A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

62Markazit-torony (ÉNy 2611 m, DK 2608 m)

A Markazit-torony a Jég-völgyi-csúcs kiterjedt tömegének d. végpontja, amely az Öt-tó felől nézve uralkodó helyzetet foglal el. A tornyot DNy felé a Kis-Nyereg-hágó választja el a Vörös-toronytól. Dk. irányban rövid oldalgerinc ágazik ki belőle, ami a Pfinn-kilátóban (2121 m) végződik és az Öt-tó katlanát a Kis-Nyereghágó-völgytől választja el. Két orma van: a 2611 m magas ény. és a 2608 m-es dk. orom.
Első megmászók: valószínűleg Blasius J. H., Hartlaub G. és Keyserling A. - Fischer S. javorinai vadásszal, ennek öccsével és négy zergevadásszal, 1835. szeptember 22-én.

62.A Gerincátmenet a Jég-völgyi-csúcsra (é. gerinc)

Lásd a 61.E útvonal leírását.

62.B Átmenet a Jég-völgyi-csúcsról az összekötö gerinc megkerülésével (É-ról)

Könnyű útvonal, azok számára ajánlható, akiknek a gerincátmenet a Jég-völgyi-csúcsról túl nehéz.
A csúcsról mintegy 8 percig le az ott kiinduló ny. gerincen, ennek egy kis bemetszéséig, ahonnan b. - a Markazit-torony irányában - a Jég-völgyi-csúcs ny. teknőjének (az ún. Száraz-teknőnek) a legmagasabb törmelékpadja indul ki. A kezdetben elég széles padra, azután a folytatását képező, hol vízszintes, hol gyengén ereszkedő párkányon tovább, több kis bordát keresztezve. A mind jobban keskenyedő párkány végül meredek sziklák közt elvész. Könnyű lépcsőkön rézsút felfelé, csakhamar ahhoz a vályúhoz érünk, ami a Jég-völgyi-csúcs és a Markazit-torony közötti legmélyebb gerinccsorbához, a Markazit-réshez húzódik fel. Innen a vályúban vagy végig fel a csorbára, s a gerincen fel a torony é. ormára, vagy pedig a vályúban csak néhány métert fel, azután - kb. 6 m-rel a csorba alatt - kényelmes törmelékpárkányon j. ki a Markazit-toronynak a Jávor-völgy felé előugró, ny. oldalgerincéhez, és ezen fel az é. ormára (30 p).
(Blasy E. - Breuer J. és Lux J. vezetőkkel, 1845. X. 6.)

62.C Nyugati gerinc, lemenetben a Jávor-völgybe

Az é. oromtól ny. irányban széles hát ereszkedik a Jávor-völgybe. A tömbökkel borított háton, majd annak d. oldalán nehézség nélkül le a Jávor-völgy legfelső katlanába, amelyet valamivel a Varangyos-tó felett érünk el (14. ábra).
(Valószínűleg az első megmászók útja, 1835-ben.)

62.D A Kis-Nyereg-hágóból (DNy-ról)

A hágóból keveset az omladékos dny. gerincháton fel. Mielőtt ez sziklásabbá válik, b. kiharántozunk a Jávor-völgy felé tekintő törmelékes oldalba, majd be az első, meglehetősen széles és sekély törmelékszakadékba. Ebben fárasztó omladéktaposással fel. Ahol a szakadék a j. felettünk húzódó dny. gerinchez közeledik, a szakadékból ki és mellékágainak egyikében, könnyű sziklákon j. fel a gerincre, ezen pedig a dk. oromra (1 ó). Erről az öt-tavi-katlan felé lejtő tábla élén a két ormot elválasztó résbe. Ebből a gerincen át az é. oromra (5 p; 14. ábra).
(Blasy E. - id. Breuer J. és Lux J. vezetőkkel, 1845. X. 6.)

62.E Déli fal, a Kis-Nyereg-hágó-völgyecskéből

A kb. 300 m magas, hatalmas fal útvonalai a Tátra legnagyszerűbb falmászásai közé tartoznak.

E.1 A fal első átmászóinak útja

Kb. a csúcs esésvonalában, ahol a törmelék a legmagasabban szögellik be a fal tövébe, feltűnő, kéményszerű hasadék vágódik a fal sima, táblás, igen meredek, alsó részébe. Beszállás a kémény torkolatának bal oldalán. Rossz rétegeződésű padon rézsút j. a kéménybe. Az áthajlón kezdődő szűk terpeszkémény 20 m után kiszélesedve áthajlik. A szétnyíló oldalfalakkal bíró, áthajló kéményszakasz egyenes átmászása a fal legnehezebb része (V-VI). A fal első átmászói által követett, ugyancsak rendkívül nehéz bal oldali megkerülés utóbb bekövetkezett sziklaomlás miatt lehetetlenné vált. A könnyebb sziklafokokkal folytatódó kémény egy 4 m-es áthajlása felett szoba nagyságú fülke (ebbe torkollik az egész falat keresztező párkány), ebből egy 20 m-es falon át újabb, hasonló fülke. Itt az eddig követett kémény véget ér. A fülkéből meredeken emelkedő párkányon b. egy sárga kőzetű horpadás alá. Ehhez balról felülről egy vályú jön le. Igen törékeny kőzeten fel a vályú kezdetéhez (a felső fülkéből 30 m; IV). Ebben 35 m-t fel egy odúig, amelyből a bal oldalán könnyű vályú visz fel a bal oldali borda kis csorbájához (30 m). A túloldalán kezdődő, méternyi széles, törmelékes párkányon addig, amíg egy jobbról lejövő törmelékes folyosó megszakítja (30 m). Itt elhagyva a párkányt, a ferdén felhúzódó, jó kőzetű rétegeltolódásban fel egy borda kis bemetszésébe. Tovább a könnyű bordán a dk. előoromra és a gerincen a főoromra (3 ó; 14. ábra).
(Grósz A., Kregczy T. és Rokfalusy L., 1912. VIII. 22.)

Útváltozat. A fal alsó részének rendkívül nehéz kéményszakasz át balról könnyebben megkerülhetjük. Még jóval a kéményszakasz alatt a bal kéményfalon ki a szabad falba, ezen kb. 30 m oldalmenet b., azután a falon két kötélhossznyi, gyengén j. hajló felmászással vissza a kéménybe. közvetlenül áthajlása felett (III).
(Chwaściński B., Gádor F. és Kenar A., 1929. VII. 29.)

E.2 A falközépen át

Beszállás a csúcs esésvonalában, a fal tövébe legmagasabban beszögellő törmeléköböl bal oldalán. Jobbról fel a fal tövéből előlépő kiugrás tetejére. A fölötte levő vöröses áthajláson fel a bemélyedésbe. Ennek bal oldalán egy beszögellésben néhány métert fel, azután a bal oldali lapos bordán a végéig. Innen oldalmenet j. a bemélyedés túloldali, jól lépcsőzött szikláira. A felettük levő, jellegzetes áthajló hasadék alatt egy szegélyen oldalmenet j., az áthajlás fölé és a szegély végéről sekély hasadékban fel egy párkányra, b. a nagy fehér táblától. A párkányon 10 m-t b., azután egy beszögellésben néhány métert, majd fekete táblákon fel egy lépcsőfokra. Erről oldalmenet j., meredek falacskán és kitaszító sziklákon a zárófalak alá. Ezek áthajlásait egy vályúban köny- nyebben megkerülhetjük. Legfelül három kis borda középsőjén a csúcsra (5 ó; 14. ábra).
(Karoušek V., Zibrin Z., 1956. IX. 3.)

E.3 A délkeleti pilléren - "Út a naphoz"

A fal jobb szélét átszelő kémény jobb oldalát egy jellegzetes borda képezi. Beszállás a fal első megmászóinak útjától (E.1) j., kb. a borda esésvonalában. Kis fogásokon ferdén j. 30 m-t, nagy tömbökhöz. (Jó biztosító hely.) Tovább j. kb. 4 m oldalmenet és egy tábla repedésében fel egy meredek falacska alá (V). Ezen újabb 3 m-es oldalmenet j. és tovább fel, majd j. egy füves vályú szegélyének élére (törékeny). Itt egy kinyomó falacskán fel sík területre. Biztosítás 30 m. Tovább jó fogásokon kb. 10 m-t egy feltűnő nagy tömbhöz. A mögötte levő falacskán és még kb. 40 m-t fel egy kissé j. húzódó kéményig. Ebben kb. 15 m-t, majd tömbökön át egy fűpadra. Felette táblák, amelyeknek jobb oldali élén kb. 40 m-t fel egy balról felénk futó újabb fűpadra. Erről két kötélhossz a dk. gerinc. Ezen b. a csúcsra (3 ó; 14. ábra).
(Petrlová J., Andráši J., Puškáš A., 1948. IX. 15.)

62.F A délkeleti gerincen

A Téry-menedékháztól a zöld jelzésen a Pfinn-kilátó d. gerincéig. Ezen fel a tetőre (2121 m; 45 p) és tovább egy kis tűig. Itt a meredek gerincélről j. le (II), majd b. a tű mögötti csorbába. Innen fel a gerinchátra. Amikor ez sziklássá válik, akkor a bal (k.) oldalán levő törmelékes párkányokon addig, míg keresztszakadékok miatt újból a könnyebbé váló gerincen tovább. Egy gerinctűt j. megkerülve fel a dk., majd az é. főoromra (3 ó).
(Chmielowski J., Jordán K., Nowicki J. — Bachleda K., id. Spitzkopf P. és Stopka K. vezetőkkel, 1903. VIII. 14.)

62.G Keleti fal, az Öt-tó katlanából

A k. fal alatt két hómező fekszik. Az é. — magasabban fekvő — egy szakadékba csúcsosodik, ami a gerinc legmélyebb csorbájához (Markazit-rés) visz fel. Beszállás a d. — valamivel mélyebben fekvő - hómező felső csücskétől kiinduló vályúba. A jól lépcsőzött, majd keskenyedő vályúban magas áthajlásának közeléig fel. Innen a bal oldali meredek és kedvezőtlen rétegeződésű falon 30 m-t fel a vályút balról határoló borda éle alá, ahol a közel függőleges fal mentén néhány méteres, igen kitett oldalmenettel b. ki a borda éléhez. Tovább már könnyen. A borda élén csak addig (kb. 45 m), amíg j. ismét visszatérhetünk a vályú felső folytatásába. Egy kötélhossz után ezt elhagyjuk, és oldalt j. fel, átkelve egy második, mély folyosón - egy fehéres kőzetű horpadás széléig —, amely a torony ikerormainak esésvonalában fekszik. Ezt nyár derekáig többnyire hó tölti ki. Innen a bal szélén, részben a bordán, részben a vele b. szomszédos, jól lépcsőzött vályúban egyenesen a csúcs irányában fel. Egészen fent, egy hatalmas sima tábla mellett erősen j. harántozva, ki a dk. gerincre, néhány méternyire a dk. oromtól (2 ó).
(Grósz A. és Palencsár B., 1921. VIII. 21.)