A Magas-Tátra hegyvilága
Dr. Komarnicki Gyula

29Noack-Habel-rés

Sedielko pod Lomnickým Przełączka pod Lomnicą Noack-Habel-Scharte

Sekély gerincbemélyedés a Chmielowski-torony (ÉNy) és a Lomnici-csúcs (DK) között (6. ábra).

A Lomnici-csúcs ny. fala a
            Kis-Tarpataki-völgyből
A Lomnici-csúcs ny. fala a Kis-Tarpataki-völgyből

29.A A Kis-Tarpataki-völgyből, a "nagy fűpadon" (D-ről)

II/1

A Tarajkáról fel a Kis-Tarpataki-völgybe a Tüzelő-kőig (1 ó). Innen a patak bal partján még kb. 5 percig tovább. Jobbra kitaposott csapás vezet egy hatalmas szakadékhoz, ebbe fel, és mindjárt a kezdeténél át a bal oldalára. Itt - még a "Lomnici-próba" alatt - elhagyjuk a Lomnici-nyereghez továbbvezető csapást (a Tüzelő-kőtől 20 p), és a bal oldali lejtőn - most már úttalanul —, a szakadéktól mind jobban távolodva, é. irányban felmegyünk egy törpefenyőcsoport alatti, kitett fűlejtőre. Ez felfelé sziklás párkánnyá keskenyedik (függőleges sziklák alatt), amely egy keskeny sekély sziklavályúhoz visz, egy 8 m magas vízesés alatt. Itt kezdődik a már a völgyből is jól látható, hatalmas, kb. 750 m hosszú és átlag 10 m széles fűpad, amely a Lomnici-váll ény. oldalában rézsút b. emelkedve visz felfelé. Ez a "nagy fűpad" azonban nem egyetlenegy párkányból áll, hanem egymás fölötti keskenyebb párkányokból tevődik össze. Ezt követjük hosszabb ideig, meglehetős meredeken, de minden nehézség nélkül (kőemberek). Közben egy É-ról kis borda által határolt füves öblösödést és kevéssel utána egy törmelékes szakadékocskát keresztezünk. Az utóbbitól még 50 m-t fel a fűpadon, ahol ez a Noack—Habel-réstől a Lomnici-csúcs ny. falának tövében, d. irányban aláhúzódó nagy szakadék (az ún. Téry-kuloár) felénk határoló bordáján véget ér.
Innen a jobb oldali sziklákon meredeken és egyenesen fel egy kitett fűpárkányra, ezen (egy sima tábla mellett) vízszintesen b. be a szakadékba, a felső, kisebb meredek lépcsője felett.
Az alulról a csúcs ny. fala alá feljövő szakadék (a Téry-kuloár) itt - a fal tövébe érve - erősen irányt változtat, és é. irányban visz tovább a Noack—Habel-réshez. A szakadéknak ez a felső, a Lomnici-csúcs ny. fala (jobb) és a Chmielowski-torony d. gerince (bal) közötti, erősen kiszélesedő része egy völgyecske benyomását kelti, amelynek aljában már könnyen megyünk tovább a Noack—Habel-résig. (A kis-tar-pataki Tüzelő-kőtől 3 ó).
(Téry Ö. - Spitzkopf M. vezetővel, 1877. VIII. 1. Lehetséges azonban, hogy Kövi I. - Lux J. vezetővel ezen vagy hasonló úton erről az oldalról már 1857. IX. 21-én elérte a csorbát.)

29.B Az Öt-tótól

Az Öt-tótól a Noack—Habel-rést kétféleképpen érhetjük el: vagy a Téry-kuloárban, vagy a Chmielowski-résen át.

B.1 A Téry-kuloárban (Ny-ról)

I; II/1

A Noack—Habel-résből, a kis-tar-pataki oldalon, a Lomnici-csúcs ny. falának tövében, d. irányban lehúzódó szakadék (az ún. Téry-kuloár) kb. 2300 m magasságban katlanná tágulva, erősen j. kanyarodik, és ny. irányban számos letöréssel folytatódva, kb. 2000 m magasságban a Chmielowski-rés dny. szakadékába torkollik. A Téry-menedékháztól a Fecske-torony és a Lomnici-csúcs közötti völgyzugban a Chmielowski-résből dny. irányban lehúzódó főszakadékig megyünk. Itt szemben állunk az ide betorkolló Téry-kuloár végső letörésével. A Chmielowski-rés szakadékának innenső falát óriási kőtábla alkotja, amely felett rézsút b. ereszkedő keskeny fűpárkányok levisznek a szakadék aljáig. A Téry-kuloár alsó letörései nem járhatók, ezért egy magasabb ponton kell belejutni. Ezért a Chmielowski-rés szakadékából a túloldalán j. kivezető (a Téry-kuloár torkolatától j. kezdődő), j. emelkedő keskeny párkányt végéig követjük, majd a Téry-kuloár közelében és vele párhuzamosan addig fel, míg letörései fölött b. betérhetünk a Lomnici-csúcs ny. falának tövében levő katlanszerű kitágulásába. Innen mint 29.A, a Noack—Habel-résre (2 ó 15 p; 6. ábra).

B.2 A Chmielowski-résen át

II/1

Az Öt-tótól a 27.A úton a Chmielowski-résre (2 ó 15 p), és innen a Chmielowski-torony bal oldali megkerülésével pár perc alatt a Noack—Habel-résbe.

29.C A Réz-pad-katlanból (ÉK-ről)

I/1

A Lomnici-csúcs 30.J útján a Felső-Réz-padra, ezen, majd a folytatását képező párkányokon, végül ismét szélesedő törmelékpadon gyengén emelkedő, igen hosszú, j. vezető oldalmenettel át a Noack—Habel-résbe (a Zöld-tótól 3 ó).
(Schweickhart H. és Schweickhart O., 1912. VIII. 12.)