A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

252Középső-Menguszfalvi-csúcs (2393 m)

A Vadorzó-hágó széles nyílásától ÉNy-ra emelkedik a Középső-Mengusfalvi-csúcs, amelyet a tőle ÉNy-ra fekvő Nagy-Menguszfalvi-csúcstól a Chałubiński-csorba választ el.
Első megmászók: Boldireff W. és Porębski S.., 1903. VIII. 15.

252.A Délkeleti gerinc, a Vadorzó-hágóból

A hágóból a gerinc sziklás felszökésének kezdetéhez. Fűbe ágyazódott táblákon b. fel a gerincre. Az igen keskeny gerincélen egy kis bemetszés mögött emelkedő, kb. 6 m magas, táblás felszökéshez. Megmászása igen kitett, de a támpontok jók. Tovább is folyton az éles, csipkézett gerincen a gerinc utolsó tornyára, majd erről túloldalt egy mély csorbába le, amely fölött a gerinc fallá szélesedve igen meredeken szökik fel a főoromhoz. A csorbából néhány métert j. le, és az é. oldalban rövid párkányon egy kis odúig. Ennek falán keskeny hasadékban néhány métert fel, utána keskeny szegélyen rövid oldalmenet j., egymásra halmozott kőtömbökhöz, amelyeken fel a csúcs tetőélére (1 ó; 39. és 40. ábra).
(Boldireff W. és Porębski S., 1903. VIII. 15.)

252.B A Vadorzó-hágóból, a délkeleti gerinc d. megkerülésével

Végső része meglehetősen kitett. A csúcs legkönnyebb útja. A hágóról a gerincfelszökéshez. Itt b. letérünk a gerincről, és az erről leágazó pilléren j. át. Mögötte egy óriási hajlott tábla és a felülről ráereszkedő fal alkotta lapos beszögellésben arra a széles padra, amely a csúcs d. oldalát teljes szélességében keresztezi. A közel vízszintes pad később emelkedni kezd, és miután elhaladt a csúcs esésvonala alatt, mögötte felvisz az ény. gerincen egy tágas füves térségre. Innen j. (DK-re) az ény. gerinc három lépcsőjén (a középső - egy meredek és kitett tábla - nem könnyű) a csúcsra (40 p).
(Boldireff W. és Porębski S., 1903. VIII. 15.)

Útváltozat

A törmelékpárkányról még 15 m-rel az ény. gerinc elérése előtt a főorom dny. falának meredek, de jól lépcsőzött szikláin rézsút j. fel a csúcsra.

252.C Délnyugati hegyoldal a Nagy-Hincó-tótól

A d. hegyoldal bal széle DNy felé keskeny falsávval törik le a Chałubiński-csorba dny. szakadékához.

C.1 Könnyebb út

A 254.B úton a Nagy-Menguszfalvi-csúcs d. oldalában húzódó nagy pad kezdetéhez, ahová a Chałubiński-csorba dny. szakadéka torkollik. Itt a szakadékot jobbról határoló meredek sziklákon (kis vályúkban, végül egy táblás beszögellésben) fel a sziklák felső peremére, egy vállszerű előreugrásnál. Ehhez a túloldalról felér a d. hegyoldal füves lejtője. Ezen j. fel a Középső-Menguszfalvi-csúcs d. oldalát magasan fent keresztező törmelékpadra, és ezen b. - mint 252.B alatt - a csúcsra. (A Hincó-tótól 2 ó.)

C.2 Nehezebb út

A Chałubiński-csorba dny. szakadékát jobboldalt határoló sziklák a szakadék felső részéből is átmászhatók. Itt a szakadék falszerű jobb oldali szikláin két borda egy sekély vályút fog közre. A vályú teljes hosszában való átmászásánál az ény. gerinc két tornyocskája közötti kis csorbába jutunk, amelyből a felső tornyocskát balra megkerülve a gerincen a csúcsra. (A jobb oldali borda, amely egyenesen a csúcsra juttat, lényegesen nehezebb, IV.) (A Nagy-Hincó-tótól 3 ó.)
(Jakubowska K., Skroczyńska M., Żuławski J. és Żuławski J. W., 1949. VIII. 26.)

252.D Északnyugati gerinc, lemenetben a Chałubiński-csorbába

A csúcsról követve a három lépcsővel aláeső gerincet (a középső egy meredek tábla, II+), egy tágas, füves térségre (ide torkollik délről a 252.B út). Erről néhány lépcsőn le az ény. gerinc két jellegzetes tornyocskája közül a felső dk. tövében fekvő kis csorbába. Mindkét tornyocskán át, ill. mindkettőről a túloldalán 5, ill. 9 m-es kötéllebocsátkozás. A második torony ény. tövéből könnyű, lépcsőzetes sziklákon le a Chałubiński-csorbába (1 ó; 40. ábra).
(Le: Künne G., Martin A. és Rumpelt H., 1908. VIII. 16.)

Felmenetben az alsó gerinctornyocska (Nagy-Menguszfalvi-tű) ény. letörése alatt j. ki a két tornyocska közötti csorbából (Menguszfalvi-tűrés) DNy-ra lehúzódó vályúhoz, amelyben könnyen érjük el a csorbát. Ebből fel a felső gerinctornyocska (Kis-Menguszfalvi-tű) első lépcsőjére, és innen b. a tornyocska körül a mögötte (DK-re) fekvő csorbába.
(Dębińska H. és Wojsznis J. T., 1930. VIII. 5.)

252.E Északkeleti fal, a Halastótól

A 370 m magas fal a Vadorzó-katlanból nő ki, amelyet a Halastótól a 251.B úton 1 ó 45 p alatt érünk el. A falon át több út van.

E.1 A fal jobb felén

A katlan felső részét kitöltő hólejtőn fel a fal jobb szélén lenyúló sarkantyúhoz, amelytől b. egy hónyelv csúcsosodik a fal tövébe (30 p). A sarkantyú bal oldalán táblás sziklákon fel, majd töredezett lépcsőkön ferdén j., a sarkantyú tetején levő térségre. Innen j. át a vízfolyáson, s túloldalt ferdén j. fel arra a meredek füves hátra, amely a csúcs ény. gerincéhez húzódik fel. Rövid darabon magán a háton, aztán a bal oldali vizes vályúban fel. Feljebb ismét a jobbról kísérő bordát követjük. Ahol a bal oldali fal meredeksége enyhül, keresztezve a vizes vályút (itt ágazik el a 253.B út), belépünk a falba. Ebben egy feltűnő sima, de könnyű kőlapon, keskeny sziklaráncon és a fölötte következő hajlott kőtáblán ferdén b. fel egy fűfoltra. Most meglehetős hosszú oldalmenet b., keskeny fűpárkányon. Egy elrepedt tömbnél kissé le könnyebb füves terepre, és ezen még egy kissé b. addig a széles horpadásig, amely a főoromhoz húzódik fel. A falat keresztező, itt boltozatszerűen fedett ék. párkányra, és egy tágas odúnál sima lépcsőkön ferdén b. fel a csúcstömb alatt levő odúig. Innen az utolsó kötélhossz (mint 252.A) a főoromra visz (2 ó; 40. ábra).
(Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. VIII. 5.)

E.2 A falközépen át

Igen kitett, de a kőzet szilárd. Az ék. fal közepéből pillérszerű borda emelkedik ki. Beszállás az alul letörő pillér esésvonalában. Lépcsőkön egyenesen fel egy kevéssé kifejezett és nem meredek vályúhoz, ebben egy áthajláson át a kémény alatti nagy térségre. Innen j. egy hegyes sziklatömbhöz, ettől j., kissé le-, majd felfelé egy kis párkányra. Ezen b. laza tömbhöz, majd fel egy táblás párkányra, ezen b. egy hatalmas, laza tömbhöz. Még egy keveset b., és egy kis vályúban fel repedezett tömbökhöz. Tovább fel vöröses táblák alatt húzódó párkányra. Ezen j. egy meredek vályúhoz, benne 20 m-t fel, azután j. egy táblás beszögelléshez, amelyet áthajlások alatti végéig követünk. Néhány lépést j., egy repedezett tömbök alatti kis párkányra, erről tömbökön és egy vályúban egyenesen fel a pilléren fekvő térségre. Erről fel a fal felső részét keresztező ék. párkányra. Ezen kb. 40 m-t j., azután a falban felvezető, függőleges vályúban könnyebb terepre. Ezen b. vissza a pillérhez, és ennek élén a gerincre, amelyet közepe táján érünk el. A gerincen - mint 252.A alatt - j. a főoromra (4 ó 30 p; 40. ábra).
(Schiele D., Orłowski T. és Żuławski J. W., 1948. VIII. 27.)