20Tornyok és csorbák a Felső-Zöldtavi-csorba és az Egenhoffer-rés között
A Zöld-tavi-csúcstól dk. irányban a Lomnici-csúcshoz átvezető gerincnek a Felső-Zöldtavi-csorba és az Egenhoffer-rés közé eső szakaszában a következő tornyok és csorbák sorakoznak egymás után ÉNy—DK irányban:
- a Felső-Zöldtavi-csorbától DK-re a meredeken letörő Jolán-csúcs (kb. 2490 m)
- a Hátsó-Öttavi-rés
- az elnyúlt tetejű Öt-tavi-csúcs (kb. 2515 m)
- a Középső-Öttavi-rés
- a hegyes Chmielowski-csúcs (kb. 2540 m)
- az Elülső-Öttavi-rés
- és a háromágú Egenhoffer-csúcs (kb. 2562 m)
Ezek alárendelt jelentőségű tornyok, amelyeket nem önálló túracélokként, hanem a Téry-horhostól kiinduló rövidebb-hosszabb (pl. a Fecske-toronyig, sőt a Lomnici-csúcsig terjedő) gerincvándorlás során érdemes átmászni.
Első megmászók:
Jolán-csúcs (Ovčiarska veža; Juhaska Turnia; Jolantenspitze): Adriányi J.,
Bröske K. és Glatz J., 1902. IX. 6.
Öt-tavi-csúcs (Veterný štít; Pięciostawiańska Turnia;
Fünfseenspitze): Dőry Gy. és Jordán K., 1901. VII. 18.
Chmielowski-csúcs (Supia veža; Sępia
Turnia;
Chmielowski Spitze): Martin A. - id. Franz J. vezetővel, 1907. VII. 17.
Egenhoffer-csúcs
(Strapatá
veža; Czubata Turnia; Egenhoffer Spitze): Chmielowski J. és Radliński F. - Bachleda K. és Bachleda
Tajber
J. vezetőkkel, 1904. VII. 14.
20.A Gerincátmenet a Felső-Zöldtavi-csorbából az Egenhoffer-csúcsra (ÉNy-ról DK-re)
A Felső-Zöldtavi-csorbából a gerinc lépcsőin a Jolán-csúcs sima csúcstömbjéig. Ez alatt b. emelkedő
párkányon
egy szűk, sima kéményhez, amely egyenesen felvisz a Jolán-csúcsra (15 p). A Jolán-csúcsról le a mögötte
fekvő
Hátsó-Öttavi-résbe. Innen eleinte a gerincen, majd ahol ez járhatatlanná válik, keskeny párkányon j. ki, s
utána
a falon egyenesen fel egy fehér törésfolthoz a gerincen. Az éles, törékeny gerincen az Öt-tavi-csúcs közeli
ormára (20 p).
A csúcsról túloldalt egy vályúban le, majd egy gerincfogat megkerülve, a csúcs mögötti
Középső-Öttavi-résbe, ahonnan az éles gerincen a Chmielowski-csúcsra (15 p).
Erről meredek vályúban le
egy
kis gerincbemetszésbe, majd négy gerincbütyköt az öt-tavi oldalon megkerülve, meredek táblákon le az
Elülső-Öttavi-résbe. A résből a zöld-tavi oldalon füves lépcsőkön fel az Egenhoffer-csúcs csúcstömbjéig. Itt
sima táblán nehezen fel egy kiugró tömbre, s utána könnyen fel a csúcsra (30 p).
20.B Egenhoffer-csúcs a délkeleti gerincen, az Egenhoffer-résből
Az Egenhoffer-résből néhány lépést ki a zöld-tavi oldalba, itt j. a gerinctől 6 m magas, törékeny kéményben
fel.
Felette j. egy kis sziklafejre, mögötte b. fel a gerincre, amelyet egy kis bevágásban érünk el. 25 m hosszú
táblás gerincélen egyenesen fel a csúcsra (15 p).
(Chmielowski J. és Radliński F. - Bachleda K.
és
Bachleda Tajber J. vezetőkkel, 1904. VII. 14.)