A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

174 Kis-Koncsiszta (É 2475 m, *2450 m, D ~2467 m)

A Koncsiszta soktornyú é. gerincének a Jeges-tavi-hágó felőli első önálló, hatalmas alakulata. A Jeges-tavi-hágótól meredeken felszökő é. gerincében emelkedő Franz-torony (kb. 2395 m) és Jeges-tavi-torony (kb. 2417 m) a csúcsnak csupán alárendelt gerinccsücskei. D-ről a háromágú Északi-Koncsiszta-torony szomszédos vele. Két orma közül az é. a főorom.
Első megmászók: Szontagh M. és Zsigmondy Z. - id. Franz J. vezetővel, 1905. VIII. 11.;
a d. oromé: Bröske M. és Koziczinski K., 1906. VII. 1.

174.A Északi gerinc, a Jeges-tavi-hágóból

A hágóból a gerincélen fel. Egy meredek táblán rézsút b. (Jobbról könnyebben megkerülhető.) Feljebb egy áthajló sziklafogat j. megkerülünk. Utána az élen a Franz-torony csúcstömbjéig és jobbról egy hasadékban fel a toronyra. Túloldalt le a Felső-Jegestavi-csorbába. A gerincen fel a Jeges-tavi-torony csúcstömbje alatti bemetszésig. Ebből kb. 10 m-t b. füves terepre, és b. lépcsőkön fel a Jeges-tavi-toronyra (1 ó). Utána négy csücsökből álló fantasztikus toronycsoport (Jeges-tavi-sziklatűk). Az I. torony alatt néhány lépést j. egy hasadékig, amelyben fel a torony két csücske közé. Könnyen le a II. torony alá. Meredek lépcsőn fel, azután kihajló sziklák alatt b. tolódva, b. az élen fel a II. toronyra. Innen a többi bütykön át könnyen a Kis-Koncsiszta-csorbába. (Az egész toronycsoport jobbról megkerülhető.)
A csorbából 20 m-t az élen, majd 10-m-t a j. az él mentén felhúzódó hasadékban, amely egy áthajló sziklatömb alatt b. ismét, kivisz azélre. Itt keskeny fűpárkányon 10 m oldalmenet a k. falba, azután egy jobbra dűlő hasadék segélyével a táblákon fel a gerincfelszökés tetejére. Az élen tovább az é. oromra (1 ó; összesen 2 ó; 29. ábra).
(Szontagh M. és Zsigmondy Z. - id. Franz J. vezetővel, 1905. VIII. 11.)

174.B Franz-torony

B.1 A Franz-torony keleti pillére

A kb. 250 m magas k. pillér alul fallá szélesedve törik le a törmelékhez. A letörésbe vágódó hosszú beszögellésben fel a pillérnek a letörés feletti csorbájára. Az e fölötti felszökés megkerülésére 20 m oldalmenet b., azután áthajláson, falon rézsút j. fel a pillér egy lépcsőjére. Egy kinyúló sziklacsőr megkerülése után egy táblán át oldalmenet b., majd j. fel a pillér kis tornyára. Az élen 30 m-t egy kis térségre, és a felszökést b. megkerülve egyenesen fel a toronyra (3 ó).
(Gnojek J. és Sawicki J., 1934. VIII. 3.)

B.2 A Franz-torony keleti fala

Beszállás kevéssel b. a B.1 úttól. 50 m kémény és 25 m hasadék után egy (IV) áthajlás. Utána j. kis füves térségre, erről egyenesen fel áthajláson, 10 m magas falon és 20 m magas hasadékban (legnehezebb hely) egy újabb áthajlás alá, amelyet j. megkerülve már könnyebbé váló terepen a k. pillér legfelső részére és ezen a toronyra (4 ó).
(Logajová B., Logaj B. és Zeman K., 1958. VIII. 15.)

174.C A Jeges-tavi-torony nyugati fala, az Omladék-völgyből

A falat kb. kétharmad magasságban keresztezi a Jeges-tavi-hágótól a Rét-nyeregre átvezető párkány (Stólai-párkány) (181.C). A párkány külső peremén a Jeges-tavi-torony ny. falából kiálló, jellegzetes sziklafogtól (lásd D.1) b. a fal alsó részében keskeny sziklafolyosó húzódik le a fal tövéig. Itt beszállva, a folyosóban 40 m után az első áthajlás, amelyet b., a következő kettőt pedig j. kerüljük meg. Feljebb a folyosó kéménnyé szűkül, amelyből 20 m után ki a bal oldali bordára (a kéményben tovább V) a keresztező széles párkányig. (Ide a Jeges-tavi-hágótól is eljuthatunk a D.1 úton.) Innen az eddig követett folyosó folytatásában a falba vágódó vályúban fel annak áthajlásáig. Egy kis mellékvályúban 25 m-t rézsút b. fel, azután 20 m-t meredeken fel egy kis kéményhez, ezt követjük az áthajlásig, amelyet j. megkerülünk. Fölötte a kémény egy rézsút b. emelkedő párkányba megy át, amelyen a végéig. Innen a zárófalon egyenesen a torony tetejére (3 ó; 29. ábra).
(Felső falrész a nagy párkány fölött: Brinszky B. és Chladek T., 1927. VII. 31.;
alsó falrész: Jasińska Z. A., Groński S. és Żuławski J., 1930. VII. 18.)

174.D A Kis-Koncsiszta nyugati fala, az Omladék-völgyből

A falat két részre osztja a hegyoldalt kétharmad magasságában keresztező nagy párkány. Az alsó füves-sziklás falrészt nem mászszák.

D.1 Egyenesen a főoromra

A felső, sziklás falrész tövébe legjobban a Jeges-tavi-hágó felől jutunk. A hágó alól kiinduló széles párkányt követve, a Jeges-tavi-torony alatt egy sziklafoghoz érünk, amely a párkány külső peremén áll ki a hegyoldalból; ez a hegyfallal kis nyerget alkot, amelyen a párkány átvezet. A nyergecske után a párkányt a Kis-Koncsiszta-csorbából lehúzódó folyosó szakítja meg. A keresztezés után a párkányon kb. 10 m-re a falban egyenesen felhúzódó Bröske-Koziczinski-kémény tövében állunk. Ez egy meredek, táblás vályú, széjjel nyíló oldalfalakkal. Ebben fel. Fele magasságában egy alacsony, áthajló lépcső. A feljebb következő, erősen áthajló letörés alatt (egyenes megmászása IV) a bal oldali kéményfalon néhány métert egy hajlott kőlaphoz fel. Erről egy vályúban és néhány sziklalépcsőn arra a széles törmelékpadra, amely a fal kétharmad magasságában van. Innen két úton mehetünk tovább:

1. néhány lépést b. és szorosan j. a fal bal sarkától néhány nehéz fallépcsőn fel, amelyeket kissé hajlott táblák választanak el egymástól. Kevéssé b. feljebb kijutunk az ény. falba. Ennek jól tagozott szikláin két kötélhosszat egyenesen fel az é. gerincre és ezen a csúcsra.
   (Komarnicki Gy. és Komarnicki R. útváltozata, 1909. VII. 23.)
2. a törmelékpadon néhány métert j. és egy gyengén kifeje- zett borda mellett meredek, de könnyű sziklákon j. fel. Hatalmas. keskeny és hajlott tábla tövében kissé b., azután a jobb oldali falon egy alul lépcsőzött, feljebb meredekebb és kitett, de jó támasztékokat nyújtó hasadékban fel egy rövid, keskeny, j. húzódó párkányra. Innen a csúcsból ny. irányban kiugró pillérszerű borda élére, s ezen egyenesen fel egy áthajlás után az é. oromra (1 ó 30 p; 29. ábra).
   (Bröske M., Koziczinski K. és Koziczinski L., 1906. VII. 1.)

D.2 A falközépen át (lemenetben)

A Kis-Koncsiszta é. és d. ormából egy-egy pillér a fal mély horpadását fogja közre. Ebben visz az út. A főoromról a d. orom felé vezető gerincen le. A legmélyebb bemetszéstől még 3 m-rel magasabb lépcsőről egy 6 m-es áthajló kéményben le a ny. falba. A kémény tövéből - az alatta levő lépcső megkerülése végett — néhány lépést b., azután ismét j. le, és egy innen egyenesen lehúzódó, jól lépcsőzött vályúban 15 m-t egy kis erkélyig. Innen egész rövid oldalmenet j. és egy embermagasságú sima repedésben le. Lépcsőkön rézsút b. le a fal közepén végigvezető, szakadékszerű horpadásba. A bal ágában, majd egyesül a két ág, és ebben le a törmelékes sima lépcsőkön. Lejjebb a vályú összeszűkül és meredek, simára csiszolt kéménnyé változik. A felső részben a bal ágban. Ez beletorkollik a főkéménybe, ebben terpeszmunkával le. 15 m után a kémény megnyílik, alatta lépcsőkön még egy keveset le, a fal tövében végigvezető (181.C) párkányrendszerre (a csúcstól 45 p). Ezen hosszú oldalmenettel a Jeges-tavi-hágóra (29. ábra).
(Komarnicki Gy., 1912. VII. 8.)

174.E Déli gerinc, az Északi-Koncsiszta-csorbából

A csorbából a gerincen. míg az egy magas és meredek táblába megy át. A tábla tövében j. a sarok körül és néhány méterrel mögötte egy helyenként áthajló, kéményszerű hasadékban vissza a gerincre a tábla fölött. Innen egymás után három, egyenként 3—4 m magas, meredek lépcsőn (a középsőn rossz támpontok). ütánuk könnyen a d. orom kocka alakú csúcstömbjéig. Ennek 2 m magas lépcsőjén szabad húzódással fel (40 p). A d. oromról le a szomszédos kocka alakú gerinctömb előtti bemetszésig. Ebből a tömböt balról körüllógázva, mögötte egy kevéssé hajlott táblára, amelynek a Batizfalvi-völgy felé tekintő szélén le. Ezután vízszintes lovaglóél, amely egy é. felé áthajló sziklacsőrrel végződik, ezen le. A keskeny gerincen a két orom közötti legmélyebb bemetszéshez. Innen ismét meredeken és jó támpontokat nyújtó érdes táblákon az é. oromra (20 p; összesen 1 ó; 29. ábra).
(Gerincátmenet az é. oromról a d. oromra: Bröske M. és Koziczinski K., 1906. VII. 1.;
a d. orom d. gerince: Dubke E. - Breuer J. és Franz J. vezetőkkel, 1906. IX. 9.)

174.F Keleti fal, a Batizfalvi-völgyből

A Kis-Koncsiszta é. és d. ormáról egy-egy borda húzódik le a k. oldalában. Az é. orom bordája a hegyoldalt diagonálisan két, egymástól teljesen elütő részre osztja. Az é. bordától D-re levő falrészben vezet a legkönnyebb út a csúcsra. Az É-ra levő falrész ellenben rendkívül vad falat alkot, amelynek átmászása V.

F.1 A keleti fal déli részén át

A Batizfalvi-katlan bal ágából azon a törmelékkúpon fel, amely az Északi-Koncsiszta-csorba esésvonalában fekszik. A kúp egy kis öbölben végződik, amelybe felülről három folyosó torkollik. Itt beszállás a falba (kb. 2170 m). Az öbölben j. meredeken fel az É-ról határoló bordára. Ez a Kis-Koncsiszta d. ormából húzódik le a falban. A bordán fel, míg az ahhoz a sekély és széles szakadékhoz vezet, amely a két orom közötti gerincbemetszésből a fal közepén húzódik le. A szakadékban fel, majd feljebb a jobb oldali bordán, amely az é. oromról húzódik le. Közel a gerinc alatt a bordáról kissé j., és egy sekély, nyitott vályú meredek, de jó szikláin elérjük az é. gerincet, egy már alulról jól látható kis bemetszésben j. az é. oromtól. (A beszállástól 1 ó.)
(Szontagh M. és Zsigmondy Z. — id. Franz J. vezetővel, 1905. VIII. 11.)

F.2 Az északi falrészen át

Ezt a rendkívül vad falat balról az é. oromról DK felé aláhúzódó borda határolja. Beszállás a falba kevéssel b. a Kis-Koncsiszta-csorbából K-re lehúzódó szakadék torkolatától, egy nem magasan a törmelék fölötti kis katlan alatt. Ebbe a katlanba fel, ebből b. egy 30 m magas, b. felhúzódó kémény kezdetéhez. Ebben füves, törékeny sziklákhoz, ezen kissé b. a táblás falba bemetszett kis kéményhez. Ahol hasadékká alakul át, j. ki egy táblára. Ezen 4 m-t fel, azután oldalmenet a tábla jobb széléhez, és ezen 3 m-t fel. Egy beszögellés keresztezése után fel egy táblás lépcsőre, azután fel a táblás beszögelléshez, és ebben - majd a jobb oldali táblákon - egy tömbökkel borított térségre. Sima táblákon rézsút j. egy törmelékes lépcsőfokra és innen fel a fal felső részéből kinövő, feltűnő torony alá, a bal oldalán egy kéményhez. Innen a torony tövében oldalmenet j. egy fűfoltra, egy repedésben fel az é. orom felé felhúzódó széles vályúhoz. Ebben 3 kötélhossz a végéig, azután eltaszító tömbök alatt b., végül egy falacskán az é. gerincre, az é. orom alatt (5 ó).
(Gnojek J. és Sawicki J., 1934. VIII. 8.)