A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

13Papirusz-csúcs (2436 m, *2434 m)

A Papirusz-csúcs a dny. gerincében emelkedő Nagy-, Középső- és Kis-Papirusz-toronnyal együtt csipkézett tarajú hegytömeget képez. Három gerinc találkozik benne. Északi gerince a Fekete-tavi-hágótól jön fel, a dny. a Papirusz-tornyok mögött, a Stolarczyk-hágónál végződik, amely a Zöld-tavi-csúcstól választja el. A Tátra főgerincéhez tartozó e gerinceken kívül K felé egy hosszú gerincnyúlványt (Fekete-tavi-hát) bocsát ki, amely végül meredek homlokfallal törik le a Zöld-tó völgyébe. A csúcsnak és a tornyoknak pikkelyszerű táblákból felépülő, összefüggő dk. fala a Magas-Tátra sokat látogatott falai közé tartozik (4. ábra).
Első megmászók: Englischné Jülg A. és Englisch K. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1898. VII. 24.

13.A Északi gerinc, a Fekete-tavi-hágóból

A hágó átjáróul szolgáló pontjáról a hágó legmélyebb nyílásába, s több kis tornyocska után a gerinc magasan felszökő főtornyának (Fekete-tavi-torony) tövébe. Részben a meredek gerincen (Fekete-taraj), részben kicsit b. fel a toronyra, s ennek elnyúlt tetőélén az utolsó előtti bütyökig. Még előtte füves vályúban b. le a gerinc folytatására. Ez egy darabig könnyen járható. Később ismét sziklássá válik és felszökik. Meredekségének ellenére szorosan a gerincen, amely igen élvezetes és nem könnyű mászás. Legfelül kissé jobbról a tetőélre és ezen a csúcsra (1 ó 15 p).

13.B Keleti gerinc (Fekete-tavi-hát)

A Papirusz-csúcs hosszú k. gerince, amely a Nagy- és Kis-Papirusz-völgyet választja el egymástól, csupán legfelső részén sziklás gerinc. Alsó része törmelékkel borított, fennsíkszerű, széles hát, amely meredek homlokfallal törik le a Zöld-tó völgyébe. Ez a Zöld-tó felől nézve a csúcshoz támaszkodó előcsúcsnak látszik. A gerincnyúlványt a Nagy- és a Kis-Papirusz-völgy felől végig meredek oldalfalak támasztják. Ezeken át több helyen is könnyebben elérhető a gerinc háta.

B.1 A Nagy-Papirusz-völgyből

Ez a leggyakrabban használt út, mivel a k. gerincet a csúcshoz legközelebb fekvő ponton éri el. A Zöld-tótól a Nagy-Papirusz-völgybe, és ebben végig fel a völgy zárókatlanába (18.B; 2 ó). Jobbra a Papirusz-csúcs ormának esésvonalától, az erősen alacsonyodó dk. falat teljes magasságában végigszelő, sötét sziklahasadék szájához felhúzódó, nagy törmelékkúp tetejéről kiindulva, keskeny párkány vezet ki j., a dk. falhoz csatlakozó falletöréseken keresztül, a csúcs k. gerincháta felé. Beszállásul vagy e párkányt használjuk, amelyet táblás sziklák szakítanak meg (ezeket kereszteznünk kell), vagy pedig a völgyből egyenesen abban a törmelékes folyosóban fel (alsó részében egy beszorult sziklatömb által alkotott kis odú, amelyet jobbról megkerülünk), ami a fal legalsó részén át odáig húzódik, ahol az imént említett párkány j. véget ér. A folyosó látszólag kis csorbában végződik. amelyet j. egy már alulról látható sziklafog határol (lemenetben jó irányjelző). Követve a mellette továbbvezető gyeppadot, a hát törmelékes fennsíkjára jutunk. Felettünk sziklássá válva, meredeken emelkedik b., a csúcs irányában. Mélyen a hát alatt, a Nagy-Papirusz-völgy felé tekintő oldalában, magas, füves lépcsőkön a csúcs irányában rézsútozunk, feljebb mindinkább közeledve a háthoz, amely - ahol elérjük - ismét törmelékmezőt alkot. (Kis kerülővel, de könnyebben úgy is idejuthatunk, ha onnan, ahol a hát törmelékfennsíkját elértük - a gyeppad után —, ezt a Kis-Papirusz-völgy felé letörő peremének közeléig keresztezzük, amely oldalon túlnyomóan törmelékes terepen fel a csúcs felé.) A törmelékmező fölött már a legfelső csúcstömeg emelkedik, amelyet bordák és vályúk tagolnak. A törmelékmező közepétől kissé j. levő füves vályúban tovább, egészen a sima, kissé áthajló csúcstömb alá. Ez alatt széles párkányon b. a d. oldalba térünk ki. Ahol a párkány végződik, táblás sziklakockákon a gerincre vissza. Egy kis bemetszésen áthaladva, végül éles kőparipán át a csúcsra (1 ó; 4. ábra).
(Englischné Jülg A. és Englisch K. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1898. VII. 24.)

B.2 A Kis-Papirusz-völgyből

A Kis-Papirusz-völgy (12.A) több terasszal emelkedik zárlata felé. A végletörése fölött fekvő, törmelékkel borított alsó teraszt a völgy teljes szélességében végigvonuló meredekebb sziklás lépcső választja el a fölötte levőtől. Az alsó teraszról alkalmas helyen a lépcső fölé, amelynek felső pereme fölött élesen b. tartva, végül - a völgy szélén - egy vízszintes fűpárkányhoz jutunk, amely b. kivisz a gerincnyúlvány Zöld-tó felé letörő homlokfalába, annak teteje alatt. A párkányt egy darabig követjük, azután a felette gyengén hajlott sziklás terephez, fel a gerincnyúlvány itt kezdődő törmelékfennsíkjára. Ezt ny. irányban követve végül elérjük a 13.B.1 utat ott, ahol az balról feltorkollik a törmelékfennsíkra. Tovább 13.B.1 szerint, a csúcsra. Ezen az úton a Kis-Papirusz-völgyből mászás nélkül lehet elérni a k. gerincnyúlvány hátát (4. ábra).

13.C Délkeleti fal, a Nagy-Papirusz-völgyből

A Papirusz-csúcs dk. fala és a Papirusz-tornyok dk. falletöresei között a Papirusz-csorba dk. kéménye a határvonal. Az áthajlásokkal teli táblás fal mindegyik útvonala igen szép mászás. Falmagasság kb. 230 m.

C.1 A falközépen át

Kitett mászás. A fal legkönnyebb útja. Mintegy 60 m-rel a fal töve fölött, a csúcs esésvonalában egy feltűnő fehér törésfolt látható. A fal tövéből kiinduló két párhuzamos hasadék egyikében, amelyek a fehér törésfolttól j. visznek a falban fel (mindegyik egyformán nehéz), 50 m-t fel az áthajlásig. Megkerülésére a jobb hasadék jobb oldali falán néhány métert fel egy keskeny párkányra, ezen 4 m-t b. vissza a hasadékba, azután még egy keveset benne, majd lépcsőkön rézsút, b. fel egy térségre, j. a fehér törésfolttól. A térségről j. az eddig követett hasadék folytatását képező nagy beszögellésbe, ebben 15 m-t, majd egy áthajláson jobboldalt fel. Utána 5 m-t fel. és - miután a beszögellést fölöttünk nagy áthajlások szakítják meg - a bal oldali falán 15 m-t fel egy lépcsőfokra (legnehezebb hely). Innen j. egy kéményhez, ebben, majd kettéágazása után a jobb ágában fel az áthajlás alatti odúba. A bal oldali falacskán 5 m-t fel egy füves térségre, erről az erősen előlépő bordán 15 m-t fel, és egy hasadékon j. átlépve egy hosszú térségre. A keskenyedő térségen 12 m-t j. egy hatalmas beszögellésig, és a balról kísérő bordán 15 m-t fel a végéig. Falacskán b. fel egy padra, ezen 3 m-t j., majd egy sziklatábla és elálló sziklatömb között b., a tábla felső széléhez, és könnyebben 15 m-t fel a balról feljövő nagy bordára, amivé a fal itt keskenyedik. A bordán néhány m-t egy kis áthajlásig, alatta a jobb oldalon egy repedésben, majd fogástalan táblán egy tágas térségre. Ezután a bordán tovább a csúcs alatti tornyocskára, amely a dk. falat koronázza. Innen még néhány lépés b. a csúcsra (3 ó; 4. ábra).
(Chwaściński B. és Stanisławski W., 1929. VIII. 29.)

C.2 A fal pillérén

Az alsó részben egy rendkívül nehéz szakasz. Kitett, szép út, szilárd kőzet. Beszállás a pillér esésvonalában egy hasadékban, amely kiszélesedik, majd elvész egy áthajlás alatt. Az áthajláson (rendkívül nehéz, V+) fel és tovább kissé b. egy erkélyre. (Erről jól látható a Stanisławski út.) Innen egyenesen fel egy újabb áthajláson, majd kissé b. tartva táblákon keresztül egy feltűnő elvált kőtömbhöz. Ettől egy táblán b. harántozva ki az élre törékeny kőzeten, újabb tömbig. Ezen egyenesen fel, érdes felületű, jól rétegezett sziklán egy füves sávra. Erről a bal oldalán fel egy elvált tömb mögé. Innen tovább már nehézség nélkül a pillér végéhez az előcsúcsra, majd balra a gerincen a főcsúcsra (4 ó; 4. ábra).
(Mereš M., Presler R., Puškáš A., 1952. VII. 10.)

C.3 A fal jobb oldalán

Az előcsúcsról a törmelékig lehúzódó nagy pillértől j. két bemélyedés húzódik végig a falban. A jobb oldali óriási áthajlással végződik. A bal oldaliban vezet utunk. Kitett, szép mászás, szilárd kőzeten. Beszállás szorosan j. a pillértől egy mély vályúban. Ebben fel és egy elzáró falacskán át tovább a végéig. A folytatásában b. fel. Ez 15 m után egy kissé megszakad, itt b. fel egy négyszögletes áthajlás alá. (Idáig három kötélhossz.) Ezt szorosan b. megkerülve néhány métert fel újabb nagy áthajlás alá. Alatta 2 m-t j. harántozva egy vályúhoz, ebben ameddig lehet, fel. Itt nehéz lépés b. és fel az él mögötti vályúban. Egy falacska után tetőszerű áthajlások, melyeket balról jobbra kerülünk meg. Újabb áthajlásos vályúba, amelynek bal oldalát egy fal alkotja. A falon fel az áthajlás fölé. Innen könnyen az előcsúcsra és a főcsúcsra (2 ó 30 p; 4. ábra).
(Šádek M. és Bocek K., 1950. VIII. 29.)

13.D A csúcstömb délnyugati felszökése, a Papirusz-csorbából

A csorbából meredeken szökik fel a csúcstömb tompa, dny. gerince. Vagy j. a gerinctől, egy tágas vályúban egyenesen fel a csúcsra, vagy pedig a csorbából kiharántozunk a felszökéstől b. meredeken felhúzódó, sekély sziklavályúhoz, amely b. a csúcstól az é. gerincre torkollik (15 p; 4. ábra).
(Martin A. - id. Franz J. vezetővel, 1907. VII. 16.)

13.E Délnyugati gerinc, a Stolarczyk-hágóból aPapirusz-tornyokon át

A Stolarczyk-hágóból a Kis-Papirusz-torony áthajló felszökése alá, innen sziklalépcsőkön b. ki a gerinc ény. oldalába egy párkányhoz, erről oldalt fel a torony teteje mögött levő kis gerinctérségre, és erről egy falacskán fel a tetejére. Vissza a torony mögötti kis térségre és - minthogy a gerinc a Kis- és Középső- Papirusz-torony közötti csorba felé erősen áthajlik — ismét le az ény. oldalban levő, előbb említett párkányra. Az áthajló fal alatt át a gerincfolytatásra, és ezen még néhány métert le a Kis- és Középső-Papirusz-torony közötti csorbába. Egy bütykön át a következő kis bemetszésbe, amelyből a gerinc közel függőleges fallal szökik fel egy jellegzetes gerincfoghoz. A bemetszésből néhány m-t j. le a dk. oldalban egy kitett párkányhoz, ezen b., a felszökésből ezen az oldalon előlépő mellékbordában levő réshez (egy kis sziklafog mellett). Innen a borda élén kitett és meglehetősen nehéz mászással egyenesen fel a gerincre, amelyet 5 m-rel a gerincfog mögött érünk ismét el. A Középső-Papirusz-torony alacsonyabb (dny.) csücskén át a mögötte levő résbe, és ebből egy meredek, hasadozott táblán a magasabb toronyra. Vissza a résbe, ebből az ény. fal meredek lépcsőin le egy ferde párkányhoz. Ez j. a Középső- és Nagy-Papirusz-torony közötti gerinccsorba alá visz le, amelyhez néhány m-t még fel kell kapaszkodnunk. A csorbából - kissé j. - fel a Nagy-Papirusz-toronyra. Erről a túloldalt letörő toronyfalban kissé j. egy kémény visz le a gerincfolytatáshoz, amelynek vízszintes élén egy kis gerincbütyköt a bal oldalán megkerülve, a mélyen bemetszett Papirusz-csorbába jutunk (2 ó). Ebből a dny. felszökésen (13.D) a csúcsra (4. ábra).
(Martin A. - id. Franz J. vezetővel, 1907. VII. 16.)