A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

347Zerge-bástya (2266 m)

A Zerge-hegy önálló, ny. testvérorma. Közöttük magasan a Felső-Zerge-csorba van. É-ra is, D-re is tekintélyes falakkal törik le. Csúcstaraján a három orombütyök közül a k. a legmagasabb.
Első megmászó: Gadowski W. - Bachleda K. és id. Wawrytka J. vezetőkkel, 1904. VI. 18.

347.A A Zerge-csorbából, a nyugati gerinc megkerülésével

Kiépített mászóút. A Sas út 4. része (piros jelzés). A csorbából a d. szakadékban, majd a bal oldali szikláin (vaskapocs) keveset b. fel egy rövid kis párkányra (itt ágazik el j. le a 346.A út). Innen egy vashágcsón fel a ny. gerincre. Itt át az é. oldalra, amelyen egy törmeléktérség szélén, majd meredek sziklákon fel a gerincre. Rövid darabon a gerincen, majd a középső oromcsücsök é. megkerülése után a gerincrésbe, amelyből táblákon a főoromra (45 p; 48. és 49. ábra).
(Gadowski W. - Bachleda K. és Wawrytka J. vezetőkkel, 1904. VI. 18.)

347.B Nyugati gerinc, a Zerge-csorbából

A csorba fölötti gerincfelszökésen a fölötte levő lép csőfokra. (Itt keresztezi a 347.A út a gerincet.) Innen 5 m-t fel egy kis füves helyre, b. a felszökéstől. Az áthajláson egyenesen fel, utána jobb-bal kanyarral egy sziklafoghoz. Ettől egy táblán j., meredek falacska alatti gerincrésbe. A falacska jobb oldalán egy ferde vályú irányában, azután b. a gerincre. Itt egy felszökésre, amely után a gerinc háttá szélesedik, de egy 8 m magas gerincfog után ismét éllé keskenyedve visz a ny. orom csücskére. Erről az é. oldalon kissé le, azután a középső csücsköt megkerülve a k. legmagasabbra (1 ó 15 p; 48. és 49. ábra).
(Dobrucki W., Motyka S. és Staszel J., 1937. IX. 2.)

347.C Nyugati fal

Falmagasság kb. 100 m. Beszállás a Zerge-csorba 346.A útjáról a második vashágcsó alsó végével szemben. Innen 6 m hosszú erkélyen oldalmenet j., egy jobbról kiálló fog által határolt, alsó részében gyengén áthajló beszögellésbe. Fel, azután j., a sziklafog mögötti kis csorbába. Innen füves lépcsőkön fel a fal középső részén látható, széles, sima tábla alá, majd egy párkányon b. fel a táblák közötti jó állóhelyre. Ennek felső végéről a táblán egyenesen fel egy füves párkányra, ezen j. egy áthajló ferde kémény tövéhez, benne közel a végéig fel, és j. egy áthajláson át (legnehezebb hely) egy bemélyedésbe, ahonnan a ny. oromcsücsök már látható. Balra egy keskeny, áthajló kémény. Kissé j., emelkedő repedések sorozatát követve a kéményig. Itt keveset b., és egy áthajláson át egy bemélyedésbe. Ebben meredek táblákon még 30 m-t a ny. oromcsücsökre. Erről - mint 347.B. - a főoromra (3 ó; 49. ábra).
(Motyka S. és Orenburg J., 1936. IX. 21.)

347.D Déli fal, a Puszta-völgyecskéből a nyugati és a középső orom közötti csorbára

A csorbából lehúzódó nagy vályú alsó folytatását képező meredek falbemélyedést b. egy pillér határolja. Ettől b. a fal tövéből egy fent nagy áthajlásokban elvesző széles vályú indul ki. A meredek és végül kéménnyé átalakuló vályúban 60 m-t (IV) fel egy füves térségre. A térségen a legtávolabb b. levő, igen meredek beszögellésbe (j. áthajlások), és zsindelyszerűen rétegzett szikláin egy füves lépcsőre. Innen áthajló tömbökön néhány métert egyenesen fel (IV) utána könnyebben egy meredek hasadékhoz. Ebben fel, majd a j. felhúzódó táblás beszögellésben egy odúba, a vöröses áthajló sziklák alatt. Az odúból j. fel a ny. csúcstömb tövében j. emelkedő, széles fűpárkányra. Ezen a végéig, ahonnan egy kezdetben kevéssé kifejezett, füves szakadék felvisz a ny. és középső orom közötti csorbára. Innen a 347.A út végső részén a főoromra (3 ó 30 p; 49. ábra).
(Skotnicówna L., Czech B., Stanisławski W., Ustupski J. és Wójcik J., 1929. VI. 9.)

Útváltozat egyenesen a ny. oromra. A ny. csúcstömb tövében j. emelkedő, meredek párkányon kezdetétől 30 m-t. Innen fel egy kéménybe, majd jobb oldali falán egy tágas, füves térségre. A következő kéményben a bal oldali éles bordára. Innen egy hasadékban néhány métert fel, j. egy kis púpra, utána meredek falacskán a bordára, és ezen j. a ny. oromra (IV.) (49. ábra).
(Czech B., Czechówna J., Gnojek J., Kenar A., Motyka S. és Pawlowski T., 1929. VII. 29.)

347.E Gerincátmenet a Zerge-hegyre

A Sas út 4. és 5. része; lásd a 349.A útvonal leírását (piros jelzés; 49. ábra).

347.F Északi fal, a Fagyott-tó katlanából

Kb. 200 m magas, sajátos felépítésű fal. Jobb szélén egy éles pillér. A fal középső részén egy jellegzetes, rézsút b. emelkedő óriás rámpa húzódik végig. A tagolatlan bal falrészbe egy hosszú kémény vágódik. A felső falrész kevéssé hajlott óriási táblákból áll.

F.1 A Fagyott-tó katlanából

A fal alsó részében b. emelkedő óriási táblás rámpára a legmagasabbra emelkedő törmeléknyelvről. Eleinte abban a vályúban, amelyben a rámpa táblás alja a jobbról ráereszkedő függőleges fallal összeér. A vályúból csakhamar b. a rámpa bordaszerű külső pereméhez harántozunk. A külső oldalán letörő bordán (meredek táblák és falacskák) b. fel, azután kevésbé meredeken keveset b. egy odúszerű bemélyedésbe. (A vályút tovább követni és csak feljebb a rámpa pereméhez kitérni, jóval nehezebb.) A bemélyedés táblás, meredek alján fel az elzáró fal alá, és a 4 m magas falacskán egy jó állóhelyre. Ettől b. egy meredek nagy tábla, fölötte a sziklák áthajlanak. Az állóhelyről néhány métert egyenesen fel az áthajlás alá (legnehezebb hely), és alatta a tábla felső szélén b. vagy (könnyebb, de kitettebb) a tábla alsó szélén — letörése fölött - 8 m-t b. egy jelentéktelen bordához, és ezen már könnyebben a tábla fölötti hasadékba. Ebben és kevésbé meredek táblákon egy függőleges lépcső alá, amelyre egy elálló tömbön fel. Fölötte egy törmelékes vályú, amely fent függőleges falak alatt végződik. A fal tövében a vályúból j. füves lépcsőkre és tovább j. nagy táblákhoz. Ezeken rézsút fel a jobb szélükig, itt keveset fel, azután - az alacsony falgyűrű fölött - b. fel egy nem túl meredek borda élére. Ezen fel, azután a csatlakozó hosszú vályúban (amely középső részében rövid, kissé áthajló kéményt alkot) közel a végéig. Innen b. a főoromra (2 ó; 48. ábra).
(Mogilnicki H. és Zalewski A., 1928. VII. 19.)

F.2 A bal falrész kéményében

Alsó része igen kitett, segédeszközös mászás. A falba meredek kémény vágódik, amely a fal felső részében közel a csúcsig érő vályúban folytatódik. A fal tövéből meredek, táblás lépcsőkön a kéménybe. Ennek alsó része széles hasadék, amelyben 25 m után az első áthajlást j. megkerülve még 30 m-t tovább egy nagy mohos áthajlás alá. A sima falon 5 m oldalmenet b. egy rövid beszögelléshez, ebben 3 m-t fel egy jó állóhelyre a kémény bal oldali bordáján. Elrepesztett tömbökön b. egy táblás párkány jobb végéhez, meredek beszögellésben 5 m-t fel az áthajlás alatti kis térségre. Itt következnek a legnehezebb helyek: a kis térségről eltaszító szikla mentén oldalmenet j., kis lépcsőkre a kémény közelében, a lépcsőkön kissé b. néhány métert fel egy kis térségre, és innen az áthajló hasadékban még néhány métert (V, szeghasználattal). Utána könnyebb füves terepen j., vissza a kéménybe, áthajlásai fölött. A kémény itt egy hosszú vályúba megy át, amely egyenesen húzódik fel a gerincig, és elérve a felső falrész óriási tábláját, j. tőle visz fel. Kevéssel a vályú vége előtt —- néhány méterrel a gerinc alatt —- b. fordulva a főoromra (4 ó; 48. ábra).
(Siedlecki S. és Wicherkiewicz J., 1943. X. 25.)