A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

17Zöld-tavi-csúcs (2536 m, *2526 m)

A Zöld-tavi-csúcs széles hegytömeg az Öt-tó katlana, a Nagy-Papirusz-völgy és a Kis-Jég-völgy (a könyvben helytelenül Nagy-Jég-völgy) között. DK felé a Téry-horhos választja el a Déry-csúcstól, ÉK felé a Stolarczyk-hágó a Papirusz-tornyoktól, ÉNy felé pedig a Jég-völgyi-csorba a Hócsúcstól. Az utóbbi két csorbából jövő, a Tátra főgerincéhez tartozó gerincek nem a csúcsban, hanem annak é. vállában (Fekete-tavi-őrtorony, Weiss-csúcs) találkoznak, ahonnan rövid gerinc visz át D felé a csúcshoz. Ez kezdeti szakaszát képezi annak a hatalmas mellékgerincnek, amely itt ágazik el DK felé, és a Lomnici-csúcsban éri el legnagyobb magasságát.
Első megmászók: Reformatus A. és Stolarczyk J. - Gąsienica W., Ślimak J., id. Tatar S. és id. Wala A. vezetőkkel, 1867. IX. 17.

17.A Északkeleti és északi gerinc a Stolarczyk-hágóból

Az ék. gerinc I., az é. gerinc II. és kitett. A 16.A úttal kapcsolatban hómentes út a Zöld-tótól. Az eleinte füves-törmelékes, majd sziklássá váló gerinc alatt, hol a jobb, hol a bal oldalán. Nehézség nélkül fel arra a széles, lapos toronyra (a Zöld-tavi-csúcs é. válla, Fekete-tavi-őrtorony, Weiss-csúcs), amelyben az ék. és az ény. gerincek találkoznak, és a rövid é. gerincbe (Kos-gerinc) mennek át (30 p). Ennek alacsony első tornya függőlegesen szökik fel. A felszökés alatt keskeny szegélyen pár lépést ki a torony jobb oldalában egy odúszerű beszögelléshez, és ebben fel a toronyra (kitett). A keskeny gerincen tovább - csak egy meredekebb gerincfogat kell j. megkerülni —, s az é. mellékormon és az oromrésen át a főoromra (30 p).
(Reformatus A. és Stolarczyk J. - Gąsienica W., Ślimak W., id. Tatar S. és id. Wala A. vezetőkkel, 1867. IX. 17.)

17.B A Téry-horhosból, a délkeleti gerinc megkerülésével (DK-ről)

A Téry-horhos 18.A útjával kapcsolatban a Zöld-tavi-csúcs legkönnyebb útja.
A Téry-horhosból a csúcs irányában felhúzódó dk. gerinc törmelékén 15 m-t megyünk felfelé, azután megközelítőleg vízszintesen b. tartunk az Öt-tó felőli hegyoldalban előlépő közeli első bordához, amelyet közvetlenül meredek szikláinak tövében érünk el. A bordáról néhány métert le a túloldali szakadékba, és ennek törmelékén fel. A szakadék alját kevéssel feljebb néhány alacsony sziklalépcső zárja el, amelyre feljutva a szakadék megnyílik. Itt b. kimegyünk a baloldalt kísérő bordára. Erről - egy itt teljesen ellaposodó szakadék felett - vízszintesen b. átharántozunk a szomszédos bordára. Erről ferdén b. emelkedve, az omladékkal borított tágas csúcsfennsíkra, amely É felé felvisz a csúcsra (30 p).

17.C Délkeleti gerinc, a Téry-horhosból

Ha a 17.B út szakadékaiban hó van, ajánlatos a csúcsot végig szorosan a dk. gerincen megmászni. A 17.B útnál kissé nehezebb és kitettebb.
A Téry-horhosból a gerinc bal oldalán felhúzódó omladéklejtőn fel a tetejében emelkedő gerinctoronyhoz. Erre néhány méternyi meredek mászással jobbról fel, a túloldalon meredek falacskán le a mögötte levő törmelékes nyeregbe. Innen a következő két táblás gerinclépcsőn (vagy pedig az alsó sziklái alatt törmeléken b. térve) fel a gerinc felső, omladékos szakaszára, amely itt már egybeolvad a bal oldalról felnyomuló törmelékes csúcsfennsíkkal. Ezen É felé enyhén emelkedve a csúcsra (30 p).
(Grósz A., 1904. VIII.)

17.D Déli fal, az Öt-tó katlanából

Ez a fal É-ról, az Öt-tó katlanából a Zöld-tavi-csúcs és a Macska-torony között határolja a Téry-horhoshoz felhúzódó völgyágat.

D.1 A déli fal középső folyosójában

A fal legtermészetesebb útvonala. A széles d. fal tövébe - messze egymástól - három törmeléköböl szögellik, amelyek mindegyikéből egy-egy folyosó indul ki a falba. A legnagyobból (bal) kiinduló folyosó a hegytömeg és a jobbról hozzátámaszkodó kulissza között rézsút j. emelkedve visz a törmelék fedte csúcsfennsíkra.
A falak közé mélyen bevágódó folyosót kb. 100 m-t követjük. Az eleinte könnyű folyosó feljebb meredekké válik és összeszűkül. Ahol a mederbe beékelt tömbök áthajlást alkotnak, a jobb oldali falon 3 m-t felmászunk, azután az áthajlás felett elhagyjuk a folyosót, és a b. vezető szomszédosba térünk. Ebben három meredek lépcsőre kell feljutnunk. Kb. 80 m után, még jóval azelőtt, hogy kitorkollna a csúcsfennsíkra, elhagyjuk és keskeny párkányon éles szögben b. átharántozunk a függőleges falba vágódó hasadékhoz. Ebben 15 m-t fel a tágas csúcsfennsíkra és ezen ék. irányban a csúcsra (1 ó 30 p).
(Bruckner Z. és Grósz A., 1921. IX. 4.)

D.2 A D.1 út folyosóját jobbról határoló kulissza bal oldali útja

Jobbra a D.1 út folyosójától, az ezt kívülről határoló kulissza sima, külső falát közel egymáshoz két helyen is egyenesen átmászták. Itt a bal oldali utat ismertetjük. E falrészből közepe táján egy széles, lapos, felső részében narancs színű pillér van kivágva. Ezen néhány kötélhosszat függőlegesen fel egy füves térségre. Innen a pillér bal, majd jobb oldalán fel az erkélyszerű tetejére. Erről hosszabb oldalmenet j., és lépcsőkön a fal legfelső részében látható nagy táblák alá. Egy beszögellésben kis áthajláson át a táblára. 15 m oldalmenet b. a tábla közepébe, innen már könnyen fel a csúcsfennsíkra és ezen a főoromra (3 ó).
(Heckel V., Jiříček J., Karoušek V. és Trousilek K., 1954. VIII 8.)

17.E Északnyugati és északi gerinc, a Jég-völgyi-csorbából

A csorbából eleinte a könnyű gerincen. Egy sima felszökésnél rövid oldalmenet j. egy vályúig. s ebben vissza a gerincre. Ez továbbvisz egy kiemelkedésig, amely túloldalt függőlegesen törik le egy széles csorbába (Alsó-Weisz-csorba). Ehhez szorosan b. az éltől egy szűk kéményben le. A csorbát túloldalt határoló torony (Weisz-torony) felszökésének tövéből az é. oldalon keskeny párkányon ki a végéig (10 m), ahol a sima falban elvész. A párkány legvégéről a rendkívül meredek falon egyenesen fel, felső részében egy kissé b. hajló hasadékban a gerincre. Ezen egy tornyocskához, amelyre a meredek élén fel. A mögötte levő csorbából emelkedik a gerinc hatalmas főtoronyra (Zöld-tavi-őrtorony, kb. 2480 m; 2 ó 30 p). Erre éleken, repedésekben és vályúkban érdekes és szép mászással egyenesen fel. Innen ágazik ki az é. falba előugró pillér. A gerinc innen számos apró bütykön visz át; az utolsó kiemelkedése után le egy széles csorbába (Őrtorony-hágó, Weisz-horhos), amelyhez az Öt-tó felől törmelékes szakadék húzódik fel (50 p). A csorbából a gerinc széles hátként emelkedik, majd egy tornyocska felénk fordított széles sima falának jobb szélén fel. Még két kisebb bütyök után arra a széles, lapos gerinctoronyra jutunk (a Zöld-tavi-csúcs é. válla, Fekete-tavi-őrtorony), amelyben az ény. és ék. gerincek találkoznak és a rövid é. gerincbe mennek át (10 p). Innen tovább az é. gerincen: 17.A (30 p).
(Le: Klemensiewicz Z. és Kordys R., 1907. VIII. 27.,
fel: Komarnicki Gy. és Reichart D., 1921. IX. 23.)

17.F Északi fal, a Nagy-Jég-völgyből

A Javorinai-Fekete-tótól a Nagy-Jég-völgybe: 47.B (2 ó). Törmeléken k. irányban megkerülve a Zöld-tavi-csúcs ény. gerincéből É-ra kiugró pillért, a csúcs cirkuszszerű, alig tagolt é. fala alatt állunk. A fal tövét szegélyező hómezők középsőjébe egy törmelékes sziklasarkantyú nyúlik le. Ezen fel, majd felső végén a mellette magasra felnyúló hónyelven b. át, egy K felé húzódó széles padra. Innen egy széles, lapos vízfolyás felé, amely az é. fal k. harmadában jön le. 5 m-es fekete beszögellésben, azután lehajló padok által elválasztott sima, áthajló falacskákon fel egy nagyobb letörés alá (a beszállástól 5 kötélhossz). Innen b. nehéz, törékeny kéményben, majd törmeléken, végül nehéz, törékeny falon egy borda élére (2 kötélhossz), és ezen a felső végéig (másfél kötélhossz, innen meredek törmelékfolyosó húzódik le b.). Itt a fal fele magasságának k. szélén vagyunk. Hajlott, széles törmelékpadokon rézsút j. fel, három szakadékot keresztezve. Hét kötélhossz után törékeny kéményben b. fel, majd laza törmeléken, végül a falon a Zöld-tavi-csúcsnak az ék. és ény. gerincek találkozási pontjában fekvő é. vállára (5 ó). Innen - mint 17.A útvonalon - az é. gerincen a csúcsra (30 p).
(Hefty Gy. A. és Schweickhart O., 1909. VIII. 6.)