A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

311Barát (2068 m)

A Halastó felett, DNy-ra, a Barát-völgy pereme fölé előretolva emelkedik a monda övezte Barát szabadon álló, hegyes sziklatűje. Végső kiemelkedése egy gerincnyúlványnak, amely é. irányban ugrik ki a Barát-völgy legfelső teraszából. A kis gerinc egy szelíd Barát-púppal (Barát-púp, kb. 2085 m) kezdődik, és ék. irányban a széles Barát-nyereghez (kb. 2025 m) ereszkedik, amelyből a Barát tornya emelkedik ki. A főorom és a dny. mellékorom között van a Felső-Barát-csorba (kb. 2035 m). A dk. oldalán a Halastótól egy hatalmas szakadék (Barát-szakadék) húzódik fel a toronyhoz. A torony minden oldalát hatalmas táblák borítják. Ennek köszönhető, hogy a kis tornyon igen szép és nehéz mászásokra nyílik alkalom. Kilátása a Halastó környezetére igen szép.
Első megmászó: Pawlikowski J. - Sieczka M. vezetővel, 1879-ben vagy 1880-ban.

311.A Nyugatról, a Barát-völgyből

A Halastótól a Barát-völgybe: 255.B (1 ó). A völgy bejáratánál fekvő, nyár végén többnyire kiszáradt kis Staszic-tavacska (kb. 1785 m) előtt b. a lépcsőzetesen emelkedő, füves, köves lejtőn a Barát irányában fel. Először egy tócsákkal teleszórt nagy térségre (kb. 1870 m), majd kissé j. - egy meredekebb lépcsőn át - egy magasabban fekvő terjedelmes térségre (kb. 1950 m). Ezen addig j., míg a Barát sima falai tagozottabbakká válnak (40 p). Innen nézve a Barát jobb oldali élét képező dny. gerincben, amely a lapos Barát-nyereghez ereszkedik, a nyereg és a Barát között egy széles gerincpúp van. A Barát és a gerincpúp közötti csorbából (Felső-Barát-csorba) füves vályú húzódik le ény. irányban a Barát tövében elterülő törmelékkarzathoz. A vályú alsó részét meredek letörések szakítják meg, ezért beszállás a bal mellékágában. Ez táblás oldalfalú, földes talajú. Ebből feljebb be a füves vályúba. Ebben fel, és kb. 10 m-rel a Felső-Barát-csorba alatt egy 3 m magas repedés felhasználásával ki a vályút balról kísérő bordára. Itt egy széles, vízszintes párkány indul ki b. Ezen, majd a párkány irányában emelkedő meredek kőlapon fel a magasabb folytatására. Ezen még egy keveset, míg a csúcs falai áthajlón ereszkednek rá. Itt élesen j., és egy elvált nagy tömb alkotta résben fel egy 3 m-rel magasabban fekvő fűfoltra, amely fölött áthajló nagy táblákkal tör fel a kb. 18 m magas csúcssüveg. (A beszállástól 20 p.) Kevéssel a fűfolt fölött az út kettéválik.

a) Az ék. vállon át

Az áthajláson, a fűfolt bal széléről egy kettős repedésből álló kéményben (3 m) fel, azután a kémény folytatását képező sekély repedés (3 m) felhasználásával a hajlott táblán fel egy rövid padkára. [Itt ágazik el j. a b) út.] A padkán b., majd a végéről alacsony, sima falacskán b. fel a sarok körül egy keskeny szegélyre. Ezen - egy kinyúló sziklaorr alatt - pár lépést b., azután nagy tömbök alkotta repedésekben fel a csúcs legfelső tömbje alá. Itt egy rétegtömb fedőlapját képező keskeny párkányon b. a torony ék. vállára, és erről alacsony falacskán fel a főoromra. - (A fűfolttól 15 p.)
(Potkański K. - Bachleda K. és Bachleda Tajber vezetőkkel, 1887 körül.)

b) Az oromrésen át

A fűfoltról az a) alatti rövid padkára. Innen az eddig követett repedésből (amely felfelé folytatódik a táblákban) átlépés a jobb oldali párhuzamos repedésbe, és ebben fel a két toronycsücsök közötti oromrés alatt levő, boltozatszerű áthajlás alatti odúba. Ebből az áthajláson egyenesen fel a keskeny csorbába. Innen b., meredek élen, végül embermagasságú falacskán a főoromra (15 p).

Útváltozatok

1.

Ahol az A út a "széles vízszintes párkányt" j. elhagyja, a párkányon még néhány méterrel tovább b. Itt fel a falra, és rézsút b. az áthajló sziklák tövében fekvő nagy térség jobb szélére. A térségről néhány méter oldalmenet j., azután rézsút fel a sziklaél mögötti, mély hasadék tövéhez. Ebben fel a sziklaorr mögötti (b. levő) szegélyre. (Könnyebb és kevésbé kitett, mint a szokásos út.)

2.

Az út beszállásául szolgáló vályútól nem messze b. a falba egy a tövéből kiinduló, hatalmas, táblás beszögellés vágódik. Ebben fel a végéig, azután könnyű terepen b. a legközelebbi beszögelléshez, amely az A út "széles, vízszintes párkányának" jobb végéhez (tehát még j. a "párkány irányában emelkedő meredek kőlaptól") visz fel. Az 1. útváltozattal kapcsolatban a legegyenesebb út.

311.B Délnyugati gerinc, a Felső-Barát-csorbából

A csorbára a Barát-völgyből a 311.A út beszállásául szolgáló vályúban. A csorbából a meredek, táblás gerincen fel a csúcstorony fele magasságában egy kis sziklafog mögött fekvő kis bemetszésébe (ez a gerincbemetszés az A út fűfoltjáról néhány lépéssel egész könnyen érhető el). A még 15 m-rel fölénk emelkedő csúcstorony három egymás fölötti táblás, sarkos tömbből áll. Az alsó tömbre a tompa élen, a másodikra egymás válláról fel. A harmadik tömbre szintén egymás válláról, de az alul állónak az elölmászót még tovább kell emelnie, hogy a tető alatti fogást elérje. Az oromcsücsökről néhány métert meredeken le az oromrésbe, és ebből meredek élen, végül embermagasságú falacskán fel az ék. főoromra. (44. ábra.)
(Bajer Cz., Gnojek J., Groński S. és Stanisławski W., 1930. VII. 28.)

311.C Északi fal, a Barát-völgyből

Az é. falletörést fele magassága fölé érő, tompa sziklasarok két félre osztja.

C.1 A jobb oldali falrész

A Barát-völgyben a Barát tövében fekvő törmelékes karzatra (311.A). Ennek bal széléről egy közel vízszintes, keskeny párkány visz ki a Barát é. falába.
A párkányon b. addig, ahol az kevéssel a falsarok előtt kettéválik. A felső elágazásáról egy keskeny, függőleges hasadékban b. fel a fal bal oldali sarkán levő rövid szegélyre. Erről eleinte j., majd ívben b. meredeken fel egy kis odúba, azután alacsony falacskán a felette levő kéménybe, és ebben néhány nagy sziklatömbön fel egy kis odúig, amely fölött a kémény áthajlik. Az odúból j. ki a nyílt falba, és ezen (IV, kitett) 10 m-t egyenesen fel egy tágas, füves térségre (b. ettől egy vad, táblás vályú). A térség jobb oldalán egy óriási kőlap. Erre fel, majd a fölötte levő alacsony, áthajló, nehéz fallépcső utáni rövid hasadékban fel egy alig négyzetméternyi fűfoltra. E mögött b. egy odú. A jobb oldali falán a fölötte szabadon fekvő kőtuskóhoz, azután tömbök alkotta hasadékokban fel az é. falat kb. 2030 m magasságban keresztező széles, vízszintes párkányra. (Ez a hegy ny. oldaláról indul ki, ahol egy darabig követi a 311.A út.)
A párkányon keveset b., és a felette levő sima falon fel egy kis fűfoltra. A fal és az elvált pillér közötti repedésben egy feljebb fekvő nagyobb térségre. Az alacsony áthajló falra egy hasadék felhasználásával fel (IV). Fölötte óriási kőlapok közt rövid oldalmenet b., azután fel az ék. vállra, és erről alacsony falacskán a főoromra (1 ó 15 p; 44. ábra.)
(Komarnicki Gy. és Kordys R., 1908. VIII. 16.)

C.2 A bal oldali felső falrész

A felső falrész töve az alsó rész elkerülésével is elérhető. A Barát ény. tövében fekvő térségről b. az é. falletörésbe kivezető párkányt (kb. 1960 m) a 311.C.1 út beszállásán túl követjük. A tompa sarok mögött, amelyben a jobb és a bal falrész találkozik, a megszakító sziklalépcsőn le a párkány folytatására. Itt három, közel párhuzamos hasadék. A középsőben fel (V) egy rézsút j. húzódó füpadra (ezen j. a falsarok körül a 311.C.1 út "rövid szegélyéhez" lehet átharántozni). Ennek bal végéről táblás beszögellésben - áthajlásának bal oldali megkerülésével - fel a tompa saroknál egy függőleges hasadék tövében levő kis párkányra. Kezdetben j. a hasadéktól, majd benne fel (legnehezebb hely) egy mély beszögelléshez. Ennek kezdeténél rézsút j. egy kis bordához, ezen néhány métert fel egy kis bemetszéshez és a fölötte levő igen meredek falon fel a hegy é. és ény. oldalát kb. 2030 m magasságban keresztező széles, vízszintes párkányra. Ezt a külső szélén fekvő nagy tömbtől j. érjük el. (A párkányon j. a 311.A úthoz lehet átharántozni.)
A párkányon b. a letöréséig. Itt fel a falból kiálló sziklaorrtól j. bevágódó keskeny kéményhez. Ennek átmászása után egy táblán j. a csúcstömb ék. vállára, és egy falacskán a főoromra (2 ó; 44. ábra).
(Dębińska H., Jasińska-Żuławska A., Wojsznis J. T. és Żuławski J., 1930. VIII. 22.)

311.D Keleti fal, a Halastótól

Az alsó falrész erősen füves, a felső szilárd táblákból áll. A kb. 260 m magas k. fal óriási, sima táblás falletörés. A falat kb. 1960 m magasságban vízszintes párkánysorozat keresztezi, amely fölött hatalmas áthajlásokkal tör fel a felső falrész.
A Csubrina alatti füves-törpefenyős lejtőn rézsút j., a Csubrina (bal) és a Barát (jobb) között felhúzódó, hatalmas omladékos Barát-szakadékhoz, és ebben, a jobb oldalán a Barát k. falának tövéhezfel (1 ó).
Beszállás az alapvonal közepe táján egy kb. 25 m hosszú kéménybe. Ebben 15 m-t, utána a jobb oldalán még 40 m-t egyenesen fel könnyebb terepre. Füves sziklafokokon és falacskákon 30 m-t fel az áthajló falletörés alatti térségre, amelyet a faltól egy igen mély harántrepedés választ el. A térségen b. a végéig, azután a repedést áthidaló beszorult tömbökön a felettük levő repedésbe. Ebben néhány métert fel, azután egy ablakon át egy térségre, amelyet a mély akna fölötti hegyfal és a kulisszaszerű elálló sziklafog közötti beszorult tömbök alkotnak. A térségről az ablakot befedő óriási tömbre, erről ki a fog rövid gerincére és ezen a fogra. Erről a túloldalt aláeső kis gerincen néhány métert le a mély akna széle fölötti kis fűfoltra. Ettől b., két hasadék közül a bal oldaliban 15 m-t fel egy első, a csatlakozó b. hajló hasadékban 20 m-t egy második, és újabb hasadékban 8 m-t fel egy harmadik térségre. Innen b. a sarok körül és mögötte sima beszögellésben 6 m-t fel (V) a k. falat keresztező párkánysorozatra, amelyet a bal végén levő táblás térségtől néhány méterrel j. érünk el (3 ó).
Onnan, ahol kiléptünk a párkánysorozatra, a legfelső párkányon 35 m-t j. egy jó térségre, egy repedezett falacska tövében (kilógó tömbök). Innen a tömbökön egy beszögelléshez, és ebben (szöghasználattal) egyenesen fel. Utána (szöghasználattal) a jobb repedésbe, és fel egy áthajlás alatti kis erkélyre. (Vagy jóval könnyebb: a jó térségről le az alsó párkányra és ezen még 30 m-t j. a végéig. Innen egy kinyúló sziklacsőrtől hosszú, igen kitett terpeszlépésselj. egy kis lépcsőfokra, erről 2,5 m-t fel egy nagyobb lépcsőfokra. Erről táblákon gyengén b. fel az erkélyre.) Az erkélyről egyenesen fel (az első 5 m-t szöghasználattal) füves párkányokhoz. A párkányon egy harántrepedés mentén 10 m oldalmenet b. két párhuzamos hasadék kezdetéhez. Ezeken 10 m-t fel (szöghasználattal), azután (szöghasználattal) oldalmenet b. egy füves párkányhoz. Erről fel a következő párkányra. Ennek bal részéről egy függőleges beszögellésben (szöghasználattal) 10 m-t fel j., az ék. élre, amelyet a kb. 2030 m magasságban keresztező széles, vízszintes párkány kezdeténél érünk el. (A párkányon j. könnyen a 311.A úthoz térhetünk ki.) Itt az éltől j., a falból kiálló sziklaorrtól j. levő kémény átmászása után, egy táblán j. a csúcstömb ék. vállára, és egy falacskán a főoromra (6 ó; 44. ábra).
(Alsó falrész a párkánysorozatig: Narkiewicz-Jodko K. és Osiecki S., 1928. IX. 11.;
felső falrész: Łapiński Cz. és Paszucha K., 1942. VII. 17.)

311.E Keleti fal, "R" változat

Igen szép túra, tiszta, erős sziklán. Szöghasználat A1-től A4-ig, "e" 2—3.
Beszállás a fal középső, nagy sima tábláján, jól kivehető, szabályos M alakú sziklakitörésnél, az M betű jobb szárát képező repedésben. Az első 25—30 m-t (A1—A2) a függőleges repedésben, részben a bennhagyott szegeken. Itt, baloldalt vízszintes repedésben biztosító hely. További 6-8 m mint eddig, majd a szögelés egyre nehezebb. Végül szétnyíló szegek (A1), illetve szegecsek ("e" 2—3) alkalmazását igénylő 5-6 m következik. (Első kulcshelyzet.) Előtte kisebb, áthajló, de nem nehéz rövid szakasz, biztosítási lehetőséggel. Tovább az egyre jobban kinyúló hatalmas áthajlás alá (8—10 m), ahol jó biztosító hely van (A3, második kulcshelyzet). A bonyolult, vízszintes és függőleges síkokban váltakozva megtörő és beszögellő sziklaalakzat komoly kötélkezelési tudást követel (dupla-kötél), ezért a köteleket az áthajlásra való felmászás előtt gondosan rendezni kell. Csak a legszükségesebb helyekre verjünk újabb szeget (van elég használható a sziklákban), mert a kötelek erősen megtörnek és továbbhúzásuk lehetetlenné válhat. Egyes helyeken a mennyezet repedéseibe is beszorulhatnak, ami szintén megakadályozhatja az utánhúzást.
Az áthajláson j. harántozva egy jellegzetes fedett szögletbe (kb. 20 m, A4), ahol viszonylag jól biztosítható hely van. Ügyelnünk kell, hogy az erőnket jól be tudjuk osztani a kötél utánhúzásához. A biztosítás miatt felesleges erőltetni az áthajlásból való kiszállást, mert a kimászásnál újból megtörik a már amúgy is több helyen erősen súrlódó kötél. Az utolsó jó állástól egyenesen fel egy repedésben (A1), majd b. visszaharántozunk az áthajlás fölötti táblán (20 m, IV—V). Itt újabb biztosítási lehetőség. Innen függőlegesen fel (20—25 m, A2, kevésbé használható szegek) egy bevágásban, amíg elérünk egy szögletes, vízszintes, kéményszerű fedett párkányt. (Biztosító hely.) Ebben b., amíg megszakad, folytatásában a végéig (30 m, III). Közben b. egy tornyocskát hagyunk el, itt biztosítási lehetőség van. A vízszintes kéményből kényes kimászás egy meredek gránitlapra (V). Ennek felső szélénél egy jó repedés segítségével tovább. Egy törmelékvályúban fel egy kettős púppal ellátott kiszögelléshez. Innen már könnyen a 40 m-re levő csúcsra (8—10 ó; 44. ábra).
(Az útból kitérni csak az áthajlás alatt lehet. A szegek közül kb. minden második használható, a szegecsek nem mind tökéletesek, ezeket meg kell vizsgálni. Ajánlatos 3—4 db-ot, megfelelő fúrót és tartalékokat vinni.)
(Długosz J. és Pietsch A., 1955. X. 12—13.)

311.F Keleti kémény, a Barát-szakadékból

Egy hely A1. A Halastó ny. partjáról két egymás melletti patakocska mellett fel egy tisztásra a törpefenyő között (15 p). Innen fel az ösvényen és j. a Barát alatti vályúba. Ennek jobb oldalán fel az ék. fal alá, ahol az a legmélyebben nyúlik le a törmelékbe. A Barát ék. falának bal oldalát a Felső-Barát-csorbából lehúzódó hosszú kémény határolja. Ez magasan a törmelék fölött egy füves, sziklás kiemelkedésben ér véget.
Vagy (könnyebb) a kiemelkedés bal oldalán fel a széles füves párkányra a kémény kezdetéhez.
Vagy (nehezebb) a kémény esésvonalában, ferde padon és nagyon meredek vályúban fel és b. törékeny füves-sziklás terepen a párkányra és ezen b. a kéményhez.
Ebben fel egy térségre, majd tovább egy újabbra a nagy áthajlás alá. Innen fel az áthajlás boltozata alá, itt a jobb oldali falon egy keskeny vízszintes kis párkányra. Ezen j. 7 m (V) a végéig. Innen 3 m fel laza áthajló tömbökön (V, kockázatos). Tovább j. egy falacska alatti táblás térségre. A fal bal oldalán egy repedés segítségével néhány métert fel egy kissé ferde törmelékes kéménybe (IV). Ebben a párkány bal szélén levő térségre. Erről a fölötte b. húzódó repedésbe. Ebben lépőhurok és szegek segítségével a fal egy kis kiugrására. Tovább b. — néhány falszeg, lépőhurok és nagyon rossz fogások - és a végén lefelé egy táblás fokra. Erről fel az áthajló tömbök alá, és ezeken keresztül b. egy füves térségre. A két térség közti 17 m igen kitett, V, A1. Innen - vagy egyenesen fel egy repedés segítségével a hosszú kéménybe, ebben a végén kissé b., és néhány méter után a csorbába (IV) (4 ó); - vagy néhány métert egyenesen fel, és b. át egy tábla és egy fenyőfácska között egy füves párkányra. Ezen már a nagy áthajlás felett a kéménybe és ebben 65 m a csorbára (III; 44. ábra).
(Gnojek J. és Stanisławski W., 1930. VII. 25. és 28.)

A Felső-Barát-csorbából:

- vagy a dny. gerincen a csúcsra (V); lásd: 311.B;
- vagy a csorbából a túlsó (ény.) oldalon lehúzódó vályúban kb. 10 m-t le, és innen a 311.A útra, amely itt kitér a vályúból (II+ és III).