8Karbunkulus-torony (2139 m, *2137 m)
A Zöld-tó fölött megdöbbentő meredekséggel magasba szökő, karcsú Karbunkulus-torony a főgerincből a
Kék-tavi-toronynál K-re kiágazó mellékgerinc zárópillére. A Zöld-tó felől tekintve
közel 600 m-rel fölénk
emelkedő, teljesen szabadon álló sziklatorony alakja van. Szép a kilátás róla (1. és 3. ábra).
Lehetséges,
hogy Sieczka M. zakopanei vezető már az 1880-as évek elején feljutott rá.
Első hiteles megmászó:
Petrik
L. - Faith J. és Faith M. vezetőkkel, 1891. VII. 28.
A Késmárki-Zöld-tó fölött megdöbbentő meredekséggel magasba szökő, karcsú Karbunkulus-torony a főgerincből a
Kék-tavi-toronynál K-re kiágazó mellékgerinc zárópillére. A tó felől tekintve közel 600
m-rel fölénk
emelkedő,
teljesen szabadon álló sziklatorony alakja van. Szép a kilátás róla (1. és 3. ábra).
Lehetséges, hogy
Sieczka M. zakopanei vezető már az 1880-as évek elején feljutott rá. Első hiteles megmászó: Petrik L.
—
Faith J. és Faith M. vezetőkkel, 1891. VII. 28.
8.A Nyugati gerinc, a Karbunkulus-csorbából
A gerinc a Karbunkulus-csorbából ferdén j. emelkedő táblás éllel kezdődik, ennek bal oldalán fel
addig,
míg nekivisz a meredek falnak. Innen a fal mentén, lefelé hajló táblán és keskeny szegélyen rövid oldalmenet
j.
(legnehezebb hely), és fel a gerincre. Ezen a baloldalt álló gerinctoronyra és le a mögötte levő csorbába,
vagy
pedig a tornyot jobbról megkerülve egyenesen a csorbába. Ebből a gerinc felszökésének törékeny élén fel,
csupán
a legfelső részt kerüljük meg balról. A keskeny tetőélen a legmagasabb pontra (25 p; 3. ábra).
(Chmlelowski J. és Nowicki J. - Bachleda K. és Stopka S. vezetőkkel, 1903. VIII. 11.)
8.B Az északi fal legfelső párkányán, a Vörös-tavi-völgyből
A Vörös-tavi-völgyből a Karbunkulus-csorbába felvezető szerpentinösvényt a csorba közeléig követjük
(7.A). Kb. 30 m-rel a csorba alatt két, egymás fölött fekvő, széles, törmelékes párkány vezet ki b., a
Vörös-tavi-völgy felé tekintő é. falba. A könnyebben járható felső párkányhoz a beszállás nem könnyű, első
méterei keskeny, táblás szegélyből állnak. Ezután a jól járható, de egyelőre még keskeny párkány kb. 20 m
után
megszakad. E rövid megszakításon, keskeny szegélyeken át a tovább már széles, törmelékes folytatására. Ha az
első párkánynál szállunk be (könnyebb), a kezdete után (a párkány megszakítása előtt) egy sekély horpadás
jól
lépcsőzött szikláin néhány métert a felső párkányra fel, amelyet közvetlenül a megszakítás mögött érünk el.
A
továbbiakban már jól járható, széles párkány gyenge emelkedéssel kivisz a torony Zöld-tó felé tekintő dk.
letörései fölött fekvő tágas törmeléktérségre. Ebből egy gerinctaraj ugrik ki, amelyet Ny felé követve,
nehézség
nélkül jutunk fel az előcsúcsra. Erről az alig 2 m-rel magasabb csúcs egy kis bemetszésen át csak kitett és
nem
könnyű mászással érhető el (15 p).
(Petrik L. - Faith J. és Faith M. vezetőkkel, 1891. VII. 28.)
8.C Délkeleti fal
Ez az út a fal óriási, sima, vöröses táblájától j., a fal jobb térfelében vezet. A Zöld-tótól a
Karbunkulus-torony tömege, és az ettől K-re emelkedő, feltűnő sziklatornyocska között felhúzódó szakadékban
fel.
Kb. fele magasságában, a kitágulása feletti kéményszerű összeszűkülésben levő füves lépcsőkig fel. Innen
táblás
falacskán, majd felette rövid beszögellésben fel, utána b. a dk. fal jellegzetes, óriási vöröses táblája
felé.
Jobbra ettől egy beszögellésben egyenesen fel, azután sima, rövid oldalmenet j. és fel a függőleges falacska
alatti füves lépcsőre. A falacskán könnyen fel a csúcs alatti tágas térségre (8.B) és a közeli csúcsra (2 ó
30
p; 3. ábra).
(Ostrowski W. és Piotrowski J., 1949. VII. 26.)
8.D Déli fal
A zsindelyszerű táblákból felépülő, rendkívül vad d. falat a közepétől kissé j. hatalmas kémény hasítja
végig.
Ebben 30 m-t fel, azután a kéménytől kissé b. kis bordán, majd gyengén kifejezett vályulatban a fölöttünk
látható sziklaél alá, ennek jobb oldalán fel és j. egy beszögellésben egy nagy áthajlás alá. Kis szegélyen
rézsút j., azután be a kéménybe, és ennek már könnyebb, de még mindig igen nehéz felső részében fel a fal
teteje
fölött futó karzatra, amely j., a dk. fal fölötti tágas térségre visz ki. Az ebből kiugró rövid
sziklatarajon
ny. irányban fel a csúcsra (3. ábra).
(Dieška I., Dieška P. és Mock R., 1966. VIII. 15., 17. és
18.)