A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

198Nagy-Ganek (2465 m, *2459 m)

Az Omladék-völgy, Kacsa-völgy és Cseh-tavi-völgy sarokpontjában, ahol a főgerinc élesen irányt változtatva DK-ről DNy-ra kanyarodik, emelkedik a három ormú Ganek. A főorom (Nagy-Ganek) még a gerinckanyartól DK-re eső gerincrészben van. A gerinckanyarban az ény. mellékorom (Kis-Ganek) emelkedik, kettőjük között a középső orom (Középső-Ganek) kissé É-ra van. Az egész csoportot a Tátra-csúcstól a Ruman-csorba választja eL
A Ganek minden fala meredeken törik le. Óriási méretei csak a Cseh-tavi-völgy és a Kacsa-völgy felől érvényesülnek. Emitt 800 m-rel emelkedik a Zöld-tó (1577 m) tükre fölé, míg a Cseh-tavi-völgyből felszökő ény. fala páratlan látvány. A 300 m magas, alsó függőleges falrész fent vízszintes vonalban megszakad, és mint egy karzat fut végig a fal fölött. E sajátságos alakulattól nyerte a hegy a nevét (ganek=karzat). Megmászása a szokásos úton (dk.) nem nehéz, de a többi útja a legszebb tátrai mászótúrák közé tartozik.
Első megmászó: Kleczyński W. - Bachleda K. vezetővel és Gąsienica J. poggyászhordóval, 1895. VIII. 11.

198.A Délkeleti gerinc, a Ganek-résből

Meglehetősen kitett, a Ganek-rés 197.A útjával a szokásos út. A Ganek-réstől eleinte a gerinc bal oldalán fel, míg az meredeken felszökik. Itt j.a gerinc mellett egy vályú húzódik. Az átlépés ebbe - egy ferde kőlapon át - meglehetősen kényes, ezért előbb a gerinctől rézsút b. egy keveset fel, utána vissza a gerinc éléhez, amelyen átlépve, így magasabban jutunk be a keskeny, törmelékes vályúba. A vályú végül a gerincre torkollik. Közel vízszintes, éles rész után a gerinc szélesebbé válva emelkedik. Majd ismét éllé keskenyedve apró bütykök után a csúcsra visz (20 p; 32. és 33. ábra).
(Kleczyński W. - Bachleda K. vezetővel és Gąsienica J. poggyászhordóval, 1895. VIII. 11.)

198.B Déli fal, a Ruman-völgyből

Az Omladék-völgyből a 197.A vagy a 203.I.A úton a Ganek- és a Ruman-csúcs alatt húzódó, felső, széles törmelékpadra (kb. 2260 m), amelyet a fölötte emelkedő d. fal tövében érünk el. Beszállás a fal alapvonalának közepén. Eleinte rézsút b., azután egy kéményben fel, míg jobboldalt sziklás lépcsők válnak láthatóvá. Itt oldalt j. egy él körül, egy kényelmes lépcsőre. Innen áthajló hasadékban a fal közepén kiálló hatalmas áthajlások alatti térségre. Erről gyengén ereszkedő oldalmenet j., füves táblákon, egy törmelékes vályúhoz, amely fehéres áthajlásokban vész el. A vályú jobb oldalán egy áthajló, nedves kémény alá, innen erősen emelkedő párkányon j. egy meredek bordához és ezen vagy mellette fel a csúcsra (2 ó 30 p).
(Motyka S. és Sawicki J., 1931. VII. 24.)

198.C Délnyugati pillér, a Ruman-völgyből

A pillér jobboldalt határolja a Középső-Ganek-rés dny. folyosóját. A pillér tövéből 60 m-t egyenesen fel egy már alulról jól látható, elálló sziklatömbhöz. Fölötte 5 m oldalmenet j., két áthajláson egyenesen fel, azután b. egy jó állóhelyre a pilléren, egy falacska tövében (20 m). A falacskán, majd egy táblán fel, azután oldalmenet b. az első felszökés tövében fekvő kis térségre. Erről kis kéményben és falacskán a második felszökés alatti térségre (30 m). Innen fel, majd át a pillér jobb oldalára; itt egy párkányon 10 m-t j. a párkány végéig, és 30 m-t az utolsó felszökés tövében fekvő kis térségre. Innen 8 m oldalmenet j., utána egy beszögellésben 4 m-t fel, és oldalmenettel vissza a pillérre (25 m). Ennek jól tagozott végső részén még 60 m-t a csúcsra (3 ó; 33. ábra).
(Brandobur J., id. Kele F. és Puškáš A., 1950. VIII. 30.)

198.D A Keleti-Ruman-csorbából, a Kis- és Középső-Ganeken át (ÉNy-ról)

Nemcsak a Ganek egyik legszebb útja, hanem egyike a Tátra leggyönyörűbb gerinctúráinak.

D.1 Egyenesen az északnyugati gerincen

A Keleti-Ruman-csorbából a ny. gerincen a Kis-Ganekre (199.D; 2 ó). Az erről DK felé ereszkedő éles gerincen, majd végső letörésén 4 m-es kötélleereszkedéssel le a Kis-Ganek-résbe.
(Kregczy T. és Votisky Z., 1912. VIII. 26.)

A Kis-Ganek-résből - mint D.2 alatt - a Középső-Ganeken át a Középső-Ganek-résbe. Ebből kissé b. a meredeken feltörő gerinctől, 2 m-es fal, utána 2 1/2 m-es tábla. Innen egy közel függőleges táblán 3 m oldalmenet j., a gerinc éléhez. Itt egy hosszabb repedésbe, amelybe végig kövek szorultak be. Fölötte már könnyen egyenesen a főoromra (1 ó; 32. és 33. ábra).
(A Középső-Ganek-résből: Teschler I. és Teschler L., 1913. VII. 16.)

D.2 A gerincet részben megkerülve

A Keleti-Ruman-csorbából a 199.D úton a Kis-Ganekre. Erről — b. a Ganek felé továbbhúzódó gerinctől - 17 m hosszú, fent füves és törékeny, alul sima és táblás kéményben le (kötéllebocsátkozás ajánlatos). A kémény tövéből törékeny falacskán kényes felmászás a Kis-Ganek-résbe. Ebből a törékeny gerincen fel a Középső-Ganekre. A túlsó oldalon a gerincen tovább. Az utolsó két sziklafog közötti bemetszésből, az ék. oldalon, domború falacskán 5 m kötéllebocsátkozás egy rövid fűpárkányra, s ezen néhány lépéssel oldalt be a Középső-Ganek-résbe.
A csorbából 35 m hosszú párkányon b. ki a főorom é. oldalába, s egy kiugró táblás pillért megkerülve a tetejére. Itt egy kis törmelékfoltról 6 m magas kémény vezet fel. A beékelt tömb után - áthajló sziklák alatt - b. ki egy ferde kőlapra. A következő meredek falacska fölött, keskeny szegélyen néhány métert j., egy törmelékes odúba, s ebből tömbökön a csúcsra (2 ó 30 p; 32. és 33. ábra).

198.E Északkeleti pillér, a Kacsa-völgyből

A Tátrában a leghatalmasabb vállalkozások közé tartozik. A Ganek főormától aláeső hatalmas ék. pillér nem ér le a falak aljáig, hanem alul egy kb. 150 m magas körbástyaszerű sziklapúp (Ganek-púp) van előtte. Ez azonban nem függ össze a pillérrel, hanem az ék. fal főszakadékát kísérő, alul a szakadékkal együtt DK-re elkanyarodó, nagy borda alsó vége. A púptól j. és b. egy-egy vad folyosó – jobbról a Kupczyk-vályú avagy Ágyúcső, balról a Birkenmajer-folyosó – vezet le a fal tövébe. A folyosók a csúszós sziklák miatt igen veszélyesek, aránylag legbiztosabb a mászás a púp k. homlokfalán.
Beszállás a falba kissé b., annak legmélyebben alányúló szikláitól. Fehéres sziklákon rézsút j. egy kis bordára (a fal legmélyebb pontja fölött). Ezen fel, azután párkányon sima, meredek táblák alá. Jobbra a fölöttük levő kis párkányra és ezen egy kis kéményhez, amely tagolt sziklalépcsőkre visz. Ezeken fel, végül néhány métert j. a púp tetejére (3 ó).
(Truszkowski A. és Vogel P., 1948. IX.)
Egy nagy háromszögű odú tövében egy meredek, füves párkányon 15 m-t j. fel egy kis sziklafoghoz. Hatalmas tömbök alatt 10 m vízszintes oldalmenet b., azután nagy repedezett táblán egy széles fűtérségre. A következő sziklafogat baloldalt megkerülve, egy füves vályúban fel, a pillér kis csorbájára. Innen a pillér igen meredek, kulisszaszerű bordákból épül fel, amelyeket meredek, füves párkányok választanak el egymástól. A bordákon — a terephez alkalmazkodva - fel, miközben az egyes bordarészeket és sziklafogakat hol j., hol b. megkerüljük, hol egyenesen az élen másszuk át. A pillér fele magasságában (miután elhaladtunk a pillér bal oldalfalában, a Ganek-rés ék. szakadékához lehúzódó, nagy fűpárkány kezdete mellett) egy óriási torony tövéhez érünk. Az élen (vagy tőle b.) fel, és a tornyot koronázó négy csücskön át a mögöttük levő csorbába. Itt a pillér elvész, és az egymás fölé tornyosuló hatalmas tömbökből felépülő, igen meredek és magas csúcsfalba megy át. A tömbök között zegzugban fel a csúcs tetőélére (7 ó 30 p; 32. ábra).
(Birkenmajer W. és Kupczyk K., 1930. VII. 15.)