemetszés.
253.A A Menguszfalvi-völgyből (dny. szakadék)
A csorbából keskeny, mély szakadék húzódik le, amely azonban nem ér le egészen a falak aljáig, hanem
a Nagy-Menguszfalvi-csúcs d. falán végighúzódó nagy törmelékpad kezdeténél véget ér.
Ide a
Nagy-Hincó-tótól a 254.B úton (1 ó 15 p). A törmelékpad kezdetétől indul ki a Chalubinski-csorbára
felhúzódó keskeny szakadék. (Nem tévesztendő össze a tőle nem messze b. kiinduló, kifejezettebb
szakadékkal, amely a d. falban a csúcs felé húzódik.) A részben kisebb-nagyobb lépcsők által
megszakított, hosszú szakadékban fel a csorbára (45 p).
(Król I. és Pręgowski L., 1904.
VIII. 4.)
253.B A Halastótól (ék. szakadék)
A Halastótól a 251.B úton a Vadorzó-katlanba, amelybe magas falak között hosszú, vad szakadék
húzódik le a csorbából. A szakadékban nagyfokú kőhullás. Emiatt nagyrészt a szakadékot balról
határoló meredek háton, amely alul a szakadék alsó végétől b. egy nagy sziklasarkantyúba fut ki.
Ezen a háton vezet a Középső-Menguszfalvi-csúcs ék. falának 252.E útja. Ezt követve
csak meglehetős
magasan térünk be róla a szakadékba, amely kevéssel a csorba alatt sima és mély kéménnyé szűkül.
Ebben, végül az áthajló bal kéményfalon (III) fel a csorbára. (A beszállástól 1 ó; 40. ábra.)
(Jerominóvna W., Klemensiewicz Z., Kulczyński W. és Znamięcki A., 1909. VIII. 29.)
Útvonalváltozat. Ez a kis kerülővel járó útváltozat lehetővé teszi, hogy a szakadékot elkerülve
érhessük el a csorbát. A szakadékot kísérő hátat az előző útnál tovább követjük odáig, ahol a
252.E.1 út b., a hát melletti vizes vályúba tér. Ebben tovább, míg az közel függőlegesen felszökik.
Ez alatt a jobb oldali falacskán (III) újból fel a meredek hátra, és többnyire kissé a bal oldalán
fel a Középső-Menguszfalvi-csúcs ény. gerincére, amelyet két kis tornyocskája alatt
(tőlük j.) érünk
el. Tovább a könnyű gerincen még 30 m-t le a csorbába.
(Krupińska Z., Podlecki S. és Sawicki
J. útváltozata, 1950. VII. 21.)