A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

349Zerge-hegy (2291 m)

A Lengyel-Tátra hegyeinek második legmagasabb orma a Svinica után. Benne az eddig Ny-K irányban húzódó gerinc megtörik és é. irányban folytatódik. Északra a három ormú Gránát-csúcs szomszédos vele, amellyel hosszú, szaggatott gerinc köti össze. Ennek csipkézett középső része a Fekete-fal.
A Zerge-hegy a Magas-Tátra legkönnyebben elérhető kilátóhegyei közé tartozik, különösen szép és festői kilátással. Emellett a legnehezebbek közé tartozó szép mászóútjai is vannak.
Első megmászó: Janota E. - Sieczka M. vezetővel, 1867. VIII. 17.

349.A A Zerge-csorbából, a Zerge-bástyán át (Ny-ról)

Meglehetősen kitett út (vaskapcsok és vasláncok). Két részből áll.

1. A Zerge-csorbából a 347.A úton a Zerge-bástya k. ormára (45 p). A Sas út 4. része.
2. Átmenet a Zerge-bástya k. ormáról a Zerge-hegyre. A Sas út 5. része (piros jelzés)

A Zerge-bástya főormáról - meredek k. gerincének d. oldalán - egy meredek vályúban (vaskapcsok és vassodrony), és néhány sziklalépcsőn le a Felső-Zerge-csorba bemetszésébe. A Zerge-hegy gerincének meredek lépcsője után egy keveset a gerinc d. oldalán fel, azután egy hasadék felhasználásával újból elérve a gerincet, át az é. oldalára, ahol lépcsőkön, majd egy vályúban (vassodrony) fel a Zerge-hegy csúcsához (20 p; összesen 1 ó 10 p; 48. és 49. ábra).
(Gadowski W. - Bachleda K. és Wawrytka J. vezetőkkel, 1904. VI. 18.)

349.B Délnyugati fal, a Puszta-völgyecskéből

A Puszta-völgyecskéből kiemelkedő 250 m magas falból a csúcs esésvonalából j. és b. is egy-egy pillérszerű, alul tompa sziklasarkantyúkkal végződő meredek hát lép ki, amelyek a csúcs esésvonalában bemetszett szakadékot (Zaruski-szakadék) fognak közre. A fal felső részében egy balról j. emelkedŐ nagy párkány van. A Zerge-hegyre vezető fekete jelzésű útról b. egy csapás ágazik el, amelyen a Pusta-völgyecske oldalára jutunk. Innen a csapás a Zerge-hegy dny. fala alá vezet. (A Lengyel-Öt-tavi háztól 1 ó.) Innen:

B.1 Bal pillér

Beszállás a csúcs esésvonalában, kevéssel a középső szakadék torkolata alatt, a bal oldalon. Könnyű sziklafokokon egy b. emelkedő, táblás rámpa kezdetéhez. A végéig (40 m), azután egy falacskán a csatlakozó vályúba, és ebben, valamint az ehhez szintén csatlakozó bemélyedésben fel egy nyergecskére a bal falsarkon, amely mögött füves terepre. Ezen kissé b. fel a jobb oldali meredek sziklák közeléig, azután a csúcs zárófala alatti kis, hajlott, törmelékes lépcsőre. Itt kezdődik az a széles párkány, amely a felső falrészt j. emelkedve keresztezi és a fal túlsó széléig vezet át. Ezen a párkányon j. végig a falat jobbról határoló hátig, és ezen néhány perc alatt a csúcsra (1 ó 45 p; 49. ábra).
(Gadowski W. és Panek A. - Buc J. poggyászhordóval, 1902. VIII. 20.)

B.2 A középső szakadékban

A csúcs esésvonalában bemetszett szakadékban fel egy kilógó tömbök által befedett, nagy fekete odúig. Itt egy meredek táblán j. harántozva egy meredek falacska alá, a mellette levő 10 m hosszú beszögellésben j. fel, azután b. egy kis bordán, és még néhány métert fel a szakadék áthajlása fölötti térségre. A szakadékban tovább. Ahol ez három vályúra ágazik szét, a bal oldaliban a borda egy nyergecskéjére. Itt a felső falrész nagy törmelékpárkányára jutunk. Erről a csúcs esésvonalában a zárófalban egy kis bordán, egy b. emelkedő, meredek beszögellésben, füves táblákon a csúcsra (2 ó; 49. ábra).
(Czech B., Ustupski J. és Wójcik J., 1929. IX. 29.)

B.3 A jobb pilléren

A pillér alsó végét alkotó sarkantyú füves szikláin, az első kifejezettebb felszökés alá. Még a pillér jobb oldalán látható táblás beszögellés alatt függőleges sziklákon b. harántozunk a pillér túlsó oldalára, azután meredek sziklán néhány métert fel a pillér élére. Ezen, majd egy falacskán addig, ahonnan egy táblás meredek párkány j. egy torony függőleges fala alá vezet. A párkányon j. a végéig, azután (igen kitett) a pillér túlsó oldalára, és innen meredek sziklán újból a pillér élére, felszökésének tetejéig. Könnyű terepen egy széles vályú kezdetéhez két torony között. Ebben viszsza a pillér élére. A gyengén emelkedő élen egy toronyra. A másodikra egy hasadékban. A füves hát csakhamar egyesül a jobbról feljövő d. háttal, ezen b. a csúcsra (2 ó 30 p; 49. ábra). A fal legszebb útja.
(Pierzchalanka J., Jęczkowski F. és Pierzchala J., 1938. IX. 20.)

349.C Délkeleti homloklejtő, a Lengyel-Öt-tavi menedékházból

Készített ösvényen. A Zawratra vezető, kék jelzésű ösvényből 15 p múlva j. elágazik a Zerge-hegyre vezető, fekete jelzésű ösvény (a már korábban j. elágazó sárga jelzésű ösvény a Kereszt-nyereg 367.B útja). A fekete jelzésű ösvény a füves lejtőn, majd a Zerge-hegy szelíd homloklejtőjén számos kanyarral kígyózik fel. Kevéssel a csúcs alatt egyesül egy jobbról jövő vízszintes ösvénnyel (349.D út), és pár perc alatt a csúcsra ér. (A menedékháztól 1 ó 30 p; 49. ábra.)
(Janota E. - Sieczka M. vezetővel, 1867. VIII. 17.)

349.D A Fekete-fali-csorbából (Déli-Feketefal-csorbából), az északkeleti gerinc megkerülésével

A Sas út 6. része. Készitett ösvényen. Az ösvény a csorbából kis párkányon j. megkerüli a csorba fölötti nagy gerinctornyot (Buczyna-őrtorony, Bükk-völgyi-őrtorony, (2242 m), a mögötte levő csorbában átkel a gerinc k. oldalára, amelyen — meglehetős mélyen a gerinc alatt - gyengén lejtve, majd közel vízszintesen húzódik dny. irányban, és a tompa hegysarok körül j. elkanyarodva, átkerül a hegy dk. lejtőjére, ahol egyesülve a 349.C ösvénnyel, a csúcsra vezet (piros jelzés; 25 p).
(id. Kulczyński W. - ifj. Tatar Sz. vezetővel, 1893-ban.)

349.E Átmenet a Gránát-csúcsokról, az összekötő gerinc megkerülésével (É-ról)

Lásd a 351.C útvonal leírását (48. ábra).

349.F Gerincátmenet az Elülső-Gránát-csúcsról

Az Északi-Gránát-csúcsról a Középső- és a Déli-Gránát-csúcson át le a Hátsó-Sieczka-nyeregbe, régebbi nevén Északi-Feketefal-csorbába: 351.A (30 p). Innen a Fekete-fal gerincátmászása a Fekete-fali-csorbához, régebbi nevén Déli-Feketefal-csorbához: 350.II.A (1 ó 30 p). Tovább az ék. gerincen a Zerge-hegyre: 349.D (25 p; összesen 2 ó 30 p).

349.G A Zerge-völgyecskéből a Fekete-fali-csorbán (Déli-Feketefal-csorbán) át (É-ról)

A legkönnyebb és leghasználatosabb út a hegység é. oldaláról (a Gąsienica-szécstől, a Hala Gąsienicowától) a Kulczyński-szakadékban. A Gąsienica-szécstől, (Hala Gąsienicowától) a 340.B útra a Gąsienicavölgyi-Fekete-tó völgykatlanában kevéssel a Fagyott-tó előtti útelágazásig (1 ó 10 p). Innen a b. elágazó zöld jelzésű ösvényen tovább (j. az ösvény a Zawrat-ra vezet); néhány perc alatt a Fagyott-tóhoz érünk (1787 m). A b. elkanyarodó ösvény a Zerge-völgyecskébe visz, ahol - eleinte kanyarokkal erősebben emelkedve - a kis alsó völgyteraszra (10 p), majd egy sziklatorlaszon át a felső völgyteraszra (1938 m; 20 p). Az ösvény itt újból kettéágazik. A b. elágazó ösvény a 351.D út, mi azonban a völgy aljában j. vezető fekete jelzésű csapáson megyünk a Gránát-csúcsok és a Zerge-hegy közötti völgyzáró fal tövébe. A falat több szakadék barázdálja. Az egyik arról ismerhető fel, hogy a falat zsinóregyenes vonalban hasítja végig és legalul magas fallépcsővel törik le a törmelékhez. A további út az egyenes és alul letörő szakadékban, az ún. Kulczyński-szakadékban vezet, amelybe letörését j. megkerülve, egy magasabb ponton jutunk be. Evégből j. a fal tövében kezdődő vályúba szállunk be (10 p), amiből azonban mindjárt ki a jobb oldali bordára, erről (vaskapcsok) néhány méter után vissza a vályúba, és a túlsó oldalán (vaskapcsok és láncok) rézsút b. egy kisebb, meredek mellékvályúhoz fel, amely a szakadékba juttat letörése fölött (15 p). A szakadékban a keskeny Fekete-fali-csorbára (Déli-Feketefal-csorbára) (20 p). Innen j.; a 349.D úton tovább a Zerge-hegyre (25 p; a Gąsienica-szécstől, Hala Gąsienicowától 3 ó).
(id. Kulczyński W. - ifj. Tatar Sz. vezetővel, 1893-ban.)

349.H Északi fal, a Zerge-völgyecskéből

A falat j. a Felső-Zerge-csorba é. szakadéka határolja, b. egy óriási sziklakitörés az ény. falletörésektől választja el.

H.1 A fal jobb felén

A Zerge-völgyecske felső teraszáról (349.G) törmeléken a Felső-Zerge-csorba é. szakadékának torkolatához, és a szakadék többnyire havas legalsó részében fel az első nagy áthajlás alatti térségre. Itt vízszintes szegélyeken 20 m-t b. harántozva a Zerge-hegy é. falába, egészen egy Ny-ra tekintő, meredek fallépcsőig, amelyre egy ferde hasadékban fel (V). Utána füves párkányon kitett oldalmenet b., a párkány végéről vagy egyenesen egy több méter magas falacskán (V), vagy — jóval könnyebben - egy kissé b. levő elrepesztett sziklatömbről néhány métert fel egy j. emelkedő párkányra. Ezen j. a végéig, azután zegzugban fel a fölöttünk levő kitörés alá. Ennek esésvonalától b. két b. hajló kémény. A bal kéményben áthajlása alattig, kis párkányon b., és könnyebb terepen fel a fal felső részén levő, kétoldalt egy-egy elődomborodó meredek hát által közrefogott, nagy falbemélyedés kezdetéhez. Vagy a bemélyedésben kissé j. fel a zárófal alá, és ezen egyenesen a csúcsra, vagy a bemélyedésből fel a bal oldali hátra, és ezen a csúcsra (2 ó 30 p; 48. ábra).
(Sokołowski A. és Sokołowski M., 1921. IX. 21.)

H.2 A fal bal felén

Ez az út nagyjában a pillérszerű bal falsarkot követi (Leporowski-pillér), ami fent a felső falrész nagy bemélyedését balról határoló, egészen a csúcsig felérő hátban folytatódik. Beszállás 30 m-rel b. a Felső-Zerge-csorba é. szakadékának torkolata alatt. Sziklalépcsőkön fel egy függőleges fal alatti, b. emelkedő, tömbökkel borított párkányra, ezen néhány métert b., a falsarok körül (ahol a párkány véget ér) füves lépcsőkre. Ezektől meredek hasadékban j. fel a végéig, utána még néhány métert fel egy áthajlások alatti hajlott tábla jobb széléhez. (A tábla alatt egy elrepesztett sziklatömb.) A tábla közepén néhány métert b., azután alacsony falacskán j. fel az előbbi tábla fölötti, második, sima táblához. Ezen j., majd függőleges hasadékban fel a végéig, és néhány métert j., egy keskeny kis párkányhoz. Itt kezdődnek a legnagyobb nehézségek. A párkány bal végéről b. egy elrepesztett tömbhöz, ettől fel az áthajlás alá. Néhány méter oldalmenet b. (végül hosszú terpeszlépés), azután eltaszító sziklán b. fel füves lépcsőkre. Ezeken néhány métert j. fel, utána egy repedésben oldalmenet b. és fel laza, kilógó sziklatömbök alá. Alattuk j. és fel egy j. emelkedő keskeny párkányhoz. Ennek bal végéről b. az említett sziklatömbökhöz, azután 10 m gyengén emelkedő oldalmenet b. és keveset fel a sarok mögötti rövid hasadékhoz, amely a felső falrész nagy bemélyedését b. határoló hát kezdetéhez vezet. Ezen a még meglehetős hosszan húzódó, széles, füves, sziklás háton könnyen fel a csúcs tetőélére, a csúcstól b. A fal bemélyedésében is - mint 349.H.1 alatt - felmászhatunk egyenesen a csúcshoz (2 ó 30 p; 48. ábra).
(Motyka S., Paryski W. H. és Sawicki J., 1929. VII. 18.)