A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

254Nagy-Menguszfalvi-csúcs (2437 m, *2424 m)

A csúcs a Menguszfalvi-gerinc legmagasabb kiemelkedése, egyúttal a Tátra egyik legnemesebb hegyalakulata. Különösen északról igen impozáns, ahol több mint 1000 méterrel emelkedik a Halastó víztükre fölé, de délről, a Hincó-tó katlanából is igen hatalmasnak mutatkozik tömör alakja. Két orma van: a ny. főorom és a kevéssel alacsonyabb k. mellékorom.
Szomszédjai DK-re a Középső-Menguszfalvi-csúcs, ÉNy-ra a Csubrina. Az előbbitől a Chałubiński-csorba, az utóbbitól a Hincói-hágó választja el.
A csúcs hegymászó szempontból egyike a Tátra legérdekesebb ormainak. Még a legkönnyebb útjai is szövevényesek, gerincei és falai pedig a legszebb és legnagyszerűbb vállalkozások közé tartoznak.
Első megmászó: Chałubiński L. - Roj W. és Sieczka M. vezetőkkel, 1877. VI. 28.

254.A Délkeleti gerinc, a Chałubiński-csorbából

A gerinc a csorba fölött magas, meredek felszökéssel kezdődik. Két út:

a) Egyenesen a gerincen

A csorbából kissé j. a gerinc élvonalától 30 m-t fel egy kis térségre, a fal felszökése alatt. Balra a gerincélhez, és ezen néhány métert fel az áthajlás alá. Innen meredek táblákon oldalmenet b. (III) egy elrepesztett sziklatömbhöz, azután addig fel, amíg be tudunk jutni a balról feljövő Martin-kémény könnyű felső részébe. (40. ábra.)
(Jankowski J. - Marusarz J. vezetővel 1909-ben.)

b) Martin-kémény

Á csorbából a Hincó-tó felé lehúzódó szakadékban 20 m-t le, azután j. egy párkányra, amely kivisz a dk. gerinc falába. A párkányon kb. 20 m-re a fölöttünk feltörő falat végighasító kémény alá (Martin-kémény), amely a tölcsérszerű falhorpadás bal oldalán visz fel. A kémény a párkány fölött áthajlással kezdődik, ezért sima sziklalapokon keveset j. fel, a kéménnyel párhuzamos jobb oldali táblás hasadékhoz. Ebben támaszmunkával fel, majd a bal oldali kőlapon vissza a kéményhez, amelyet itt egy térség szakít meg. Fölötte a kéményben egy beszorult sziklatömb áthajlást alkot. Ezen egyenesen fel (legnehezebb rész). Fölötte a mélyebbedő folytatásban már könnyebb. A kémény végül egy vályúba megy át, amely b. elkanyarodva, felvisz a gerincre. Ez hol keskenyebb, hol szélesebb, hol tömbökből, hol táblákból áll, de mindvégig könnyű. Az előorom után következő jelentéktelen oromrésből nagy táblákon érjük el a főormot. (A csorbából 1 ó 15 p.)
(Künne G., Martin A. és Rumpelt H., 1908. VIII. 16.)

Igen érdekes gerincvándorlás a Vadorzó-hágótól a Középső-Mengusfalvi-csúcson át a Nagy-Menguszfalvi-csúcsra a "Menguszfalvi-gerinc" (fel: 252.A - le: 252.D - fel: 254.A).

254.B A déli fal nagy padján, a Nagy-Hincó-tó katlanából

A Poprádi-tótól a Nagy-Hincó-tóhoz: 251.A (1 ó 30 p). A tó jobb oldalán végig, és arra a hatalmas törmelékkúpra, amely a Nagy-Menguszfalvi-csúcstól j., a Középső-Mengusfalvi-csúcs főormának esésvonalában húzódik. Beszállás a törmelékkúp legfelső pontján (40 p). A mászást tehát nem a Nagy-, hanem a Középső-Menguszfalvi-csúcs szikláin kezdjük. Innen rövid hasadékokban és füves meredek falacskákon b. (meredek terep jellegzetesebb irányjelzők nélkül), a már a Nagy-Hincó-tótól is jól látható széles törmelékpadra, a Nagy-Menguszfalvi-csúcs d. falletöréseiben. A pad k. végétől eleinte közel vízszintesen húzódik b., s miután elhaladt a csúcs kupolájának esésvonala alatt, mindinkább emelkedve, ahhoz a hatalmas bordához közeledik, amely a csúcs ny. gerincétől a Hincó-tó felé ugrik elő. A pad itt lassan vályúrendszerré alakul át, amely eddigi irányától gyengén j. kanyarodva húzódik felfelé. A vályúrendszer bal oldalán, lépcsőzetes terepen az említett borda éléhez fel, amelyet - letörése fölött - ott érünk el, ahol egy laposabb vállat alkot (kb. 2340 m; 30 p). A nagy lépcsőkben, de általában nem túl meredeken emelkedő bordán részben az élén, részben kissé j. tőle. Kevéssel a ny. gerinc elérése előtt a borda beleolvad a hegyoldalba. Itt az egyenes folytatásában húzódó törmelékes folyosóban tovább (legfelső része a bordától b. feljövő szakadéknak), amely a ny. gerinc egy kis csorbájára torkollik (20 p). Még 5 m-rel a gerinc alatt a folyosóból j. ki az innen kiinduló párkányra, amely a csúcs irányában húzódik. A párkány - kezdetén egy boltozat alatt kell átbújni - gyenge emelkedéssel a faltól elálló sziklacsücsök alkotta nyergecskéhez vezet. Ennek túloldalán néhány métert le, majd ismét a párkány folytatására, amelynek végétől egy keveset j. emelkedve, a csúcsra (20 p).
(Chałubiński L. - Roj W. és Sieczka M. vezetőkkel, 1877. VI. 26.)

254.C Déli fal, a Nagy-Hincó-tó katlanából

A Nagy-Hincó-tó katlanától feltörő, kb. 300 m magas d. falat egy nagy törmelékpad két részre osztja. Az alsó rész is átmászható, de célszerűbb a nagy törmelékpadon megkerülni (254.B).

Alsó falrész.

A csúcs esésvonalában, a fal tövében levő beöblösödésből egy sima, kevéssel a kezdete fölött balról barlangszerűen beboltozott vályú húzódik az alsó falrészen át a nagy törmelékpadhoz. A vályúban - a barlangszerű résznél a jobb oldalon - fel a nagy padra (40 p).
(Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. VIII. 5.)

Felső falrész.

Több út, mindegyik szép mászás.

C.1 A középső bordán

A fal közepéből egy borda lép ki, amely alul meredek pillérként törik le a nagy törmelékpadra. A C.2 úton a nagy pad fölötti fűpárkányra, amely a bordáig vezet ki. Ezen többnyire kitett (V) mászással fel, míg kevéssel a csúcs alatt elvész. Innen táblás terepen egyenesen a főoromra (2 ó).
(Kovárová V. és Puškáš A., 1947. IX. 12.)

C.2 A Komarnicki-kéményben

A nagy törmelékpad kezdetéről nézve, a hegy profiljában egy hegyes tornyocska támaszkodik balról a csúcs kupolájához. A kettejük alkotta éles csorbából sötét hasadék húzódik a d. falban alá, a nagy pad fölötti fűpárkányhoz. A padot kezdetétől addig követjük, míg elhaladunk a C.1 út bordájának a törmelékpadra meredeken letörő töve alatt. (A pad kezdetétől 10 p.) E mögött a fal beöblösödik. A horpadásban számos kisebb vályú húzódik fel. Közülük legcélszerűbb a horpadás közepe táján felhúzódó, kifejezett vályúban (nem nehéz, csak a kimászás felül a fűpárkányra II+). A párkányon b. kevéssel a sarok előttig, ahonnan egy sekély vályúban egyenesen fel egy kevéssel fölöttünk fekvő térségre. Innen indul ki az a hatalmas hasadék, amely a csúcskupola és a balra elálló sziklafog közötti csorbához húzódik fel. Az eleinte jól járható folyosó kéménnyé szűkül, amelyet egy beszorult nagy tömb zár el. Ezt oldalt körülmásszuk; fölötte jó állás a kéményben. A jobb oldali kéményfalon egyenesen fel a fal sarkához, amely körül aztán b. ismét vissza a kéménybe (III). A közel függőleges jobb mellékágában nagyobb nehézség nélkül, támaszmunkával fel a csorbára (1 ó 15 p). Innen fel egy asztalszerű nagy vízszintes kőlapra. A függőleges falgyűrű tövében vízszintes oldalmenet b., míg alkalmas hely kínálkozik az átmászásra. Majd jól lépcsőzött sziklán - gyengén j. szép mászással egyenesen a főoromra (20 p).
(Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1920. IX. 23.)

254.D A Hincói-hágóból, a nyugati gerinc déli megkerülésével

A Hincói-hágóból gyenge ereszkedéssel ki a csúcs Hincó-tó felé tekintő oldalába. Az első kisebb borda és a mögötte fekvő vályú keresztezése után egy második, kifejlettebb bordára (amelyet a vályúból egy, már a Hincói-hágóból is jól látható, rézsút j. erősen emelkedő párkányon érünk el, a Hincói-hágónál mintegy 25 m-rel mélyebben fekvő ponton). Erről - egy nagyobb szakadék túloldalán - egy hatalmas bordát pillantunk meg, amely felénk meredek oldalfallal esik a szakadékba. A borda innenső oldalfalát számos párhuzamosan futó, balról j. emelkedő párkány tagozza. A bordát ott kell elérni, ahol az egy laposabb vállat alkot, amely mintegy 30 m-rel fekszik magasabban a Hincói-hágónál. Evégből a második bordáról vízszintes oldalmenettel be a mögötte levő szakadékba, ebben keveset fel, azután a jobb oldali szakadékfalon a falban levő párkányokra. és ezeken j. a nagy borda éléig, amelyet az említett, vállszerű lapos részénél érünk el (kb. 2340 m; 30 p). Innen tovább a 254.B úton a csúcsra (40 p).
(Chałubiński L. - Roj W. és Sieczka M. vezetőkkel, 1877. VI. 28.)

254.E Nyugati gerinc, a Hincói-hágóból

A hágóból az első torony felszökésének tövébe. Innen j. emelkedő oldalmenet egy elvált tömbig. Mögötte egy vályúban b. fel a gerincre, és ennek lépcsőin a toronyra. Túloldalán keskeny élen, majd könnyű gerincen le egy keskeny bemetszésbe. Ebből kissé j. egy 3 m-es lépcsőn fel; ezután egy torony felszökésén egy repedésben egyenesen fel. A tetőélen végig, és tovább egy kis csorbába. Innen meredek, éles gerincen tovább. Egy kis csorbától a gerinc nagy tömbökkel emelkedik. Ahol az emelkedés megszűnik, néhány éles csücsök (megkerülhető) után a csúcsra (1 ó 15 p; 40. ábra).
(Czerwiński J. és Czerny Z. — Tylka W. vezetővel, 1907. VIII. 31.)

254.F Északi fal, a Halastótól

A csúcs közel 900 m magas hatalmas északi falletörései két részre oszlanak: a 250 m magas felsőrész - a csúcskupola — tömör sziklás faltömeg, az alsó letörések nem összefüggő falak, hanem nagy szakadékok által tagolt füves-sziklás meredélyek. E két falrészt egymástól egy hosszú pad választja el, amely balról, az ék. oldalgerinctől a Felső-Csubrinai-teraszig terjed.
A hatalmas letörések tövébe, kb. a csúcs esésvonalában, a Halastó d. partja fölött két szakadékszerű törmeléköböl szögellik, amelyeket nagy sarkantyú választ el egymástól. Beszállás a bal oldali szakadékban. Ez egy alacsony lépcsővel kezdődik, amely fölött egy j. emelkedő párkányhoz. Innen a sarkantyú oldalán meredek fűlépcsőkön néhány métert j. fel, azután párkányon b. vissza a szakadék felé, amelybe hatalmas sziklatömb van beszorulva. E fölött a szakadék kevésbé meredek, törmelékes folyosóvá alakul, amelyből j. ki a két szakadékot elválasztó borda hátára. A bordán egy nagy, többnyire hóval telt katlanba, amely fölött igen meredeken törnek fel a falak. Ezekbe három szakadék vágódik, közülük a bal oldali a katlan bal sarkából indul ki, a középső egyenesen a katlan fölött, gyengén j. hajolva visz fel, míg a jobb oldali - amely a borda mögött fekszik - rézsút j. a Hincói-hágó irányában húzódik felfelé. A középső szakadékban, eleinte a jobbról kísérő borda jobb oldalán, meredek, törékeny, füves sziklákon fel, majd - ahol a borda közel függőlegesen szökik fel - b. be a szakadékba, amely itt igen meredek és törékeny, beszorult tömbökkel elzárt kéménnyé válik. Ebben fel, egy kis térség fölötti, közel függőleges felső részén nehéz támaszmunkával. (A bal oldali megkerülés a rendkívül törékeny kőzet miatt nem ajánlatos.) Ezután a kémény kevésbé meredek, mély vályúvá alakul át. Ezt csak keveset követve, egy b. hajló párkányon elhagyjuk, majd füves lépcsőkön ismét fel egy táblás, fehéres kőzetű, a csúcs esésvonalában egyenesen felfelé húzódó vályúhoz. Ebben fel, majd füves párkányon 40 m-t b., azután lépcsőkön ismét fel, míg a további utat igen meredek falacskák nem zárják el. (Ezt a helyet a fal alsó részében levő, fent említett katlanból is elérhetjük, az onnan kiinduló bal oldali szakadékban, majd fölötte falacskákon és padokon egyenesen felfelé.) A falacskákat b. egy vályúban megkerülve, arra a hosszú, füves padra, amely - a fal kb. kétharmad magasságában - az alsó falrészt a csúcsfaltól elhatárolja. (A padon j. könnyű oldalmenettel a Hincói-hágó alatti Felső-Csubrinai-teraszra juthatunk - szükség esetén.)
A padon b., az ÉK felé kiugró oldalgerincre, amelyet egy kis nyergecskében érünk el. (Ide torkollik a túlsó oldalról, a Vadorzó-katlanból feljövő 254.H út.) A gerincen fel, míg beleolvad a csúcs faltömegébe, illetőleg a vadul felszökő ék. pillérben folytatódik. A meredek falrész átmászására több lehetőség van.
(A fal első átmászói: Krygowski S. - id. Marusarz J. és Ceberniak Stopka J. vezetőkkel, 1906. VIII. 2.)

[A csúcsfalban való tájékozódás megkönnyítésére: Eltekintve a csúcskupola és falát balról határoló ék. éltől (amelynek tövében éppen állunk), ettől j. a csúcsfaltól két pillér lép ki: a bal oldali a k. mellékoromból, a jobb oldali a ny. (fő-) oromból. Kettejük között a középső vályú, amely az oromrésből húzódik le. A jobb pillért ezenkívül jobbról is határolja egy vályú (jobb vályú). A bal pillért az ék. éltől egy horpadás választja el.]

A csúcsfalon át vezető útvonalak sorrendje balról jobbra:

a) Északkeleti pillér

Lásd a 254.G útvonal leírását.

b) Bal pillér

A falba j. kivezető párkányon 30 m-t. Innen a horpadásban 40 m-t fel, azután függőleges fal tövében j. emelkedő rámpán a pillér jobb oldalán levő kis térségre. Kis vályúban 5 m-t fel egy második és b. emelkedő vályúban egy harmadik térségre. Egy rámpán néhány métert j., azután kis kéményben (két áthajlással) egy b. emelkedő kis párkányra. Ezen b. a pillér éle körül egy füves térségre, és egy vályúban j. vissza a meredek és éles pillérre. Ezen néhány métert fel egy sima beszögelléshez, ebben fel a benne levő második fűfoltig, azután sima táblán oldalmenet b. egy kis bordához, és rajta (igen kitett) egy nagy mohos térségre. Ennek jobb széléről magas lépcsőkön egy b. emelkedő vályúhoz, benne és a csatlakozó kis párkányon végig, és innen j. a pillér élén levő nagyobb térségre. Jobbra az éltől 10 m-t fel egy második térségre, és erről néhány métert rézsút j. - 15 m-rel az oromrés alatt - a b) útváltozat végső kéményébe. (A pillér kezdetétől 2 ó 30 p; 40. ábra.)
(Bajer Cz. J. és Zaremba S. K., 1932. IX. 9.)

c) Középső vályú

A falba j. kivezető emelkedő párkányt követjük, amely 60 m után kettéválik. A felső folytatáson tovább, amely eleinte a fal mentén j. húzódó vályút alkot. Ahol ez törmelékes párkánnyá alakul vissza, egy felfelé húzódó, igen meredek és mély vályú indul ki az oromréshez. A gyengén áthajló lépcsővel kezdődő vályúban fehéres, sima, igen meredek sziklákon fel. Ez feljebb laza omladékkal telt, mélyebb folyosóvá alakul át, végül kéménnyé szűkülve torkollik az oromrésbe. Ebből j. könnyű táblákon a főoromra.
(Krygowski S. — Galian M. és id. Wawrytka J. vezetőkkel, 1907. VIII. 8.)

254.G Északkeleti pillér, a Halastótól

Egyike a Tátra legnagyszerűbb és legnehezebb vállalkozásainak. A pillér teljes magassága 880 m.
Mintegy 200 m-rel a csúcs alatt a hegy testéből egy északkeletre húzódó oldalgerinc ágazik ki, amely a k. mellékoromhoz felszökő meredek tompa élben folytatódik, alsó vége pedig 300 m magas, háromszög alakú homlokfallal törik le a Halastóhoz. Ezt a falat hosszú kémény hasítja végig, amely a fal aljában egy nagy háromszögű fűterasznál kezdődik. Beszállás a falba kevéssel j. a Vadorzó-katlanból aláhúzódó törmelékszakadékból, a nagy fűterasz alatt, egy eresszerű áthajlás által beboltozott horpadásnál. (A Halastótól 45 p.) Jobbra meredeken emelkedő párkányon közel a végéig (20 m), majd egy táblán néhány métert rézsút b. és újból j. egy füves lépcsőre. Erről j. 10 m vízszintes oldalmenet után rézsút b., egy zsindelyszerűen rétegezett, meredek táblák alatti. rövid párkányra. Erről b. a sarok körül, azután egyenesen fel egy elrepesztett tömbhöz, az igen meredek táblán 6 m-t rézsút b. fel a széléhez (V). Mögötte könnyű, füves terepen 15 m-t rézsút j. fel a nagy, háromszögű fűteraszra, amelynek legmagasabb csücskétől indul ki a hosszú kémény. Ebben 30 m-t fel egy mély, nedves fülkébe. Az itt kettéágazó kémény jobb ágában az áthajlása alá (10 m), azután a kémény két ágát elválasztó bordán, egy kis füves térségre, erről két hasadék közül a bal oldaliban áthajlásáig, és alatta b., füves lépcsőkre (a fülkétől szakadatlanul V), amelyek rézsút j. egy hajlott füves helyre vezetnek. A jobb oldali falon 25 m-t fel a párkányt jobbról határoló élre, egy jó biztosító tömbnél. Innen 3 m-t fel, utána törpefenyőn át b. vissza a kéménybe, és ebben (buja növényzet) egy nagy barlangig. Ebből 7 m vízszintes oldalmenet b., azután magas lépcsőkön egy párkányra, ezen 3 m-t b., és a sarok mögötti rövid kéményben egy füves térségre. Erről a kémény medre fölött 15 m-t ferdén j. fel egy füves párkányhoz, 25 m-t vízszintesen j. vissza a főkéménybe, és ebből csakhamar j. ki füves terepre. Ezen 25 m-t rézsút j. fel, majd kissé b. a homlokfal tetőpontja fölött kiinduló gerinc kezdetére.
[A gerinc kezdete alatti füves terepet az é. fal katlanából is elérhetjük (II+). A katlanig 254.F. Az innen kiinduló bal szakadékot balról határoló háton fel, azután ferdén b. át ahhoz a bordához, amelynek alsó része a katlant balról határolja. Ahol a borda felszökik, egy kitett füves párkány indul ki, amely b. arra húzódik, ahol a mérsékelten lejtő gerinc a homlokfal letörésébe megy át. A párkányon b. a gerinc kezdete alatti füves terepre.
(Chwaściński B. és Wojsznis J., 1929. VIII. 12.)]

Innen követjük a mérsékelten emelkedő gerincet (törpefenyő), számos jelentéktelen gerincbütyköt megkerülve, majd mélyen a gerinc alatt a jobb oldalán, majd a gerincen könnyű, több száz méter után (kevéssel a fölött a nyergecske fölött, amelynél balról a 254.H, jobbról a 254.F út jön fel) a gerincen oda, ahol ez a csúcskupolában elvész, és egy meredeken a k. mellékoromhoz felszökő pillérszerű éllé alakul, amelyben az é. és a k. fal találkozik. (Innen indul ki j. az é. csúcsfalba kivezető párkány.)
Laza tömbökön 25 m-t rézsút b. egy vízszintes, tömbös párkányra, jobb végéről egy falacskán és egy kis vályúban egy nagy füves térségre. Ahol ez — felső részén — erősen keskenyedik, eltaszító falacskán füves terepre, és ezen 25 m-t b. fel, a pillér meredeken feltörő sziklái alá. Kissé j. a pillér élétől a falon fel egy háromszögű fülkébe, utána sekély vályúban egy párkányra. Fölötte meredek táblák jobb oldalán egy vályúban(40 m), majd kedvezőt- lenül rétegezett meredek táblákon (15 m) j. fel az ék. él és az é. csúcsfal 254.F alatt említett bal pillére közötti horpadásba áthajlásai fölött. A horpadásból b. egy táblás és egy rövid kéményben egy törmelékes lépcsőfokra. A jobb oldali falon egy kényelmes térségre, erről függőleges kéményben és sekély vályúban egyenesen fel. Azután tetszés szerint járható terepen két kötélhosszat fel az itt keskeny élre. Ezen a pillérnek kb. 40 m-rel a k. mellékorom alatti lapos vállára. [Ide jön fel balról a 254.J a) út.] Néhány méterrel j. a falban két kémény. A fent kissé áthajló bal oldaliban egy nagy táblához, azután vízszintesen b. a pillér függőlegesen felszökő élére. Tőle j. 4 m magas függőleges falacskán, utána a bal oldalon tömbökön és hasadékokban fel a dk. gerincre, néhány méterrel b. a k. oromtól. A gerincen a főoromra (10—12 ó; 40. ábra).
(Korosadowicz Z. és Żuławski J. W., 1935. VII. 27. és 29.)

254.H A Vadorzó-katlanból (K-ről) az é. fal felső részéig

A Halastótól a Vadorzó-katlanba (251.B, 1 ó 45 p), és ebben — a jobb szélén — a Nagy-Menguszfalvi-csúcs k. falának tövéig (20 p). Innen a csúcs tömegéből ÉK felé messze előlépő oldalgerincnek a Vadorzó-katlant jobb oldalt (ÉNy-ról) határoló meredek dk. oldallejtőjére. Ezen át egy balról hatalmas tábla által kísért vályú (bal vályú) és kevéssel j. ettől egy második vályú (jobb vályú) húzódik fel az ék. oldalgerinchez. A jobb vályúban könnyen fel erre a gerincre, amelyet nem messze j. (ÉK-re), egy nyergecskében érünk el attól a helytől, ahol a gerinc a felső hegytömegben elvész (30 p). Itt utunk egyesül a túloldalról, az é. fal alsó részéből feljövő 254.F úttal. (40. ábra.)
Innen a fal felső részén a legkönnyebb a 254.F b) útváltozat.
(Krygowski S. — Galian M. és id. Wawrytko J. vezetőkkel, 1907. VIII. 8.)

254.J Keleti fal, a Vadorzó-katlanból

A Vadorzó-katlanból feltörő 400 m magas fal a csúcs legvadabb oldala. Felső részét jobbról az ék. él, alsó részét a 254.H alatt említett "bal vályú" határolja.

A fal jobb felén

A Vadorzó-katlanhoz 251.B. Beszállás a fal tövéből sarkantyúszerűen kiugró bordánál, amely balról határolja a fal jobb szélén felhúzódó, 254.H alatt említett "bal vályú" alatti törmeléknyelvet. A bordán rézsút j. fel egy kis erkélyre, majd tovább, míg a borda beleolvad a falba. Innen füves, meredek falacskákon rézsút b. fel egy egyenesen felfelé húzódó, igen meredek táblás beszögelléshez. Ennek alsó részét kitett füves lépcsőkön b. megkerülve, az áthajló sziklák alatt levő odúig fel. Innen rövid, de veszélyes oldalmenettel a beszögellés felső részébe. Ebben néhány métert fel a fal alsó részében b. emelkedő, hosszú és széles fűpadra, jobb végének közelében. Fel b. a pad felső széléhez, a fölötte feltörő sziklák tövében j., és a pad folytatását képező, nagy áthajlások alatt j. emelkedő rámpán tovább. Ez rövid, törékeny szegélyben végződik. Ezen eltaszító sziklák alatt j. végigcsúszva, egy kis lépcsőre a nyílt függőleges falban. A lépcső fölötti kéménybe vágódó vékony repedésben 5 m-t fel, majd ahol a repedés áthajlóvá válik, 2 m vízszintes oldalmenettel j. egy hajlott kis lépcsőre (legnehezebb rész, igen kitett). Erről keskeny szegélyeken rövid oldalmenet j. jobb terepre, ezen kb. 15 m után a fal középső részét végigszelő vályúhoz (a beszállástól 2 ó 30 p; a vályúban egy kényelmes térség, amely alatt a vályú áthajlásokkal letörik). Innen két lehetőség:

a) A fal első átmászóinak útja

A vályút balról kísérő bordán 30 m-t fel, azután j. be a vályúba, amelyben az első áthajláson egyenesen fel, a következőt j. megkerülve, tovább már könnyen a végéig. Fölöttünk j. a falba hasító hatalmas beszögellés, amely 40 méterrel a k. orom alatt az ék. élre torkollik. A beszögellés alul áthajló falacskával törik le a vályúhoz. Az ehhez csatlakozó függőleges kéményben keveset fel, és utána sima sziklákon j. a beszögellésbe harántozunk. Ez eleinte nem túl meredek, és néhány kötélhossz után a jobb oldali bordára térünk ki. Ezen szellős, de könnyű mászással a borda meredek felszökéséig, ahonnan táblákon keresztül b. vissza a beszögellésbe. Ebben nehezebben a függőleges zárófalig. Alatta egy igen meredek tábla felső peremén oldalmenet j., és fel az ék. pillér 40 méterrel a k. orom alatt fekvő lapos vállára. Innen a 254.G út végső részén a főoromra (2 ó; 40. ábra).
(Humpola J. és Świerz M., 1921. IX. 22.)

b) Egyenesen a keleti oromra

A vályút balról kísérő bordán tovább, amíg a falban elvész. Itt b. fel egy sima párkányhoz, azután meredek falacskákon, végül egy hasábszerű — csakhamar két áthajlással a falban elvesző — bordán fel. Az első áthajlásra kevéssel b. egy repedésben, a másodikra egészen a bal oldalon fel. Fölöttük j. emelkedő, rövid táblás párkányon egy meredek füves falacskához, és azután kevésbé meredek terepen a k., majd az oromrésen át a főoromra. Nehezebb, mint a).
(Rigerówna J., Sokołowski M. és Wallisch K., 1927. IX. 26.)