A Magas-Tátra hegyvilága

Dr. Komarnicki Gyula

36Nagy-Villa-csúcs (2517 m, *2522 m)

A mély Villa-horhos felett K-re feltörő Nagy-Villa-csúcs a Villa-gerinc legjelentősebb kiemelkedése. Rendkívül merész gerincek és falak képezik gyönyörű alakját, és teszik a nehéz mászások kedvelőinek céljává (7., 8. ábra).
Első megmászó: ifj. Szontagh M. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1903. VIII.

36.A A Villa-horhosból, a nyugati gerinc megkerülésével

A ny. gerinc első tornya széles, meredek fallal tör fel a Villa-horhosból. Ebből a fal bal térfelében felvezető, jól lépcsőzött, sekély sziklavályúban fel a fal é. sarkára. Ez a toronyból é. irányban kiugró borda, amelyet ott érünk el, ahol már a horhosból is jól látható vállat alkot. Innen a falsarok éle (borda) mentén, többnyire ennek a Villa-horhos felé tekintő oldalán, fel az I. torony csúcstömbje alá egy törmelékfoltra. Erről b. át a sarok körül, és mögötte keskeny szegélyen kényes oldalmenettel be az I. és II. torony közötti résbe.
Az I. és II. torony közötti résből le a III. és IV. torony közötti csorbából DNy felé lehúzódó szakadékba. Ebbe egy kb. 10 m magas meredek hasadékban, majd ennek tövéből b., gyenge ereszkedéssel a szakadékba vezető párkányon. Rögtön keresztezzük a szakadékot, és túloldalán, a dny. mellékgerinc oldalfalában felhúzódó sekély vályú mentén, füves terepen zegzugban felmászunk a fölöttünk levő feltűnő csorbához. Innen b. a mellékgerinc meredeken felszökő élének bal oldalán egy kötélhosszat fel. Ezután egy sziklaablak mellett elhaladva a gerinctől b. felhúzódó törmelékes folyosóhoz (amely a csúcs és a ny. gerinc IV. tornya közötti résből jön le). A folyosóban 10 m-t fel, és miután az elzáró, áthajló, odút alkotó sziklatömb fölé jutunk, elhagyjuk, s a j. nyíló rövid vályúban ismét a jobbról kísérő mellékgerinc élére, amelyen hamar a csúcsra érünk (1 ó; 8. ábra).
(ifj. Szontagh M. - id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1903. VIII.)

36.B Nyugati gerinc, a Villa-horhosból

A ny. gerinc első tornyának széles, meredek falán a horhos élvonalában - fenn egy kis gerincfogon át - egyenesen fel az I. torony tetejére (a legnehezebb hely). Erről néhány métert le a közötte és a II. torony közötti keskeny gerincrésbe. (Könnyebb idejutni a 36.A úton, amely itt keresztezi a ny. gerincet.) Ebből rendkívül meredeken szökik fel a II. gerinctorony. A résből részben az élen, részben ennek jobb oldalán 15 m-t fel egy kis bütyökre; innen még kb. 7 m-t a gerincen tovább, azután b. egy elvált kőlaphoz. Ennek a tetejéről nehéz feltolódás egy kis odúba. Ennek bal sarkából felhúzódás az áthajláson (fent igen jó fogás), azután a sziklaablak mellett j. az utolsó lépcsőkön fel a II. torony tetejére. Innen a gerincen a jelentéktelen III. tornyon át a mögötte levő csorbába, amelyből sima fallal szökik fel a IV. torony. A csorbából vízszintes szegélyen oldalmenet j., a fal jobb sarkát alkotó oldalbordában fekvő kis csorba felé, de még ennek elérése előtt, a falban rézsút b. emelkedő hasadékban fel a torony fele magasságában levő erkélyszerű térségre. Innen a falon - kissé j. - fel a tetejére és ennek élén b. a IV. toronyra. A mögötte levő csorbából - amelyből kb. 6 m magas fallal szökik fel a csúcstömb — b. a sarok körül és a sarok mögötti beszögellésben fel a csúcsra (1 ó 15 p; 8.ábra).
(Znamięcki A. - Marusarz J. vezetővel, 1906. IX. 6.)

36.C Déli fal, a Sírkertből

Gyönyörű, táblás fal. Bármelyik útvonala igen kitett, szép mászás.

C.1 A fal bal felén

A Sírkertben fel a Nagy-Villa-csúcs d. falának tövében húzódó nagy párkányra, s ezen b. a Villa-horhoshoz felhúzódó szakadék bejáratáig: 30.G.
Innen a Nagy-Villa-csúcs sima d. falának bal térfelében egy kanyargós vályú látható, amely a csúcstól b. fekvő kis gerinccsorbához húzódik fel. E csorba - amely a csúcsból DNy-ra kiugró mellékgerincben fekszik - könnyen felismerhető egy áthidaló tömb által alkotott sziklaablakról. A helyenként kéményszerű vályú teljes hosszában, részben a jobb oldali bordáján a dny. mellékgerinc egy sziklatömb által áthidalt csorbájára és ebből a 36.A út végső részén a közeli csúcsra (a beszállástól 1 ó 45 p; 8. ábra).
(Klemensiewicz Z. és Smoluchowski W., 1926. VIII. 25.)

C.2 A fal jobb felén

A Sírkertből kissé j. a csúcstömb k. gerincfelszökésének esésvonalától a falnak kb. fele magasságában egy füves odú látható. Beszállás a falba, a tövébe húzódó nagy párkányról, e fűfolt esésvonalában. Közvetlenül b. fölöttünk egy vöröses tábla. Eleinte ennek irányába, de még elérése előtt a táblát jobbról határoló borda letörése alatt j., egy fölöttünk áthajló vályúhoz (30 m). Ezt csak röviden követve, alkalmas helyen kitérünk a jobb oldali bordára. Ezen egy sima felszökésig. Alatta b. egy keskeny szegély. Erről egy táblán át a bal oldali meredek sziklákhoz, majd ezeken tovább fel újból a borda élére (30 m). Átlépve a bordán, mögötte kevésbé meredek táblás lépcsőkön 30 m-t fel egy kis térségre, ahonnan a jobb oldali sziklákon, majd egy rövid táblás hasadékban tovább, ismét egy kis térségre. Felettünk egy óriási tábla. Alatta elvált kőtömbökön, majd füves párkányokon vízszintesen b. át a fal fele magasságában levő, fent említett füves odúhoz. Balra innen egy feltűnő kémény; mellette j. nagy sima tábla, amelyet jobbról egy borda kísér. (Ez az előbb említett "óriási tábla" bal oldali sarka.) E bordán meredeken fel sima felszökéséhez és apró fogásokon 4 m-t fel a tetejére (a fűtől 30 m). Innen a bal oldali folyosóba. Ebben fel, majd egy összeszűkülése után ki a jobb oldali bordára, amelyen addig, míg sima táblává laposodik. Innen a jobb oldali folyosót keskeny párkányon keresztezve, a túloldali falacskán fel egy széles fűpadra a k. gerinc felszökésének esésvonalában. A fűpadon 30 métert j., végül egy 30 m hosszú vályúban fel a k. gerincre, amelynek élét a gerinc felszökése és a Felső-Villa-horhos között érjük el. A felszökésen b. a csúcsra: 36.D (2 ó 30 p; 8. ábra).

36.D Keleti gerinc, a Felső-Villa-horhosból

A Felső-Villa-horhosból a gerinc d. oldalán húzódó gyeppadon, azután a gerincen, amely itt hosszában meg van repedve. A gerincen egy kb. 6 m magas, függőleges, falszerű felszökés, amelynek megmászása V. Itt egymás válláról és egy fogásul szolgáló vaskampó segítségével felhúzódás a fal bal oldalán levő hajlott szegélyre. Innen a sarok körül lépve, meredek táblán, egyenesen a felszökés tetején levő gerinctérségre. A néhány könnyű lépcsőben folytatódó gerincen a csúcsra (30 p; 8. ábra).
(Le: Klemensiewicz Z., Kordys R. és Maślanka J., 1906. VIII. 5.;
fel: Laczika F., Lingsch Gy. és Seide G., 1926. X. 3.)
Lemenetben a 6 m magas gerincletörésen kötélen bocsátkozunk le. (Igen kitett; kibillenés veszélye.)

36.E Északi fal, a Réz-pad-katlanból

Igen szép mászás, szilárd kőzeten. A Nagy-Villa-csúcs é. fala a Késmárki-csúcs - Lomnici-csúcs széles, ény. falvonulatát fele magasságában keresztező Felső-Réz-pad felett van. Ide a Réz-pad-katlanból: 30. J. Beszállás a falba a Felső-Réz-padról. A Késmárki-Villa-horhosból és a Villa-horhostól lehúzódó folyosók közötti távolságnak kb. a közepén. Innen a Nagy-Villa-csúcs é. falának fordulva, könnyű lépcsőkön egy kis törmeléktérségre, ahonnan a két Réz-padnál meredekebb és keskenyebb, eleinte vályúszerűen bemélyedt pad vezet ki - dny. irányban - a Villa-horhosból lehúzódó folyosó felé. A pad végigmászása után b. kanyarodva, táblás lépcsőkön egy újabb térségre. Innen egy keveset j. és egy szűk, áthajló, igen nehéz kettős repedésben b. fel egy odúhoz. Innen még 2 m-t fel, azután igen nehezen a sarkot b. megkerülve egy bordán táblás vályúhoz, amely nagyobb, hosszúkás térségre juttat. Ezen vízszintesen b. egy hosszú meredek vályú tövéhez, amely kényelmes nyergecskéhez visz fel. Keskeny repedésben fel egy kis törmeléktérségre. Erről 4 m vízszintes oldalmenet b., azután rézsút b., majd j. fel, eleinte táblákon, feljebb párkányon. Néhány kötélhossz után vízszintes, törmelékes karzatra jutunk. Ezen fél kötélhosszat könnyen b., azután ebben az irányban tovább, át- hajló falak alatt, gyengén ereszkedő nehéz oldalmenettel le egy táblás kis katlanba. Ezt keresztezve, a balról kísérő bordán fel egy párkányhoz, ezen j. a kis katlan fölötti, mély törmelékes folyo- sóba. Ebben fel a csúcsra. (A Felső-Réz-padtól 3 ó; 7. ábra.)
(Klemensiewicz Z. és Smoluchowski W., 1926. VIII. 26.)