A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

169Kacsa-völgyi-csúcs (2395 m)

A Batizfalvi- és a Jeges-tavi-csúcs közti gerinc közepe táján emelkedik az érdekes alakú Kacsa-völgyi-csúcs.
Első megmászó: Chmielowski J. - Bachleda K. vezetővel, 1904. X. 5.

169.A Keleti gerinc, lemenetben a Keleti-Kacsavölgyi-csorbába

A tetőél után ereszkedni kezdő gerinc felső részét b. egy rövid vályúban megkerülve, egy padon vissza a gerincre. Füves, törékeny kőzeten meredeken le az első gerincfog alá, azután kifelé hajló táblákon az élen fel a fogra. Itt az innenső és a szemben levő torony falai - mintegy másfél méternyi távolságban egymástól — kb. 7 m magasságban függőlegesen törnek le a közöttük levő keskeny csorbához. Az innenső torony falán kb. 4 m-t egyenesen le egy jó állást nyújtó szegélyre, innen átdőlve a szomszéd torony falára és egy vízszintes repedésben felhúzódva, az áthajlás alatt b. egy kevéssé hajlott táblára tolódunk át, amelyről könnyen fel j. a torony tetejére. (Eredeti, érdekes és nehéz hely. Könnyebb az első torony falán le a csorbába, és pár lépést ki az é. oldalba egy törmelékes hasadékhoz, amely a második torony é. falán felvisz a torony tetejére.) Erről az élére állított lapon le a harmadik, tuskó alakú toronyhoz, amelyet átmászunk. A negyedik tornyot j. körüljárva, fel az ötödik toronyra, amelynek fogait D felé kerüljük meg. Több apró bütyök után balról az utolsó toronyra, s É-ról le a Keleti-Kacsavölgyi-csorbába (1 ó; 28. ábra).
(Klemensiewicz Z., Kordys R. és Znamięcki A., 1907. VIII. 8.)

169.B Déli fal, a Batizfalvi-völgyből (a fal jobb felén)

A tótól (183.B) a katlan bal oldalán a Koncsiszta vonulatának k. fala alatt be a katlan bal oldali ágának leghátsó zugába, a Kacsa-völgyi-csúcs d. fala alá. A csúcs d. falát végigbarázdáló számos szakadék közül az egyik a kocka alakú csúcstömb és a k. gerinc első tornya között fekvő csorbából rézsút j. húzódik le a falban. A szakadékot alul egy előugró sarkantyú két ágra osztja. Beszállás a keskeny jobb oldali ágban. Ennek bal oldali szikláin fel. 45 m után elérjük azt a helyet, ahol a két szakadékágat elválasztó sarkantyú a falból kiugrik. Itt b. keresztezve a sarkantyú ellaposodó tetőélét, be a mélyebbedő szakadék folytatásába, amely rézsút b. húzódik fel. A szakadék alját simára csiszolt táblák borítják, ezért ki a bal oldali bordára, és ennek fűátnőtt tömbjein fel. Ahol a borda toronyszerű, meredek felszökésbe megy át, j. be az előbbi szakadékba, és ennek aljában vagy bal oldali sziklái tovább. Feljebb a szakadék ellaposodó teknővé tágul. Itt b. elhagyjuk, és meredek, fűátnőtt sziklákon egyenesen fel a csúcsfal irányába. Ennek legfelső meredek sziklái alatt ferdén b., a fal sarka mögött egy j. dűlő, kb. 15 m hosszú vályú meredek lépcsőjén egy 4 m magas repedésben fel. A csúcs vízszintes tetőélét a legmagasabb ponttól kb. 10 m-rel j. érjük el. (A beszállástól 1 ó 15 p; 28. ábra).
(Chmielowski J. - Bachleda K. vezetővel, 1904. X. 5.)

169.C Nyugati gerinc, a Nyugati-Kacsavölgyi-csorbából

A csorbából közel vízszintes gerinc visz az első tornyocska alá. Ennek gerince fallá szélesedik, amelyre egyenesen fel. A következő toronyra a d. oldaláról. Ezutan 6 m oldalmenet az é. oldalon, majd egy vályúban fel a gerincre. Ez itt kis térséget alkot, amely fölött meredeken szökik fel a csúcs éles véggerince. Jobbról fel az élre, s ezen a csúcsra. A gerincfelszökés a d. oldalon megkerülhető (45 p).
(Klemensiewicz Z., Kordys R. és Znamięcki A., 1907. VIII. 8.)

169.D Északi pillér, a Kacsa-völgyből

A csúcs é. oldalának közepén széles, tompa pillér, amely sarkantyút bocsát le a Kacsa-völgy felső katlanába (187.B).
Beszállás a sarkantyú legmélyebb pontjától kissé b. Rövid, táblás vályúban fel a pillér hátára. Egy ideig ezen, majd a jobb oldalán kitett, de nem nehéz lépcsőkön fel. A falnak kb. kétharmad magasságában keresztezve a pillér kidomborodó élét, annak bal oldalán tovább, végül fel a csúcs ny. gerincére, amelyen b. a csúcsra. (A beszállástól 2 ó 45 p.)
(Chmielowski J. - Bachleda K. vezetővel, 1904. X. 5.)

169.E Északkeleti fal, a Kacsa-völgyből

A völgy felső katlanában (187.B) omladékon a fal tövébe. Beszállás a csúcs esésvonalában aláhúzódó kémény torkolatánál. A kémény bal oldali falán (20 m), majd a bal oldali bordán az első felszökés fele magasságában levő kis térségig. Balra egy 10 m magas, igen meredek vályúban és folytatásában egy kényelmes lépcsőre. Egy alagúton át b. fel, elálló sziklatömbök mögötti lépcsőre, innen rézsút j. fel, és kis párkányon be a kéménybe (beszorult sziklatömbök által alkotott kis térség). Ebben áthajlásáig, amelyet a bal oldalon egy beszögellésben kerülünk meg. A beszögellés végétől b. egy kényelmes lépcsőfokra. Meredek táblán a kéményből b. elágazó vályúba, ebben addig fel, ahol felettünk egy kihajló sziklacsőrt pillantunk meg. Innen tömbökkel borított párkányon j., azután hasadékokban rézsút j. fel a falból kiálló borda kis csorbájára. Erről egy odú felé és tovább fel függőleges fallépcsők alá. Itt táblákon át oldalmenet j. egy hatalmas tömbig, azután egy áthajláson át egy igen meredek táblára (IV) és tovább egy lépcsőre. Erről néhány métert egyenesen, majd rézsút j. fel egy újabb lépcsőre. Innen fel egy törmelékpárkányra, ezen j. a végéig, azután egy vályúban, végül rézsút j. a csúcsra (3 ó).
(Gnojek J. és Motyka S., 1930. VII. 23.)