369Sas út
A Lengyel-Tátra legendás nagy egyénisége, a Tátra szerelmese, a lengyel hegymászás egyik megteremtője
dr. Chałubiński Tytus orvos volt, aki a Tátrát lengyel költőkkel és zenészekkel járta, hogy a magas
hegyek szépségeit megismerve hirdessék azt a népnek. Nemzeti ügy lett a Tátra, és a XIX. század kis
gorál falujából a milliós idegenforgalmat lebonyolító Zakopane lett. Ehhez sok lelkes munkatárs kellett,
akikben nem is volt hiány. Chałubiński kezdeményezésére 1874-benmegalakult a Lengyel-Tátra Egyesület,
megkezdődtek az út- és menedékház-építkezések. Hogy a magas hegyek élményeit veszély nélkül élvezhessék
olyanok is, akik a hegymászásban nem jártasak, a múlt század végén egy páratlanul merész ötlet kivitelét
javasolta Gadowski W. tarnowi plébános, a kiváló hegymászó: építsenek a Lengyel-Tátra gerincén egy olyan
turistautat, melynek nehezebb részeit vasláncokkal, vaslétrákkal és a sziklafalba erősített fogódzó
vaskapcsokkal látják el. A költségek nagy részét is vállalta, és sikerült a Lengyel-Tátra Egyesület
hozzájárulását és anyagi segitségét is megszerezni. Az út az ő tervei szerint és személyes felügyelete
mellett épült meg 1903-1906 között.
Természetesen az "út" meghatározását nem vehetjük a
szokásos értelemben. A fent említett mesterséges segédeszközök ellenére némi hegymászótapasztalat és
feltétlenül szédülésmentesség szükséges a bejáráshoz. De a táj szépségei, a mélyen a völgyekben
csillogó tavak s az állandóan változó látvány oly mértékű szépségeket tár fel az "út"
bejáróinak, amilyenben a Tátrában sehol másutt nem gyönyörködhetnek. A gerincvándorlás során úgyszólván
az összes Tátra-csúcsot láthatjuk. Az út a Zawrattól a
Kereszt-nyeregig (Krzyżne)
vezet.
Bejárása a
Zawrattól kezdve ajánlatos, így kevésbé fárasztó. Az út végig piros jelzéssel van
ellátva. Az egyes
útszakaszok a következő fejezetekben vannak leírva:
- A Zawratra a Lengyel-öt-tótól: 340.A (1 ó 30 p) vagy a Gąsienica-szécsről (Hala Gąsienicowától): 340.B (2 ó 15 p)
- A Zawratról a Kis-Zerge-hegyre: 341.A (15 p)
- erről le a Fagyott-tavi-csorbába: 341.E (30 p)
- Innen a Zamarla-torony é. felső törmelékpadján tovább. (Az utunk a csúcson nem megy át, de ez a törmelékpadról 15 p alatt elérhető.) A törmelékpadon a Zerge-csorbába: 346.C (20p)
- ebből fel a Zerge-bástyára: 347.A (45 p, kissé nehéz)
- Ugyancsak kissé nehéz a Zerge-bástyáról a Zerge-hegyre: 349.A.2 (20 p). Akik itt a gerincvándorlást abba akarják hagyni, a 349.C alatt leírt ösvényen 1 óra alatt a Lengyel-Öt-tavi menedékházhoz mehetnek le
- A Sas út folytatása a Zerge-hegyről a Fekete-fali-csorbába (Déli-Feketefal-csorbába): 349.D (25 p)
- A csorbából az út letér a gerincről, és a 351.C.2 úton (1 ó alatt) az Északi-Gránát-csúcsra visz
- Erről le a Gránát-csorbába: 351.M (20 p)
- és innen a Sas-oromra: 357.A (15 p)
- Erről le a Jasinski-csorbába: 357.C (10 p)
- majd hosszabb gerincszakaszt megkerülve a Nowicki-csorbába: 358.A.1 (15 p)
- Itt a Sas út két változatban folytatódik. A könnyebb a Nagy-Buczyna-torony (Nagy-Bükkvölgyi-torony) d. oldalán át a Kis-Buczyna-toronyra (Kis-Bükkvölgyi-toronyra: 362.A (1 ó)
- és erről le a Kereszt-nyeregre: 362.C (30 p)
- A nehezebb változat a Nagy-Buczyna-toronyra (Nagy-Bükkvölgyi-toronyra): 360.B (45 p)
- erről le a Buczyna-csorbába (Bükk-völgy-csorbába): 360.E (20 p)
- és fel a Kis-Buczyna-toronyra (Kis-Bükkvölgyi-toronyra): 362.B (20 p)
- Erről a könnyebb úton le a Kereszt-nyeregre: 362.C (30 p)
A Kereszt-nyeregből tulajdonképpen folytatódik a Sas út, de csak mint hosszú és nem túl változatos turistaút vezet 3 ó 30 p alatt a Mickiewicz-vízeséshez. Ezért a Kereszt-nyeregről vagy a Pańszczyca-völgyön át 2 ó alatt a 367.A úton a Gąsienica-szécshez (Hala Gąsienicowához), vagy a 367.B úton 1 ó 30 p alatt a Buczyna-völgyön (Bükk-völgyön) át a Lengyel-Öt-tóhoz érdemesebb lemenni.
A fel- és lemenetet, valamint a pihenőket is beleszámítva az egész út 10-12 órát tart. Ezért jobb az egész utat két részletben megtenni. Egyébként hirtelen időváltozás esetén majd mindegyik csorbából könnyen le lehet jutni a gerincről.
A kalauz az útvonalakat általában felfelé haladva írja le. A sokcsúcsú, egyirányban végigjárt gerincnél ezért többször találkozunk olyan leírással, amely az utat nem fentről lefelé haladva írja le. Itt természetesen fordított irányban alkalmazzuk az út leírását.