A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

61Jég-völgyi-csúcs (2630 m, *2628 m)

A Jég-völgyi-csúcs egy erősen szerteágazó, óriási hegytömeg legmagasabb kiemelkedése, amelyből számos hatalmas mellékgerinc ágazik ki, közöttük hatalmas völgykatlanokkal. A hegység d. oldaláról, az Öt-tó felől nem mutatja igazi nagyságát, ez csak É-ról érvényesül, ahonnan a Jávor-völgy és annak völgyelágazásai övezik körül. Déli gerince a vele egységes tömeget alkotó Markazit-toronnyal köti össze. E gerinc alatt a két hegynek egymással össze függő ny. oldalában igen tágas, sekély teknő - a Száraz-teknő — a gerinctől egészen a Jávor-völgy törmelékéig nyúlik le.
Kilátása a legkiterjedtebbek és a legszebbek közé tartozik, csúcsára a javorinai és jurgói zergevadászok már a XVIII. században feljártak.
Első turistamegmászói: John Ball, Richter W. és egy ismeretlen férfi, jurgói zergevadászok kíséretében, 1843-ban.

61.A A Jég-völgyi-nyeregből az északkeleti gerinc felső részén

A Jég-völgyi-nyereg A útjával együtt a csúcs szokásos útja. A gerinc a nyeregből eleinte meglehetősen széles hátként emelkedik, feljebb azonban sziklásabbá válik, majd hirtelen elkeskenyedve, az ún. Kőparipát (kb. 2585 m) alkotja. A tömbökből álló éles és kitett vízszintes gerincrész hossza 20 méter, végig lehet rajta haladni lovagolva is. A végén pár métert le, és mögötte egy vad tornyocska (Kőparipa-fog) bal oldalán elhaladva, kissé a bal oldalról fel az itt meredekebb és kiszélesedő gerinc lépcsőin. A meredek rész felett az enyhén emelkedő gerincen a csúcsra (30 p; a Téry-menedékháztól összesen 2 ó 15 p; 13. ábra).
(Reformatus A. és Stolarczyk J. - id. Wala A., id. Tatar S., Gąsienica W. és Ślimak W. vezetőkkel, 1867. IX. 17-én, a Kőparipát a d. oldalon megkerülve. A Kőparipán át először Dénes Ferenc ért a csúcsra 1876. VIII. 20-án, Greisinger poggyászhordóval.)

61.B A teljes északkeleti gerinc, a Jég-völgyi-csorbából

A Felső-Jégvölgyi-csorbáig III., tovább II. és I. Hosszú, kitett és érdekes gerinctúra: fel: 48.A (2 ó 15 p) - le: 48.B (20 p) - fel: 53.A (1 ó) - le: 53.B - fel: 61.A (30 p).

61.C A Jég-völgyi-nyeregből, az északkeleti gerinc megkerülésével (az ény. fal felső karzatán)

A nyeregből néhány lépést téve a gerincen a csúcs irányába, a gerinc ény. oldalában egy széles törmelékpárkány kezdetéhez. (Az ény. fal ún. felső karzata.) Ez a változó szélességű, hol vízszintes, hol gyengén emelkedő párkány a fal felső részét - dny. irányban - teljes szélességében keresztezi, és elhaladva a csúcs esésvonala alatt, jóval mögötte a ny. gerinc legfelső részére torkollik ki, egy nyergecskénél. Innen b. a ny. gerinc könnyű lépcsőin fel a csúcsra (30 p.)

61.D Északnyugati fal, a Száraz-völgyből

A kb. 550 m magas, hatalmas falat bal szélén a Száraz-völgy felső teknője, j. a ny. gerinc hosszú é. oldalletörései határolják. A fal felső részében két jellegzetes, közel vízszintes törmelékpárkány. Az alsó párkány (kb. 2450 m, az ún. alsó karzat) mindkét végén elvész a falban, a felső (kb. 2500 m, az ún. felső karzat) ellenben teljes szélességében keresztezi a falat. Az alsó törmelékpárkányig III, felette V.
A csúcs esésvonalában, a falból, egy legfelül gyengén j. kanyarodó pillér emelkedik ki. Beszállás ennek bal oldalán, fehéres tábláknál egy rámpára. Függőleges hasadékban a pillér és a fal között fel. 20 m után ki a pillér jobb oldalára. 4 m-t függőlegesen fel, azután oldalmenet b. egy sziklafog körül. Majd fel a pillér egy függőleges lépcsőjére. Erről egy elvált kőlapon, majd vályúban egy kötélhosszat fel az újabb lépcsőfokra. Erről a vályúban egy áthajláson át a falat keresztező alsó párkányra, amelyről kis vályú visz fel a pillér felső része alá. Egy áthajlást j. megkerülve, egy vályúban b. fel a pillér élére, és ezen a fal felső párkányára. Kissé j. egy vályúhoz, amelyet két hatalmas tábla alkot. A jobb oldalin egy kéményben fel a pillér hátára, amelyet egy kötélhossznyit követünk. Az említett vályút elzáró, elvált sziklatömbön át gyengén b. egy lépcsőfokra, és a vályú feletti bordán egyenesen a csúcsra (3 ó).
(Gálfy I., Gažo F., Koreň J. és Závodský F., 1953. IX. 6.)

61.E Gerincátmenet a Markazit-toronyról (d. gerinc)

A Markazit-torony é. ormáról könnyű gerincen le az alatta levő Markazit-résbe. Több apró bütyök átmászása után egy kis csorbába, amely mögött meredeken emelkedik a gerinc. A csorba fölötti első gerincfog fallá szélesedve, a következő viszont meredek, de jó támpontot nyújtó éllel szökik fel. Utána egy keskeny csorba mögött simán feltörő, függőleges tornyocska. A csorbából hosszú terpeszlépéssel b. és egy sekély hasadék kezdetéhez felhúzódva, ebben (5 m) oldalt fel a felszökés tetejére (II+). A gerinc mint keskeny sziklaél, majd szélesedve, nehézség nélkül vezet a csúcsra (1 ó; 13. ábra).
(Fabesch H. és Resch A., 1900. VII. 16.)

61.F Átmenet a Markazit-toronyra a gerinc megkerülésével

Lásd a 62.B útvonal leírását.

61.G Az Öt-tótól, a "Wala úton" (DK-ről)

Egyenesen a csúcsra vezető út. A Téry-menedékháztól törmelékmezőkön a Jég-völgyi-csúcs irányában mindaddig, míg az alá a hólejtő alá érünk, ami a Markazit-torony és a Jég-völgyi-csúcs közötti gerinc legmélyebb csorbájához (Markazit-rés) húzódik fel. Itt sziklalépcsőkön fel a magasabban fekvő törmelékteraszra, amelyről a felfelé keskenyedő hólejtő kiindul. A hólejtőn fel, majd - mielőtt szakadékká keskenyedne - keresztezzük, és túloldalán a csúcs dk. oldalának szikláira térünk. Ezek több helyen is járhatók; az irányt a csúcs felé - rézsút j. - felhúzódó sekély folyosó mutatja. Ennek meredek és meglehetősen törékeny lépcsőin zegzugos vonalban jutunk a csúcsra. (A Téry-menedékháztól 2 ó 30 p; 13. ábra.)
(Chalubiński T., Dembowski B., Hoyer H. és Sawicki A. — ifj. Wala A., Roj A., Roj St., id. Tatar S., Obrochta B., Pęksa A., Ślimak S. és Jarząbek J. vezetőkkel, 1880. VIII. 21.)

61.H Keleti fal, az Öt-tó katlanából

A Jég-völgyi-csúcs kb. 300 m magas, erősen tagolt, széles fallal esik az Öt-tavi-katlanhoz. A csúcs esésvonalában jön le a fal közepén egy, a falból keveset kiálló, de hatalmas pillér (H.2), amelyet balról és jobbról egy-egy szakadékszerű horpadás fog közre. A bal horpadást balról kísérő borda mögötti folyosót követi a fal felső részében a H.1 út.

H.1 A fal bal oldalán

A Téry-menedékháztól törmeléken a csúcs k. fala alá. A csúcs esésvonalában, a fal tövéből egy rézsút b. erősen emelkedő padrendszer indul ki, ami a fal alsó kétharmadában útirányul szolgál. Kezdetben 50^o hajlású, de feljebb ennél is meredekebb. Alsó része széles és kitűnő fogásokat nyújt. A pad 45 m után néhány lépésnyire megszakad. Itt 2 m-t le az alsó sima, nagy táblára, amelyről ismét rá a következő lépcsőfokra, és arról a jobb sarokban a pad felső folytatására. Ez másfél kötélhossznyira jó fogású, később erősen növekvő meredekség mellett simává válik. Itt elhagyjuk, és a jobb oldali, közel függőleges fal fehér színű, jól lépcsőzött szikláin kb. 12 m-t fel egy j. fent kezdődő vályúba. Ebben a fal fele magasságában levő kis horpadáshoz, amelyben nyár derekáig kis hófolt húzódik meg. (Az ebből lecsorgó víz folyik végig a padon.) A hófolttól a bal sarok körül a pad bal szélén tovább. Ez másfél kötélhossz után véget ér. Még egy kötélhosszat haladva az eddigi irányban egy balról feljövő folyosóhoz. A folyosót jobbról határoló bordán egy kis csorbába. Innen vagy:
pár métert le, s a j. ismét fölfelé folytatódó folyosóban tovább a csúcs tetőélére,
vagy pedig: a csorbánál elhagyva a folyosót, a csúcsfal letörésein esésvonalban egyenesen fel a tetőélre (3 ó; 13. ábra).
(Grósz A. és Lingsch Gy., 1923. VII. 29.)

H.2 A középső pilléren (Brnčal-pillér)

A széles pilléren a legnagyobb nehézségek megkerülhetők. Beszállás a falba mint a H.1 útnál. A rézsút b. meredeken emelkedő padot 35 méterrel megszakadásán túl követjük. Még a fehér sziklák előtt, tagozott falacskán 10 m-t rézsút j. fel egy fűfoltra. Kissé j. fölöttünk a pillér alsó vége. Fűátnőtt terepen 30 m-t ez alá, jobb széle mellett keveset fel, és rövid oldalmenettel b. a pillérre. Néhány áthajló falacskán és még 15 m-t egy nyitott beszögellésben fel. Meredek táblán 6 m emelkedő oldalmenet j. jó lépcsőkre, azután ferde kéményben 6 m-t fel. Igen meredek táblán 6 m kitett, vízszintes oldalmenet j. és jó lépcsőkön egy sziklatömbökből felépített élre. Ezen 3 m-t fel, és 7 m-t egy b. emelkedő párkányon. Két magas sziklalépcsőn fel, azután gyengén j. hajló irányban egy kötélhosszat a pillér függőleges felső része alá. Alatta meredek, kitett falon j. fel egy fűfoltra. Erről néhány métert füvön fel, 4 m-t b., utána néhány métert nehezen fel. A keskenyedő és meredekségéből veszítő pilléren gyengén b.; két és fél kötélhossz a csúcs (3 ó; 13. ábra).
(Brnčal A. és Horníček R., 1946. IX. 7.)