12Fekete-tavi-hágó (~2265 m)
Tágas, kettős nyílás a Vörös-tavi-csúcs és a Papirusz-csúcs
között. A
Javorinai-Fekete-tó katlana és a
Zöld-tó
völgye között szolgál átjáróul. Az átkelési hely nem a hágó legmélyebb bemetszése (Alsó-Feketetavi-hágó),
minthogy ez mindkét oldalon meredek fallal törik le, hanem a tőle kb. 50 m-rel északabbra levő
Fekete-tavi-hágó.
(Első átkelő: Genersich K. és Fábry J., 1797 és 1800 között.)
12.A A Zöld-tótól
Erről az oldalról a fő nehézség a Kis-Papirusz-völgy eléréséből áll, amely kb. 150 m magas fallépcsővel
törik le
a Zöld-tó katlanába. A legkönnyebb út is kissé nehéz. A Kis-Papirusz-völgyből a hágóig járóterep.
A
Zöld-tótól (mint 18.B alatt) a Nagy-Papirusz-völgybe. Mihelyt a völgybe jutottunk, j. fordulunk a
Papirusz-csúcs
k. nyúlványa felé, amely a Nagy- és Kis-Papirusz-völgyet egymástól elválasztja. A Zöld-tó felé tekintő
végletörésén kitett, füves padokon nagyjából vízszintesen átharántozunk a Kis-Papirusz-völgybe.
Ez a
hosszú
oldalmenet igen kitett és meglehetősen bonyolult terepen visz végig. Az oldalmenetet lehetőleg magasan
kezdjük
meg, kevéssel az alatt, ahol a letörés felső részét alkotó, sziklás, sima homlokfal a fűpárkányok által
tagolt
alsóbb letörésekbe megy át. Itt egy jól járható fűpárkányt követünk. Ahol ennek vége szakad, néhány métert
le
egy mélyebben fekvőre, amelyen folytatjuk az oldalmenetet. E párkányt odébb egy aránylag kevéssé hajlott, de
sima tábla szakítja meg. Ezen óvatosan átcsúszva elérjük a folytatását. A párkányokon folytonos emelkedéssel
tovább oldalozva, a völgyletörés felett bejutunk a Kis-Papirusz-völgybe (1 ó 30p). A szokásos út, több
helyén
vaslánc és vaskapocs. A völgyben omladék- és hólejtők húzódnak fel a völgy zárlata fölött látható hágó
irányában. Nem a legmélyebb bemetszésbe megyünk fel, hanem ettől j., ahol a törmelékes lejtő egészen a
Vörös-tavi-csúcs d. gerincének magaslatáig ér fel (1 ó 15 p; 3. ábra).
12.B A Javorinai-Fekete-tó katlanából (É-ról)
A Javorinai-Fekete-tótól (47. B) a magasabban fekvő Nagy-Jégvölgyi-katlant kell elérnünk, amely magas fallépcsővel esik az alsó völgyszinthez. A fallépcső közepén nagy sziklás letörések vannak, ezért vagy a bal szélén megyünk fel, ahol füves a terep, vagy pedig egészen a jobb szélén, szorosan a Fekete-tavi-tornyok gerincletörésének tövében. Mászás, alul kb. 20 m hosszú táblás vályú. A felső völgykatlannak a Zöld-tavi-csúcs é. fala alatt b. elhajló főágában tovább, amely a Vörös-tavi- és a Papirusz-csúcsot összekötő gerinc falai alatt bezárul. Törmeléken és havon fel a Fekete-tavi-hágótól letörő fal tövébe. A falon át egy - egyébként szintén járható - hasadék egyenesen a legmélyebb hágóbemetszésig ér fel. Nem ezen megyünk, hanem a tőle kevéssel b. levő meredek folyosóban, amely kissé b. hajolva visz fel, és a gerinc, valamint a tőle b. elálló sziklafej által alkotott kis bemetszésben ér fel. A kőzet igen omlatag. Alul a folyosó jobb oldali szikláin, feljebb a vályúban mászunk. A gerincet ott érjük el (kissé É-ra a mélyebb hágóbemetszéstől), ahol a Kis-Papirusz-völgyből is a legkönnyebben lehet rá feljutni. (A Jávorvölgyi-Fekete-tótól 3 ó.)