A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

281Csorbai-csúcs (2385 m)

A Csorbai-csúcs szép sziklapiramisa a Mlinica-völgy (Malompataki-völgy) hatásos háttere, K felé a Hlinszka-toronytól a Mlinica-hágó (Malompataki-hágó), Ny felé a Triumetaltól a Csorbai-hágó választja el. Igen szép kilátás nyílik róla a Kriván-csoportra és a Lengyel-Tátrára.
Első megmászók: Petrik L. és társai, 1895 körül.

281.A Keleti gerinc, a Mlinica-hágóból (Malompataki-hágóból)

A hágóból 15 m-t ki a gerinc d. oldalába, egy sekély, füves vályúba, ebben j. a gerincre. A gerincet hirtelen 1 m széles bemetszés szakítja meg. Az innenső torony teteje alatt 2 m-rel egy szegélyen b. beharántozunk a toronyfalba, és erről átterpeszkedünk a túloldali falra. A gerinc innen két feltűnő nagy sziklatű (Agancs) alá visz. Az előttük levő csorbából a d. oldalon egy laza tömbökkel kitöltött vályú vezet fel a két sziklatű közötti bemetszésbe. A bal (magasabb) tűt j. megkerüljük; mögötte egy terjedelmes gödör. Innen kissé b. a gerinc éle alatt (a táblák felső pereme által alkotott szegélyeken), azután a gerincélen, végül j. tőle egy eleinte széles, majd keskenyedő párkányon mintegy öt méterrel egy hatalmas torony csorbája alá. Ebbe egy vályúban fel. A csorbából a d. oldalon 2 m-t egy párkányon, és egy keskeny repedésben 3 m-t függőlegesen fel, azután a falban b. emelkedő párkányszerű folytatásában tovább fel a gerincre. Egy újabb felszökésre az élen fel, de még 3 m-rel a teteje alatt az é. oldalon keskeny szegélyen oldalt a túloldalán letörő torony mögötti csorbába. (A torony az é. oldalon mélyebben egy párkányon megkerülhető.) A következő felszökés a csorba fölött áthajlik. Ezen két magasan fekvő, jó fogás segítségével fel (IV). Utána az élbe bevágódó szűk hasadékokban igen meredeken és szellősen, de nehézségek nélkül a felszökés tetejére. (A felszökést a d. oldalon egy fűpárkányon megkerülhetjük.) Innen az alacsony csúcstömb alatt b. a d. gerincre és ezen a csúcsra (1 ó).
(Dubke E. és Wirth H. - id. Franz J. vezetővel, 1905. VII. 9.)

281.B Délkeleti hegyoldal, a Mlinica-völgyből (Malompataki-völgyből), a Felső-Zerge-tótól

A Csorbai-tó k. partján vezető sétaútról a tó ék. sarkán a Poprádi-tóhoz vezető, piros jelzésű Felső turistaút (Magistrála) ösvénye ágazik el. Ebből 2 perc múlva a Mlinica-völgybe vezető (sárga jelzés) széles út ágazik el b. Ez elhalad a völgy bejáratnál levő télisport központ mellett (sísánc és felvonó) és bevisz a Mlinica-völgybe (Malompataki-völgybe). A rét felső végétől ismét erdőben, a Mlinica-patak (Malompatak) jobb partján, mérsékelt emelkedéssel tovább a völgy közepe felé kitolt dombra (Kilátó-domb, Kazalnica; 1573 m; 1 ó 15 p). Innen 20 p múlva a völgyet elzáró meredek sziklafal alá, amelyen a szép Fátyol-vízesés (Vodopád Skok) ömlik alá. A vízeséstől b. egy fűpárkányon a vízesés fölötti Felső-Fátyol-tóhoz (Szkok-tóhoz, 1811 m; 15 p). Tovább haladva, egy domb mögötti katlanban j. az úttól, az Alsó-Zerge-tó (1963 m; 30 p). Innen a Csorbai-csúcsból egyenesen a völgy felé (délre) előugró gerincnyúlvány letörésének tövéig (10 p). A letörés aljában j. letérve a jelzett ösvényről, meredek lejtőn fel j. a Felső-Zerge-tóhoz (2006 m; 30 p).
Innen fűpadokon ény. irányban fel ahhoz a nagy omladéklejtőhöz, amely a dk. hegyoldalban húzódik fel a csúcs alá. Az omladéklejtőt nem magasan, gyenge emelkedéssel keresztezzük, az említett d. gerincnyúlvány felé. Ennek a lejtő felé tekintő oldala alacsony és egy nem meredek, jól lépcsőzött sziklavályú a gerincre vezet (1 ó). A gerinc sziklás hátán és részben valamivel alatta a csúcsra (20 p; a Csorbai-tótól összesen 4 ó 15 p).

281.C Déli oldalgerinc, a Mlinica-völgyből (Malompataki-völgyből)

A Mlinica-völgyben (Malompataki-völgyben) fel a völgy felé előugró és ehhez pillérszerűen letörő d. gerinc tövéig. (281.B - a Csorbai-tótól 2 ó 30 p.) A pillér meredek felszökéssel kezdődik. Az alsó lépcsőre a gerinctől b. húzódó meredek, törékeny vályúban a felszökés tetején levő fűtérségig. (Könnyebben j. egy meredek fűlejtőn át.) A következő felszökésre a bal sarok mögött húzódó, 65—70^o hajlású, 40 m hosszú, kéményszerű vályúban. Néhány kötélhossz után egy bütyköt balról megkerülve, mellette egy hajlott, jó fogású táblán 15 m-t fel, majd néhány sziklalépcsőn egy kis gerincfokra. Rövid lemászás a mögötte levő kis csorbába, amelyből egy nagy tömbre egyenesen fel. A tömb tágas tetejéről kissé K felé le, azután még egy kötélhossznyi szép mászás egy vályú irányában. Tovább már könnyen a csúcsig. (A beszállástól 2 ó.)
(Grósz A. és Szász B., 1921. VII. 2.)

281.D Nyugati gerinc, a Csorbai-hágóból

A fű a mlinica-völgyi (malompatak-völgyi) oldalon a gerincig ér fel. Többnyire kissé a gerinc alatt, a d. oldalon, füvön és sziklatömbökön. Feljebb a gerinc sziklásabbá válik, de a gerinc alatt a d. oldalon itt is füves a terep. Legfelső részén néhány torony, ezeket azonban a d. oldalon megkerülhetjük (45 p).
(Dubke E. és Wirth H. - id. Franz J. vezetővel, 1905. VII. 9.)

281.E Északi falletörések, a Hlinszka-völgyből

A Csorbai-csúcs közel 400 m magas é. falletörései meredekségük mellett erősen tagoltak. A csúcs esésvonalában fekvő bal falrész a tulajdonképpeni é. fal, amelyet végig a nagy é. szakadék kísér. A fal tövéhez a Poprádi-tótól a Felső-Kapor-hágón át a 251.A és 261.I.A úton.

E.1 Északi fal

Az é. fal a nagy szakadék által határolt keskeny falcsík a csúcs esésvonalában. Beszállás a falba kevéssel b. a nagy szakadék torkolatától. A fal legalsó részén néhány sima sziklalépcső után igen törékeny terepen, nagyjában a csúcs esésvonalában, egyenesen fel. A fal legfelső részén levő törmelékes teraszoknál az út egyesül az E.2 úttal. Vagy ennek végső részén, vagy kissé j. tőle falacskákon és hasadékokban egyenesen a csúcsra (2 ó 30 p).
(Sokołowski L. és Sokołowski W., 1928. VII. 31.)

E.2 Szakadék út

A fal közepét mély, részben hóval kitöltött szakadék hasítja végig, felső részében két ágra válva. Eleinte könnyen a szakadékot jobboldalt kísérő bordán, majd a szakadékban, amely fele magassága táján összeszűkül. Itt egy nagy, legömbölyített, fogás nélküli, beszorult kőtömböt kell megmászni, amelyen víz csurog le (IV; ha a hó magasan felnyúlik a tömb alá, jóval könnyebb). A szakadék később újra összeszűkül, és kb. 30 méteres, vizes meredek terpeszkéménnyé alakul át. Az elágazásnál a bal ágban tovább, majd b. ki, törmelékes teraszokra, amelyekről kissé j. repedéseken és falacskákon meredeken a csúcsra (3 ó).
(Horn K. L. és Serényi J., 1909. VIII. 2.)